Vásárhelyi Hiradó, 1902. szeptember (3. évfolyam, 157-181. szám)

1902-09-02 / 157. szám

K SZÍNÉSZET k­ edden : Don Juan (a városi dísz­­lettár gyarapodására jótékony előadás bérletszünetben. Szerdán: Leontine férjei (1-ör pá­ratlan bérlet 23 sz.) C­sütörtökön: Tiszt urak a zárdá­ban (páros bérlet 24. sz.) P­énteken: Dózsa György (népelö­­■adás bérletszünet. Szombaton : Boszorkányvár (Székely Irén első fellépése páratlan bérlet 25. szám. 1902. szeptember 2. V­asárnap d. n. Jani és Juczi, este Toloncz (páros bérlet 26. sz.) A bőregér. Szombaton este Strauss örök szép operettje, a „Bőregér“ került szinre. Az elő­adás jó volt. Feledi Boriska ele­venséggel játszotta a szobaleány szerepét. Ez este volt Ledofszky Mariskának egyik legsikerültebb játéka, hangja tisztán csengett vé­gig a színkörben. Partnere Me­zey Mihály tenor hangját élvezet­tel hallgattuk. Sugár Jolánról is elismeréssel kell szólanunk, mert Orlovszky herczeg szerepében ked­ves jelenség volt. Eisenstein sze­repét Rubos játszotta jól, ízléssel. Leövey Trank fogház-igazgató szerepében dicséretet érdemel. Si­került alakítás volt Fenyéri Frosch börtönőre. Közönség közepes számban volt.­­ Vasárnap dél­után “Lotti ezredesei“ ment har­mad ízben a régi szereposztásban. Este Gárdonyi Géza nagysikerű darabját „A bort“-t adták elő. Az előadás leszámítva a túlzásig hajtott tájszólást, jó volt. Általá­ban a szereplők mindegyike ki­tett magáért. Baracs Imre szere­pében igen jó alakítást mutatott be Árkossy Vilmos. Göre Gábort sikerült alakban mutatta be Fe­nyéri Borbély Durbints sógor sze­repét adta igen jól. Rubos Ma­­tyija kedves alakítás volt. Mészá­ros Gizi nagyon szavalt, játéka erős kifogás alá esik. Jó volt Arday Baracsné szerepében és Kiss Irén. Horváth Paula kifogás­talanul játszotta a kaczkiás sza­vaival csipkelődő paraszt me­nyecskét. Kitűnő volt Mezey Pé­ter Mihály gazda szerepében. A színház tele volt közönséggel. Don­ Juan. Holnap, kedden jó­­tékonyczélű előadás lesz a városi színház díszleteinek gyarapítása javára. Színre kerül bérletszünet­ben Moliére egyik legkiválóbb műve, a „Don­ Juan“, melyet ed­dig magyar színpadon csak Dr. Janovics társulata adott elő. A czímszerepet Bihari Ákos játsza,­­aki e szerepében úgy a Várszín­házban, mint Fiuméban nagy si­kert aratott. Részt vesznek még a darabban : Leövey, Hettyei, Mé­száros, Horváth, Fenyéry, Pataky, Borbély, Mezey és Havass. szép Tornayné és barátnője sze­rencsésen megmenekültek a ka­tasztrófától, de hátra volt még a férje, aki a most zátonyra került „Árpád“ gőzösön indult haza, magával hozva nagyszámú vázla­tait is, melyeken tavasz óta mun­kálkodott. Szerencsére Tornay is ép bőrrel kerülte el a katasztró­fát, sőt a vázlatai is megmarad­tak. Legalább ezt az örvendetes hírt jelentette Tornay a feleségé­nek Tangerből, a marokkói ki­kötő­városból. Nem épen utolsó dolog az sem, hogy mikor Tor­­nayék Fiuméban tengerre száltak, vidám társaság kísérte őket a hajó belsejébe, ahol lelkes konya­kozás közben kívántak nekik­­ szerencsés hajótörést. Ez a kíván­ság, úgy látszik, nem veszett kárba. Az öreg kisasszony gyilkosa. Augusztus 12-én reggel a székes­­fehérvári magános lakásában vérében halva találták Bernáth Julia 65 éves kisasszonyt. Előbb öngyilkosságot gyanítottak, ké­sőbb kiderült, hogy gyilkosság áldozata. A rejtélyes ügyben szen­­zácziós fordulat történt pénteken délután. Simon rendőralkapitány az ügyészség megkeresésére az áldozattal egy házban lakó Krausz F. Vilmos családos pénzügynö­köt, kinek Bernáth Júliával pénz­ügyi összeköttetései voltak, a gyilkosság gyanúja miatt letar­tóztatta. Liszt rendőrbiztos nyom­ban átkisérte Tömöry József vizs­gálóbíróhoz, aki kihallgatását meg­kezdte. A letartóztatás városszerte nagy feltűnést keltett. Vérfürdő egy gyakorlaton. A temesvári Südungarische Re­formnak egy magántávirata azt jelenti, hogy a lugosi honvédségi gyakorlatnál óriási szerencsétlen­ség történt, amennyiben az éles töltényekkel való tüzelés alkalmá­val 14 embert meglőttek, ezek­­közül több meghalt, a többi pe­dig súlyosan megsebesült. Maga a nevezett lap is fel­tartással közli a hírt, amelynek ügyében állító­lag már a vizsgálatot is megindí­tották.­­ Ezzel a hírrel kapcso­latban itt említjük meg, hogy a lugosi honvédgyakorlatok alatt 30 embert szállítottak napszúrással a kórházba. Szerető testvér, Neunkirchen közelében Petschingban gyaláza­tos bűntettet fedeztek föl. Szász Lipót jómódú birtokos gyenge­elméjű fivérét, Pétert, negyven év óta fogva tartotta, egy a marha­istállóban deszkákból felállított ketrecében. Mikor névtelen följe­lentés folytán a közbiztonsági közegek megjelentek Szysz istál­lójában, csakugyan ott találták a gyengeelméjű Pétert, aki mikor nevén szólították, négykézláb má­szott ki a ketreczből. A szánal­mas ember egészen lesoványo­dott, gerinczoszlopa elgörbült, feje egészen a jobb vállra hajlik, tes­tét undorító piszokréteg takarja. A szegény beteget bátyja azért zárta el, hogy az ő örökrészét is magának tarthassa. Az esetről a kirendelt közegek azonnal meg­tették a hatóságnál a feljelentést , de a beteget továbbra is báty­jánál és annak gondozásában hagyták. A megbokrosodott lovak ál­dozata. A szepes megyei Nagy- Rókus községben szomorú ha­lállal múlt ki a 25 éves Pap An­drás. Alig két hete,­­ hogy Pap oltárhoz vezette ifjú élet­párját, de a balsors csakhamar meg­irigyelte boldogságukat. Pap szer­dán a búzát takarította be s bár kis teher volt kocsiján, gyalog követte a szekeret. Útközben azon­ban hirtelen a szekérre ugrott, amitől a lovak megbokrosodtak és Pap oly szerencsétlenül zuhant le, hogy a kerék a nyakán keresz­tül gázolt. Mire segítségére siet­tek, már kilehelte lelkét. Nagy betörés egy palotába, özvegy Gencsy Bélánénak Reál­­tanoda­ utcza 18. szám alatti saját palotájában levő lakosztályát szom­baton ismeretlen tettesek álkulcs­­csal felnyitották és az összes szekrényeket feltörve, azokat ki­fosztották. A betörést este fél öt órakor vette észre a portás s rög­tön táviratilag értesítette a zöld­ben nyaraló tulajdonosnőt a do­logról. A kár 30—35 ezer koro­nára rúghat. Jöirek mmagajdol. Egy testőr katasztrófái. Kü­lönös szeszélye a sorsnak az, a­mi Tornai Gyula, az ismert nevű jeles orleanista festővel és felesé­gével történt. Tornai Kárpáthy festő­művész társaságában a ta­vasszal Marokkóba indult, hogy Mogadorban a keleti életet tanul­mányozza s ezen útjára a fele­sége is elkísérte. Az ismert szép asszony barátnőjével, Roheimné­­val együtt csakhamar vissza­tért, még pedig a „Buda“ gőzösön, a­melyet útközben a hollandiai „Ariadne“ hajó sülyesztett el. A T­R­I T VÁSÁRHELYI HÍRADÓ. 157. szám. 3 REGÉNYCSARNOK. A remete­i király. (Folytatás.) 83 „A gyermekre vonatkozik?“ „Arra“, bólintott fejével Zingó. Edmond hallgatott. Nem mert még gondolni sem e tárgyra, any­­nyira félt, hogy valami rossz jön ki belőle. Zingó egy darabig gyönyörkö­dött kínjában, aztán megszóllalt: „Nem is kérdezed, mi van a gyermekkel?“ „No hát beszélj! Jó-e vagy rossz, a­mit mondani akarsz?“ „Mégsem jó, sem rossz, vagy lehet mondani, inkább jó mint rossz. Eddigelé még csak annyit tudok hol van a leány.“ „Tehát nem Miriam Györgynél van?„ „Nem. Miriam György túladott rajta, mikor nekik is gyermekük született. „ Edmond izgatottan figyelt. „Kinek adta?“ kérdé visszafoj­tott lélegzettel. “A szénégetőnek odaát az erdő végén.“ „Mirgand Józsefnek?“ ugrott fel ültéből Edmond. „Annak. A szép Walpurga az, ki már Edmond bárónak is sze­met szúrt!“ felelt Zingó gúnyosan. Edmond most nem is ügyelt a gúnyra s álmélkodva tekintett fi­vérére. „Tehát Walpurga lenne az?“ „Az ám! Nem hitted volna, ugy­e?“ „Sohase ment a fejembe, hogy annak a szegény, alacsony szár­mazású házaspárnak, kiknek egyike sem dicsekedhetik testi szépség­gel, ily feltűnően csinos leányuk lehet“, merengett maga elé Ed­mond. „De most megvan fejtve a rej­tély. Ő a mi unokanővérünk. Ereiben Umpfenvér foly!“ Pillanatnyi csend állott be. A két fivér egymásra pillantott. Mintha mindegyik olvasni akarna a másiknak lelkében. „Mi lesz most kérdé végre Ed­mond.“ Zingó félre húzta őt az ablak­fülkébe. „Mindenek előtt egy kérdést“­ szólt Edmond. „Kitől hallottad mindezt?“ írta a „Eberhard erdésztől, a­kinek maga a szénégető beszélte.“ „Tudja-e Walpurga, hogy ő nem édesgyermeke a szénégető­nek?“ „Még eddig nem tudja. Úgy tartják őt, mint tulajdon gyerme­küket. De hallgasd meg tervemet.“ Most egész halkan beszélgetett a két fivér. Edmond némelykor összeráz­kódott s bizonyos irtózattal tekin­tett fivérére, ki sziszegve adta elő tervét. „Nos mit szólsz hozzá?“ kérdé az utóbbi. Folytatása következik Közgazdaság. Budapesti gabonatőzsde. Készáru-üzlet. K­iadatott : T­iszavidéki búza : 82 kilós 7 K. 35 fil. ozs...................... 6 K. 30 fil. ab..................... 5 K. 75 fii. engeri ...... 5 K. 42 „ Határidő üzlet. 1902. okt. búza 6'62 —6‘63 kor. 1902. okt. zab 5'42—5’43 kor. 1902. okt. rozs 5‘93 -5'94 kor. 1903. májusi tengeri 5’30—5’31 kor. Terménytőzsde. Szalonna . . . 59’—59'5Ü—■ kor. Disznózsír . . . 70­—70.50— kor. Kőbányai sertésvásár. A sertésüzlet irányzata : tartott. Létszám : 44806, dara­b sertés. Elsőrendű fiatal nehéz 112 -114 fil. Szerbiai elsőrendű 111—112 fil. 3747,1902. évi. 392­2­2 pályázati pórkintezmény. Hivatkozva a törvényhatósá­gunknál megüresedett tanácsnoki állás betöltése tárgyában kibo­csátott 2934 1902. sz. pályázati hirdetményre; értesítem a pá­lyázni kívánókat, hogy a­meny­nyiben a tanácsnokok és fogal­mazók minősítése tárgyában ho­zott I. évi 20. számú közgyűlési határozat a 63294/1902. sz. bel­ügym­. leirattal jóváhagyatott s jogerőre emelkedett, — csak azon pályázók kérvényei vétetnek figye­lembe, akik jogvégzettségüket is igazolják. A pályázati kérvények a pol­gármesteri hivatalnál a­z. év szep­tember hó 6-ik napjának délutáni 5 órájáig adhatók be. Hm.-Vásárhelyen, 1902. aug. hó 26. Kimetykó József, h. polgármester. C­SELÉDLEÁNYOKNAK ÉS POLGÁRNŐKNEK EGYSZERŰBB RUHÁKAT EGÉSZ ÖLTÖZETET KÉT KORONÁIG KÉSZÍT A „VÁSÁRHELYI HÍRADÓ“ VARRÓ­ISKOLÁJA. Ugyanott leánygyermek ruhák jutányos áron készen is kap­hatók. immmemammamam­aBisngsssM lapunik kiadóhivatalában felvétetnek.

Next