Vásárhelyi Hiradó, 1905. augusztus (6. évfolyam, 183-209. szám)
1905-08-01 / 183. szám
A POLITIKA A politikában nincsen új fordulat. Mindenki arról beszél, hogy Kristóffy rendőrminiszter az államrendet felforgatni törekvő szocialistákkal fogott össze. Ha már alkotmánysértésre képes volt, mért ne volna képes az államrendet felforgatni ? Erről még ezután sok szó fog esni a magyar társadalomban, mi is visszatérünk. Minthogy a japán muszka háborúról sem hallottunk ma semmi újat, a mai lapot a közgazdasági dolgoknak szenteljük s a „Szövetkezés“ c. gazdasági lapból leközöljük a népszerű Isaák Mártha „Kertészkedjünk“ c. cikkét, hátha több haszna lenne, mint már elmondott harctéri tudósítás újabb részletezésének. A cikk a következő: Kertészkedjünk. „Mostanában sokat foglalatoskodtam az uborkával és az jutott eszembe, hogy a vetemények között az uborka azt a helyet állja, amit a muskátli a virágok között. Ez is, az is, közkedveltségű. Nem is hiába, a muskátli, ha csak egy kicsit is tudnak vele bánni — bőven hálálja meg a reáfordított kevés gondot, fáradtságot, szép világító piros, teljes, csokros virágaival. Az uborka magához képest alig kíván több gondot és mennyi, de mennyiféleképpen köszöni meg! Rendesen elkészítve, nagyon egészséges eledel, és a nyár három forró hónapja alatt alig is lehetne jobban kedveskedni valamivel az elmelegedett, dolgos embereknek, mint egy-egy tál finoman gyalult, ecetes uborkával. Kenyérrel uzsonnára, vacsorára, étel helyét pótolja. Láttam már főzeléknek is elkészítve, karikára szeletelve, krumpli között megfőzik s az egészet együtt berántják, savanyúan behabarják. Hogy valami kiválóan jó étel lenne ez, abban kételkedem, de hát nem is erre való az uborka, hanem arra, hogy nyerjen télire ecetben, sós vízben elrakott állapotában fogyaszszák. Panasz van rá, hogy hamar keseredik. Azt tapasztaltam és merem is állítani, hogy az az uborka, melynek földjét teljesen elkorhadt, trágyás, érett, jó földdel készítik el — mint ahogy annak idején megírtam — és a legnagyobb hőségben is este, mikor a nap heve már nem tüzel erősen, megöntözik, az az uborka nem keseredik. Tévedés, hogy az uborkát öntözni nem szabad. Reggel nem, az bizonyos; a reggeli öntözéssel csak ártunk, mert a forró nyári levegő, még akkor is, ha a nap nem tüzel rá egyenesen uborkaágyunkra, hanem felissza a nedvességet, kőkeménynyé teszi a földet s a melegtől ellankadt levelek nem védik többé a gyenge gyümölcsöt a hentéstől. Ha azonban este öntözünk, a viz az éjszaka hűvösebb óráiban jól beissza magát a földbe s a fölelevenedett levelek jobban állják a meleget napközben. Bár a mi vidékünkön is korán s nagy meleggel köszönt be a nyár, bár kertünk délnek fekszik, a mi uborkánk nem keserű; a tavalyi égető hőségben sem keseredett, így bátran merem ajánlani ezt az egyszerű kezelési módot. Természetesen igyekezni kell azon, hogy mikorra a nyár legmelegebb időszaka beköszönt, az uborka akkora meghozza termésének javát s a gazdasszonyok, télire már bőven gondoskodjanak akkorra magukról. Ha az uborka már a harmadik levelét teljesen kifejtette, akkor az indák hegyét vissza kell csípni, így hamarább hoz gyümölcsöt és jobban fejlődik. Szedés közben — ami legjobb, ha reggel történik, mikor a növény még harmatos és nem olyan törékeny — vigyázni kell, hogy a kinyúlott indákat össze ne kuszáljuk, tiporjuk. Ezeken az indákon szokott ugyanis a második termés, az úgynevezett hegyi uborka megteremni s ha az első termést mint salátauborkát használtuk föl, vagy adtuk el, ebből a második termés apró uborkából rakhatunk el télire ecetbe. Mint a fán termő gyümölcsökből, úgy az uborkából sem termesztenek eleget; pedig hát a földnek nagyon hasznos gyümölcse ez. Aki korán, szép uborkát tud nevelni az, nincs rá eset, hogy jó áron el ne adhassa. Később, mikor már sok van, olcsóbban ugyan, de mindig kelendő, különösen aratás idején. Az eltevése télire, olyan könnyű, olyan kevésbe kerül, hogy akárki is megteheti, még a legszegényebb is, és télen bizony jó, ha azzal is pózolhat, vagy jobb izűvé teheti vele a száraz főzeléket, húst. Hogy ecetbe hogyan kell elrakni az uborkát, nem irom ide, hiszen azt csak tudja minden falusi asszony, aki gazdasszony névre érdemes! Olyan ez, mintha káposztataposásra akarnám tanítani. Csak azt jegyzem ide, hogy apró, vagy nagyobb, őszszel meg nem érett paradicsomot, öklömnyi kis zöld dinnyéket, négyfelé vágva, éppen úgy el lehet tenni ecetbe, mint uborkát. És hogy — különösen a dinnye — nagyon jóízű. De el lehet tenni kelkáposztát is, kartifiolt, ezt a finomabb főzelék félét falusi, földmivelőember, ugyan nem igen termeszti, de kertész emberek kezén megfordul, el lehet tenni még a gyenge zöldbabot, a vékony karikára vágott sárgarépát is. Akár uborkával, zöld paprikával vegyesen, akár külön-külön. Hogy a zöld paprikát említettem — sokan szeretik zölden apritva, levesbe — megírom itt, hogyan lehet paprikát zölden nagyon sokáig eltartani. A gyönge, szép, de már kifejlődött húsos zöld paprikákat szárasról leszedjük és kisebb deszkaládába, homok közé rétegezve, a pincébe teszszük el. Leirom még — mert ezt nem mindenki tudja — a gyalult uborkát hogyan lehet felire eltenni. A szép, egészséges nagy uborkákat meghámozva, egy nagy tálba aprítunk, vékony karikákra. Rétegenkint finomra tört sóval egyenletesen megsózzuk, összekavarni nem szabad, csak lapjával feküdjön mindenik és legfeljebb 3—4 karika legyen egymás felett, a só réteg között. Mikor a tál megtelt, félretesszük. A só vékonyra vágott vagy gyalult uborkának elég 24 óra, a vastagabbnak 36—48 óráig is kell sóban állni. A legfelső réteget legjobban besózzuk. Kétszer átcsavarjuk és széles szájú üvegbe rakjuk. — Minden vastag ujjnyi uborkaréteget jól megsózva, mikor az üveg tele van, az egészet jó! összenyomkodjuk és a tetejébe szintén teszünk egy kisujjnyi szemes sóréteget. A tele üveget bekötve, száraz, hűvös helyre teszszük. Mikor használni akarjuk, több vízben kiáztatjuk az uborkát és ecettel, mint nyáron, elkészítjük. Nagyon jó módját tudom még a vizes uborka eltevésének, azt is ide irom. Szép, gyenge, ha csak lehet mind egyforma nagyságú uborkákat választunk ki és tiszta, friss vízbe rakjuk. Az üveg fenekére szőlőlevelet, szőlőkacsot, három kis ág kaprot, egy ujjnyi hosszú, fél ujjnyi vastag tormát teszünk és rárakunk egy jó sor, a vizből legcsöpögtetett uborkát. Mikor az üveg majd félig van már, akkor megint szőlőlevelet, kacsot, tormát teszünk rá s egy igen kevés kaprot. Az üveget úgy töltjük meg uborkával, hogy egy tenyérnyi kimaradjon belőle, mert a sósvíznek jól át kell járni az egészet. Mikor az üveg így tele van, megint szőlőlevél, torma, kapor, szőlőkacs jön rá borítéknak. Ha ez megvan, egy fazekat veszünk elő és az aljára egy kis szénát téve, az uborkás üveget legalább félig hideg vizbe helyezzük s a tűzhelyre tesszük, mig a viz forró lesz s az üveg az uborkákkal jól átmelegszik. Mig az üveg melegszik, egy másik edényben sósvizet kell forralni, amennyi az üveget jól megtölti. Ha a sósviz forr, kanalankint az átmelegedett uborkára töltögetjük lassan, aztán elvesszük a tűzről. Jól lekötjük ruhával és hólyagpapírral s mikor már langyosra hült az üveg, kivesszük a vizből és helyére a polcra teszzük. Az igy készült uborkát nem kell napra tenni és sokkal keményebb, mint a napon forralt. Még valami hasznos jutott eszembe, ami már nem tartozik az uborka dolgaihoz, de ilyenkorra való. Megtörténik nyáron, mikor már más gyümölcs is van, hogy egy pár bokor ribizlin rajta marad a gyümölcs. Kár ott hagyni. Szedjük le szemenként, rakjuk erős, kiüresedett tiszta, szárazra kicsöpögött sörös üvegekbe. Rázzuk meg többször, hogy minél több beleférjen; mikor tele van, dugaszoljuk be jól, kössük be még hólyagpapírral is, azután úgy, minden cukor nélkül, beállítjuk vízzel teli fazekakba széna közé s mikor a viz forrni kezd, tiz percig főzzük. A fazékban hagyjuk kihűlni s úgy tesszük el. Szépen eláll.“ Isaák Mártha. HÍREK. — julius 31. — Személyi hir. Bereczk Pál és Faragó Sándor tanácsnokok 4—4 heti szabadsága lejárt s a mai napon hivatalaikat ujult erővel elfoglalták. — Iskolatársak találkozása. A helybeli ev. ref. főgimnáziumnak az 1893. évben a Vilk osztályt végzett növendékei kedden, augusztus hó 1 én d. e. 11 órakor a „Nemzeti“-szállodában 12 éves találkozót tartanak. Városunkból a találkozón Nagy István, Steiner Ferenc, Szemző Miksa dr., Szőrffy Sándor dr. és Vata Sándor dr. vesznek részt. — Kapunyitás. Megnyílik a színkör kapui, hogy befogadják Szendreyt és társulatát, amelyet a legjobb hír előzött meg. Konstatálnunk kell, hogy még ilyen körültekintéssel nem kezdődött meg nálunk színházi évad. Városunk főjegyzője és a mérnökség minden lehetőt elkövetett, hogy a nagyszabású előadásokhoz a lehető legnagyobb támogatást megadja a vidék legjobb társulatának. A társulat teljes számban itt van már. Tegnap volt az első próba, amely teljesen jól folyt le. Megélénkült az egész város, mindenfelé jutott a mi kedves bohémjeink közül, (vannak elegen.) A jegyek árusítása már tegnapelőtt vette kezdetét és tart rendesen 9—12 ig és 3—5 ig, a bérlők közül is többen váltották meg jegyüket a megnyitó előadáshoz a bájos zenéjű poétikus „János vitéz“-hez, amelylyel kezdetét veszi a két hónapig tartó sziniévad. Szép reménynyel biztat a műsor is. Strausz örökbecsű „Cigány báró“ja lesz az első bérletes előadás. Zónaelőadás „Bánk bán“ lesz — oly gazdag a műsor, hogy még félhetyárért is klasszikust ad az igazgató. Ma reggel veszi át a színházat és a felszerelést a színigazgató. Szerencsét kívánunk neki és várva várt társulatának. — Színház vizsgálat. Kmetykó József főjegyző javaslatára a főmérnök és kapitányi hivatal közbenjöttével a színház épületet közbiztonság és tűzbiztonság szempontjából Kádár tűzoltóparancsnok vezetése alatt megvizsgálták és a sziniszezonra a használatra nyugodtan átadhatónak találták és nyilvánították. — A búza ára. Többször felhívtuk olvasóink figyelmét arra a rendkívüli körülményre, hogy a budapesti piac ezidőszerint olcsóbb, mint New York, vagy Chicago, sőt Bécs és Budapest között is legutóbb majdnem 2 korona árkülönbözetet látunk. Ez a körülmény milliókra menő veszteséget jelent a termelőknek s mi a magunk részéről nem tudunk jogszerű okot arra, hogy ez állapot miért tartassák fenn. Ugyanebben a véleményben vannak a sajtónak oly orgánumai is, amelyek elég elfogulatlanul nézik a dolgok fejlődését, így például a „Budapesti Hírlap“ legutóbb a következőket írta: Tavaly ebben az időben nálunk kerek húsz volt a búza métermázsája és ugyanekkor Párisban 21.50 frank, Berlinben 174 márka és Amerikában 90 cent volt a jegyzés. Ma nálunk 16.16 kor, az őszi búza, Párisban ellenben 24,60, Berlinben 17 30 márka és Amerikában 92 cent. Míg tehát nálunk majdnem négy koronával olcsóbbodott a kenyérmag, addig a külföldön mindenfelé drágult a búza értéke. Igazán szeretnők tudni, miért? — Hirtelen halál, özvegy Gábor Józsefné Czeglédi Sára 65 éves, külső szerházi lakost agyszélhüdés érte s hirtelen meghalt. Kórházba szállították s boncolás mellőzésével temetik el. — A rikkancs és a bolgár. A következő érdekes egypár sort küldte egyik olvasónk szerkesztő- 1905. kedd, augusztus 1.