Vásárhelyi Napló, 1925. március (2. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

2 ■­** n^^^^npri] kúrák otthon. — flosszu élet — jó kedély — munkakedV W ■ É I I I I A ■ szoros összefüggésben áll a zavartalan anyagcserével. — Emésztési hiányoknál reggelizés előtt fél pohár ^ SCHMIDTHAUER féle Igmándi keserű­viz a gyomor és belek működésének biztos és természetes szabályozója. (Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is.) Kapható minden gyógyszertárban és jobb fűszerüzletben. ——­ Az Igmándi nem tévesztendő össze másfajta keserűvizekkel !­sz iszt a ragyogóját, meg miegymását neki, (vér, tűz és egyéb ilyen ragyogó szenzációktól rotyogó kedves pesti „Esti Kurír“,) a legeslegújabb hazugságokkal ékes világ­­szenzációnak, amelyben arról méltóztatnak nem­­létező vásárhelyi­­tudósítójukra való hivatkozással ragyogni, hogy Hódmezővásárhelyen is máglyára vetették, a népviselet ragyogó díszeit“, amiért is, mint az akim elpanaszolja, „óriási károsodás éri a kereskedelmet“. Hát van a dologban valami, kedves pesti „Esti Kurír“, még­pedig hazugság. De ez azután olyan nagy, hogy felmértékelésére külön mérőhivatalt kellene szervezni. Megis, a lelki­ismeretlenség és megbízhatatlan hírszolgáltatás elrettentő példájául, következzék itt a fent idézett címek után le-, illetőleg beadott ragyogós szen­záció. Íme ezt írják önök, kedves kurkrék, pénte­ken megjelent hasábjaikon : „­ A hódmezővásárhelyi nép régi viselete sok­kal egyszerűbb, mint a dekoratív és népmű­vészeti motívumokkal rendkívül gazdag matyó­viselet, azonban a hódmezővásárhelyi és környéki lányok és asszonyok is, különösen az utóbbi időben, amikor a föld tekintélyesebb jövedelem­hez juttatta a termeléssel foglalkozó népet, föltűnő nagymértékben vásárol­ták és viselték az úgynevezett ragyogókat, a mindenféle színes üvegfüzéreket, kalárisokat, nyak- és hajékeket, amelyek természetesen több­nyire a cseh üvegipar termékei. A ragyogók elleni akció Hódmezővásárhelyen is azzal érvelt, hogy ez az idegen cifraság tulajdonképpen meg­hamisító­ja az eredeti magyar viseletnek s az érte járó pénz külföldre vándorol. Ez az érvelés nem tévesztette hatását és a nép hamarosan elfordult a hitvány díszektől és általános buzgalommal hordták össze díszeiket azok, akik ezzel ékes­kedtek. Nagy halom gyűlt össze tegnap a hód­mezővásárhelyi templom előtti téren a pusztulásra szánt ragyogó díszekből, amelyeket az egész lakosság jelenlétében fölgyújtottak és elégettek. A különös szertartást rendkívül nagyszámú kö­zönség nézte s utána már senki sem volt látható Hódmezővásárhelyen a régi dísszel és cicomával. Az esemény különösen búsítja a hódmező­vásárhelyi és vidéki kereskedőket, akik igen nagy mennyiségben szerez­ték be ezeket a ragyogó díszeket, mert a kereslet eddig rendkívül nagy volt. A zsúfolt raktárak most értéküket vesztették s a kereskedők tanácstalanul állanak, hogy a befek­tetett tőkét miképpen tudnák megmenteni." Hát eddig van, Isten uccse ragyogó, sőt több annál : tündöklő — ostobaság, amit össze-vissza firkáltak önök, a drága kurirka, hogy az örök sötétség fényeskedne érte kedves mindnyájuknak, persze szemfüles „vásárhelyi tudósítójuk“ kivéte­lével, akinek úgy látszik máris a sötétség irányítja tolla minden vonását. Mert úgy van a dolog, kedves ragyogó, hogy mi, akik itt szíveskedünk élni, ebben az önök által Afrikába képzett vá­rosban, mit sem tudunk, a sajnos nálunk nem divatos ragy­gó népviselet hamvazó szerdai mág­lyára tételéről, miután ragyogók hiányában, sem hamvazó szerdán, sem azelőtt nem volt, mert nem is lehetett semmiféle népítélet a templom­nál. Ebből következtetőleg kereskedőink sem ezért búsulnak, hanem ezer és egy más bajuk miatt. Inkább ezekről almás bajokról keseregjen a fájdalmas kurír, már ha mindenáron keseregni és írni akar. Hagyja a vásárhelyi ragyogókat, a­melyeket mink is hagynánk, feltéve ha­­ len­nének. De mivelhogy nincsenek, jó kurír, ne bántsuk egymást és főleg ne hazudjunk ilyen na­gyokat, mint azt a ragyogókkal méltóztattak elkö­vetni és azután azzal a vásárhelyi családi tragé­diával kapcsolatban is, amelyről viszont, — szintén pénteken, — lapjuk 10-ik oldalán olvas­tunk a valósággal merőben ellentétes sorokat. Szóval kurír , fő az igazság, még akkor is, ha az vér és máglya nélkül való. Tudjuk, hogy ezt nehéz lesz megszokni az önök véres történetek­hez szokott betűinek. Az ólombetűknek azonban az újságíró parancsol s az újságírót pedig vezé­relje m­edig és mindenben a kétes értékű szen­zációkon felülemelkedő igazság. Egyébként ked­ves kurirka, minden jót, igazságoktól ékes szen­zációkat s egy-két ragyogót kívánunk és vagyunk, pénteki szenzációikért kijáró, kellően lemérsékelt tisztelettel. (bj) WiiWV^­miiWiWifi*i**i,‘i*i‘M^«,“‘***“i*i»*1* 1 Kíméletet kérnek az iparosok részére. Budapestről jelentik. Az Országos Iperegyesület végrehajtó bizottsága el­határozta, hogy illetékes helyen azok­nak az iparosoknak részére, akik egyéb­ként fizetési kötelezettségeiknek eleget szoktak tenni és csupán a jelenlegi sú­lyos viszonyok folytán vannak adófi­zetés vagy a betegsegélyző járulék te­kintetében hátralékban, kíméletet kér­nek. VÁSÁRHELYI NAPLÓ 1925 március 1 w»w»o»i Gyenge eredmény a pót­ménlevizsgán. Az érdekeltek kívánságára tegnap dél­előtt tartották meg a tavaszi pótménló­­vizsgálatot, amely a Lázár Lajos gaz­dasági főtanácsos, elnök, Juhász Mi­hály dr tanácsnok, társelnök és Mics­­ky Imre lótenyésztési felügyelő vezeté­sével működő bizottság előtt történt A vizsgálat eredménye rendkívül gyen­gének mondható, amennyiben a bizott­ság az elővezetett lovak közül mind­össze tizet talált tenyésztésre alkalmas­nak, s a tíz ló közül is csak 8 kapott engedélyt, míg két „jelölt“ engedélye­zése a lótenyésztési felügyelő fellebbe­zése miatt egyelőre függőben marad. Az egyhangúlag engedélyezett 8 új mén a következő: Csávos Ferenc (T. 53) No­nius; Kérdő Bálint (T. 1077) Verneuil; Hős Pál (Pálffy­ utca 22) Markos; Mó­­nus Pál (Puszta 1214) Majsa; Pollák Sámuel (Gt. 164) Furiosó; Rózsa Sán­dor (T. 1449) Furiosó, özvegy Czakó Ignáczné (Puszta 74) Laci és Filou nevű lova. Március elsején megperdül a dob. Csillag sok van az égen, de mi annál többször írtunk az aktuális adófizeté­sekről, tolmácsolva az adóhivatal kéré­sét, hívó és néha fenyegető szavát és hűséggel kalauzolva olvasóinkat az adó­dzsungel tekervényes labirinthusaiban. A hatóság és a sajtó együttes munkája úgy látszik nem volt elég, mert sajnos, igen sokan vannak még olyanok is, akik a múlt esztendőtől jelentős hátra­lékban vannak. Az adóhivatal elment a méltányosság és a jelen rossz gazda­sági viszonyok mérlegelésének legvégső határáig. Azonban a fák nem nőhetnek az égig: a türelem és méltányosság határideje régen lejárt, most már a rendszabályok kora kezdődik el a hát­ralékosokkal szemben. Hatósági hirdet­mény tudatja a tegnapi nappal, hogy március elsejével személy váloga­tás nélkül megindulnak a végre­hajtások. Az erről szóló hirdetmény a következő: „Felhivatnak mindazok, akik adótar­tozásukat és pedig első­sorban az 1924 évi hátralékot, másodsorban pedig a folyó évi első negyedre eső összes adó­ikat mindeddig nem fizették be, illetőleg nem rendezték, hogy ez irányú köte­lezettségüknek késedelem nélkül tegye­nek eleget. Megjegyeztetik, hogy azok, akik az 1924 évi adókirovások ellen, különösen az általános kereseti adó, valamint a jövedelem adót illetőleg fel­lebbeztek, de felebbezésük eddig még letárgyalva nem lett, az 1923 évi alapon tartoznak az adófizetést teljesíteni.­­ A végrehajtásokat egyébként március 1-ével személyválogatás nélkül megindulnak. Hunvásárhely, 1925 február 27. Fejárváry Bertalan dr tanácsnok. Vásárhel­y 111. lakbérosztályba való sorolását sürgeti. A vásárhelyi tisztviselő társadalomnak régi óhaja, hogy a jelenlegi alacsony lakbérosztály­­ból valamelyik magasabb osztályba sorozzák. Még húsz évvel ezelőtt az általános lakbérosz­tály bevezetés alkalmából Vásárhelyt az skkoti kormányhatóságok az ötödik lakosztályba so­rozták. Már akkor hangzottak el súlyos kifogá­­sok és panaszok ez ellen a beosztás ellen, mert hogy csak egyetlen példát említsünk, Vá­sárhely egy reogosztályba került Na­gykátával, meg egy csomó jelentéktelen községgel. Még jelentékenyebb lett az eltolódás a háborús és az azutáni idők alatt, amikor Csonksország na­gyobb városai a hkosság új elhelyezkedése és az elszakított területek átköltözése folytán a lakáskérdésben nagy változáson mentek el. Így történt eztán, hogy Vásárhelynek az ötödik lak­­bérosztályba való besoroztatása, mely már 20 évvel ezelőtt is stre­mia volt, napjainkban va­ksággal tar­hatatlanná és sürgős megváltozni­­tása jogos kérelemmé vált. A városi tanács az utóbbi évek folyamán már többször indított ■keiét s magasabb lakbérosztályba való soro­ls céljából, de az eljárás nem vezetett kellő eredményre. A tegnapi tanácsülés ismételten foglalkozott ezzel a kérdéssel és elhatározta, hogy a magasabb lakbérosztályba való sorolás megsürgetésére megteszi a szükséges lépéseket. A tanács kérelme az, hogy Vá­sárhelyt az V-ik osztályból mind­járt a tit­okba sorozzák, mert ez felel meg a tényleges viszonyok­nak. A városi tanács 1. kérelem me­gsürgésénél éi két főtisztviselőjét dr Bereczk Pál tanács­nokot és Emetykó József főszámvevőt bízta meg, akik a holnapi nap folyamán több fontos ügy elintélése végett hivatalos kiküldetésben Budipistra u­sznil. Tekintettel a tavaszi, ngeri szezon rohamos közeledésére, hivatalos útjukon szakértő közreműködésével ki fogják szemelni a város részére szükségessé vált autó­kat is és azok megvételére javaslatot tesznek majd a tanácsnak. Mi lesz a pirusatti taskip Ma este tartják nagy érdeklődéssel várt tea-estélyüket a gazdaasszonyok a Nemzeti szálloda összes termeiben. A rendezőség hetek óta tartó előkészüle­tei biztosítják az estély nagy sikerét. A gazdaasszonyok égisze alatt rendezett estélyek eddig is a legjobban sikerült mulatságok közé tartoztak s valószínű, hogy a mai teaestély sem marad a többi mögött. Az estély érdekességit nagyban növel a Városi Dalárda szereplése, vala­mint a Külsőszerházi Ifjúsági Egyesület által előadandó népszínmű. A tánccal egybekötöttt teaestély műsora egyébként a következő : Hiszekegy. Énekli a Vá­rosi Dalárda. Monológ. Előadja Lakatos Tóth Erzsébet. „Gyimesi vadvirág“, nép­színmű, előadja a Külsőszerházi Ifjúsági Egyesület. Hymnusz, énekli a Városi Dalárda. A német filmgyár­­tás tökéletes mes­terműve! Az első írás nélküli film! A két filmíró egyszerre, kedden, szerdán a Az utolsó ember Főszereplő: EMIL JANNINGS, Rudolf Valentino és Alice Terry szereplésével PÉNZ ÉS SZÍV Korzó-Mozi­ban és S iMK­MJ V JLJJJL A legolcsóbb árakon: KAlUiUlJ TEMETKEZÉSI INTÉZET Telefon 29. | HÍREK Nyolcvan­négynek a nyarán nagy eset történt Újvároson. Egy alkonytáján alighogy behúzta maga után az özvegy Fejesné Csomorkányi­ utcai házának ka­puját a Hocsiék szagálója, már szaladt is kifelé sivalkodva, mint akinek a borit tüzes vassal sü­tögetik. Ahogy Fejesnét meg akarta látogatni és nyomná be a pitarajtót, hát valami nem engedi. Nézi, mi van ott és benyúl, hát majd csikissé lett: egy halottkéz akadt az ujjai közé. Fejesné éppen locsolta a pitar földjét, mikor a gyilkos rajta ütött és megfojtotta. A ládából egy zacskó arany pénz, meg száz darab Máriás tallér hiány­zott Póka volt akkor a kapitány, de bizony hiá­bavaló volt minden iparkodása. A gyilkos csak nem került elő, pedig már akkor két másik eset is izgatta a kedélyeket. A tóparton kirabolták Kiséket s a Lázár­ utcában egy éjjel rajtaütöttek Hódiékon és az egész ládafiát elvitték egy sza­­kajtónyi ezüst pénzzel. Csóválta a fejét Póka s mérgesen az asztalra vágott. De hiába. Kitava­szodott az idő újra, azonban még akkor se de­rült világosság az esetre. Hanem aztán egyszer történt valami. Jött Pókához a nagy Ádámcsut­­kája kucséber, a Dolfi és súgott valamit a kapi­tánynak. Tessék megkérdeni a Kokovai úrtól. Valami lány ugyanis fehér tallérokat akart be­cserélni a külső üzletben. De Kokovay szóba sem állt a gyanús nővel. Az meg a Piros néni kocsmájából lett küldve. Egy óra múlva magas szál kupecos ember nyitott be a Vadászkürtbe, már tudniillik Piros nénihez. Aggyon isten, aggyon isten ! Kis zömök ember mulatott, a kupec amellé ült Hogy hinnak komám ? Kérdezte a jövevény! Majd ha te megmondod ! Én Lasnyai Zoltán va­gyok. Én meg Mohos Bálint. De szép fehér ke­­nyérben való neved van hé ! ... Azám, de hát talán innánk egyet!... Jött a bor és folyt, akár­csak a mulatság. Az idő telt. Megvirradt. A ku­pec nem hagyott nyugtott Mohos Bálintnak s mikor az egy marék újabb tallért vett elő, na­gyon elkomolyodott. Mohos gyorsan eldugta a pénzt. Hirtelen kijózanodott és menni akart. Innen ugyan nem megy komám! Erősködött a kupec és olyan bort rendelt, amelyik levágja a bikát. Az ember kész lett tőle, dúdolt és nevetett, mint a balgatag, csak úgy a levegőbe és ok nélkül. Egyszer aztán hátba vágja a kupec és szintén nevetve rákiált: csak nagy imposztor vagy té­vékás !.. . Miért ? ... Kérdi amaz. Azér, hogy ilyen sok pénzed van a Fejesné ládájából ! . . De az istenit neki, mondd mán legalább hogy tetted ? ... Én ? Pattant fel az ember. Azt nem én tettem !.. . Hát melyiket ? A Hódiékét ! ... Elfintorította a száját a kupec, hisz az semmisé vót ! .. . Dehogy semmisé, majd agyonlüttek a szomszédból!... A kupec egy kis szünet azt mondja : hanem nagy marha lehetett az, aki Fe­jesnét kirabolta, mert ott hagyott egy zacskó színaranyat, pedig az orra előtt volt! Szigorú lett Mohos : ott ugyan nem maradt egy fitying sé !.. . Elszólta magát. Egy óra múlva már bent ült, mert a kupec maga Póka Laci volt. Vallott aztán az ember és le is ülte a 15 esztendőt, mint mondani szokás, böcsülettel. Kvittelt a törvény­nyel. Ha figyelmessen elnézzük azt a legújabb pesti gyilkosságot, ezt a ritka érdekességű titok­zatos szenzációt, hát önkénytelenül is ez a ku­pecos eset ötlik az eszünkbe. A pesti államrend­őrség egy hét óta tudja már, hogy ki a gyilkos. Ott is van a kezei között. Fogja Gyűjti ellene az adatokat. Csak még éppen nem ejtették ki a szót, miszerint: most beszélj, hogyan tetted. Mon­dani sem kell, hogy az apa áll a gyanú központ­jában. A közönség már megsejtette ezt egy héttel ezelőtt. Furcsa is volt, hogy az apa, aki annyira szereti a leánykáját, hogy megakadna egy hal­szálka a torkán, ha azt hetenként egyszer nem a leányánál enné meg s akkor karácsony szombat­jától a halszálkás pénteki­ napon keresztül nem érdeklődik aziránt, hogy a drága csimotája mit is csinál. Még a szót nem ejtették ki az apa előtt, de talán már öt perc múlva a vállára teszi a kezét a detektívfőnök . .. — A februári forgalmi adó. A forgalmi­adóhivatal ebben az ügyben már kétszer meg­jelent felhívására hivatkozással, ismételten is­­figyelmezteti az általános forgalmi adót bélyeg­­ben (akár naponként könyvvezetés, akár havi­­átalány) keresett adózódat, hogy a február 1—28 ig elért nyersbe­vételt, valamint az ezen adó­lap után tényleg lerótt általános forgalmi adó havi végösszegét a hivatalnál kapható nyomtatvány fel­használásával, az általános for­galmi adóhivatal emelet 7. számú helyiségé­­ben (volt Szarvas szálló), a törvényes következ­m­­ények terhe mellett feltétlen jelentsék be, va­lamint forg.­atókönyvüket egyidejűleg bemu­­tessék. Bejelentések sorrendje : I. és II. kerü­letből március 2-án, III. és IV bél 3 án, V. és VI bó. 4 én, VII. és Vili­bél 5-én délelőtt 8— 12 ig és délután 2—6 óráig. — A polgári fiúiskola tantestülete már­­c­us­­­én vasárnap délután 3 órakor az iskola mmscsarnokában szülői értekezletet tart.

Next