Vásárhelyi Hiradó, 1902. május (3. évfolyam, 52-78. szám)

1902-05-01 / 52. szám

2­52. szám. VÁSÁRHELYI KIRÁL­O. 1902. május 1. János földeáki tanító ült az előadói asz­talhoz és a földeáki „Eötvös-iskola“ alapí­tásáról és két éves történetéről, az elért eredményekről élvezetes fölolvasást tartott, melyet sok tapssal háláltak meg a kortár­sak. A programm szerint Zimkó Péter földeáki tanító gyakorlati tanítása követ­kezett ezután „A tárgyi mellékmondatok és idézett mondatokéról, amelynek nyo­mán érdekes didaktikai vita fejlődött, a­melyben több tanító vett részt. Matolcsy Ilona, a csanádmegyei óvónő-egyesület el­nöknője volt most soron. Érdekes és nagy­­készültségre valló felolvasásban értekezett arról, hogy „Mi által biztosítható az össz­hangzó nevelés a kisdedóvodában és a népiskolában?“ A felolvasást a jelenvoltak zajosan megéljenezték s az éljenzés csilla­pultával Várkövy Kálmán földeáki tanító jutott szóhoz és „A Slöjd fejlesztéséről“ tartott figyelemreméltó előadást, melyért neki is bőven kijutott a hálás kartársak éljenéből és tapsából. Az előadók sorát Proschka Gusztáv makói tanító zárta be, ki „A jellem neveléséről” tartott ügyes, tetszetős szabad előadást. Az elnök a köz­ponti választmány által átutalt és részint az egylet beléletére, részint tanügyi kér­désekre vonatkozó ügyeket mutatott be ezután, melyeket a közgyűlés tudomásul vett. Elhatározták végül, hogy az őszi közgyűlést Makón tartják meg és a gyű­lés határidejének kitűzésével az elnököt bízzák meg. Ezzel a közgyűlés, melynek fényét Návay Lajos dr. alispánnak és Groó Vilmos kir. tanácsos, tanfelügyelőnek je­lenléte is emelte, déli 12 órakor lelkes hangulatban ért véget. Gyűlés után bankét következett, melyen kitűnő hangulatban a késő délutáni órákig együtt maradtak a tanítók. Kinevezés. A hivatalos lap legutóbbi száma közli, hogy a király az igazságügy­miniszter előterjesztésére Halász Antal makói aljárásbírót járásbíróvá nevezte ki és a módosi járásbíróság vezetésével bízta meg. A kinevezés a helybeli úri társaság­nak egyik legnépszerűbb és legrokonszen­­vesebb tagját szólítja el körünkből. Házasság. Fényes esküvő folyt le a na­pokban Nagylakon. Nagyborosnyói Kónya Elemér háromszékmegyei földbirtokos ve­zette oltárhoz Gaál Szucsik Vilma kisasz­­szonyt, özv. csik-kászoni Gaál Endréna nagyműveltségű, nevelt leányát. Kántorválasztás Battonyán. A batto­­nyai kerületi izraelita hitközség a meg­üresedett kántori állásra 46 pályázó közül egyhangúlag Rosenwatter Henrik tolna­tamási kántort választotta meg. Hamis bankó. A makói kir. adóhiva­talból a múlt hónapban egy hamis tizes bankó folyt be a központi állampénztárba. Az állampénztár leküldte a hamisított pa­pírpénzt a szegedi kir. ügyészségnek, ez pedig a makói kir. járásbíróságnak adta ki azzal az utasítással, hogy az ismeretlen pénzcsináló kiderítése érdekében indítson nyomozatot. Javítják az aszfaltot. A hazai aszfalt részvénytársaság munkásai egy hét óta főzik már az aszfaltot a szegedi­ utczán és javítják vele a megyei közutat. A társaság tudvalevőleg húsz esztendőre szavatolt az ut­­ókarban tartásáért és így időnkint pó­tolnia kell a fogyatkozásait. A mostani javítási munkálatok eltartanak még vagy két hétig. Megcsípték Szknka Julisnak a laká­sát és zárt ládából elloptak 80 korona ér­tékű fehérneműt. A károsult útbaigazítá­sára a rendőrség fülönfogta Nacsa Ágnest, aki el is ismerte, hogy ő lopta el a ruha­­neműeket, de mentségül azt hozta fel, hogy nem zárt ládából emelte ki őket, ha­nem az udvarról, miközben a kötélre ag­gatva száradtak. A védelem aligha menti meg az eltévedt asszonyt a bűn bünteté­sétől, mert sok ellene a terhelő bizonyíték, óriási mérvű csalás Vásárhelyen. — A czitrom módjára kifacsart gazda. — — április 30. Óriási mérvű csalásról hullt le a le­pel ma a hódmezővásárhelyi rendőrség előtt. A súlyos vád szerint nem kevesebb összeg, mint húszezer korona forog szó­ban a maga nemében páratlanul álló bűn­tettben. Az áldozat egy hódmezővásárhelyi gazdaember Égető Sámuel, Szivárvány­­utcza 20. sz. a. lakos; a bűncselekmény főhőse Bánfi Jánosné, Lakatos Erzsébet czigányasszony, ki a VI. kerület Görbe­­utcza 89. számú házban lakik s kit, mint bűbájosság hírében álló czigánynőt ismerik Kistelektől—Orosházáig és Szentestől — Makóig. Lakatos Erzsébet sok dolgot adott már a bíróságnak, de mindig talált egy kis egérutat, melyen át a bajból kigázolt Évek óta valóságos tojás-tánczet lett a büntető törvénykönyv paragrafusai közül. Többször állt is csalárd szemfényvesztés miatt a bíróság előtt, de ilyen óriási re­kordot még, mint ez alkalommal,­­ sem ő, sem az egész vajdaság egyetlen tagja sem­ ért el. Négy esztendő óta szipolyozza már­ a könnyen hivő Égető Sámuelt, aki ezidő alatt teljesen tönkre ment vagyonilag, 28 holdnyi birtokát s házát 20 ezer koroná­val terhelte meg lassanként csak azért, hogy a Bánfi Jánosné által ígért két kocsi pénzt megkaphassa és hogy a bőszült »tál­tos« családjával együtt fel ne négyelje. A maga nemében páratlanul álló szenzácziós eset históriája és részletei a következők : Az 1897-ik év folyamán egy czi­­gányasszony, név szerint Ferkovics Mária jelent meg Égető Sánuelnek a kutasi út­félen a körtöltés mellett levő tanyáján. Fontoskodva hajolt a tanya körül foglalatoskodó gazdához fülébe súgva : — Hej gazdáram, nem jó sorban já­rok én. Rossz újságot kell mondanom; a maga lovai betegek, eldöglenek, mert ron­tás van az istálóban! Megijedt erre a hiszékeny gazda s tétován állt a sóhajtozó ravasz asszony előtt, ki is csakhamar vigaszt is nyújtott a keserűség mellé, mondván : — Ne búsuljon gazdáram, maga jó ember, én meggyógyítom a lovakat. Erre valami hókusz-pókuszt csinált a lovak körül s kijelentette, hogy a lovak meggyógyu­ltak. A gyógyítás díjában 27 forint kész­pénzt, 2 zsák árpát és 2 véka búzát ka­pott Ferkovics Mária. Hogy pedig a ron­tás vissza ne térhessen az istálóba, azt mondta a czigányasszony hogy négy da­rab tízest kell elégetni. Ezt ő meg is tette kivitt a zsebéből négy darab tizes bankót s azt előttük elégette, természetesen csak látszólag s azután Égetővel fizettette meg ezt az összeget is. Ferkovics Mária mindössze kétszer járt Égetőéknél, harmadszor már Bánfi Jánosné látogatott el a tanyára. — Nem jó sorban járt itt a Mari, — de én jóra hozok mindent, gazdaság­hoz segítem magukat. Ekkor már az egész családhoz be­szélt a czigányasszony, Égetőhöz, fele­ségéhez Szűcs Erzsébethez és a két fiú­hoz. Lakatos Erzsébet azután­ elhitette a családdal, hogy iszonyú mennyiségű pénzt hozat a táltos lóval a czigányok klastro­­mából, hol a czigányoknak hatóságilag engedélyezett bankógyáruk van és a ho­vékával mérik az aranyat s kilóval a bankó pénzt. A kiválasztottaknak kocsivá viszik a pénzt a táltos lovak, ha azonban előbb mintákat adnak. A bankógyár az Ur Jézus Krisztussal állandó összeköttetés­ben áll! — Lesz akkor pénz gazditram, vehe földet fiainak, első gazdák lesznek Hód Mező-Vásárhelyen ! így hazudozott a ravasz asszony ! hallgatósága csak úgy nyelte a szép beszé­det a körtöltés melletti fehértanya egyik szobájában. A furfangos mese hívőkre talált, a minták vándoroltak a bankó gyár számán s azokat hűségesen szállította el a liirbájó czigány asszon­a. És mivel Lakatos Erzsébet mindig tudott újat mondani, Égető Sámuel mindig újabb pénzadománynyal adózott a csaló­nak. Egy éjjel a tanya melletti kérész tutra hívta ki a czigány asszony Égetőt mondván neki, hogy meg fog jelent maga Úr Jézus Krisztus. Jött is csakugyan egy teher lepedőbe burkolt alak, ki­­ ünnepélyes hangon kezdett beszélni: — Én vagyok a Mindenható Iste fia, az Úr Jézus Krisztus lejöttem hoz­zátok édes földi lényeim. Hallottam a én postásomtól, (itt Lakatos Erzsi értető­­­dik) hogy életveszélyben vagytok. A féljetek ! Én segítek rajtatok, csak adjato még egynéhány százast, csak páratla legyyen ! Ezzel az Úr Jézus eltűnt. Égető Sámuel akkor­­ mindjárt nem adhatott pénzt, mert az ég postása is elhordotta tőle, lelkét azonban nyomta páratlan százasok gondja. Váltóra vett fel tehát 1600 körönt a takarékpénztárból s pár nap mulv átadta azt Lakatos Erzsébetnek a legkiseb hiány nélkül. És a postás nem tiltakozol a százasok páros volta miatt. Ezután nagy úr lett a postás. Nem ment ki a tanyára, hanem ravaszul a görics utczai lakására czitálgatta a teljesen hata­lában levő 70 év felé járó embert. Üres kézzel sohasem ment Égett Ha pénzt nem vihetett, vitt búzát, mais­szet, fát, apró jószágot és a többi. Éver Felügyeleti jog a Maroson. Az aradi folyammérnöki hivatal tegnap átiratban tudatta a kapitánysággal, hogy a jövőben a Maroson felállítandó fürdőkhöz, uszodák­hoz vagy kompokhoz minden esetben a folyammérnökség beleegyezése szükséges, amelynek kiküldötte a vízre helyezendő alkotmányokat előbb a szárazon is meg fogja vizsgálni és csak ha alkalmasnak ta­lálja, adja ki számára a folyóba helyezési engedélyt. Az érdekes újítást a rendőrség biztonsági szempontból megelégedéssel fo­gadta. Elhalt: Weisz Ignáczné szül. Werschitz Irén 45 éves korában.

Next