Vásárhelyi Napló, 1924. június (1. évfolyam, 98-120. szám)

1924-06-01 / 98. szám

2 Legszebb Pünkösdi ajándék egy szép valódi bőrből készült Utazótáskák, bőröndök divatövek, ci­garetta, szivar és pincértáskák a leg­­jobb kivitelben olcsón kaphatók. ridikü­l, pénztárca, melyet ezen alkalomból mélyen leszállított árban bocsátom a nagyérdemű közönség rendelkezésére. Teljes tisztelettel RÓSENFELD IZSÓ bőröndös Deák Ferenc­­utca 1 szám. Áruim megbizható, jó minőségé­ért szavatolok. Javítás, alakítás olcsón elvállaltatik. ­attal magáévá teszi Esztergom és Komá­rom megyék törvényhatóságának a nemzet­gyűléshez intézett feliratát. Ezután Medveczky Imre dr. főjegyző bejelenti, hogy Bethlen minisztereinek köszönete, az április 17-én tartott közgyűlés bizalmi nyilatkozatáért, megérkezett. A közgyűlés lelkes éljenzéssel veszi tudomásul a be­jelentést. A tárgysorozat, valamint a póttárgy­sorozat többi pontjait apróbb ügyek töltik ki, amelyek felett a kánikulához illő gyors egyhangúsággal járul hozzá a törvényhatósági bizottság. Így két arany huszkoronás ellenében megengedik, hogy Kun Miksa vendéglős megnagyobbítsa a most megnyitott, de már­is kicsiny ki­oszkját. Örömmel veszik tudomásul azt is, hogy a miniszter a kéményseprők díját 12oo koronáról ezerre szállította le. Az útkaparók alkalmazásának mikénti módjáról szóló szabályrendelet szintén tudomásul szolgál a városatyáknak, akik nagylelkűen abba is beleegyeztek, hogy Varga Mihály, a Práter kert bérlője a 38 és fél mázsa búza he­lyett csak 25 mázsa haszonbért fizessen. Azon sem törte senki a fejét, hogy meny­nyibe került a városnak az a számadás, amely egy jólelkű házaspárnak még 1912- ben tett és szeretetház javát szolgáló egy­ezer és kettőszázötven koronás alapítványá­ról most készült el és küldetett meg a népjólét erre is kiváncsi miniszterének. VÁSÁRHELYI NAPLÓ Két milliárdnyi kárt tett a csütörtöki istenítélet. Több mint kétszáz birtokos jelentett kárt, de kétszer annyinak valószínűleg nem volt jégbiztosítása. Az járt jól a szerencsétlen­ségben, aki előrelátással cselekedett. Az az istenítélet, amely áldozócsütörtökön vonult el a vásárhelyi határ keleti részén, óriási károkat tett a gabonában. Csomor­­kányon és a Kistóvölgy szélén nem elverte, hanem valósággal a földbe, a sárba taposta bele a gyönyörű vetést és mikor elvonult, nem maradt más hátra, mint egy jégmező, mely alól nem bújt ki többet fűszál. El­pusztult füvezés, búza, árpa, tengeri és gyümölcs, minden. Olyan hirtelen jött, hogy eszmélni se tudtak rá az emberek, csak mikor már nyakukba zúdult a jég. A kistó­­völgyi rámpán éppen áthaladt egy városi ur a bordájával. Melege volt s nem tett kalapot, egyszerre erős ütést érzett a fe­jén. Egy csepp eső nélkül lehullott az első szem jég, mely akkora volt, mint a galamb­tojás. És azután hullt, mint a zápor. Irtó­zatos csörömpölés volt a cseréptetőkön és zuhogás a földeken. Fél óra alatt olyan lett a táj, mintha hirtelen zuzmarás tél támadt volna. Pusztított a jég nemcsak Csomorkányon, hanem Szerháton, a Kut­­völgy dűlőben, sőt Kutas és Szikáncs szé­lén is, de az utóbbi helyeken nem tett túl­sok kárt. Százon felül van azoknak a szá­ma, akik jégkárt jelentettek, csupán egy biztosítónál, úgy, hogy a csütörtöki kárt egész bátran lehet két milliárdra értékelni. S ez csak a társaságok kára, de legalább még egy anynyit ér az a károsodás, mely nem térül meg sohasem, mert biztosítva nem volt. Villámcsapás is sok történt, pél­dául a városban becsapott a zsidó pap házába és a tüzérség sok felé észlelt tüze­ket a határban, de szerencsére ember életben kárt nem tett sehol. A Földházi őrmester fia szénáért ment a Paléba kocsin, 2 ló lóval. Az után hirtelen kettős villámcsapás történt s az Ur haragja le­ütötte mind a két lovat. Földházi Sándor csak elszédült, de azután az eső fel­locsolta. Százmilliós gratuláció. Emlékeznek olvasóink, hogy ennek a hétnek az elején Gy. Kovács László ol­­dalkosári földbirtokos állott az ünneplés központjában. A keddi közgyűlésen, melyet a Jegybank részvényeinek jegyzése ügyében hívott össze dr Aigner Károly főispán, nagyon szépen beszélt Kun Béla képviselő s lelkes felszólalása annyira magával ra­gadta Gy. Kovács Lászlót, hogy felugrott s azt mondotta: 1­50 részvényt már jegyeztem, de most megduplázom s még ötvenet jegyzek! A kijelentés nagy hatást tett s a köz­gyűlés végén mindenki a derék gazda­emberhez sietett, hogy gratuláljon neki. Az üdvözlők között volt H­o­r­o­v­i­t­z Mór városatya is, a jégkárbiztositás vezére. Melegen megrázták egymás kezét s ha már eddig voltak, szó esett a jégbiztosi­tásról is. — Nem gondolta még rá magát Gy. Kovács uram? kérdé Horovitz. — Nem biztosítottam én soha, sohasem ! — felelt a gazda. Azután eltűnődött és a végén csak azt mondotta : Igaz, hogy most más időjárás van, nem bánom hát, menjen ki Horovitz úr s mondja meg a gyerekek­nek, hogy beleegyeztem ! A Citus malommal átal a Rárósi-úton van a Gy. Kovács László szép tanyája és ötven holdas bónuma. A fia, Bálint gaz­dálkodik a földön. Horovitz áldozó csü­törtökön reggel kordéra ült és kiment a tanyára s ott takarosan meg is kötötte 100 millión felüli összegre a biztosítást. Azzal elment a Kistóvölgy felé, ahol bér­leti földje van Horovitz Ferkónak, hogy megnézze azt. Egyúttal benézett Varga Sándorhoz, a dr Varga Imre testvérihez, aki éppen kint volt. Horovitz szóba hozta a biztosítást. — Nézze, milyen csúnya felleg jön föl­felé! — Majd elméri az, ahogy jött! De csak addig beszéltek, hogy Varga Sándor 16 holdat bebiztosított. — Legalább vetőmagnak valót tudok venni, ha baj lenne ! — mondotta. Innen Kiss Kovács Imrének a szép bir­tokára ment Horovitz Móric. Közölte vele, hogy Varga Sándor már biztosított. — Én majd bemegyek! — mondotta Kiss Kovács. — Most itt vagyok! — felelt Horovitz. — Mindegy, én holnap megyek, becsü­letszavamra ! Horovitz elment. Már a rámpánál utol­érte a vihar, enyhelyre ment s félóra múlva már látta, hogy a szép vetések helyén csak jég van és jég, pusztulás. Elverte a jég a Gy. Kovács egész vetését is, ily módon az a gratulációs alkalom száz milliót mentett meg neki. Tíz millióval többet, mint a­mennyibe az 50 jegybankrészvény kerül... A Kis Kovács Imre kára másfélszáz millió koronára tehető, persze biztosítása nem volt. Halállovaglás a Palában. Említettük, hogy milyen szerencsétlenség történt F­ö­l­d­h­á­z­y Sámuel nyugalma­zott rendőrkáplárral és a bátyja fiával, Sándorral. Szcénáért jártak a Páléban s a villám agyon csapta kocsijuk előtt a két jó lovat. Földházy a következőként beszélte el az esetet: — Meg se rakodtunk, mert láttuk, hogy sebesen jön a vihar, tehát visszafordultunk. A régi szegedi út felé haladtunk, a Bod­­zási iskolától házul felől, a Széli Bálint tém­áján. Éppen a jószágot terelték be a Széli tanyán, mikor a vihar ránk csapott. Egyszerre irtózatosat csattant s a villám az út mellett vágott le. A két ló megijedt s ágaskodni kezdett, de valami 50 lépést szaladhattak, mikor a sűrü villámlás és csattanás közben látom, hogy a két ló térdre esik s a rúd eltörik, amint a kocsi megtorpan. Nem tudtam, hogy mi történt, sőt húzni kezdtem a gyeplőt, hogy fel­emeljem a lovakat, de a gyeplő a kezem­ben maradt s a két ló eldőlt. Meg se mozdultak többet. Az egyiknek a szemébe vágott a villám, a másiknak a szügyébe. Tizennégy millióért kérték a múlt hetek­ben s egyszerre elpusztultak. Sándor a vállamra hanyatlott a villám szél­től, de aztán magához tért. Széll Bálinték jöttek a segítségünkre. Az eset a szegedi úttól fél kilométerre történt. Csendes interpellációs nap a nemzetgyűlésen. A nemzetgyűlés szombati ülését csak háromnegyed 11 órakor nyithatta meg Z­s­i­t­v­a­y alelnök, miután a jegyzők csak késve érkeztek meg. Az elnöki előterjesz­tés után az interpellációs könyvet olvasták fel. Szabó József a kereskedelmi minisz­terhez a múlt évi vasutas sztrájkból kifo­lyólag az elbocsátott vasutasok visszavé­tele tárgyában. Fábián Béla a belügyi és a honvédelmi miniszterhez a csongrádi közállapotok és a bombamerénylet tárgyá­ban folytatott hadbírói vizsgálat ügyében. Horváth Zoltán a földmivelésügyi minisz­terhez, a makói hagymatermelés krízise és a hagymatermelők földhöz juttatása tár­gyában. Gömbös Gyula a kultuszminisz­terhez az olimpiai versenyek tárgyában interpellálnak. Al­m­á­s­s­y László ezután napirend előtti felszólalásra kért és kapott enge­délyt. Reflektál a Jutaipari R. T.-nél elkö­vetett visszaélésekkel kapcsolatban sze­mélyéről forgalomba került híresztelések­ről. Elmondta, hogy a legutóbbi dán inter­parlamentáris konferencia alkalmával Szte­­rényi József báró azt a tervet adta elő, hogy nagyobb tőkével rendelkező vállala­tot szeretne összehozni a textilipar fej­lesztése céljából. Három - négy hónap múlva hívták a társaság közgyűlésére, mely mintegy 10 percig tartott. Azóta senkivel soha nem érintkezett és semmi­féle tiszteletdíjat és járulékot nem vett fel. Most, hogy itthon van és tudja a dolgok­nak az állását, levonja a következtetéseket és lemond az igazgatósági tagságáról. Nem akar maga ellen összeférhetetlenségi eljárást. A ház osztatlan tetszéssel vette tudomásul Almássy bejelentését és ezután folytatja a vámtarifáról szóló törvényja­vaslat tárgyalását. Elsőnek Temesváry egységespárti képviselő szólott a javas­lathoz, majd pedig Gömbös Gyula, Bar­­thos Andor és Kabók Lajos beszéltek. Ez­után áttértek az interpellációkra. Amerika és európa összes A t-i-ipfitzal irppitipt használják. Nincs szépséges, mind a világhírű mat­ricillel az a szeplő, máj­folt, pattanás s bármilyen arctisztátalanság, melyet 2—3 nap alatt em­e mulasztana. Sömör Qmpnj|­nt ItPPITIPt aján­ltatjuk. Hódmezővásárhelyen a valódi ellen az HIIIU IWII nlEIIIBl csakis a Vadász-illatszertárban kapható. Érdekes hír Bethlen gróf és Bratianu állítólagos találkozásáról. Kolozsvárról jelentik : Szenzációs poli­tikai tervről beszélnek az erdélyi bukaresti körökben. A múlt hét végén egy magyar delegáció érkezett Bukarestbe és futótűz­ként terjedt el a hír, hogy magyar—román barátságos közeledésről fognak tárgyalni a román kormánynyal. Diplomáciai körökben nem titkolóznak és úgy tartják, hogy rend­kívül fontos kérdések­­ jönnek szóba az eszmecsere folyamán. Érdekes, sőt a dip­lomáciai körökben megerősítik azt a hírt, hogy a tárgyalásokkal párhuzamosan Buda­pesten is folynak tárgyalások. Természetes, hogy mind a két kormány hét lakat alatt tartja a tanácskozás nyagát, de annyi mégis kiszivárgott, hogy Bratianu és Bethlen gróf néhány héten belül találkozni fognak vala­melyik semleges állam területén, amennyi­ben az előzetes eszmecsere az eredeti terv szerint halad előre. Ellenkező esetben mind a két miniszterelnök hivatali szabad­ságát használja fel a nem hivatalos jellegű találkozásra a nyár folyamán. Felrobbant a bukaresti katonai lőporraktár. Bukarestből jelentik : Bukarest közvetlen közelében lévő katonai raktárak a levegőbe repültek. Két órán át szakadatlanul folytak a detonációk. A városban leírhatatlan pá­nik tört ki. A katasztrófa színhelye csak egy kilométerre fekszik Bukaresttől. A par­lament ülését nem lehetett megtartani, mert a folytonos detonáció ereje betörte az ab­lakokat és a falakról lehullott a vakolat. Sok ház beomlott. A várost sűrű füstfel­hők borítják. Sok emberélet esett áldoza­tul a robbanásoknak. A király kastélyát ki kellett üríteni. Az anyagi kárt 2 milliárd lejre becsülik. Az áldozatok száma eddig ismeretlen. Ideérkezett jelentések szerint az általános feltevés az a bukaresti robbanás­ról, hogy bolseviki merényletről van szó. Az oroszok bizonyára tudták, hogy Cseh­országból nagy lőszer szállítmány érkezett Bukarestbe. Később érkezett jelentés sze­rint a bukaresti robbanó katasztrófa a je­lek szerint Románia védőerejének súlyos megingatását jelenti. Megállapítható, hogy alig néhány napja a Skoda-gyár részéről szállított nehéz tüzérségi muníció legna­gyobb része elpusztult, Hir szerint száz vagon gránát és lőszer robbant fel. Mint­hogy azonban a robbanások még mindig tartanak, a szerencsétlenség terjedelme még nem tekinthető át. Más jelentés sze­rint a robbanást egy vonatból kihulló szikra okozta. Halálos végű birkózás. Budapestről jelentik. Tegnap este az egyik újpesti vendéglőben Bodzái Gyula és Nagy Ferenc mulattak. Bodzái azt erősít­­gette, hogy ő a legerősebb. Erre a kije­lentésére két liter borba fogadtak és mind­járt megkezdték a birkózást. A birkózás hevében Nagy Ferenc, aki erős ember hí­rében állott elkapta Bodzái nyakát és a hóna alá szorította. Kb egy percig marad­tak így és közben Bodzái elhaló hangon kérte, hogy eressze el. Nagy nem is sej­tette, hogy a szorítás közben Bodzái nyak­­csigolyát eltörte s amikor elengedte Bodzái élettelenül rogyott a földre. Nagy Ferencet bekísérték a főkapitányságra. Megindították ellene az eljárást és letartóztatták. Buzavaluta a katolikus hitközségben. Az állandóan ingadozó korona megbíz­hatatlansága egyfelől és az ezzel kapcsola­tosan jelentkező s egyre növekvő drága­ság által okozott több kiadás másfelől arra indította a katholikus egyháztanácsot, hogy az egyházi adók kivetését és besze­dését megfelelő mértékben biztosítsa. Elha­tározta tehát, hogy áttér a buzavalutára, mint relatív értelemben vett biztos és ál­landó értékmérőre. A buzaértékben össze­állított költségvetést és adójavaslatokat az egyházközség képviselőtestülete is elfogad­ván, ez évi egyházi adók kivetése ily alapon történt. Amikor erről a hitközségi hivatal a katholikus híveket értesíti, egyben közli, hogy az egyháztanács az adófizetés megkönnyítése céljából az egyházközségi hivatalt — az adózók régi óhajára — meg­szervezte s a Szent Antal­ utcai emeletes iskola épületben felállította, hol hivatalos órák a piaci napokon, kedden és pénteken délelőtt 8-tól 12 óráig tartatnak. Kellően indokolt panaszokat ugyanakkor felvesznek s azok megvizsgálása után az adók helyes­bítése iránt azonnal intézkednek. Amikor nagy feladatok és szent köteles­ségek előtt álló egyházközség súlyos anyagi terheire az egyház­községi hivatal nyíltan rámutatott, elvárja a katholikus hívektől, hogy az első félévi egyházi adóikat a ki­­küldendő fizetési felhívások bevárása nél­kül, sürgősen befizetvén, egyházukhoz és hitükhöz való ragaszkodásukról és szere­­tetükről ezáltal is áldozatos keresztény lélekhez illő bizonyságot tegyenek. 1924. június 1. HÍREK. Nehéz arra a kérdésre megfelelni, hogy miért drágább Vásárhelyen a sör, mint a fővá­rosban, hogy miért kell itt háromezerkettő­­száz koronát adni poharáért. (Igen, talán még ma, mert miközben ez a cikk szüle­tett, újra drágább a sör.) míg Pesten a frissebb, tehát finomabb a legelsőrendű ét­teremben sem kóstál többet kettőezernégy­száz koronánál ! Nehéz megfelelni rá, de még nehezebb megmagyarázni azt, hogy egyáltalában miért isznak az emberek sört, ha drágálják. Igen a sör nagyon áres, pe­dig az élethez nem okvetlenül szükséges. Hiszen lépten nyomon láthatunk embereket, akik nem isznak sört és mégis szépek, ta­karosak s egészségesek, mint a makk. Sőt ha nem tévedünk, még szebb is az az em­ber, aki nem iszik. Mert ugy­e a sört leg­inkább nyáron és rendesen ebéd előtt isz­­szák. Nyáron pedig már délelőtt 10 óra­kor olyan meleg van, hogy anélkül is csak úgy lángol az ember, hátha még a szesz süti. Mikor a pasas leül a korcsmába, szép glancos a lábbelije, tiszta a nadrágja, fel­öltője (ha le nem vetette előbb) s akkor jön az első pohár sör. Koc koc !­s már lenn is van. Ez jó volt mondja az ember, csak kissé nem elég hideg! Panyóka úr, tartsa egy kicsit a csapon a következőt! S Panyóka úr szófogadó ember, tartja, sőt azután azt sem várja, hogy rendelj, csak hozza. S te nem számolsz, csak a végén, mikor már szakad rólad a víz, hogy alig győzöd törülgetni magadat, mert folyton veri az orrodat a hicc. Egyszer a népkert­ben a pirosorru pincér 11 krajcárt vett Melegi vaskereskedőtől egy pohár sörért s Póka kapitány úgy képen kapta érte, hogy háromszor voltak utánna Szegedébe a ko­pasz urak előtt. Egy pénzért csinált ilyen patáliát Póka Laci, aki Bagán Panninál minden pohár bor után egy ezüst forint borravalót nyomott a gyerek markába. Igaz, hogy amint hazament, csak éppen meg­mosakodott, megborotváltatta magát, s fe­kete ruhát vett föl s azután golyót eresz­tett abba a szép fejébe. De még halálában is az volt, mert ehhez érteni kell. Hogy világosabban szóljak, példázom egy esettel. Nagy murit látott a Tiszában a Bandirkó gyerek. Ő már tapasztalt, mert járt Föl­deákon is, de az tetszett neki legjobban, mikor Szokolovics Gyuri fellökte az asz­talt, mely tele volt drága itallal. A gyerek összegyűjtött 20 forintot, egy este elment a három narancsba s azt mondotta : kis­asszony hozzon fél liter bort és egy szer­dét s készítsen öt b­eátot rummal ! S mi­kor kék lángja lobogott az italnak, meg­fogta az asztalt s felborította, aztán fize­­tet. Persze kilökték. Ádám az Oroszlánba letette a kas kiflit, lebontotta egy abrosz­­szal a sarokban. Elővett egy kriglit, a szé­l­­ megtörölte, megnézte, hogy nincs-e rajta egy szemernyi flekk, akkor azután a lecsurgott sörben öt ujjal összehúzta a le­gyeket, kicsapta, azután a kriglibe öntvén a nedűt, nagy élvezettel megitta. Nevettük. Nincs fan mit nevetsz! Te megitsz pén­­­zért, mert pincér feléd önt pohárba hand­­zsit, Ádám megiszol ingyen ! ... És igaza volt, uraságodnak azonban nincs igaza, mikor panaszkodik. Mert röviden csak arra a válaszra utalok, amit Károly mondott a szapora beszédű pasasnak, akinek a hazudozását már elunta. Tudja Péchy úr ! Mondta. Olyan irtózatos meleg volt, hogy árnyékában 60 fokot mutatott a hőmérő! Nna — felelt Károly kicsinylőleg — hát muszály volt magának árnyékban járni .. . — A TEGNAPI KÖZGYŰLÉSBEN ismét szóba került, más alig is került szóba, az őszirózsás for­radalom és a proletárdiktatúra. Komárom vármegyét veti fel a bodzatej és kívánja, hogy mind­azokat akik a Károlyi forrada­lom alatt, vagy később szerepet vállaltak, állítsák törvény elé és vonják felelősségre. Volt a köz­gyűlésben, aki napirendre térést javasolt az időszerűtlen indítvány felett, de volt olyan is, aki szük­ségesnek látja a kérdés tisztázá­sát. S ez a törvényhatósági bi­zottsági tag éppen olyan fér­fiú, aki az őszi rózsás forrada­lom miatt éppen a legtöbb bán­­tódást szenvedte el, akit min­denki le akart tartóztatni, akit mindenki fel akart akasztani, akiről pedig egykor, talán nem is évtizedek múlva meg fogja tudni a tárgyilagos világ, hogy az ő „forradalmi111 szereplése nél­kül sok vásárhelyi utcában nem­csak emberek, de a kőfalak is megmozdultak volna. Mert volt eset rá, mikor azt mondta a szi­laj indulat, mely a puskát fogta, hogyha nincs pénz, majd lesz ; majd ad ma a Kállai, holnap az Andrássy­ utca, aztán Susán !... Satöbbi. Igen, igy volt. Hanem azért a tegnapi napnak egész ko­molyan lehet örvendezni. Azért, hogy a lelkek, vagy jobban mond­va az idegek és agyak oda pihen­tek már el, hogy erről lehet be­szélni is­­ . ■ Elismeri s meggyőződött róla minden gazdasszony, hogy nin­csen párja a Vadász-féle TEJOLTÓNAK Egyforma jó, úgy a sajt, mint a túró készítéséhez, eláll évekig is,­­ csepp kell belőle 1 liter tejbe. Fő elárusító hely a VADÁSZ-illatszertár. II ]( Andráss temple Értesíti ; zönséget előnyös nem csu állj minden detett i IS1 OlDSÓi! kiváló ( M Legjobb i Legji kemény ! Lej, hö minder Fürdői Gyern két, b­ .I óriát Pivate megle Utas szál Trés cér­ gyönej Necce és JYft TÍ SZÉI le; BAI | Lázár- SUn­a: k

Next