Vásárhelyi Hiradó, 1900. szeptember-december (1. évfolyam, 1-27. szám)
1900-09-27 / 1. szám
1900! szeptember 27. Újdonságok. A munkásvezér. — szeptember 26. Eredeti alak. Hosszú ideig elnézem ,mint az Andrássy-utcza kövezetén dolgozik. Erőteljes sötét, kemény ember, ** *czán, alakján szinte parancsoló férfiággal. Az 1894. évi véres zendülés ehedt vezére, a hajdani szoczialista citátor, a munkás apostol, a szegedi villagbörtön elkeseredett, dühöngő rabja it dolgozik most az Andrássy utczán. V. kövezetét egyengeti embertársaival. Téglákat feszít fel, hogy pontosan, szimetrikusan újból elhelyezze. Egy fejjel emelkedik ki a többiek közül. Egykedvűen, szinte szokatlan nyugodtsággal dolgozik. Fogai közül egy perezre ki nem bocsájtaná pipáját. Nagyokat szív a garasos cserépkéményből, miközben dolgozik. — A rőtszakálú munkásvezér különös pályafutása jut az eszembe. Eszembe jut, hogy micsoda lelki harcrok után foghatta meg ez a tagadhatatlanul érdekes ember a dolog végét, előttem lebeg az április 22-iki hírhedt zendülés, szinte hallom a Szántó Kovács dörgő hangját, midőn ellentmond 1894. márczius 15-ikén a Kossuth-téren, az ünnepi szónok lelkes szavainak és tekintetem hirtelen erre az alakra siklik, ki most mintha megadással, türelemmel görnyedne az élet keresztje alatt. A demagógok sorsa ez, a népvezéreké, kik izzó teóriáik megvalósítása előtt hajtják fej őket a mindennapi élet jármába, a népvezéreké, kik szárnyaszegetten, illúziók nélkül, halálra fásult kedélylyel kedünk egy perezre a zsarnok fajból, hogy újra visszasülyedjünk oda, honnan jöttünk és hegyet adjunk az úton támadottaknak. És ha majd a föld kihűl, a nap kialszik és a faj is megszűnik? . . . * A valláshoz fordultam. Amit nem tud megadni a tudomány: a jövőbe való bizalmat, azzal betölthetné lelkünket az őszinte hit. A vigasztalás tehetsége megtagadtatott a tudománytól, de teljes mértékben rendelkezik vele a vallás. Csakhogy hitünket abba helyeztük, ami nem vigasztal: az ismeretbe és a vallás, mely balzsamot csöpögtetne sebeinkre, megrendült az ember keblében. Szerencsétlen korban, gyászos harcrok között élünk, nincs vallásunk és nem elégít ki tudományunk. Annyi ereje volt a modern tudománynak, hogy megraboljon hitünktől, de nem tudott új támaszt adni, mely fentartson bennünket a lét küzdelmeiben. Messze hátunk mögött tűnik el a vallásos rajongás korszaka és kinőttünk már a tudományos rajongás gyermekczipeiből is. És bármily korlátolt felvilágosultságra mutasson a vallásos rajongás, boldoggá tette a hívőket, ahogy boldoggá tette a tudományos rajongás a nagy felfedezőket is, mert élvezték a rombolás vagy az új alkotás királyi gyönyörét. Mindkét forrás kiapadt a mi számunkra s miként Rolla, mi is csak a kétségbeesett panaszt hangoztathatjuk : „Je suis venu trop tárd dans un monde trop vieux“. Igen, megkésett gyermekei vagyunk egy túlraffinált czivilizácziónak, kik nem tudunk hinni s kiknek fáj az analysis. Csak irigy szomorussággal tekinthetünk vissza az emberi lélek ifjú korára, — a túlságos sokat gondolkozott emberiségnek nem marad más, csak a múltak emlékei között való szomorú tarlozás. Lector: hurczolják a végzet keresztjét s kik midőn nem döngethetik be bárdjukkal a modern társadalom érczkapuit, megrogyó térddel és meghajtott nyakkal borulnak le a hatalom és erő zsámolya előtt. Igen, ez azoknak a végzete, kik lehetetlen elméletekkel és lázas ideákkal izgatják exaltált agyukat, utóvégre is a nyakukba veszik az élet robotját és kenyeret keresnek. Tisztességes formában és tisztességes módon. A világbontó ideákat szegreakasztják s gyöngyöző homlokkal keresik meg a családjuk és maguk kenyerét. Hatalmas, örök igazság van ebben. Hirdeti a jognak, az emberi társadalom állandó külső rendjének fényes diadalát, dönthetetlenségét. Ki a koponyájával akarja bezúzni a jog kapuit, vagy mondjuk a székház falát, az a saját fejét zúzza be s a jog bástyái büszkén fogják hirdetni a jog erejét és a koponya törékeny voltát. A társadalom méhében tagadhatatlanul izzó, viharokat provokáló új eszmék foronganak, az eszméket azonban az idő érleli meg. Erőszakos után csak véres reakciókkal bontható meg a társadalmi rend egyensúlya. És akkor is csak ideig-óráig. Jól eső örömmel látom tehát a hírhedt munkásvezér kezében a tisztességes, kenyeret kereső munka vasát. Vegyenek az ő lemondásáról, szorgalmáról és türelméről példát azok, kik még mindig azt forgatják agyukban, hogy mi módon volna lehetséges a társadalom rendjét fenekestül felforgatni! (dr. a- j.) Szives tudomására hozzuk a hódmezővásárhelyi intézeteknek, egyesületeknek és társasköröknek, hogy az intézeteknek, egyesületeknek és társas köröknek belső viszonyairól és életéről szóló tudósítások előtt mindenkor készséggel nyitjuk meg a Vásárhelyi Híradó hasábjait. Az ily irányú értesítéseket, recenziókat, tudósításokat kérjük azonban minden héten szerda és szombat délig szerkesztőségünkhöz beküldeni. — A számonkérőszék eredményéről. Báró Thoroczkay Viktor főispán a héten tette át a polgármesterhez a számonkérőszék alkalmával tapasztaltakra vonatkozó írásos észrevételeit. A főispán általában kevés restanciát talált, de feltűnt előtte az a körülmény, hogy az ügyosztály vezetők érdemi elintézés helyett ideiglenes alakban intézik el a nagyobb áttekintést és gondot igénylő ügydarabokat s ezeket az érdemileg elintézettek között tüntetik ki, pedig e darabok tulajdonképen hátralékszámba mennek. Utasította azért a főispán a polgármestert, illetve az ügyosztályok vezetőit, hogy jövőben az ügyeknek ily módon leendő elintézését nem fogadja el s minden elintézést, mely nem a dolog érdemében történik, hátraléknak fog tekinteni s a szerint intézkedik. — Hegedűs miniszter Vásárhelyen. A jövő hó 9-ikén — mint lapunkat értesítik — ev. ref. egyházkerületi értekezlet lesz Hód- Mező-Vásárhelyen, a székház tanácstermében. Ez értekezletre politikai életünk előkelőségei közül számosan jönnek le hozzánk, így mint halljuk október 9-ikén Hódmező-Vásárhelyre érkeznek Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter, továbbá Tisza Kálmán és gróf Tisza Lajos országgyűlési képviselők. Az előkelő vendégek tiszteletére a városi tanács fényes bankettet rendez. — Zsidó újév. Izraelita vallású polgártársaink hétfőn ünnepelték újévük napját. A zsidó naptár szerint most köszöntött be az 1661-ik év, melynek ünneplésére a kunvásárhelyi zsinagóga zsúfolásig megtelt ájtatos hívekkel, akikhez Leltmann Lajos főrabbi intézett lendületes és magasztos, magyar-. nyelvű egyházi beszédet a vallásról. — Uj beosztás. Bereczk Pál tanácsnok, ki már hosszabb idő óta van szabadságon, egészségének helyreállítása czéljából ujabbi hat heti szabadságot nyert. Ez az ujabbi szabadságolás azonban szükségessé tette, hogy ügyosztálya vezetését Pokornándy Imre katonaügyi tanácsnok vezetésére bízza a polgármester, míg a katona ügyosztály vezetését, az adóhivatal vezetésével együtt Faragó Sándor tanácsnok végzi. — Új tanítónő, Nagy-Harsány község képviselőtestülete, mint lapunkat értesítik Török Ilonka földinket egyhangúlag tanítónővé választotta meg. — Nyizsnyai emlékünnepély. A hódmezővásárhelyi dalos társaság — mint bennünket értesítenek — a Nyizsnyai Gusztáv emlékszobor leleplezésének határnapjául f. évi október hó 7-ikét jelölte ki. Az emlékszobrot az Erzsébet-ligetben a színkör előtt márványból faragott talapzatra helyezik el. A rendező bizottság most fáradozik az ünnepély műsorának az egybeállításán. Az ünnepélyt a dalárda nyitja meg, majd Endrey Gyula dr. országgyűlési képviselő Nyizsnyai Gusztávról az utolsó magyar lantosról emlékbeszédet mond. Erre Pósa Lajos az ismert poéta alkalmi ódáját szavalja el s erre Juhász Mihály polgármester a város képviseletében a szobrot átveszi. Végül újból a dalárda énekel. Este hangverseny lesz az Erzsébet-ligeti színkörben. E hangverseny programmja még teljesen egybeállítva nincsen ugyan, főbb pontjai azonban a következők: Anday Blanka a színtársulat coloratur primadonnája énekel, Pósa Lajos írószaval, Tóth Margit úrnő zongorázik, az Exner-Farkas-Ivánka zenetársaság triót ad elő s a dalárda Nyizsnyai Gusztáv darabjait fogja énekelni. A hangversenyre, nemkülönben az egész művészeti ünnepélyre annnál is inkább felhívjuk a közönség ügyeimet, mert Nyizsnyai Gusztáv Hódmezővásárhely fia volt s magunkat becsüljük meg, ha a művészt és művészetét becsüljük. A részletes és pontos programmot annak idején közölni fogja lapunk. — Szabadságon. Simon Jenő házi pénztári ellenőr hat heti szabadságidőt kért és kapott a polgármestertől. — Közigazgatási bizottsági gyűlés. Báró Thoroczkay Viktor főispán a közigazgatási bizottság tagjait f. hó 26-ikán délután tartandó rendkívüli gyűlésre hívta egybe. A gyűlés lefolyásáról jövő számunkban írunk. — Dijnokká kinevezett számtiszt. Megtörtént az az eset a mi közigazgatásunknál, hogy Juhász polgármester dijnokká nevezett ki egy segédszámtisztet. Espersit Jánost segédszámtisztté választotta a törvényhatóság közgyűlése, a számtisztté választott Lelik István helyébe. A tanács Espersit Jánostól az esküt kivette s fizetését utalványozta, mielőtt a Lelik István megválasztása ellen benyújtott felebbezés a közigazgatási biróságtól visszaérkezett volna Lelik megválasztását a legfelsőbb bíróság feloldotta s igy a helyére megválasztott Espersit János az állását veszítette. így történt azután, hogy egy esküt tett hivatalnokot bijnokká kellett kinevezni. És hogy ez a képtelen eset egy kis körültekintéssel kikerülhető lett volna, azt szinte mondani is felesleges. — Egészséges beruházások. A magyar kormány több resszort keretében közelebbről megvalósítja azoknak a régóta szükséges beruházásoknak egy részét, amelyek már egyáltalán halaszthatatlanok. Ezek a beruházások javarészt a pénzügyi, földművelésügyi, közoktatási és kereskedelmi tárcákhoz tartoznak. A kereskedelmi minisztérium a beruházási törvényjavaslat diszpozíciója szerint két millió korona erejéig a vidéken postaépületeket emeltet. Ez a beruházás már nagy idő óta égető szükség. Ugyancsak rég érzett hiányt van hivatva pótolni a csongrádi Tisza -híd terve is, amelyre 600,001 VÁSÁRHELYI HÍRADÓ 1. szám.