Vásárhelyi Hiradó, 1903. május (4. évfolyam, 104-130. szám)

1903-05-01 / 104. szám

1903. május 1. VÁSÁRHELYI HÍRADÓ. 104. szám. ^ 3 kezekbe kerül. Egy találkáról volt benne szó, reggeli 7 órás ter­minussal a Rókus-kórház előtt. Wambach Miklósnét nagyon el­keserítette a férje hűtlenségének ez a bizonysága, de nem szólt semmit, mert tetten akarta érni a találkozókat. Amikor a Rókus templomának az órája elkondi­­totta a hetet és Wambach Mik­lós, meg Adamek Ferencné bol­dogan köszöntötték egymást — egy hang szólalt meg mögöttük: — Gyalázatosak! Hát meg­csíptelek ? Wambach Ferenc megfordult és ijedten hekkölt vissza. A felesé­gét látta maga előtt. A derék férj be sem várva a további fej­leményeket, úgy elillant a ren­dezvény helyéről, mint a kám­for. Hanem a felesége nem is ő ellene volt ingerelve; a félté­kenység a csábító vetélytárs el­len fordult bosszújával. Mielőtt még Adamekné­­ magához tért volna a meglepetéstől, a pásztor­óra megzavartja rátört és — A férjem kell neked ? Nesze, majd adok helyette csókot én! Szólt és megcsókolta. Az éles sikoltás, amely ezt a csókot kö­vette, odaizamította a közeli rend­őrt, aki ugyancsak bámult, ami­kor a megcsókoltat véres szájjal meglátta." A felső ajkán súlyos seb vérzett s az a seb 20 napig gyógyult. Emiatt a csók miatt került Wambach Miklósné súlyos testi sértés címén vád alá. Ma tár­gyalja Szepessy kir. törvényszéki bíró az esetet, keresett menedéket. A védelem helyett azonban egészen más va­lami várt reá. A kardos asszony egy jókora bottal ott az állomáson alaposan elvette a leányát. A szöktető le­gény Amerikába menekült, csak elvétve hallott a távolból egy-egy tanyai kutyának a vakkan­­tása. A városból halkan, alig észre­­vehetőleg hallatszott az új templom harangjának a búgó hangja. — Eső lesz! Bökte ki a szót az egyik arató. — Azám,mer hallik a harang­szó. Tóditolta a másik. Pedig várha­tott volna még az Isten áldja meg, mig az aratást bevégezzük. így is bevégezzük holnap, ha az Isten segit, száll a beszédbe a harmadik. — Ezt a kicsit már akár se­git, akár nem, úgy is bevégez­zük. Szellemeskedett röhögve a béres gyerek. — Hallgass te marha 1 Intette rendre a löbödör íaty­ tyut az öreg Salajkó s mint is­tenfélő ember megbotránkozásá­nak adott kifejezést azzal, hogy az elkullogó béres után köpött. Napnyugta felé villámlani kez­dett az ég alján s lassan hűvös nyugoti szél kezdett borozdálni a fa lombjai között. Egyszerre kocsi zörej verte föl az éj csendjét s a homárból ki­bontakozott egy könnyű szekér körvonala, egyenesen a szérűnek tartva, hova csakhamar meg is érkezett. Három derék szál legény ugrott le a kocsiról. Salajkó csakhamar felismerte az egyiket s figyelő állásából súgva szólt társaihoz. — Itt van Szabó Palkó! (Folytatása következik.)­nyedt hátú öreg anyóka pörgette a rokkát. Hófehér haja magas kort árult el. Merev tekintetével félig álmosan, félig közönyösen bámult maga elé s fel sem igen pillantott a belépőre. „Az öreg Orsolya nénihez van szerencsém ?“ szólalt meg egy kellemes csengésű fiatal női hang. Orsolya felpillantott. Merev szemébe némi élet szóll, midőn meglátta az előtte álló fiatal leány­zót. „Igen, én Orsolya vagyok.“ „Akkor hát jó helyen járok, mert önhöz vagyok küldve.“ „Ugyan ki küldött volna énhoz­­zám, mikor én az itteni háznépen kívül senkit sem ismerek és sen­kivel, sem érintkezem?“ „Én mégis ide vagyok küldve.“ „Ugyan ki küldött volna ide téged, gyermekem?“ „Az öreg remete a hegyről.“ „Remete, azt én nem ismerem. Régóta nem jártam én már a he­gyek között. Egyébiránt mi meg­bízásod van tőle.“ „Egy örvendetes megbízásom, néni. Előre tudom mennyire meg fog ön örülni a jó hírnek.“ (Folytatása következik.) A szökés párosán... A szökés párosán ... a dal szerint édes és jó dolog, de kel­lemetlen, ha úgy történik, mint az alábbi históriában, melynek a színhelye Elek község. A sze­replők : Kloszter Ferenc eleki borbély, a felesége és Ruck György asztalos­segéd. A férjjel az asz­­szony nem folytatott valami minta házaséletet. A szerelmük megsa­­vanyodott s napirenden voltak a veszekedések. Csalódásában az asszony másfelé keresett vigasz­talást s ezt meg is találta abban a szerelemben, melyet az udva­rukban lakó Ruck György asz­talos-segéddel folytatott. A tiltott szerelmet teljessé tette, hogy ti­tokban folyt s a férj nem tudott róla semmit. Vasárnap Kloszter eltávozott otthonról s a vendéglőbe ment szórakozni. Távollétét a szerel­mesek alkalmas időnek tartották arra, hogy megszökjenek. Kocsira ültek és áthajtottak Kétegyházára, hogy onnan az esti vonattal Bu­dapest felé utazzanak. A szere­lemben utazó pár azonban na­gyon peches volt. Mire Kétegyhá­zára értek a vonat már elment, így kénytelenek voltak az éjét Kétegyházán tölteni s ez volt a vesztük. Éjfél után egy órakor hazatért a korcsmából Kloszter s a feleségét nem találta sehol. Anyósával együtt kinyomozta, hogy az asszony­ hová lett s utá­nuk indult. Az üldözök éppen ak­kor érkeztek Kétegyházára, mikor a szökevények a reggeli vonattal el akartak utazni. A legénynek si­került elszöknie, a menyecke pe­dig az anyja ölelő karjai között A megostromolt szatócs. A zólyomvármegyei Gyetva köz­ségben történt az elmúlt télen, hogy vasárnap mintegy 18—20 ittasukt legény dalolt sötét este utcahosszat. Egyszer csak megál­lották Klein József odavaló sza­tócs háza előtt. — Verjük meg a zsidót! — ki­áltotta az egyik legény. A bepá­linkázott csapatnak több se kel­lett. .Megrohanták Klein házát, a lármára a szatócs rémülten dugta ki fejét az ablakon. A legények ordítoztak: — Pénzt ide ! Dohányt! Pálin­kát! — A szatócs remegve hívta 4 cselédjét s kiküldött a legé­nyeknek 14 koronát, egy csomó dohányt, meg egy üveg pálinkát. De ez se volt elég nekik. Egész kőzáport zúdítottak a ház felé, az ablaküvegek csörömpölve hullot­tak le, az egyik kő pedig úgy gyomron találta a házbéli Miklós János szabót, hogy sérülésébe másnap meghalt. A szatócs cse­lédje csak kettőt ismert föl: Sze­­bin Jánost és Kucsera Andrást. Ezeket le is tartóztatták s bár mindvégig tagadták s pajtásaikat se akarták elárulni, a beszterce­bányai esküdtbiróság rablásért egyenkint 5—5 évi fegyházra ítélte őket. A halált okozott súlyos testi sértés vádja alól az esküdtek verdiktje alapján a bíróság fel­mentette őket. A benyújtott sem­miségi panaszt a Kúria I. tanácsa elutasította. Vásárhely titkai: Szanka Palkó és Szabó Miska híres futóbetyárok története. — Irta: Fekete József. — Mig ezek a dolgok benn a vá­rosban történtek, künn a tanyán javában folyt tovább az aratás, mintha mi sem történt volna. A szép Klára asszony minden negyedórában kiment a tanya vé­gébe, ernyőzte szemeit, kémlelve a város felé a tájat, de nem lá­tott semmit, mint a szomszéd ta­nyák ezüst fényű födeleit. Végre délután 4 óra tájban kocsi fordult be a tanyához ve­zető dülő­utra s megérkezett azon a szép Julis asszony. Klára nehéz tehertől szabadult meg, mikor testvérét érkezni látta s a két asszony, akit a testvéri szeretet sohasem hajtott egymás karjaiba, most összeölelkezett. Most már nem testvérek, ha­nem szövetségesek voltak, össze­hozta őket a betyárokkal folytatott bűnös viszony. Örült mindkettő, hogy együtt lehet a másikkal, Klára még job­ban, mert hiszen édes meglepe­tést tartogatott nénje számára. A késői alkony csak nagyso­kára szállott a tájra. A részesek már elpihentek s a szérű egy tisztás helyén tárgyaltak pipaszó mellett a világ folyásáról. A pusztára néma csend ült. A legkisebb szellő sem mozdult, REGÉNYCSARNOK. A remetei király. Irta *,* (Folytatás) „Az öreg Orsolyát?“ nézett rá Vince csodálkozva. „Nem tudom lejön-e? Mert az igen különös asszony ám. Legjobb lenne, ha személyesen felfáradna hozzá. Majd én vezetem.“ Walpurga gondolkozott egy da­rabig, végre mégis rászánta ma­gát, hogy a szolgával felmegy a kastélyba. Végre is mit tehetnek vele? „Jól van“, mondá. Legyen szi­ves engem vezetni.“ Csakhamar mind a ketten el­tűntek a kastély belsejében. Zingó elhagyta helyét s villám­gyorsan a folyosónak oly részébe relütőzött, a­honnét láthatta, hová vezeti Vince Walpurgát. A következő percben felkanya­rodtak az első emeletre. „Még tovább kell mennünk, kisasszony“, szólt Vince s a má­sodik emeletnek leghátulsó részébe vezette Walpurgát Egy ajtónál megállva ezt tette hozzá: „Ez a kulcsárné szobája. Bizo­nyosan itt fogja találni, csak men­jen be hozzá egész bátran.“ Walpurga szíve hevesen dobo­gott a várakozástól. Vájjon jól fogja-e fogadni Orsolya? Mély lélegzetet véve szerényen kopogtatott. „Szabad!“ hallatszott egy érdes női hang. Walpurga benyitott. Az ablak közelében egy gör­ JUHáS ERNC műszaki dm­­gfekt festészete Szentesi­ utca 4. Kiss Bertalan ur házában. Költségelőirányzat vagy vázlat (skizze) díjtalan. $ Értesítés. Aláiírott tisztelettel értesítem a n. é. közönség CS«*.««» ren­get, hogy a déglől folyó évi május hó 1-én átvettem s azt saját nevem alatt tovább vezetem. Tudatom, hogy a leg­kitűnőbb hegyi és homoki boro­kat szereztem be, állandóan kő­bányai Dréher-féle friss sört tar­tok kimérésre. Kosztosok jutányos ár mellett elvállaltatnak. A n. é. közönség szives pártfogását kéri tisztelettel 449-3­1 ELEK IMRE, Szarvas-vendéglős. A legjobb gazdasági-, ve­te­mény- és virág-MAGYAR Szam­ák Károlynál szegedi­ utca városháza középső kapujával szemben. 180-31-24 E­lső hunvásárhelyi fehérnemű és csipke függöny tisztitó inté­zet. Ingek, gallérok, kézelők, sima ruhák, kelengyék, pipere cikkek, függöny tisztítás.­­ Szállítás háztól-házig ingyen. Színes, fehér függönyök a megrendelés szerint készíttetnek el. Szentesi­utca 1. Desics-féle házban. V­alva csór­a. Szombaton este, május 2-án kitűnő halpaprikás, valamint sütthal kapható kihordásra is 450.2.1 JCorovitz fórnál.

Next