Vásárhelyi Hiradó, 1900. szeptember-december (1. évfolyam, 1-27. szám)

1900-09-27 / 1. szám

1900! szeptember 27. Újdonságok. A munkásvezér. — szeptember 26. Eredeti alak. Hosszú ideig elnézem ,mint az Andrássy-utcza kövezetén dol­gozik. Erőteljes sötét, kemény ember, ** *czán, alakján szinte parancsoló fér­­fiággal. Az 1894. évi véres zendülés ehedt vezére, a hajdani szoczialista citátor, a munkás apostol, a szegedi villagbörtön elkeseredett, dühöngő rabja it dolgozik most az Andrássy utczán. V. kövezetét egyengeti embertársaival. Téglákat feszít fel, hogy pontosan, szi­­metrikusan újból elhelyezze. Egy fejjel emelkedik ki a többiek közül. Egyked­vűen, szinte szokatlan nyugodtsággal dolgozik. Fogai közül egy perezre ki nem bocsájtaná pipáját. Nagyokat szív a garasos cserépkéményből, miközben dolgozik. — A rőtszakálú munkásvezér különös pályafutása jut az eszembe. Eszembe jut, hogy micsoda lelki har­­crok után foghatta meg ez a tagadha­tatlanul érdekes ember a dolog végét, előttem lebeg az április 22-iki hírhedt zendülés, szinte hallom a Szántó Kovács dörgő hangját, midőn ellentmond 1894. márczius 15-ikén a Kossuth-téren, az ünnepi szónok lelkes szavainak és te­kintetem hirtelen erre az alakra siklik, ki most mintha megadással, türelemmel görnyedne az élet keresztje alatt. A de­magógok sorsa ez, a népvezéreké, kik izzó teóriáik megvalósítása előtt hajtják fej őket a mindennapi élet jármába, a népvezéreké, kik szárnyaszegetten, il­lúziók nélkül, halálra fásult kedélylyel kedünk egy perezre a zsarnok fajból, hogy újra visszasü­lyedjünk oda, honnan jöttünk és hegyet adjunk az úton tám­adottaknak. És ha majd a föld kihűl, a nap kial­szik és a faj is megszűnik? . . . * A valláshoz fordultam. A­mit nem tud megadni a tudomány: a jövőbe való bizalmat, azzal betölthetné lelkünket az őszinte hit. A vigasztalás te­hetsége megtagadtatott a tudománytól, de teljes mértékben rendelkezik vele a vallás. Csakhogy hitünket abba helyeztük, a­mi nem vigasztal: az ismeretbe és a vallás, mely balzsamot csöpögtetne sebeinkre, megren­dült az ember keblében. Szerencsétlen kor­ban, gyászos harcrok között élünk, nincs vallásunk és nem elégít ki tudományunk. Annyi ereje volt a modern tudománynak, hogy megraboljon hitünktől, de nem tudott új támaszt adni, mely fentartson bennünket a lét küzdelmeiben. Messze hátunk mögött tűnik el a vallásos rajongás korszaka és ki­nőttünk már a tudományos rajongás gyer­­mekczipeiből is. És bármily korlátolt felvi­­lágosultságra mutasson a vallásos rajongás, boldoggá tette a hívőket, a­hogy boldoggá tette a tudományos rajongás a nagy felfe­dezőket is, mert élvezték a rombolás vagy az új alkotás királyi gyönyörét. Mindkét for­rás kiapadt a mi számunkra s miként Rolla, mi is csak a kétségbeesett panaszt hangoz­tathatjuk : „Je suis venu trop tárd dans un monde trop vieux“. Igen, megkésett gyermekei vagyunk egy túlraffinált czivilizácziónak, kik nem tu­dunk hinni s kiknek fáj az analysis. Csak irigy szomorussággal tekinthetünk vissza az emberi lélek ifjú korára, — a túlságos so­kat gondolkozott emberiségnek nem marad más, csak a múltak emlékei között való szomorú tarlozás. Lector: hurczolják a végzet keresztjét s kik mi­dőn nem döngethetik be bárdjukkal a modern társadalom érczkapuit, meg­rogyó térddel és meghajtott nyakkal borulnak le a hatalom és erő zsámolya előtt. Igen, ez azoknak a végzete, kik lehetetlen elméletekkel és lázas ideák­kal izgatják exaltált agyukat, utóvégre is a nyakukba veszik az élet robotját és­­ kenyeret keresnek. Tisztességes formában és tisztességes módon. A vi­lágbontó ideákat szegreakasztják s gyön­gyöző homlokkal keresik meg a csa­­ládjuk és maguk kenyerét. Hatalmas, örök igazság van ebben. Hirdeti a jog­nak, az emberi társadalom állandó külső rendjének fényes diadalát, dönthetetlen­­ségét. Ki a koponyájával akarja bezúzni a jog kapuit, vagy mondjuk a székház falát, az a saját fejét zúzza be s a jog bástyái büszkén fogják hirdetni a jog erejét és a koponya­­ törékeny vol­tát. A társadalom méhében tagadhatat­lanul izzó, viharokat provokáló új esz­mék foronganak, az eszméket azonban az idő érleli meg. Erőszakos után csak véres reakc­iókkal bontható meg a tár­sadalmi rend egyensúlya. És akkor is csak ideig-óráig. Jól eső örömmel lá­tom tehát a hírhedt munkásvezér kezé­ben a tisztességes, kenyeret kereső munka vasát. Vegyenek az ő lemondá­sáról, szorgalmáról és türelméről példát azok, kik még mindig azt forgatják agyukban, hogy mi módon volna le­hetséges a társadalom rendjét fenekes­tül felforgatni! (dr. a- j.) Szives tudomására hozzuk a hódmező­vásárhelyi intézeteknek, egyesületeknek és társasköröknek, hogy az intézeteknek, egye­sületeknek és társas köröknek belső viszo­nyairól és életéről szóló tudósítások előtt mindenkor készséggel nyitjuk meg a Vá­sárhelyi Híradó hasábjait. Az ily irá­nyú értesítéseket, rec­enziókat, tudósításo­kat kérjük azonban minden héten szerda és szombat délig szerkesztőségünkhöz be­küldeni. — A számonkérőszék eredményéről. Báró Th­oroczkay Viktor főispán a héten tette át a polgármesterhez a számonkérő­­szék alkalmával tapasztaltakra vonatkozó írásos észrevételeit. A főispán általában ke­vés restanciát talált, de feltűnt előtte az a körülmény, hogy az ügyosztály vezetők é­r­­demi elintézés helyett ideiglenes alak­ban intézik el a nagyobb áttekintést és gon­dot igénylő ügydarabokat s ezeket az érde­mileg elintézettek között tüntetik ki, pedig e darabok tulajdonképen hátralékszámba mennek. Utasította azért a főispán a pol­gármestert, illetve az ügyosztályok vezetőit, hogy jövőben az ügyeknek ily módon leendő­­ elintézését nem fogadja el s minden elinté­zést, mely nem a dolog érdemében tör­ténik, hátraléknak fog tekinteni s a szerint intézkedik. — Hegedűs miniszter Vásárhelyen. A jövő hó 9-ikén — mint lapunkat értesítik — ev. ref. egyházkerületi értekezlet lesz Hód- Mező-Vásárhelyen, a székház tanácstermében. Ez értekezletre politikai életünk előkelőségei közül számosan jönnek le hozzánk, így mint halljuk október 9-ikén Hódmező-Vásárhelyre érkeznek Hegedűs Sándor kereskedelem­ügyi miniszter, továbbá Tisza Kálmán és gróf Tisza Lajos országgyűlési képviselők. Az előkelő vendégek tiszteletére a városi tanács fényes bankettet rendez. — Zsidó újév. Izraelita vallású polgár­társaink hétfőn ünnepelték újévük napját. A zsidó naptár szerint most köszöntött be az 1661-ik év, melynek ünneplésére a kunvásár­­helyi zsinagóga zsúfolásig megtelt ájtatos hí­vekkel, akikhez Leltmann Lajos főrabbi in­tézett lendületes és magasztos, magyar-. nyelvű egyházi beszédet a vallásról. — Uj beosztás. Bereczk Pál ta­nácsnok, ki már hosszabb idő óta van szabad­ságon, egészségének helyreállítása czéljából ujabbi hat heti szabadságot nyert. Ez az ujabbi szabadságolás azonban szükségessé tette, hogy ügyosztálya vezetését P­oko­rn­á­n­d­y Imre katonaügyi tanácsnok vezeté­sére bízza a polgármester, míg a katona ügyosztály vezetését, az adóhivatal vezeté­sével együtt Faragó Sándor tanácsnok végzi. — Új tanítónő, Nagy-Harsány község képviselőtestülete, mint lapunkat értesítik Török Ilonka földinket egyhangúlag tanító­nővé választotta meg. — Nyizsnyai emlékünnepély. A hód­mezővásárhelyi dalos társaság — mint ben­nünket értesítenek — a Nyizsnyai Gusztáv emlékszobor leleplezésének határnapjául f. évi október hó 7-ikét jelölte ki. Az emlék­­szobrot az Erzsébet-ligetben a színkör előtt márványból faragott talapzatra helyezik el. A rendező bizottság most fáradozik az ün­nepély műsorának az egybeállításán. Az ün­nepélyt a dalárda nyitja meg, majd E­n­d­r­e­y Gyula dr. országgyűlési képviselő Nyizs­nyai Gusztávról az utolsó magyar lantosról emlékbeszédet mond. Erre P­ó­s­a Lajos az ismert poéta alkalmi ódáját szavalja el s erre Juhász Mihály polgármester a város képviseletében a szobrot átveszi. Végül új­ból a dalárda énekel. Este hangverseny lesz az Erzsébet-ligeti színkörben. E hangverseny programmja még teljesen egybeállítva nin­csen ugyan, főbb pontjai azonban a követ­kezők: An­day Blanka a színtársulat colo­­ratur primadonnája énekel, P­ó­s­a Lajos író­szaval, Tóth Margit úrnő zongorázik, az Exner-Farkas-Ivánka zenetársaság triót ad elő s a dalárda Nyizsnyai Gusztáv darabjait fogja énekelni. A hangversenyre, nemkülön­ben az egész művészeti ünnepélyre annnál is inkább felhívjuk a közönség ügyeimet, mert N­y­i­z­s­n­y­a­i Gusztáv Hódmezővásárhely fia volt s magunkat becsüljük meg, ha a mű­vészt és művészetét becsüljük. A részletes és pontos programmot annak idején közölni fogja lapunk. — Szabadságon. Simon Jenő házi pénztári ellenőr hat heti szabadságidőt kért és kapott a polgármestertől. — Közigazgatási bizottsági gyűlés. Báró Th­oroczkay Viktor főispán a köz­­igazgatási bizottság tagjait f. hó 26-ikán dél­után tartandó rendkívüli gyűlésre hívta egybe. A gyűlés lefolyásáról jövő számunkban írunk. — Dijnokká kinevezett számtiszt. Meg­történt az az eset a mi közigazgatásunknál, hogy Juhász polgármester dijnokká nevezett ki egy segédszámtisztet. Espe­r­­sit Jánost segédszámtisztté választotta a törvényhatóság közgyűlése, a számtisztté vá­lasztott Lelik István helyébe. A tanács Espersit Jánostól az esküt kivette s fizetését utalványozta, mielőtt a Lelik István megválasztása ellen benyújtott felebbezés a közigazgatási biróságtól visszaérkezett volna Lelik megválasztását a legfelsőbb bíróság feloldotta s igy a helyére megválasztott E­s­­persit János az állását veszítette. így tör­tént azután, hogy egy esküt tett hivatalno­kot bijnokká kellett kinevezni. És hogy ez a képtelen eset egy kis körültekintéssel kikerülhető lett volna, azt szinte mondani is felesleges. — Egészséges beruházások. A magyar kormány több resszort keretében közelebb­ről megvalósítja azoknak a régóta szükséges beruházásoknak egy részét, a­melyek már egyáltalán halaszthatatlanok. Ezek a beru­házások javarészt a pénzügyi, földművelés­­ügyi, közoktatási és kereskedelmi tárc­ákhoz tartoznak. A kereskedelmi minisztérium a beruházási törvényjavaslat diszpozíc­iója sze­rint két millió korona erejéig a vidéken postaépületeket emeltet. Ez a beruházás már nagy idő óta égető szükség. Ugyancsak rég érzett hiányt van hivatva pótolni a csong­rádi Tisza -híd terve is, a­melyre 600,00­1 VÁSÁRHELYI HÍRADÓ 1. szám.

Next