Vásárhelyi Napló, 1924. február (1. évfolyam, 1-23. szám)
1924-02-02 / 1. szám
Szombat, február 2. Hódmező-Vásárhely, 1924. Felelős szerkesztő és felelős kiadó : Fejérváry József. Kiadja: Vásárhelyi Napló Rt POLITIKAI HAFILAP Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 15. Kiadóhivatal: Deák Ferenc-u. 7. Dura-nyomda. Ha jó fiuk leszünk! A gróf Bethlen István londoni ut ját, melyet a külföldi aranykölcsön ügyében tett meg, teljes siker koronázta. Ez ma már köztudomású tény. Konstatálta a nemzetgyűlés ülésében ő maga és megírták a külföldi lapok. Ami azonban a dolog kommentálásában a legérdekesebb, az az a hang, mellyel az egyes országok lapjai az eseményt magát kisérik A kisantant sajtója még tüszköl egy kicsit, de mintha hangfogó került volna húrjaira, már kissé tompítva mesél s inkább kesereg, mint haragszik. És a Pálfordulás okát azonnal megérezzük, mihelyst angol forrásból eredő tudósítást olvasunk el. Az angol lapok és azok az újságok, melyek tárgyilagosan igazságot merítenek, valósággal szenzáció számba menő eseménynek minősítik azt az udvariasságot és előzékenységet, melylyel Nagy-Brittánia uralkodója, a büszke György király gróf Bethlen István magyar kormányelnököt fogadta és azt a kivételesen különös kitüntetést, mely még minisztert nem ért, hogy tudniillik az angol király közel egy órahosszat tárgyalt Bethlen István gróffal. Ahán, tehát itt van a nyitja a dolognak! Állapítja meg a gondolkozó ember s megérti a változott hangot. Mert akit az angol király szinte baráti melegséggel tüntet ki, azzal számot kell vetni. S ha ezek után vesszük fontolóra a gróf Bethlen István szavait, higgadt, bölcs mérsékletét és bíráljuk azt az utat, melyet a jövendő nagy Magyarország felépítésére megjelölt, akkor megértjük elhatározásának rugóit és államférfius bölcsességét s nem adunk teret lelkünkben semmiféle elhamarkodott politikai kalandos lépés gondolatának, még akkor sem, ha magyar vérünknek pezsgése, magyar erőnknek temperamentuma s az ezeréves magyar virtus ez ellen lázadozik is. A magyar szív, melyre ezerszer szökik rá a vérhullám, ha az ember a csonka határokon túl szenvedő véreink jajkiáltását hallja, azt mondja, hogy rajta! Hogy nincs tovább, hogy vesszen a bitang, ki e szentelt földet tapossa. Hogy neki a meszes kapával ! De az ész, a bölcs megfontolás mást parancsol. Mikor az oláhok itt bitangoltak a Tisza-Duna táján s a magyar fővárosban a Popeskák népe volt az úr, egy alkalommal nagyon érdekes eset történt. Egy alkalommal valamelyik oláh zászlóalj nagy parádéra vonult fel az Erzsébet körúton. Szólott a dob és a bumberdó. Talán éppen azt a nótát fújták, hogy az én lovam fekete, fekete, fekete, mikor egyszerre kürtszó harsant fel a Rákóczi-uton s nagy robajjal érkeztek sisakos magyarok egy óriási autón. Nosza lett riadalom. A fekete nóta néma lett, az oláh katonák az ő hagyományos vitézségükkel eldobálták a puskát és futottak szét, ki Népszínház felé, ki vissza, el a mellékutcákba. Mind szétugrott egy perc alatt, mert azt hitték, hogy a magyarok támadnak. Pedig dehogy. Tűz volt valahol a Soroksári-úton és a tűzoltók vonultak ki a veszedelem színhelyére. Én azt hiszem, hogy ha nem látta is ezt a jelenetet Bethlen István gróf, de tud róla és ismeri, mert ő mindnyájunk között legtöbbet vesztett miattuk el és nagyon sokat szenvedett tőlük. Ismeri őket. És mégis a megegyezés politikáját követi. Akkor ez a helyes. Hiszen látszik, hogy kezd már a megértés hangja feltörni a népek koncertjébe. Azért gyűlölhetünk, megvethetjük az oláhot. Kell is, hogy égjen iránta lelkünkben olthatatlan lánggal az izzó gyűlölet, de várjunk sorára annak. Igen. Az a tisztelet és megbecsülés, melyet György angol király gróf Bethlen István személye iránt kifejezett és az a hang, mely a britt sajtóban ezt a megbecsülést valósággal hódolássáemeli, sokat jelent és biztató. Mert úgy jelentkezik, mint derengés a magyar éjszakában, mint a virradat, a hajnalodás lilaszinü fénye. Igen. Távirat ad hírt arról, hogy Németország eddigi makacs politikájának az okos megváltoztatása, a legcsekélyebb jogfeladás és lemondás nélkül, máris azt eredményezte, hogy Amerika felvéteti a németet a Népszövetségbe és Poinkáré is kezdi belátni, hogy egy nagy nemzettel nem lehet úgy elbánni, mint tette. Azt mondják és ez régi közmondás, hogy huncut a német. Ha tehát ő a látszólagos nyugalom útjára tér, az nem megvetendő példa. Mackensen maga megmondotta, ha csak az kell, mi nagyon jó fiúk leszünk, vagy legalább is megpróbáljuk. Kalandmentes külpolitikát folytat a kormány. Bethlen István gróf ünneplése az egységes pártban. Budapestről jelentik: Az egységes párt a miniszterelnök tiszteletére vacsorát rendezett, amelyen szokatlanul nagy számban vettek részt a párt tagjai. A kormány tagjai Bethlen István gróf miniszterelnök vezetésével teljes számban megjelentek. A párt nevében Pekár Gyula üdvözölte a miniszterelnököt, aki az üdvözlésre a többi között a következőkben válaszolt: — Egyesek azt állítják, hogy a nagyhatalmakat kellett volna megnyerni arra, hogy kivonva minket a kisantant szférájából, egyhangúan és egy akarattal a kölcsön ügyét vigyük diadalra. Elfeledkeznek ezek az urak arról, ha ilyent állítanak hogy éppen a legyőzött nemzetekkel szemben való bánásmód tekintetében van eltérés az egyik és a másik nagyhatalom felfogása között. Ha Angliának nem sikerült meggyőznie az összes nagyhatalmakat arról, hogy a legyőzött nemzetekkel szemben való eljárás más kell, hogy legyen, mint amilyen ma, hát lehetséges volna akkor, hogy mi győzzük meg erről őket? Ha ez nem sikerült Lloyd Georgenak, Baldwinnak, Curzonnak, akkor éppen Bethlennek kellett volna sikerülni ? Ne játszunk a tételekkel. Nem az a feladatunk és nem is lehet az a hivatásunk, hogy vezető szerepet játsszunk, mint legyőzött nemzet, Európa politikájában. Nekünk a hivatásunk csakis az, hogy alkalmazkodva azokhoz a körülményekhez, amelyek ránk nézve előnyöseknek mutatkoznak, a nemzetközi politikában igyekezzünk érdekeinket is megvédeni és diadalra vinni. Én nem hiszem, hogy ez a politika, amelyet követünk, ne tartalmazná igazán a magyar külpolitikát. Mi egy más utat követünk, mint amelyet ajánlottak. Azt az utat, hogy azokat a hatalmakat igyekezzünk a magyar ügynek megnyerni, akiknek európai politikája Közép-Európa gazdasági és pénzügyi rekonstrukciója. Azt hiszen, hogy ez sikerült. Azt a politikát követtük, hogy meggyőzzük szomszédainkat arról, hogy reálpolitikát követünk, hogy kalandokra nem vágyunk, hogy a saját érdekeinkből kiindulva, reálpolitikát követünk oly értelemben, hogy igenis érdekeinket érvényesíteni akarjuk és fogjuk, azonban arra nem vállalkozunk, hogy ezt a nemzetet kalandokba vigyük és neki vigyük a falnak. Betlen István grófot, aki beszéde végeztével az egységes párt további támogatását kérte, a párt tagjai percekig tartó ovációban részesítette. Rendet teremt a hatóság a húsárusítás körül. Egy, még a múlt évben kelt miniszteri rendelet úgy intézkedik, hogy a mészárosok a többi húsneműektől elkülönítve kötelesek árulni a növendék húst, amellyel egy helyiségben legfeljebb csak a bivalyhús mérhető ki. Erre a miniszteri rendelkezésre az a körülmény adott okot, hogy sok mészárszékben a tápértékére nézve silányabb és így árában lényegesen olcsóbb növendék húst egy árban árulták a többi húsokkal, minek következtében egyesek indokolatlan hasznot húztak a fogyasztó közönség félrevezetése révén. Erre a furcsa körülményre és az említett miniszteri rendelet végrehajtására hívja most fel Endrey Béla tanácsnok, a közigazgatási ügyosztály vezetője az árvizsgáló bizottság figyelmét, annak egyidejű közlésével, hogy a maga hivatalos hatáskörében már mindent megtett a rendeletnek a vásárhelyi mészárszékekben való érvényesítésére. Arra is felhívja Endrey tanácsnok az árvizsgálókat, hogy a húsárusításnak az ilyetén történt szabályozása feltétlenül hatással kell hogy legyen a húsárak alakulására, mivel természetes, hogy a mészárosok jóval olcsóbban adják el majd ezután a növendék húst, amelyről a fogyasztók is tudják, hogy tápértékében jóval kevesebbet ér, mint a marhahús. Mi a magunk részéről nem akarjuk kommentálni Endrey tanácsnok intézkedését, miután azt tartjuk, hogy az egyes élelmiszerek árusításának módja és árának megállapítása a hatóságok, valamint az érdekeltek, ebben az esetben a mészáros iparosok dolga. Azt azonban meg kell állapítanunk, hogy a szabaddá tett vásárhelyi húsárak ugyanolyan szinten állanak jelenleg, mint Budapesten. Ha ez ellen nem is lenne semmi kifogásunk, azt azonban feltétlenül megkívánhatjuk a fogyasztóközönség nevében, hogy minőségileg is olyan húst kapjunk a pénzünkért, mintha a fővárosban volnánk, ahol a fentebb említett miniszteri rendelkezést már régebben végrehajtották. Szélmalomharc a földreform körül. A nemzetgyűlés pénteki ülése. Budapestről jelentik. A nemzetgyűlés pénteki ülését délelőtt 11 óra után nyitotta meg Pesthy Pál alelnök. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesztette be az országos testnevelési programmról szóló törvényjavaslatát. Majd a napirend szerint a földreformnovella részletes tárgyalása következik. Szakács Andor a Ház szerdai ülésén félreértett szavait igazítja helyre, majd Baros Andor a szocialistáknak azt a vádját utasítja vissza, mintha a földreform gyors végrehajtását a községi jegyzők akadályozzák meg. Utánna Szeder Ferenc, Strausz István és Létay Ernő azt vitatják, hogy azoknak a kisembereknek is kell földet adni, akik részt vettek ugyan a forradalomban, de bűncselekményt nem követtek el. Förster Elek attól fél, hogy olyan sokáig tart majd a földreform törvény tárgyalása, hogy az igényjogosultak, akik földre várnak, nem mondanak köszönetet a törvényért. Véleménye szerint a forradalomban való részvétel kérdésében képviselőtársainak nincsen teljesen igazuk, mert hiszen az elöljáró bíróságnál feltétlenül megvan a bizonyíték arra, hogy bizonyos esetekben az igazságnak megfelelően fog dönteni. Kívánja, hogy ne az alaptörvény tárgyalásába mélyedjenek bele, hanem a novellával foglalkozzanak. Ezután Dénes István azt vitatja, hogy a földreform kérdése sok képviselőnek fogas kérdés. Közbeszólások: Maga beszél fiatalember ! Dénes István folytatja beszédét és azt állítja, hogy a javaslaton szerinte egész sereg módosítani való van. Nagyatádi Szabó miniszter: Nem fogjuk módosítani. Dénes István végül módosító indítványt nyújt be, mely szerint csak azok zárassanak ki a földigénylésből, akik jogerősen elítéltettek. Propper Sándor a következő felszólaló, ő miután földhöz kívánja juttatni a forradalmi bűnösöket. Majd azzal a váddal áll elő, hogy az egységes párt több képviselő tagja részt vett a forradalomban. Hatalmas zaj és lárma keletkezik erre a képviselők tiltakozása jeléül az egész Házban. Haller István az amnesztiában részesült forradalmároknak földet kíván. Az elhangzottt felszólalásokra Neubauer előadó válaszol és kijelenti, hogy nincs módjában hozzájárulni a radikális ellentét kívánságához, annál is inkább, mert a törvényjavaslat kizáróan csak azokat a bűnösöket zárja ki az ingatlanhoz jutásból, akikről nem reméli, hogy "hasznos tagjai lesznek a társadalomnak és nincsen kizárva a forradalmi megtért bűnösök földhöz jutása sem. Ezután az előadó kéri az eredeti javaslat elfogadását. Most Nagyatádi Szabó miniszter veszi védelmébe a törvényjavaslatot és megállapítja, hogy az ellentét annyi javaslattal áll elő, hogy azokat lehetetlen mind a törvénybe iktatni. Majd kijelenti, hogy ő minden becsületes magyar embert földhöz kíván juttatni. A törvényjavaslat szerint az igénylés felett a kiküldött bíró dönt. Ha Iín firMvrné A4- gyapjúból ruhakelmét készít, gyorsan, pontosan nansnvaiat niCfifICICII és iá nyosan a KOKRON kötszövőgyár.Icendelés iiui iuujujmí IHV^IVJVII és felvilágosítás a főtéri üzletből, a Beregina------ lólában. Telefon : 279.