Vásárhelyi Hiradó, 1901. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-03 / 1. szám
Hód-Mező-Vásárhely, 1301. II. évfolyam, I. szám. Csütörtök, január 3. POLITIKAI LAP. IMZegrjelszik: m.m.d.man vasárnap és csüjtörténtön. regigrel. Előfizetési dij: ... . Szerkesztőség és kiadóhivatal: E» ITPI 8 kor. Félév« 4 kor. koryedém 2 kor. felső kerület Zrin,vntcza 6-ik szán, alatt. Hirdetések”u*“yes*n kifitetnek._______________Dr. KENÉZ SÁNDOR._______________Lévai F. sétatéri könyvnyomdájában, Számadás. 1. Hunvátérhely, 1901. január 2. (Járzó Imre, a nagy, a fedhetetlen biró, a „Kód-Mező-Vásárhely“ vezérlő czikkeiben elevenek és holtak felett ítélkezik. Számadást tart, — mint a hogy ő írja. Ám számoljon. De midőn hamis tételekkel és hamis adatokkal végzi kisded játékait s következéskép hamis konklúziókra és eredményekre bukkan, — mi őt korrigálni fogjuk. Revideáljuk a számadásait. Bár a számadásból ez ideig még mindössze egyetlen czikk jelent meg, de ez as egyetlen czikk is magán hurczolja egy hihetetlenül elfogult lélek sö,tét, gyűlöletteljes bölcselkedésének bélyegét. Grírzó Imre szinte ókori vaskalapossággal bírál, azt a meggyőző- ződést keltve az emberben, hogy a modern fejlődés iránt szikra érzéke sincs. Az ő elvont, meghaladott tantételei sze-rint, képzeletében összeférczel egy új politikai, közigazgatási és társadalmi rendet s miután úgy találja, hogy a más világ nem az ő luamath-korabeli hipotézisein alapszik, feljajdul lelke mélyén és könyörtelenül dorongolni kezdi mindazokat, kik a modern haladás fegyvereivel jelentkeznek a küzdőtéren s modern szélok, modern ered-mények kivívása érdekében modern akciót indítanak. Az önmagával meghasonlott, zárkózott ember ne mondjon nyilvános kritikát a nyilvánosság férfiairól, mert elfogultsága szemüvegén keresztül vastag sötétségnél egyebet se lát. Ám okoskodjék a lélek rejtelmeiről s adjon adalékokat a lélek természettanához, de pusztán azért, hogy egyeseknek kikaparja a tűzből a forró gesztenyét, s ne kritizálja szánalmas együgyüséggel a munka embereit. A ki nyugalomba tette egyszer fáradt tagjait, nyugodjék is békével s ne vegye el azoknak a kedvét a munkától, a kik még dolgozni tudnak is, szeretnek is. A Számadás első czikke általános és minden kul-földrajzban inogta- l lálható statisztikai adatokat közöl Hódmezővásárhelyről. — Egyszerre azután minden átmenet nélkül felhagy a múlt emlékein való áldatlan tartozással s a múlt ködén borongó tekintete, újabb idők újabb eseményein révedezik. Ki- sválóelőszeretettel esik czikkbe a dr. Baksa Lajos-féle aarának. Ez a hat év szomorú nevezetessége marad Hódmezővásárhely történelmének — sóhaj-tozik Giarzó. E hat év alatt derültek ki a városi adóhivatalnál évek óta leplez- getett s a tisztviselői lelkiismeretlenség okozta hiányok, rendetlenségek és restanoziák. E hat év utolsó havában tört ki a nagy közigazgatási zivatar s követelt élet és vagyon áldozatokat. És e szomorú szenzácziók, e tragédiák előidézője, — Garzó Imre szerint a — volt polgármester. A volt polgármester csak a formák embere volt, aki csak a számot, de nem a lényeget intéztedé el s aki mulasztást követett el az által, hogy a sikkasztók leleplezését az utolsó perczekre tartogatta. Ennyit és csak ennyit tud a dr. Baksa Lajos polgármestersége idejéből Garzó Imre. Azokról, a város történeltében kiváló jelentőséggel biró alkotásokról, melyek ez évek történelméhez fűződnek, — Garzó Imre tudni sem akar. De amiket ő bűnül tud be a volt polgármesternek, vájjon bűnök-e azok? Ugy ugyan a polgármester tehet arról, ha a tisztviselői közül egyet-kettőt az erkölcsi alap hiánya, az általános tisztviselői nincsetlenség és mondjuk, hogy a rendszerben rejlő ellenőrzési felületesség sikkasztásra bír? A polgár-mester vonható felelősségre egyesek lelkiismeretbeli fogyatékosságáért? Vagy az adóhivatali mulasztásokért, hiányokért és restancziákért ugyan mi felelősség terhelte a volt polgármestert? Nem a züllés lejtőjén volt már a városi adóhivatal akkor is, midőn dr. Baksa Lajos a polgármesteri széket elfoglalta? vagy nem méltóztatik Garzó Imre úrnak emlékezni az Adamovics-féle visszaélésekre, melyeknek szomorú következményeit évi tizedek alatt sem tudta kiheverni az adó- hivatal? Vagy nem épen dr. Baksa Lajos energikus magatartásának köszön- hető az adóhivatal purifikácziója? Az izzó gyűlölség s e gyülölség szülte elfogultság vádolhatják e tekintetben csak a volt polgármestert! De nézzük csak az érem második oldalát s e hat év történeten ne fussunk át oly könnyű szerrel mint Garzó Imre. Tessék csak gondolkozni a felett, hogy micsoda alkotó fűződnek dr. Baksa Lajos polgárit téri működéséhez? A városi új székház felépítése, az állami óvónőképző intézet létesítése, a polgári fiú és leányiskolák szervezése, kiépítése, a Gorzsa-ügy rendezése, az építkezési vonalak megállapítása, a főgimnáziumi államsegély kinyerése, ászaink és te-reink rendezése, a kistiszai zsilipszakadás idejéből fentlevő fólyomó korona , államsegély viszafizetésének felfüggesztése, stb., a dr. Baksa Lajos nevével és polgármesteri működésével szoros kapcsolatban áll. Mindezekről azonban Garzó Imre nem vesz tudomást. Bírálja a volt polgármester tiszti működését, de objektív kritika helyett gyűlölettől elvakultan támadja s megtagadja tőle még a jóhiszeműséget is. A sikkasztások ügyében kelt fegyelmi határozatokból is erősen kidomborodik az a nézet, hogy a városháza szennyesének kifüstölésében a volt polgármesternek tetemes rész jutott. De Garzó Imre figyelmét ez kikerüli. Az ő lelkében a gyűlölet tüze ég s bármikép igyekezik is elfogulatlanságát és pártatlanságát hangoztatni, minden sora gyűlöletet lehel. Vádolja a volt polgármestert, hogy „mesteri, taktikai fogásokkal erőlködött a mulasztásokat takargatni. “ Hogy Garzó Imre számadása állításokban mily kihívó vakmerő s hogy érvekben mily szegény, fényesen illusztrálja ez idézet. Tehát az a polgármester, ki a városháza szennyesét kiseperte, ki a hanyag, kötelességmulasztó tisztviselőket szakadadatlanul rendbirságolta — hibákat takargatott? Hol? Mikor? A „Magyar Közigazgatás“ 1898. elején statisztikát közölt, hogy egyestörvényhatóságoknál hány esetben alkalmazott a polgármester, illetve alispán rendbírságot. S a statisztika szerint a hunvásárhelyi polgármester egymaga több rendbírságot szabott ki, mint tíz más polgármester. Aki tehát számolni akar, annak adatai legyenek. Az ne csak a saját elfogult lelkéből merítse bizonyítékait s ne mamutkorbeli tételekkel vezesse félre a közönséget, de igazat mondjon és indokoljon ! Egyébként várjuk a Számadást! Önerő és függetlenség. Hunvásárhely, 1901. jan. 2. Az idők mesgyéjén gondoljon a magyar nemzet létkérdésére. Ne feledje, hogy létproblémájáért még mindig küzdenie kell s hogy a megoldást csak önereje hozhatja létre. Csak az erős népeké az öröklét. Egyáltalán csak az erősek függetlenek, a gyöngék mindig másoktól függnek. Politikai ésgazdasági szempontból egyaránt föltétlen érvényű tétel ez. Akár a politikai, akár a gazdasági függetlenség kinyilvánítása csak a papiroson