Vásárhelyi Napló, 1924. február (1. évfolyam, 1-23. szám)

1924-02-02 / 1. szám

Szombat, február 2. Hódmező-Vásárhely, 1924. Felelős szerkesztő és felelős kiadó : Fejérváry József. Kiadja: Vásárhelyi Napló Rt POLITIKAI HAFILAP Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 15. Kiadóhivatal: Deák Ferenc-u. 7. Dura-nyomda. Ha jó fiuk leszünk!­­ A gróf Bethlen István londoni ut­­­ ját, melyet a külföldi aranykölcsön­­ ügyében tett meg, teljes siker ko­­­­ronázta. Ez ma már köztudomású tény. Konstatálta a nemzetgyűlés ülésében ő maga és megírták a kül­földi lapok. Ami azonban a dolog kommentálásában a legérdekesebb, az az a hang, mellyel az egyes or­szágok lapjai az eseményt magát kisérik A kisantant sajtója még tüszköl egy kicsit, de mintha hang­fogó került volna húrjaira, már kissé tompítva mesél s inkább ke­sereg, mint haragszik. És a Pálfor­­dulás okát azonnal megérezzük, mihelyst angol forrásból eredő tu­dósítást olvasunk el. Az angol la­pok és azok az újságok, melyek tárgyilagosan igazságot merítenek, valósággal szenzáció számba menő eseménynek minősítik azt az ud­variasságot és előzékenységet, mely­­lyel Nagy-Brittánia uralkodója, a büszke György király gróf Bethlen István magyar kormányelnököt fo­gadta és azt a kivételesen különös kitüntetést, mely még minisztert nem ért, hogy tudniillik az angol király közel egy órahosszat tárgyalt Bethlen István gróffal. Ahán, tehát itt van a nyitja a dolognak! Álla­pítja meg a gondolkozó ember s megérti a változott hangot. Mert akit az angol király szinte baráti melegséggel tüntet ki, azzal számot kell vetni. S ha ezek után vesszük fontolóra a gróf Bethlen István sza­vait, higgadt, bölcs mérsékletét és bíráljuk azt az utat, melyet a jö­vendő nagy Magyarország felépíté­sére megjelölt, akkor megértjük el­határozásának rugóit és államférfius bölcsességét s nem adunk teret lel­künkben semmiféle elhamarkodott politikai kalandos lépés gondolatá­nak, még akkor sem, ha magyar vérünknek pezsgése, magyar erőnk­nek temperamentuma s az ezeréves magyar virtus ez ellen lázadozik is. A magyar szív, melyre ezerszer szökik rá a vérhullám, ha az ember a csonka határokon túl szenvedő véreink jajkiáltását hallja, azt mondja, hogy rajta! Hogy nincs tovább, hogy vesszen a bitang, ki e szen­telt földet tapossa. Hogy neki a meszes kapával ! De az ész, a bölcs megfontolás mást parancsol. Mikor az oláhok itt bitangoltak a Tisza-Duna táján s a magyar fővá­rosban a Popeskák népe volt az úr, egy alkalommal nagyon érdekes eset történt. Egy alkalommal vala­melyik oláh zászlóalj nagy parádéra vonult fel az Erzsébet körúton. Szó­lott a dob és a bumberdó. Talán éppen azt a nótát fújták, hogy az én lovam fekete, fekete, fekete, mikor egyszerre kürtszó harsant fel a Rákóczi-uton s nagy robajjal ér­keztek sisakos magyarok egy óriási autón. Nosza lett riadalom. A fekete nóta néma lett, az oláh katonák az ő hagyományos vitézségükkel eldo­­bálták a puskát és futottak szét, ki Népszínház felé, ki vissza, el a mellékutcákba. Mind szét­ugrott egy perc alatt, mert azt hitték, hogy a magyarok támadnak. Pedig dehogy. Tűz volt valahol a Soroksári-úton és a tűzoltók vonultak ki a vesze­delem színhelyére. Én azt hiszem, hogy ha nem látta is ezt a jelene­tet Bethlen István gróf, de tud róla és ismeri, mert ő mindnyájunk kö­zött legtöbbet vesztett miattuk el és nagyon sokat szenvedett tőlük. Is­meri őket. És mégis a megegyezés politikáját követi. Akkor ez a helyes. Hiszen látszik, hogy kezd már a megértés hangja feltörni a népek koncertjébe. Azért gyűlölhetünk, megvethetjük az oláhot. Kell is, hogy égjen iránta lelkünkben oltha­­tatlan lánggal az izzó gyűlölet, de várjunk sorára annak. Igen. Az a tisztelet és megbecsülés, melyet György angol király gróf Bethlen István személye iránt kifejezett és az a hang, mely a britt sajtóban ezt a megbecsülést valósággal hó­­dolássá­­emeli, sokat jelent és biz­tató. Mert úgy jelentkezik, mint de­rengés a magyar éjszakában, mint a virradat, a hajnalodás lilaszinü fénye. Igen. Távirat ad hírt arról, hogy Németország eddigi makacs politikájának az okos megváltozta­tása, a legcsekélyebb jogfeladás és lemondás nélkül, már­is azt ered­ményezte, hogy Amerika felvéteti a németet a Népszövetségbe­ és Poin­­káré is kezdi belátni, hogy egy nagy nemzettel nem lehet úgy el­bánni, mint tette. Azt mondják és ez régi közmondás, hogy huncut a német. Ha tehát ő a látszólagos nyugalom útjára tér, az nem meg­vetendő példa. Mackensen maga megmondotta, ha csak az kell, mi nagyon jó fiúk leszünk, vagy leg­alább is megpróbáljuk. Kalandmentes külpolitikát folytat a kormány. Bethlen István gróf ünneplése az egységes pártban. Budapestről jelentik: Az egységes párt a miniszterelnök tiszteletére vacsorát rendezett, a­melyen szokat­lanul nagy számban vettek részt a párt tagjai. A kormány tagjai Bethlen István gróf miniszterelnök vezetésével teljes számban meg­jelentek. A párt nevében Pekár Gyula üd­vözölte a miniszterelnököt, aki az üdvözlésre a többi között a követ­kezőkben válaszolt: — Egyesek azt állítják, hogy a nagyhatalmakat kellett volna meg­nyerni arra, hogy kivonva minket a kis­antant szférájából, egyhangúan és egy akarattal a kölcsön ügyét vi­gyük diadalra. Elfeledkeznek ezek az urak arról, ha ilyent állítanak hogy éppen a legyőzött nemzetekkel szemben való bánásmód tekinteté­ben van eltérés az egyik és a má­sik nagyhatalom felfogása között. Ha Angliának nem sikerült meg­győznie az összes nagyhatalmakat arról, hogy a legyőzött nemzetekkel szemben való eljárás más kell, hogy legyen, mint a­milyen ma, hát le­hetséges volna akkor, hogy mi győz­zük meg erről őket? Ha ez nem sikerült Lloyd Georgenak, Baldwin­­nak, Curzonnak, akkor éppen Beth­lennek kellett volna sikerülni ? Ne játszunk a tételekkel. Nem az a feladatunk és nem is lehet az a hivatásunk, hogy vezető szerepet játs­szunk, mint legyőzött nem­zet, Európa politikájában. Nekünk a hivatásunk csakis az, hogy alkalmazkodva azokhoz a kö­rülményekhez, a­melyek ránk nézve előnyöseknek mutatkoznak, a nemzetközi politikában igyekezzünk érdekeinket is megvédeni és diadalra vinni. Én nem hiszem, hogy ez a poli­tika, a­melyet követünk, ne tartal­mazná igazán a magyar külpolitikát. Mi egy más utat követünk, mint a­melyet ajánlottak. Azt az utat, hogy azokat a hatalmakat igyekezzünk a magyar ügynek megnyerni, akik­nek európai politikája Közép-Európa gazdasági és pénzügyi rekonstruk­ciója. Azt hiszen­, hogy ez sikerült. Azt a politikát követtük, hogy meg­győzzük szomszédainkat arról, hogy reálpolitikát követünk, hogy kalan­dokra nem vágyunk, hogy a saját érdekeinkből kiindulva, reálpolitikát követünk oly értelemben, hogy igenis érdekeinket érvényesíteni akar­juk és fogjuk, azonban arra nem vállalkozunk, hogy ezt a nemzetet kalandokba vigyük és neki vigyük a fal­nak. Betlen István grófot, aki beszéde végeztével az egységes párt további támogatását kérte, a párt tagjai per­cekig tartó ovációban részesítette. Rendet teremt a hatóság a húsárusítás körül. Egy, még a múlt évben kelt minisz­teri rendelet úgy intézkedik, hogy a mészárosok a többi húsneműektől elkülönítve kötelesek árulni a növen­dék húst, amellyel egy helyiségben legfeljebb csak a bivalyhús mérhető ki. Erre a miniszteri rendelkezésre az a körülmény adott okot, hogy sok mészárszékben a tápértékére nézve silányabb és így árában lényegesen olcsóbb növendék húst egy árban árulták a többi húsokkal, minek kö­vetkeztében egyesek indokolatlan hasznot húztak a fogyasztó közönség félrevezetése révén. Erre a furcsa körülményre és az említett miniszteri rendelet végrehaj­tására hívja most fel Endrey Béla tanácsnok, a közigazgatási ügy­osztály vezetője az árvizsgáló bizott­ság figyelmét, annak egyidejű köz­lésével, hogy a maga hivatalos ha­táskörében már mindent megtett a rendeletnek a vásárhelyi mészárszé­kekben való érvényesítésére. Arra is felhívja Endrey tanácsnok az árvizs­gálókat, hogy a húsárusításnak az ilyetén történt szabályozása feltétle­nül hatással kell hogy legyen a hús­árak alakulására, mivel természetes, hogy a mészárosok jóval olcsóbban adják el majd ezután a növendék húst, amelyről a fogyasztók is tudják, hogy tápértékében jóval kevesebbet ér, mint a marhahús. Mi a magunk részéről nem akarjuk kommentálni Endrey tanácsnok intéz­kedését, miután azt tartjuk, hogy az egyes élelmiszerek árusításának módja és árának megállapítása a hatóságok, valamint az érdekeltek, ebben az eset­ben a mészáros iparosok dolga. Azt azonban meg kell állapítanunk, hogy a szabaddá tett vásárhelyi húsárak ugyanolyan szinten állanak jelenleg, mint Budapesten. Ha ez ellen nem is lenne semmi kifogásunk, azt azon­ban feltétlenül megkívánhatjuk a fo­gyasztóközönség nevében, hogy mi­nőségileg is olyan húst kapjunk a pénzünkért, mintha a fővárosban vol­nánk, ahol a fentebb említett minisz­teri rendelkezést már régebben végre­hajtották. Szélmalomharc a földreform körül. A nemzetgyűlés pénteki ülése. Budapestről jelentik. A nemzet­gyűlés pénteki ülését délelőtt 11 óra után nyitotta meg Pesthy Pál al­­elnök. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesz­tette be az országos testnevelési programmról szóló törvényjavaslatát. Majd a napirend szerint a földreformnovella részletes tárgyalása következik. Szakács Andor a Ház szerdai ülésén félreértett szavait iga­zítja helyre, majd B­a­r­­­o­s Andor a szocialistáknak azt a vádját utasítja vissza, mintha a földreform gyors végrehajtását a községi jegyzők aka­dályozzák meg. Utánna Szeder Ferenc, Strausz István és Létay Ernő azt vitatják, hogy azoknak a kisembereknek is kell földet adni, akik részt vettek ugyan a forradalomban, de bűncse­lekményt nem követtek el. Förster Elek attól fél, hogy olyan sokáig tart majd a földreform törvény tárgyalása, hogy az igényjogosultak, akik földre várnak, nem mondanak köszönetet a törvényért. Véleménye szerint a for­radalomban való részvétel kérdésében képviselő­társainak nincsen teljesen igazuk, mert hiszen az elöljáró bíró­ságnál feltétlenül meg­van a bizo­nyíték arra, hogy bizonyos esetek­ben az igazságnak megfelelően fog dönteni. Kívánja, hogy ne az alap­törvény tárgyalásába mélyedjenek bele, hanem a novellával foglalkoz­zanak.­­­­ Ezután Dénes István azt vitatja, hogy a földreform kérdése sok kép­viselőnek fogas kérdés. Közbeszólások: Maga beszél fiatal­ember ! Dénes István folytatja beszédét és azt állítja, hogy a javaslaton sze­rinte egész sereg módosítani való van. Nagyatádi Szabó miniszter: Nem fogjuk módosítani. Dénes István végül módosító in­dítványt nyújt be, mely szerint csak azok zárassanak ki a földigénylés­ből, akik jogerősen elítéltettek. P­r­o­p­p­e­r Sándor a következő felszólaló, ő miután földhöz kívánja juttatni a forradalmi bűnösöket. Majd azzal a váddal áll elő, hogy az egy­séges párt több képviselő tagja részt vett a forradalomban. Hatalmas zaj és lárma keletkezik erre a képviselők tiltakozása jeléül az egész Házban. Haller István az amnesztiában részesült forradalmároknak földet kíván. Az elhangzottt felszólalásokra Neubauer előadó válaszol és kijelenti, hogy nincs módjában hozzájárulni a radikális ellentét kívánságához, an­nál is inkább, mert a törvényjavaslat kizáróan csak azokat a bűnösöket zárja ki az ingatlanhoz jutásból, akik­ről nem reméli, hogy "hasznos tagjai lesznek a társadalomnak és nincsen kizárva a forradalmi megtért bűnö­sök földhöz jutása sem. Ezután az előadó kéri az eredeti javaslat elfo­gadását. Most Nagyatádi Szabó minisz­ter veszi védelmébe a törvényjavas­latot és megállapítja, hogy az ellen­tét annyi javaslattal áll elő, hogy azokat lehetetlen mind a törvénybe iktatni. Majd kijelenti, hogy ő minden becsületes magyar em­bert földhöz kíván juttatni. A törvényjavaslat szerint az igény­lés felett a kiküldött bíró dönt. Ha I­ín firMvrn­é A4- gyapjúból ruhakelmét készít, gyorsan, pontosan nansnvaiat niCfifICICII és iá nyosan a KOKRON kötszövőgyár.Icendelés iiui iuujujmí IHV^IVJVII és felvilágosítás a főtéri üzletből, a Beregi­na­------ lólában. Telefon : 279.

Next