Vásárhelyi Hiradó, 1902. július (3. évfolyam, 104-130. szám)

1902-07-01 / 104. szám

2­101. szám. VÁSÁRHELYI HÍRADÓ. 1902. július 1. reggel riadóval járja be a város utczáit a zenekar, ünnepi istentiszteletek lesznek, díszközgyűlés tartatik, melynek tárgya : Kossuth emlékének jegyzőkönyvi meg­örökítése, ezután ünnepély lesz a városi színházi teremben, melyet a város rendez , majd a Kossuth szobor előtt emlékbeszé­det tartanak és a szobrot megkoszorúzzák. Délután ingyenes népünnepélyt rendeznek a Széchenyi ligetben, mely alkalommal az árva iskolás gyermekek kis emléktárgya­kat kapnak, este kivilágítás és díszelőadás a színházban. Az ünnepélyre meghivatnak Kossuth gyermekei, az összes helybeli hatóságok s az iskolai ifjúság. Szerencsétlenség lövöldözés közben. Szathmáry Pál béres legénynek a napok­ban nem volt semmi dolga és elunta ma­gát. Unalmában elővette az ő régi puská­ját és vadászok módjára sétálgatott vele a Széchenyi-úton. Egyszerre meglátott egy szarkát és le akarta lönni. A puska azonban hátrafelé sült és nem a szarkába fúródott a golyó, hanem a legény jobb kezének ujjait összeroncsolta.­­A szeren­csétlenül járt Szathmáryt súlyos sérülései­vel a kórházba szállították. A pálinka hatása. Varga András szen­tesi napszámos a napokban mélyen nézett a pálinkás üvegbe és veszett kedve tá­madt tőle. Az utczán duhajkodott és min­denkit leszurással fenyegetett. Ezért aztán beszállították a rendőrség börtönébe. Kedélyes házastársak, G. Csaló József szentesi földmívesember kegyetlenül bánt a feleségével, akit folyton ütlegelt. Emiatt az asszony ott hagyta a durva embert és azóta különváltan éltek. A férj gyakran hívta vissza a feleségét, az azon­ban nem volt hajlandó a házassági élet közösséget vissza­állítani. A napokban is­mét hívta Csató a feleségét, de az ismét nem ment vissza. Ezért aztán Csató föl­­dühösödött és azt kiabálta a feleségének: — Ha vissza nem jössz, lelőlek mint egy kutyát! Az asszony ezért feljelentette férjét a rendőrségnél, amely megindította ellene az eljárást. Színészet. Műkedvelőink a színpadon. A Vörös Kereszt helybeli választmánya június hó 29-ikén, szombaton az Erzsébet-kerti szín­körben műkedvelői előadást rendezett. Színre került Hevesi József és Hetényi Béla poétikusan szép és drámai szempont­ból is pompásan instruált idillje, a «Négy évszak.» Szívesen konstatáljuk, hogy a rendezőség valóban helyes érzékkel vá­lasztotta meg az előadandó darabot, ameny­­nyiben a Négy évszak költői nyelvezete, megragadóan szép meséje, hangulatot keltő szituácziói és gyönyörű tablói valóban hi­­vatvák is kellemesen szórakoztatni a költői dolgokért lelkesülni tudó közönséget. Sie­tünk kijelenteni azt is, hogy a buzgó ren­dezőség, élén Kun Miksa és Bereczk Péter urakkal és Bereczk Péterné úrnővel a si­ker érdekében igazi nemes agitácziót fejtettek ki s Zsebők János úrral egye­temben, ki a technikai és scenikai teendők fáradhatatlan mestere volt, méltán tarthat­nak számot a legbensőbb elismerésre. Ki­váló vonzereje volt az előadásnak azon körülmény, hogy legbájosabb fiatal leá­nyaink közül egynehányan első ízben ez alkalommal szerepeltek a deszkákon s igy a nyilvánosság előtt is. Találkozója volt a szombati est intelligencziánknak. Valóság­gal tavaszi hangulat és tavaszi verőfény ömlött el a nézőtéren. Köröskörül a páho­lyok, az ő elegáns hölgyközönségükkel, a parter, a bábiasan feketét öltött férfiakkal, a fényes villanyos világítás, a tüzes czi­­gányzene keltették és fokozták a hangula­tot, az érdeklődést. A Tavas­­szal vette kezdetét a szín­játék. A lámpák előtt Kovács Ella urhölgy jelent meg, kit kiléptekor viharos tapssal és tengersok virággal lepett meg a ház. Elfogultság nélkül, sok frisseséggel és igazi temperamentummal játszott s annyi sok szép jelét adta tehetségének, hogy a mű­kedvelői színjátékok jövendő rendezői bi­zonyára gyakran fogják igénybe venni. Igazi tehetségnek bizonyult László Aranka is, ki a Tavasz­ban a vénülő társalkodónőt kreálta és pedig hivatásos színésznő által is irigyelhető eredménynyel. Meglepő ko­mikai érrel és ritka egészséges felfogással játszotta előbb az álszenteskedő társal­kodónőt, majd a második színben, a Nyár­ban a nyelves szakácsnőt. Nyílt színen is tömérdek tapssal jutalmazták. A Nyár­ban Háhn Juliska mutatkozott be. A legszebb vásárhelyi leány pompásan festett a fiatal szerelmes menyecske pongyolájában. Szí­nes, kedves előadásában volt melegség és természetesség. A harmadik képben, az Őszben, Karancsi Etelka és Karancsi Lívia diskréten és nagy elegancziával mutatkoz­tak be. Az utolsó képben, a Tél-ben, Nyizsnyay Aranka vált ki az ő már ismert rutinjával és ízléses alakításával. Kisebb szerepekben a hölgyek közül felléptek : Bereczk Péterné és ifj. Gallay Mihályné. A férfiak közül első helyen állott a Miklo­­vicz Sándor kitűnő alakítása. Régi mű­kedvelő már ő. Talpraesett­­felfogással és megfelelő kidolgozásban mutatta be az ezüstlakodalmán nászutazó férjet, majd az elaggott, unokái és dédunokái körében ör­­vedő dédapát. Dicséret illeti Zsebők Já­nost, ki mint Sándor, a Nyár­ban, egysze­rűen és természetesen játszott, mint gon­dolás az ősz-ben, Gaál Miklóssal együtt, pompásan énekelte a Sancta Lucia-t s mint rendező, fáradhatatlan kitartással dol­­gozott az est sikere érdekében. Dobó Ist­ván, Soós János, Noszlopy Kálmán, Kokovay Imre igyekezetük javával vették ki részü­ket a sikerből. Barta István, mint pinczér, elemében volt. Voltak, akik reáfogták, hogy pályatévesztett ember. Már tudniillik — pinczérnek­ivaló. Igazán bájosak és ked­vesek voltak az utolsó képben a kis Endreyek. A kis Endrey Heda, Etelka és Bözsike, a kis Guthy Laczi és Kovács Ká­roly ritka szakértelemmel fosztogatták a karácsonyfát, verték a dobót és fújták a sípot. El is halmozta őket a közönség valóságos czukor­esővel. Az előadás után reggelig tartó vigasság volt a kaszinóban. (g) H I R E­g. — június 30. — Számonkérés. A nyári nap melege sugárözönének egész hevével szakadt ránk a júliust kezdő hét első napjával. Kettős meleg költözött be a torony alatti csendes helyiségekbe ; a hivatalnok kettős meleg­től hevítve izzad a munkában : itt a szá­monkérés ideje. Pecsétes levelet hozott a posta, melyben meg van írva, hogy július 9-én délelőtt 9 órakor kezdődik a skontró, a hivatalok féléves vizsgálata. A főispán a számonkérőszék élén e napon kezdi el a hivatali szemlét ügyosztályonkint, asztaltól asztalhoz menve, ami a hivatalnoknak me­leg mulatság. Lázasan foly a munka e 9 napon át, eltűnik a restanczia, ami fél éven át feltorlódott. Dolgoznak a torony alatt. — A közigazgatási bizottság ülése. A közigazgatási bizottság július havi gyű­lése 8-ikán kedden délután 4 órakor lesz a városi székház tanácstermében. A bizottság tagjainak összehívását e napra rendelte el Lukács György főispán. — A város kölcsöne. Mint ahogy említettük már, a konvertálás és újabb beruházások czéljaira szolgáló két millió 300 ezer koronás kölcsön felvételét a mi­niszter megengedte s a bankkal kötendő szerződés feltételeit jóváhagyásával meg­erősítette. A kölcsönt a „Pesti hazai első takarékpénztár“ nyújtja a városnak. A vá­rosi tanács a közgyűléstől nyert mandá­tuma alapján ma intézkedett a kölcsön ügyében. A banknak felküldte az okmá­nyokat, melyek alapján a kölcsön most már folyósítva lesz a megbízottak kezei­hez. A takarékpénztár előbb kifizeti a vá­ros ez idő szerinti adósságát, összesen egy millió 306,741 korona és 22 fillért, azután ejtetik meg a leszámolás a megbízottak és pedig Juhász Mihály polgármester, Endrey Gyula dr. és Fári Antal bizottsági tagok közbejöttével. — Szabó János emlékezete. A békés­­bánáti egyházmegye csütörtökön Vásár­helyen tartja gyűlését. Az egyházmegye két elhunyt jeles tagja, Ráday Gedeon gr. gondnok és Szabó János esperes emléke­zetének szenteli e napot. Mint a­hogy említettük is már, az uj­ templomban tar­tatik a kegyelet eme ünnepe. Az ünnepen a helybeli dalárda énekszámokkal vesz részt. — Szabadságról. Nagy Ernő ék dr. Vata Sándor a kir. járásbíróság jegyzői, négyheti szabadságidejükről hazaérkezvén, hivatalos működésüket újból megkezdették. — Nem kapunk katonaságot. Nagyság tekintetében az ország­­ ötödik városa, más­különben azonban iszonyú árva fészek ez a mi városunk. Évtizedek óta kérjük a katonaságot és még mindig hiába. Habár az államháztartáshoz többel járul városunk, mint két-három más fatornyos vármegye , csak egy maréknyi katonaságot sem ka­punk. Agilis főispánunk legutóbb is föl­terjesztéssel élt e tekintetben a kormány­hoz, azonban eredménytelenül. A minisz­ter leirata a főispánhoz a következő : Folyó évi ápril­is 11-én kell elő­terjesztésére értesítem méltóságodat, hogy a közös hadügyminiszter, valamint a honvédelmi miniszter úr is ismételten kijelentették, miszerint az összes kato­nai csapatok jelenleg megfelelően el vannak helyezve, hogy nyomós katonai érdekekből azok elhelyezésén nem vál­toztathatnak. Ennélfogva Méltóságodnak Hm.-Vásárhely városának állandó kato­nai helyőrséggel leendő ellátására irány­zott kérelmét, mint azt több ízben hang­súlyoztam, ezúttal sem tartottam telje­síthetőnek ; jelenleg pedig annál ke­­vésbbé, mert Hun valam­ely időközben egy 32 lovas csendőrből álló őrsöt ka­pott, mely biztonsági erőt a városi rend­őrség mellett a lakosság biztonságának megóvására teljesen elegendőnek tar­tom. Különben is imminens veszély ese­tén a közeli Szegedről legrövidebb idő alatt lehet kamataimat kirendelni. — Felmentés- Környei Lajos városi almérnököt a főispán julius 31-iki határidő­vel állásától fölmentette. — A dalárda estélye. Vettük az alábbi meghívót : a hódmező­vásárhelyi dalárda 1902. évi julius hó 5-én, szombaton a „Nemzeti szálloda“ kerthelyiségében Aus­­pitz Jenő karnagy vezetése mellett válto­zatos műsorral dalestélyt rendez, belépti­­dij személyenkint 1 korona. Kezdete este 8 órakor. Pártoló tagok jegyei érvényesek. — Verekedés a Petőfi utczában. Ma reggel 8 és 9 óra között egy­ szegényes öreg ember állított be Horovitz sörcsar­nokába. Mivel az öregen a szeszelés jelei voltak észlelhetők, a vendéglős megtagadta

Next