Vásárhelyi Napló, 1924. október (1. évfolyam, 197-223. szám)

1924-10-01 / 197. szám

2 A múltért az oka mindennek! Szerkesztő Uram! Eszem ágában sincsen a panaszkodás s egyáltalában nem gon­dolok arra sem, hogy szegény, jó, valame­lyik hozzátartozómat igaztalanul bevádol­jam most, amikor saját magamat szeret­ném kimenteni vállalt kötelességeimnek szombati elmaradásáért. Hiszen tudja Szer­kesztő Uram, hogy sem a panaszkodás, sem a vádaskodás nem kenyerem , tűröm sorsomat, amelyet felülről igazgatnak s végzem a dolgom, amelyet azért elsejei csekélységért végeznem kell. Ilyen munka lett volna az a beszámoló is, amelynek a Napló vasárnapi számában kellett volna tollam nyomán napvilágot látni a nevezetes szolnoki ítélet utáni Csongrádról. A riport elmaradt és elmaradtam én is. Szerkesztő Uram, ha nem csal a csalha­tatlan értesülésem, úgy vélekedett erről a tömeges elmaradásról, hogy „bizonyára de­fektust kapott a baljós­. Hiszen van benne valami. Már tudniillik a defektusban. Való­ban defektust kaptam, azaz kapott az a huncut Ford autó, amelyen szombat dél­előtt nyertem a port. (Szedő úr: A kurzív szó nem b betűvel kezdődik !) Nagy Mi­hály vezérigazgató szíves engedelmével és kedves társaságában Szentes felé, honnan már csak egy ugrásnyira van a bombaváros. A gép gyönyörűen indult s könnyen su­hant tova árkon és bokron, ami lépten nyomon útjába akadt a műnek csúfolt szen­tesi országúton. Büszkén hagytuk magunk mögött a régi világra emlékeztető lovas­kocsikat és mosolyogva haladtunk el egy szamárfogat mellett, amely szintén arra felé cammogott, amerre mi igyekeztünk gyorsvonatot megszégyenítő sebességgel. A fehér tanyaházakból emberek integettek felénk s az országút mentén apró gyerekek köszöntöttek ránk szerencsés utat. S mi csak mentünk. Úgy éreztük szerencsére nincs szükségünk. Minek szerencse annak az utazáshoz, aki egy világhíres Ford autón vág neki huszonegynéhány kilométernek ? Szentes városának körvonalai már­is itt vannak előttünk. Az az emeletes palota bizonyosan a megyeháza lesz. A magasba­­nyúló tornyok alatt pedig Istenhez szoktak könyörögni a hivő lelkek. Mondom én : — Mindjárt ott leszünk, Szentesről pedig rögtön átszaladok Csongrádra. — A mindjártba beletelik még tíz perc is — felel Nagy Mihály, — hiszen még leg­alább nyolc kilométerre vagyunk Szen­testől. Alig hangzottak el Nagy Mihály szavai, abban a pillanatban valami pukkanás féle ütötte meg a fülemet, utánna pedig hirtelen megállott a gép. — Sebaj — gondoltam magamban, — itt van velünk egy takács, aki ért az ilyes­mihez is, és majd elhúzza az a pukkanó­­nak a nótáját, hogy csak úgy repül bele az egész mindenség. — A takác­s, — aki arra kért, hogy ne­vét az esettel kapcsolatban ne vigyem a nyilvánosság elé, — láthatóan megrökö­nyödve fogadta a váratlan defektust és mint akinek semmi kedve sincsen hozzá, hogy ilyesmivel bibelődjék, az országút irtó porában és a nap forró hevében, sóhaj­tozva fogott hozzá a baj kipuhatolásához és orvoslásához. A kalapácsok, fogók, mo­sogatórongyok egy szempillantás alatt elő­kerültek a ládafiából és e­z a takács még rövidebb idő alatt olyan lett, mint az olaj. A gép azonban nem indult. Pedig a végén már én is elkezdtem csekély tehetségem­mel és erőmmel a kurblít forgatni. — Nincs begyulladás — mondta a ta­kács. Dehogy is nincs, — mondtam én, — be va­gyok én gyulladva, jobban mint bármikor, hiszen ha így megy a gép, ahogy most áll, akkor sohse leszek Csongrádon, de még tán Vásárhelyen sem, pedig este hétkor találkám . . . — Nem magáról van szó, — szakított félbe Nagy Mihály, — hanem a gyertyákról. Azok nem akarnak begyulladni. Addig vitatkoztunk azután, mig végre a gyertyák begyulladtak és a gép indulásának mi sem állott elébe. Nem számoltam meg pontosan,de azt hiszem nyolc és fél lépést haladhattunk már egyfolytában, mikor új­ból az előbbi pukkanás­­ nyomában a megrázkódtatás és megállás következett. Is­mét az előbbi kép. A takács elővette a rongyokat, a kalapácsot, a fogót és össze­olajozta magát. Másfél óráig olajozott már, amikor azután kijelentette, hogy ha Szen­tesre akarunk jutni, szerezzünk két lovat az autó elé, hogy behúzza a gépet. Mit volt mást tenni, egy közeli tanyáról szereztünk két lovat. Ki­alkudtuk a gazdával a hu­zatás árát, aztán megtörtént a befogás és elindultunk. El Szentes felé, ahova ekko­rára már odaért a szamaras fogat is, meg a lovas kocsik is, sőt talán azok is, akik velünk egyidőben gyalog indultak el a szentesi vásárba. A két ló pedig húzta az autót, nagy tetszésére azoknak, akik a kör­nyékező földekről nézték kétségtelenül ér­dekes utazásunkat. Úgy találtam, hogy a gazda lassan hajtat. Odaszóltam neki : — Édes bátyám, mehetnénk tán­ gyor­sabban is ! A gazda hátranéz és aszongya, hogy aszongya : — Próbálja meg az ifijut, fogja a lovak el azt az ö­t-öt, aztán gyorsabban mén. Éreztem, hogy lovasunk nincs minden ssatira nélkül s nemcsak az autót hajlandó húzni lovaival, hanem engem is. Nem vi­tatkoztam vele. Némán hallgattam. Majd csak odaérünk. Sőt már ott is vagyunk. Milyen jót mulatnak rajtunk a derék szen­tesiek. Úgy látszik tetszünk nekik, vagy még inkább a lovasított autónk. Végre egy mű­szerész előtt vagyunk. Sietve megszabadu­lunk a lószégyentől. A műszerész pedig hozzáfog a gépjavításhoz. Nézi, vizsgálja a masinát és végezetül csak annyit mond : — A mutter! Eltört, másikat kell he­lyette csinálni ! Szent öccse ,nem értettem a dolgot, ös­­szeszedve minden német tudásomat, meg­állapítottam, hogy a mutter németül van mondva és magyarul anyának hívják. Az anya tért volna el? A helyett kell egy másikat csinálni ? Most látom csak, hogy semmit sem tudok az életből, de annyi baj legyen! Szólok a műszerészhez : — Tessék kérem csinálni, amit mondott-Egy óra, két óra ... öt óra, a mutter, amelyről most látom csak, hogy egy inci­­finci csavarka tulajdonképen, elkészült. Nem is drága mulatság. Kétszáz frcs az egész. Rembicsek. Fő, hogy üzemképesek va­gyunk, s ha már Csongrádra nem is tudunk átmenni. Legfeljebb haza megyünk Vásár­helyre. Utóvégre a lapba is kellene dol­gozni, na meg azután a találka hét órakor... Mielőtt útnak indultunk volna, sikerült le­beszélnünk Szabó Lajost, a Futura Vásár­helyen is ismert pesti tisztviselőjét arról a szerencsétlen gondolatrr­ól, hogy vicinálisan induljon el Szentesről Vásárhelyre Hi­szen gyorsabb és most már, hogy a mut­tert összeforrasztották, biztosabb is, az autón való utazás. Szabó bácsi nem habozott. Fel­pakolt ő is autóra és így négyen vágtunk neki az útnak. Mentünk. Gyorsan, mint­­ahogy délelőtt tettük. Mondom én : — Mindjárt ott leszünk Vásárhelyen! — A mindjártba beletelik még tíz perc is — felel Nagy Mihály, — hiszen még leg­alább nyolc kilométerre vagyunk Vásár­helytől. Éppen, hogy így szólt Nagy Mihály, — a délelőttihez hasonlóan, — egy puffanás hallik és nyomban utána megáll a gép, el­lenben megerednek az ég csatornái. Ijedten buvunk össze az eső elöl s a koromsötét­ben sehol sem látunk egy menedékhelyet, ahol meghúzhatnánk magunkat. Elő a vic­­cekkel. Ebből azonban nem lehet megélni- Pláne itt az országúton. Szentestől tizen­kilenc, Vásárhelytől pedig nyolc kilomé­ternyi távolságban, hol nincs más, csak mi, meg az a borzasztóan nagy, fekete sötétség. Nagy nehezen eláll az eső. Rozsdamentesen hozzá lehet nyúlni a géphez. A takács hoz­zányúl és megállapítja : — Kiugrott a lánc, meg a mutter ! — Soha sem szerettem a lánckereske­dőket ! — sóhajt fel Szabó Lajos, miköz­ben arra gondolt, hogy a vicinális mégis gyorsabb és biztosabb lett volna s ha azon indul, már vígan szürcsölhetné a „Tisza" — borát. — A mutterjét neki! — kockáztatom én meg a burkolt megjegyzést s sürgetőn sür­getem a szegény takácsot, aki immár har­madszor fordul bele az olajos gépezetbe, hogy kijavítsa a muttert és helyre tegye a láncot. Nem állhattunk többet két-három óránál, a harmadik defektus miatt, amikor jó ta­kácsunk örvendve jelentette, hogy kész a gép és mehetünk. Berregve indult el a mo­tor és nem telt bele tíz perc sem, úgy éjjel tizenegy óra tájban újra itthon voltunk. Ó boldog viszontlátás! Csak most éreztem igazán, egy hosszú és defektusos autó az után, hogy Vásárhely milyen kedves és drága. A bort például, míg oda voltam, újból felemelték. De sebaj! Az a szomorú, hogy nincs csongrádi riport. Úgy hiszem, a fentiekben eléggé meggyőztem Szerkesztő Uramat arról, hogy ez nem az én „defek­tusom“ miatt történt, hanem mindennek a mult­i az oka. Az az inci-finci mutterke, a mutterjét neki ! Egyébként Szerkesztő Uram fogadom, soha többé autón nem megyek riport után. Nem én, ha soha többé nem írhatok egy sort sem. Meggyőződésem, hogy ennek, rajtam kívül Szerkesztő Uram és az olvasó­­közönség örülne legjobban. Ebben a hit­ben vagyok és élek én: baljós. VÁSÁRHELYI NAPLÓ i—*0* 1 TmumnaanawiMiiM 1924 október I A Benkő János csizmadia tragikus halála. Hétfőn délelőtt 10 és 11 óra között összeesett a Görög Borozó előtt, a Szentesi­ utcán egy jól öl­tözött, tisztes kinézésű középkorú­nak látszó ember. Felvették , mi­után akadt, aki felismerte, hogy Benkő János 41 éves csizmadia­mester az ember, akit a rosszullét­­ lábáról levert, a mentőket hívták és az embert a Jókai­ utca 46 szám alatti lakására szállították. Wirth­y doktor, kórházi osztályfőorvos eret­­ vágott a betegen, de hiába. Anél­­­­kül, hogy eszméletre tért volna,­­ Benkő János hétfőn délután folya­­­­mán meghalt. Szülei nem élnek már, családja nem volt, csak úgy éldegélt, mint önálló mesterember, dolgozva szorgalmasan s élve be­csülettel. Benkő János hétfőn dél­előtt 9 órára a királyi járásbiró­­­­ságra volt megidézve. Meg is jelent s mint tanút ki is hallgatták. Való­színű, hogy az izgalom siettette a­­ vérömlést, mely agyára ment és­­ korai halálát okozta, mely a tra­­­­gédia megrázó erejével hat és szé­les körben őszinte részvétre talál. Panaszok a kereseti adó kivetése miatt. Most, hogy az adóhivatal kötelesen be­fejezi az ezévi általános kereseti adó fize­tési meghagyásainak kikézbesítését, egyre több panasz hangzik el az érdekeltek kö­zött a kivetés állítólagos sérelmei miatt. Kereskedők és iparosok, valamint a szel­lemi foglalkozásúak­­ körében másról sin­csen szó, mint azokról az aránytalansá­gokról, amelyek az adózók szerint, a meg­állapított adóösszegek körül vannak. Hir szerint a kereskedők és iparosok elége­detlenségüknek azon a nagygyűlésen kíván­nak hangot adni, amelyet a Kereskedelmi és Ipartestületek a közeli napokra tervez­nek. A felhozott panaszokkal kapcsolatban a „Vásárhelyi Napló“ munkatársa Fejér­­váry Bertalan dr. adóügyi tanácsnokhoz fordult, aki a hozzáintézett kérdésekre a következőket mondotta: — Mielőtt a felmerült panaszokkal fog­lalkoznánk, rá kell mutatnom arra, hogy az idén 237.837 aranykorona, — körül­belül négy és fél milliárd papírkorona, — a vásárhelyi közönség általános kereseti adója az 1918. évi 233.264 koronával szem­ben. Ebből láthatólag tehát alig van számbavehető kü­lönbség a mostani és az 1918- as kivetés között, holott azóta tagadhatatlanul sok oly­an vállalat keletkezett, amely kereseti adó­köteles. Ez az első bizonyítéka annak, hogy az idei kivetés teljesen reális.­­ Ezzel nem akarom mondani, hogy a kivetés minden hiba nélkül való. Az én véleményem az, hogy lehetnek aránytalanságok, de ez nem az összeíró bizottsá­gok, vagy a pénzügyigazgató­­ság hibája, hanem a közönségé. Mint ismeretes, annak idején nyolc bizott­ság végezte az adóalap megállapítását a benyújtott vallomások alapján. Igen ám, csakhogy a város négyezer főnyi ke­reseti adóra kötelezett pol­gára közül, mindössze 1677 adózó tartotta szükségesnek benyújtani a vallomást, míg 2333 nem tett eleget a feladatának. A törvény alapján a bizottság a saját belá­tása szerint állapította meg azután a mu­lasztók adóját, amelyet ezenfelül még 25, illetőleg 50 százalékos késedelmi bírsággal is megterhelt a pénzügyigazgatóság asze­rint, hogy az érdekeltek a vallomások ön­kéntes benyújtásának határideje után fel­hívásra, vagy pedig arra sem adták be vallomásaikat. Akik tehát nem nyújtották be a vallomást, magukra vesse­nek most, ha sok az adójuk, amelyet a múlt évi jövedelem öt százalé­kában állapítottak meg a bizottságok. Igaz azonban az is, hogy sok esetben a be­nyújtott vallomást sem fogadhatták el a bizottságok az adóalap megállapításánál, miután sokan olyan adatokat szolgáltattak, amelyek nyilvánvalóan nem egyeznek a valósággal, így például nagyon sokan voltak, akik olyan csekély jövedelmet val­lottak be, amelyből nem hogy egy évig, de még egy hétig sem tudnának családjukkal együtt megélni. Az ilyen vallomások természetesen nem voltak akceptábilisak, miért is a bizottsá­gok maguk állapították meg az ilyen ese­tekben is az illető adózók adóalapul szá­mítható jövedelmét. A bizottságoknak az adó­alapra vonatkozó javaslatát­­ a pénzügyigazgatóság is tel­jes egészében jóváhagyta és a városi adóhivatal most nem csinál mást, mint a megállapított összegeket be­hajtja.­­ A kivetést, a fizetési meghagyás kéz­besítését követő harminc napon belül meg lehet felebbezni a felszólamlási bizottság­hoz, amely novemberben Vásárhelyen fogja meghozni a vitás esetekben döntését. Eddig ke­vés felebbezés érkezett be , épen ezért szükségesnek tartom felhívni mindazoknak figyelmét, akik a kivetést sérelmesnek találják, hogy bélyegmentes fellebbezésüket október 25-ig, a miko­rára a fizetési meghagyások kézbesí­tésének idejét tekintve, körülbelül le­jár a jogorvoslat határideje, feltétlenül adják be s lehetőleg csatolják bizonyíté­kaikat, amelyek alapján az adó mérséklé­sét kérik. Ezzel kapcsolatban fontos tudni azt is, hogy a felebbezésnek nincs felfüg­gesztő hatálya, vagyis a fel­lebbezéstől függetlenül fizetni kell az adó esedékes részleteit s ha a felszólamlási bizottság hozzá­járul a kivetett összeg mérsékléséhez, az eset­leges túlfizetést a fél javára írják , a jövő évi adójába tudják be. — A helyzet szerintem nem olyan súlyos,­­ mint sokan állítják és úgy hí­zem, hogy a vásárhelyi panaszoknak a szegediek sérel­mei adtak löktetőt. Szegeden azoban egészen más a helyzet. Ott történhettek visszásságok a kivetés körül, ollenban Vá­sárhelyen legfeljebb elvétve lehet alapos ok a siránkozásra, mert itt tudomásom szerint nincsenek olyan kirívó aránytalanságok, mint a szeged­inél. Nálunk ami hiba van és ezt nem győzőm eléggé hangsúlyozni, nem az összeíró bizottságok, vagy a pénz­­ügyi izgatóság matt történt, hanem az­­ adózók nagy részének közömbössége idézte­­ elő, azáltal, hogy a vallomástételt elmu­­­­lasztva, a bizottságokra bízta az adóalap­­ megállítására szolgáló jöved­lem kiszámí­­­tását Ha majd a közönség többet törődik a maga dolgával, úgy sokkal kevesebb lesz a hiba, amit most is el lehetett volna ke­rülni a kötelesség teljesítése révén. A választási malac csúnyául lecsúszott. A tegnapi jószágpiac az eső jegyében zajlott le. Esett az eső és hogy az ár se maradjon el a kortól, leesett a malac ára is, még­pedig majdnem felére a múlt piaci árnak. Úgy, hogy 550 ezer koroná­ért egész szép párt lehetett venni. A piaci árak egyébként a következők voltak : Aki meg akarta ölni a kormányzót. Ez év május 26 án tárgyalta a budapesti büntetőtörvényszéken Langer Jenő tanácsa Sztáron Sán­dor és társainak ügyét, akik a vádirat szerint merényletet akar­tak elkövetni Horthy kormányzó ellen. A tárgyaláson Sztáron cini­kusan és kihívóan viselkedett. Han­goztatta, hogy nem bánta meg tettét, bár nem kommunista és nem szocialista, de egyéni világ­nézete van, mely azt diktálja, hogy végezzen a kormányzóval. A tár­gyaláson a bíróságot osztálybíró­­ságnak nevezte. Sztaront 6 évi fegyházra, Paczurát és Szokolait pedig 3-3 hónapi államfogházra ítélték. A királyi tábla tegnap dél­előtt kezdte meg az ügy tárgya­lását, felolvasták az elmeorvosi szakvéleményt, mely szerint Sztáron exaltált idegbeteg ember. Védője is idegbeteg embernek tartja és az erre vonatkozó többi irat beszer­zését kérte e tárgyaláson. Az ira­tok felolvasása után dr Szőke Sán­dor védő terjesztette elő indítvá­nyát és ismételten indítványozta, hogy rendeljék el Sztáron elme­állapotának a megvizsgálását. Az ügyész ellenzi a védő összes indít­ványait, majd a tanácskozás után a tábla megsemmisíti a törvény­szék azon végzését, mellyel eluta­sítja Sztáron elmeállapotának meg­vizsgálására irányuló kérelmét és Sztáron elmeállapotának megvizs­gálását elrendeli. Az orvosszakér­tők véleményének megérkeztéig a tárgyalást a tábla elnapolta. Mi lesz Erzberger német miniszter állítólagos gyilkosával ? Budapestről jelentik ! Töreky Géza dr kúriai bíró tanácsa teg­nap délelőtt 10 órakor zárt tárgya­lást tartott, hogy határozatot hoz­zon Erzberger Mátyás német biro­dalmi miniszter meggyilkolásának gyanúja alapján letartóztatott Förster Schultze Henrik kiadatása ügyében. A közvádló képviseleté­ben Borokdzy István királyi ügyész jelent meg az Ítélő­tanács előtt, aki elé felvezették a Markó­ utcai fogházból a gyanúsított Förster Schultze Henriket is. A tárgyalá­son védőként Ulain Ferenc dr je­lent meg, aki a tárgyalásról, mely mindössze 20 percig tartott, töb­bek között a következőket mon­dotta : — Előterjesztésemben elmond­tam, hogy ma is százával élnek külföldön olyan magyarok, akiket nem szolgáltatnak ki, hiába kérik a kiadatásukat. Szabadon élhetnek külföldön olyan egyének is, akiket a kommunizmus után halálra ítél­tek. Gondoljunk arra, hogy a Ti­­sza-gyilkosság bűnperében halálra ítélt Kéri Pál és ugyancsak sok más egyén, akiket kénytelenek vol­tunk kiszolgáltatni a szovjet ható­ságoknak, nyugodtan élnek kül­földön. Arra kértem a bíróságot, hogy tagadja meg a kiadatást. Förster ma is azt állítja, hogy nem azonos Schultzéval, akinek a ki­adatását kérik. A bírói tanács most szövegezi meg vélemény­es javas­latát az igazságügyminiszternek. A 6 hetes kiadatási fogság október 10-én jár le és addig feltétlenül el kell intézni ezt a sürgős kérdést. Kövér sertés I. 25.000 K „ „ II. 22.000 K „ „ III. 20.000 K Marha I. 13.000 K „ II. 10.000 K „ III. 8.000 K Borjú 17—19.000 K Juh 13—14.000 K Bárány 15—17.000 K Kövér lúd 27.000 K Kövér ruca 24.000 K Csirke 22.000 K Tojás 1.700 K Alma szedett 6.000 K „ vegyes 3.000 K „ hullott 2.000 K PE81 SZij flj Wlassics-Andrássy Raktáron ti számokat, legegyszerü vitelig. Oata­tók, bokává Javítás gyor Egy jó fii Mielőtt ki beszel­­vételkényszer fizetési feltétel táron tartok fe bátorokat a le MovA V. ker. Csik­u Első egészséges erdő előnyös ősszel Zegol házi árusítom. . . tekintse kérje BALÁS Lázár­ utca 6— Fel­öles „Fehér Deák Fe Harisnya mind* Férfi zokni mi­ Erős kötött hal Szép mousiin ! Legfinomabb fi Fátyolharisnya Finom keztyük Amazon horgol 1000 g. Clark Nagy gomb. hí Digitowity mű­ mzések, Bfil négy vála FEHÉR Nyersbőr ifj. Ki timársága Réggel vá­lősséggel Szegedi­ ul Varró állandó fizetési KOKRON­Női fi­ca­m óriási válá Fehér filckala divatazb­bn ! alakítás és A Vi­sé el Vi­sa di S2 ifj. OSK. Deák Ferenc Menyi­k­ON­ meglepő legolcsót szép aj, aki mindent ott vásárol

Next