Vásárhelyi Hiradó, 1903. augusztus (4. évfolyam, 183-207. szám)

1903-08-01 / 183. szám

IV. évfolyam. 183. szám. Hunvásárhely, 1903. szombat augusztus 1._________1 kr. (2 fillér.) POLITIKAI LAP. FR­SS ÚJSÁG* előfizetési Arak vidékre postán küldve Egész évre 14 korona. Fél évre 7 korona. Negyed évre 3 korona 60 fillér. Főszerkesztő és laptulajdonos : Dr. KENÉZ SÁNDOR. Szerkesztőség: IV., Andrássy­ u. 34. TELEFON­SZÁM 27. Felelős szerkesztő : ESPERSIT JÁNOS. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetés díjszabás szerint közöltetik Bűnbak. — július 31. Kezd egy kis világosság de­rülni az ocsmány vesztegetési ügybe. Jelentkezett a kormányel­nöknél az a főur, aki a pénzeket az ágenseknek kiszolgáltatta, Ez a főur az ország zászlós urai között foglal helyet s neve, melyet a késő utódok is rettenetes szégyen­érzettel fognak emlegetni: gróf Szapáry László, Fiume volt kor­mányzója. Fiuménak volt kor­mányzója, mert tegnap beadta e méltóságról való lemondását. Önmaga jelentkezett és magára vette az egész piszkos vesztege­tési kísérlet ódiumát. Nyilatkoza­tában azt állítja, hogy csakis ő tőle indult ki e megvetendő kí­sérlet, melylyel az egész nemzetet kipellengérezte. De rögtön követ­­kezetlen ellenmondásba is keve­redik, mert azt mondja, hogy a tett elkövetésébe belehajszolták. Az előbbit hiszi a pici, az utóbbi állítás azonban hihető. Csak az a kérdés, hogy ki haj­szolta bele? Kinek lehet érdeke az, hogy a fenségesen megnyilat­kozott nemzeti közérzületet tudás­­pénzzel csitítsa el ? Szapáry Lászlóé semmi esetre sem. Füg­getlen, gazdag főúr, az ország első méltóságát viseli, mint zász­lós úr, nem lehet feltételezni róla, hogy anyagi érdekekért tette volna volna meg ezt a becsülettel játszó, vakmerő és alávaló vesztegetést. Kikkel és miért konspirált ? Kik állanak a háta mögött ? Mert ez a terv nem az ő agyában szüle­tett meg. Ilyen eszközök magyar embernek nem juthatnak eszébe. Ilyen csakis a bécsi kamarillától eredhetett. Ott lappang évszáza­dok óta a titkos gyűlölség a ma­gyar nemzet önállósága és a nem­zeti aspirációk teljesítése ellen. Onnan indult ki évszázadok óta a kísérlet, hogy Magyarországot az osztrák örökös tartományok közé sorozzák. Ez a bolond áb­ránd kísért a bécsi kamar­a lel­kében, ez a hő vágyuk, evvel kelnek és feküsznek, ennek telje­süléséért mozgatnak meg minden követ. Ez állításunkra tanú a történe­lem. A történelem kérlelhetetlenül biztos adatokkal bizonyítja, hogy Magyarországot Ausztria el akarta sikkasztani Európa térképéről, mint önálló, független, alkotmánynyal bíró államot. A Gesammtmonarchie eszméje károgó holló gyanánt repdes fejünk fölött évszázadok óta. És most is ott károg. Éhes a prédára. Ez az eszme, ez a vágy da­gasztja most is az osztrák keble­ket. Ezért nem érhetjük el, mi Kossuth kutyák, mi rebellisek, a­kik féltékenyen őrizzük évezredes alkotmányunkat, független önálló­ságunkat, hogy nemzeti követelé­seink teljesedésbe menjenek. Írott törvényeinkben biztosított nemzeti jogaink érvényesülése elé folyton következetes szívóssággal akadályokat gördítenek. A magyar hadsereg csak írott malaszt, mely csak a törvényben létezik, de a valóságban nem. Hitegetnek ben­nünket évtizedek óta, mézes mad­zagot húznak keresztül néha a szájunkon, de azt nem akarják, hogy a trón igazi támasza Magyar­­ország, élvezhesse és élhessen tör­vény adta jogaival. És mert nyílt erőszakossággal nem merik a Monarchia másik államát bekebelezni a tartományok sorába, politikával és aljas esz­közökkel küzdenek ellenünk. Most megkísérelték a pénzzel való ma­nipulációt, a lélek vásárlását. Év­tizedek óta dolgoznak azon, hogy Magyarország erkölcsi életét pénz­zel mételyezzék meg. Működtek a titkos választási kaoszák. Ter­jesztették a korrupciót és horri­­bile dictu, most már a nép kép­viselőit is megmerik kisérteni csengő aranynyal és ropogós ez­res bankjegyekkel. Kipécéznek egyeseket, a kik a nemzeti köve­telések élethalál harcában tevé­keny részt vesznek s a kikről tudják, hogy anyagi viszonyaik nem fényesek, hátha sikerülne őket elhallgattatni az ördögi prak­tikával, a legszennyesebb eszköz­zel, a vesztegetéssel. És ilyen aljas manipulációhoz, ilyen átkos és bűnös tervhez kaptak egy magyar főurat, aki­nek legelső sorban kellene őr­ködnie a magyar nemzet erkölcsi méltósága és ereje felett, hogy azt végrehajtsa. Milyen borzalom, milyen iszo­nyat elgondolni is, hogy egy magyar főúr, egy zászlósúr, egy országos főméltóság, kapható le­gyen arra, hogy a magyar nem­zet jogos és törvényben biztosí­tott követelései teljesítéséért meg­indított küzdelmet leszereltesse. Miért tette ezt? Mi vitte erre a becstelen és őrületesen szégyen­letes merényletre ? Meg van min­dene a világon. Előkelő szüle­tésű, gazdag, az ország első méltóságát viseli, zászlós úr. Mi vihette erre a cselekedetre ? Ho­gyan adhatta oda magyar lelkét, nevét, jövőjét, méltóságát, hogy elvehessék dicső és hős nemze­tének egyedüli kincsét nemzeti önérzetét és erkölcsi tisztaságát ? Miért tette ezt ? Miért ? Miért ? Miért? . . . Bűnbak ő és semmi egyéb, tartja a hátát csak azért, hogy ebben az ügyben soha ne láthassunk vi­lágosan. Hogy soha ne ismerhes­sük meg az igazi kezet, mely ezt a förtelmes mérget nekünk meg­keverte. Hogy örökké ott ragad­jon lelkünkön a gyanú, az a ke­­levényes fekély, mely soha meg nem gyógyul. Hogy ne láthassuk soha tisztán, kikkel állunk szem­ben, hogy végre leszámoljunk tit­kos ellenségeinkkel. Elvállalta a bűnbak szerepét, mert ő csak végrehajtója annak az undok és pervesz kísérletnek, melyet ellen­ségeink ellenünk megkíséreltek. Ő elveszett az országra nézve, de azért a nyugalom nem állott helyre és nem is fog helyreállítani. Most már hazaszerte inkább kell küz­deni azokért a jogokért, a­melyek bennünket megilletnek. Harcolni kell tovább bátran és rendíthetet­lenül, mert a magyarok Istene velünk van. Nem lehet az, hogy ellensé­geink győzedelmeskedhessenek. A harci lobogóra a nemzeti köve­telmények vannak jelszóul felírva. A­ki azoknak ellene fordul elsö­pörjük menthetetlenül. Most már csak azért sem lehet széke addig, még követeléseinket nem teljesí­tik. Ha kell harc a végletekig, ám legyen. A gyávaság és ala­­csonylelkűség látszata nélkül meg nem adhatjuk magunkat. Küzdeni kell továbbra is an­nak a maroknyi csapatnak, mely a nemzet jogaiért síkra szállt. Velük van minden magyar em­ber lelke, óhajtása, gondolata. Azért imádkozunk és ha kell harcolunk. Megvan hozzá az erőnk. A magyar alkotmány és a magyar nemzet nebántsvirág, a­ki ahhoz szennyes kézzel hozzá­nyúl, halott. Ezt jól tudhatnák ellenségeink, mert volt alkal­munk már megmutatni. Minket nem söpör el sem a török, sem a tatár csorda, nem enyésztett el évszázadok elnemesítő kísérlete. A magyar nemzet volt, van és lesz. Espersit János. □ Lukács miniszter a ki­rálynál. Lukács László pénzügy­­miniszter tegnap este Iseibe uta­zott, ahol a király még a mai nap folyamán kihallgatáson fo­gadja. A miniszter jelentést tesz a királynak a cukorkérdés állásá­ról és előterjeszti a magyar kor­mány nézetét ez ügyben. Mvát*t ajánlják VARGA és LAKATOS #'J Wl 1 1 © a « ANGOL ÚRI ÉS MAGYAR Nagy választék bel- és külföldi kelmékben. Elegáns és szép szabászat-Po­itos és gyors kiszolgálás. Üzlet: Amtrássy­ ut 45., uj templom átellenben'Maszabászatokat. A politikai helyzet. — julius 31. A politikai élet rendkívül moz­galmas volt a mai napon. Min­denütt a tegnapi eseményekkel és az újabb részletekkel foglalkoz­nak. Meg van mindenki győződve, hogy a bán állása tarthatatlan. A bécsi lapok legtöbbje ezt már nyíltan hirdeti. A magyar poli­tikai körökben azonban el van terjedve a hír, hogy a bán nagyobb erőszakra készül. Apponyi nem helyeselte Khuen- Hédervárynak tegnapi erőszakos fellépését, külön értekezett vele és le akarta őt beszélni arról, hogy azt a lépést megtegye, a minisz­terelnök azonban hajthatatlan ma­radt. Tegnap este ez ellenzék értekezletet tartott a „Fehér ló“-ban. Ebben, állapodtak a követendő eljárásra és a követelmények minimumára nézve. Ezek a minimumok, érte­süléseink szerint a következők :­ 1. A magyar vezényszónak bizonyos határidő alatt való el­hozatala.

Next