Vásárhelyi Napló, 1925. május (2. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

2 Ismeretterjesztő előadás a májmételyről. A mozi, ez a nagyfontosságú intézmény, a­­mely nemezek távolságokat győz le és messze vidék szépségeit és nevezetesebb eseményeit varázsolja elénk, s tudomány, a haladás terén is elévülhetetlen érdemeket szerez. Nálunk csak ritkán nyílik alkalom egy-egy tudományos film bemutatására, épen azért örömmel kell üdvö­zölnünk az Egyetem Barátai Egyesületének szombaton délutáni 4 órai előadását, amikor állattenyésztésünk egyik betegségét, a májmé­telyt és az az ellen való védekezést mutatja be filmen a Korzó Moziban. A Chinoin gyógy­szertár ismeretterjesztő filmjét a kérődző álla­tok veszedelmes betegségéről, a májmételyről dr Farkas Béla szegedi egyetemi tanár fogja magyarázattal kísérni. A film bemutatja máj­mételynek, mely tudvalevőleg egy parányi kis féreg, egész fejlődését. Az állatok fertőződése szemünk előtt játszik le s igen tanulságosan látjuk a védekezés módját, a legelők ápolását májmétely elterjedésének megelőzése céljából. A gazdaközönség figyelmébe ajánljuk az elő­adás megtekintését, annál is inkább, mert az állategészségügyi hivatal tudomása szerint a határban már jelentkezett itt-ott májmételyes megbetegedés. Természetesen gazdáink még nem mind ismerik jól magát a betegséget s igy nem is védekezhetnek ellene eredményesen, pedig igen kevés szükséges ahhoz, hogy a le­gelők mentesítve legyenek attól, hogy hazánk­­ban némely vidéken tömeges ragadja el a ké­rődző háziállatokat. Az Egyetem Barátai Egye­sülete, mely a hasznos ismeretek terjesztését tűzte ki céljául, gondoskodni fog arról, hogy egyébb állatbetegségekről, így különösen a ve­szedelmes lépfenéről is tartassák mielőbb fel­világosító előadás. A szombat délutáni előadás belépti díja — tekintettel a felmerülő üzemi költségeket, — 5000 korona. — Hová megy vasárnap délután? — Hét hová mennék ? A SzAK—Vivő mérkőzésre!____________________ A jövő héten tárgyalják a szófiai bombamerénylők bűnperét. Szófiából jelentik: A templomban elkövetett merénylet tetteseinek bűnperét a jövő héten kezdi tárgyalni a szófiai haditörvényszék. A vizs­gálat eddigi eredményének alapján a fővádlott Zagorszki templomszolga, aki először fog a vád­lottak padján ülni. Vele együtt perbe fogták a kommunista titkos közpoti bizottság tagjai közül Marco Friedmannt, továbbá Dimitreffet, a pa­rasztszövetség tagjai közül pedig Petrinit, Gran­­csaroffot és Kossoffszkit. Mivel az utóbbi négy cinkos elmenekült, ellenük az ítéletet In contu­maciam fogják meghozni. A kormány a hivatalos lap mai számában körözőlevelet adott ki és fel­szólította a lakosságot, hogy kerítse kézre a szö­kevényeket. A csongrádi halálból a Tábla előtt, Budapestről jelentik. A budapesti királyi ítélőtábla tegnap kezdte el az úgynevezett csongrádi bombaper felebb­­viteli tárgyalását, miután előbb a szol­noki törvényszék valamennyi vádlottat felmentette a vád és következményei alól. A vád — mint ismeretes, — abban állott, hogy heten 1923 december 26 án éjjel bombát dobtak a csongrádi Magyar Király-szállóban bálázó közönség közé. A felrobbanó kézigránát 3 embert meg­ölt, huszonötöt megsebesített. A vádlot­tak padján a vádlottak a következő sorrendben helyezkednek el : Simkó László, Bölönyi Miklós, Fülöp Andor, Piroska György, Piroska János, Sági János és Sági Rókus. A védői emelvé­nyen a vádlottak szolnoki védői, Ulain Ferenc és Szécsényi István dr szegedi ügyvéd jelennek meg. Féltíz órakor bevonul a bíróság, élén Nyirő Géza kúriai bíró, táblai tanácselnökkel, Med­­vig István és Zahár István táblabírákkal. A bíróság jegyzője Nagy Benő. A tör­vényszék ítéletének felolvasása után a vádlottaknak és tanuknak az első tár­gyalás során tett vallomását ismerteti a bíróság. A tárgyalást ma folytatják. i uiirrLnirrurrrrrrrrrrn ■ -h.—— — Felhívás iparostanoncainkhoz! Fel­kérjük azon iparostársainkat, akik a folyó évi augusztus 20 tól 26 ig terjedő kiállításon gyárt­mányaikkal szerepelni óhajtanak, hogy jelent­­kezéseiket a titkári hivatalnál a lehetőleg leg­rövidebb idő alatt leadni szíveskedjenek, mert a korábbi jelentkezők, úgy a hely szempont­jából, mint a későbben jelentkező vidékiekkel szemben előnyben óhajtanánk részesíteni. A kiállításra vonatkozó bármely felvilágosítással iparostársainknak szíves rendelkezésére áll a titkári hivatal. — Vasárnap délután SzAK —HTVE I. osztályú bajnoki footballmérkőzés ! VÁSÁRHELYI NAPLÓ Aztán éljen meg, ha tud, a magyar iparos. Az egyik ipari szaklap írja meg az alábbi épületes dolgot, mely most tör­tént meg a­­múlt héten. Tehát akkor, a amikor a magyar iparos valóban csak a hideg vízre valót keresi meg, de már a száraz kenyeret nem. S amikor mégis ki kell vennie részét minden polgárnak becsületes kötelességéből, az adó­fize­tésből. Szól pedig az a bizonyos tudó­sítás a következőképpen: „Pár nappal ezelőtt titkárával Bu­dapestre érkezett egy Thomas nevű, ismert londoni cipész. A legelőkelőbb szállóban telepedett meg s az arisz­tokrácia és a politikai élet előkelő­ségei között megkezdte a rendelések gyűjtését. Hat párnál kisebb rende­lést nem volt hajlandó felvenni az angol mester s érdekes, hogy bár egy pár cipőért 5 fontot számított (egy font 345 ezer korona), ezenkívül a költségeket és a vám árát, kereken tehát kétmillió koronát, mégis egyre másra rendelték nála cipőiket a fővá­rosi pénzes férfiak . Thomas mester 1000 pár cipőre vonatkozó, tehát két­milliárd korona értékű rendeléssel utazott haza. Az eset a cipészek kö­zött érthető elkesedést keltett, mert hazafiatlanságot látnak a külföldi ipar ilyen szomorú gazdasági viszonyok között való favorizálásában.“ Igen, haza­fiatlanság. Ez a legenyhébb kifejezés. És hozzá az emelkedettség­nek a legnagyobb hiánya, amit csak úgy lehetne ellensúlyozni, ha vagy el­tiltanák a külföldi megrendelést, vagy pedig, még egy akkora vámot tennének reá. És a végén nem adna el magyar iparos azoknak a családoknak 2 hóna­pig egy szál élelmiszert és más cikket sem. Új trükkel dolgoznak a tolvaj cselédek. A rendőrséghez az utóbbi időben több feljelentés érkezett, melyek arról szól­nak, hogy a tolvaj cselédek újabban egész furfangos módszert eszeltek ki mesterségük sikeres gyakorlására. Ezek az egyének ellopják, vagy „kölcsön­kérik“ naivabb cselédtársnőik szolgálati könyvecskéit s ezen a hamis néven állnak szolgálatba. Mikor aztán pár nap múlva elkövetik az új helyen a „balhé“-t, odébbállanak és egyszerűen eldobják a könyvecskét. Ily módon rendkívül nehéz kilétüket felderíteni, amit még nehe­zebbé tesz az a körülmény, hogy rend­szerint egy szomszédos városban ütik fel sátorfájukat és valósággal végig­vándorolják Csonkamagyarországot. A legutóbbi eset néhány nappal ezelőtt történt Vásárhelyen. Juhász Mária 22 éves sövényházi illetőségű cseléd feljelentést tett egy ismeretlen nő ellen, aki a piacon meg­szólította őt s megkérdezte, nem akar-e elállni. Majd előadta a nő, hogy egy Kállay­ utcai nagy gazdánál szolgál, de ott még egy cselédre lenne szükség. Juhász Mária el is indult a nővel, aki útközben elkérte a cselédkönyvet. Amint a Bauer-malomhoz értek, az ismeretlen a legnagyobb természetességgel így szólt: — Ejnye, várjon itt a sarkon egy picit, majd benézek a gazdámhoz, hogy itthon vannak-e, ezzel a nagyállomás felé elsietett. Juhász Mária várt, várt, azonban a hölgy nem jött vissza, nyilvánvalóan megszökött a cselédkönyvvel. A rendőrségen jegyzőkönyvbe vették a vallomást és megindították a nyomo­zást a cselédkönyv elsikkasztójának ki­léte irányában. Személyleírása : Testes, barna, kissé szeplős, szürke kabátot, francia hegyes félcipőt, testszínű haris­nyát hord. Aki tud róla valamit, jelentse a rendőrségnek. így nő errefelé a vetés... Nemrégiben megemlékeztünk arról, hogy itt járt nálunk és a református If­júsági Egyesület matinéján előadást tar­tott Megyercsy Béla, a „Magyar Ifjúság“ című folyóirat szerkesztője, a Keresz­­tyán Ifjúsági Egyesület titkára. Me­gyercsy Béla nemcsak propagandát csi­nálni jött, hanem azért is, hogy meg­nézze, mint áll erre mifelénk a magyar ifjúság vetése. Beszámolóját örömmel olvastuk a „Magyar Ifjúság“ legfrissebb számában és azonnal reprodukáljuk itt, hogy mint langyos májusi eső istápolja a vetést, amely errefelé, Vásárhelyen nő. A beszámoló ez: „Hódmezővásárhelyen kétszer nyílott alkalmam a szólásra. Először a ref. if­júsági egyesület tagjaihoz szóltam szű­­kebb körű, bizalmas értekezleten, másod­szor pedig a városháza dísztermében rendezett vallásos ünnepélyen tartottam előadást a nagyközönség számára. Nagy László ref. igazgatótanító vezeti itt a ref. ifjúsági egyesületet. Rendkívül agilis, jóindulatú és kiváló szervezőképességű ember Nagy László igazgató úr. Nem­csak az ifjúsági egyesületet vezeti, ha­nem iparostanoncokból cserkészcsapatot is csinált. Szépen és önzetlenül dolgo­zik, áldoz és tanul, hogy munkája mi­nél eredményesebbé váljék. Mikor elgondolkoztam azokon, amiket Hódmezővásárhelyen láttam és tapasz­taltam, olyan keservesen sóhajtottam fel, miért nem lehetünk Magyarorszá­gon öten vagy tizen K. I. E. titkárok, akik utazhatunk és rendszeresen láto­gathatjuk az országban folyó ifjúsági munkát! Íme, itt a példa Hódmezővá­sárhelyen. Kiváló anyag és kiváló ve­zér. Mit tudna egy ilyen vezető egy ilyen anyaggal, egy olyan nagy és gaz­dag városban, mint Hódmezővásárhely elérni, ha tapasztalt titkárok állanának állandóan a háta mögött és segítenék gyakori és rendszeres látogatásaikkal a munkáját. Nem akarok nagyot mondani, de érzem, hogyha ez az eset bekövet­keznék, Hódmezővásárhelyen is és a többi más magyar alföldi városban is olyan hatalmas várast lehetne megépí­teni a K. I. E. munkának, amelynek megcsodálására messze földről járnának hozzánk az idegenek. Magyar ifjak ! Ma­gyar fiatalemberek ! Hozzátok szólok és nektek mondom meg: határtalanok a lehetőségek előttetek és e határtalan le­hetőségek kifejlődésének biztosítékait magatokban hordjátok. Ébredjetek en­nek a tudatára és higgjétek el, hogy sok száz percenttel lehettek művelteb­bek, kulturáltabbak, tehát értelmileg is, erkölcsileg is és vagyonilag is gazda­gabbak, ha a mi szövetségünkhöz csat­lakoztok, velünk együtt országosan meg­szervezkedtek és egy országos szervezet anyagi, erkölcsi és szellemi erejével har­coltak és dolgoztak a fejlődésiekért­. Mocskos, piszkos, fakó, színehagyott ruháját a Papagáj ruhafestékkel újra festheti.­­ A következő színekben kapható és vásárlásnál csak a számot kell megnevezni: 1. Sötétzöld. 2. Kezedazöld. 8. Testszín. 4. Sárga. 7. Bíborpiros. 8. Kávé­barna. 9. Terrakotta 10. Drapp. 11. Újpiros. 12. Knaikék. 14. Naranc: ■ sárga. 16. Divatsárga. 17. Skarlátpiros. 18. Török vörös. 19. Vörösbarna. 20. Rózsaszín. 21. Bordó. 22. Mályva (vöröseslila). 23. Ibolya (kékeslila). 24. Búzavirágkék. 25. Tengerészkék. 26. Sötétkék 27. Olajzöld. 28. Méreg­zöld. 29. Divatbarna. 80. Sötétbarna. 31. Sötétszürke. 32. Divatszürke. 33. Fekete. 31. Harisnyafekete. 35. Ezüstszürke. 36. Fraise. 39. Tenger­zöld. 42. Égszínkék. 43. Csezesnyepiros. 46. Halványka. 47. Halványrózsa. Telefon 292 KORZÓ-MOZI Telefon 292 Szombaton este 8 órakor, vasárnap délután fél 6 és este fél 9 órakor MBA MURRAY főszereplésével: FAWAHGRCeGMO (PARIS CSABIT). Egy táncosnő regényes története 8 felvonásban — Ezenkívül: A félelmetes utas (Az alaskai orvvadász) Szenzációs detektívtörténet 5 felvonásban. JÖN! HARRY LIEDTKE: ORIENT JÖN! 1923 május 1 HÍREK Ugyan mit gondolhat az a parányi kis szárnyas állat, amelyik még szúnyogországban is törpeszámba mehetne, mikor elébem hűll a papírra és meg­látja az én óriási méreteimet. Ha van szíve, me­lyet átjárjon rettenet, vagy amelyiket hevesebben dobogtasson meg az aggodalom az ő „kicsinyei­ért", ha van szelíd, vagy bánatos két szeme, a­melyikre ráhintse harmatát a szomorúság, nem nyújtja-e felém kérőleg a kezeit, a tízet, vagy ötöt, amennyi neki van. Sugárzó fényben hány milliónak légiója úszhat így ; az, ami élet és ami szárnyas. Amely szintén repül, de nem úgy, mint az én szárnyaló lelkem, vagy a sebes röptű em­beri gondolat. És mennyi az élet ott, hol nem is látom. Italomban, melyet forrás ad tikkadt aj­kamra. Ételemben, mit orcám verejtéke hoz ki a föld rögeiből. Hány szédületes számú mozgó, keringő megmozdulás. Élet, mely azonban mind­mind kisebb az enyémnél. Mind alája rendelt, mind az én akaratomtól függően megnyilatkozó. De hát olyan nagyon bölcs vagyok-e én, a te­remtés koronája, ki azzal gőgösködöm a többi lények fölött, hogy engem Isten az ő képére alkotott, megadván sorsom intézését, viselvén minden következését akaratom szabadságának, hogy mindennél magasabbrendűnek tartsam ma­gamat Ki tudok örülni annak, ami viszont a franciát aggodalommal, a jankét méreggel tölti el, a cseláknak pedig torkára akasztja a szót, hogy Hindenburg lett az elnök, az én eszmé­nyem, az emberi nagyság, az istenség fogalma felé szárnyaló hősi eszmény . . . Kinek lelkét boldogtalanná tudja tenni egy görbe nézés, vi­szont a boldogság érzetével tudja szívét eltölteni egy asszonynak napsugaras mosolygása. Ki tu­dok lenni hóhér az egyik végletben, viszont ki egy tekintetért idegen boldogságot zúz össze s életet élt ki, tudok lenni nagy, áldozatos, ki a legdrágábbat is felajánlom egy gondolatért a mártirium kereszthalálánál! . . Vájjon az, amit én tudok, minden-e, melyen túl nincs semmi új . . . Én, aki agynak sugárzásával, léleknek erejével látom az Isten csodás nagy művét s mi­kor egy ilyen apró, parányi­ kis muslinca hűll a szemembe, elsötétül előttem az egész világ, a fű, a fa, az arc, amelyiknek látása nékem öröm s a napsugár . . . Minden. Büszke nézéssel fordítom oda arcom, hol csillagporral van behintve májusi éjszakán az ég s hol az Isten lakik, kinek szent ígéretét hordozom keblemben s nem látom meg, hogy tőlem talán 3 lépésre tolvaj les rá keserves keresményemre, vagy boldogságomra. Ernyőzöm a tekintetemet s úgy nézek el a kéklő tengeren a ködös messzibe és egy papírlap, mit rongy­ként söpör el a szél, eltakar előlem ragyogó csillagot, kéklő eget, párázatos csillogó tengert, nevető arcot . . . Ülök csendesen a szobám asz­tala mellett. Semmi nem mozdul és egyszerre roppan a régi silón. A téka alján pattan valami. S az ablak koppan. Senki, semmi. Talán annyi csupán az egész, hogy kicsit felhevültem, láza­san rohan halántékomon a vér s a szivem heve­sebben ver valamitől. Ki tudja ? . . Nem va­gyok-e én is csak olyan parányi élet, — de lé­lekkel felruházott és az örökkévalóságra termett, hiszen lelkem van és tudok szeretni, — mint az a másik. És nincs-e még egy csomó irtó nagy óriás a világegyetemben, akiket az én szemem meglátni nem tud, ujjaim meg nem tapintanak, fülem beszédüket nem érti . . . Mit tudom én ? Büszke toronyból ha Hódtava városát nézem, kanyargós utak szép házsorokat szegnek és szinte érzem, hogy lüktet 65 ezer testvéremnek a lázas szíve. S ha elgondolom, hogy alig száz éve. Még itt a nagy utcán a palló mellé lépett egyik ősöm s két ember tudja kiemelni a sárból. Most ha megfájul egy kicsit a koponya csont s a szív szavába beleszól a gyomor, lépsz be a patikába s iszod az aszpirint. Jó Bayer elvtárs pedig alig hogy kitalálta. Hiszen még mikor Kossuth apánk született s nagyapáink gyerekek voltak. Mikor a Káposztás-temető kis erdejében játszott a vásár­helyi gyerek, egyetlen egy patika se volt még nálunk. Szimonidesz kapta 1808-ban azt, amelyik a Fekete Gézáé. Szimonidesz kapta, de már 1812-ben egy bécsi cég 1500 forint adósságért elárvereztette s akkor Taporczer András vette meg, a bádogossegéd s ő mérte aztán ott a herba­­teát. 1852-ben lett a második patika, a Németh Lajosé és 1878-ban a harmadik, a Bereczk Pé­teré. Várjon gondoltak-e arra hősapáink, hogy sokkal boldogabb lenne az ember, ha tudná gyógyszerrel látni el betegét s ha éppen pirosítót nem használna is a nő, — hiszen még akkor nem volt Frank kávépótlék, — de egészségét nyerhetné vissza sok ember, kit koporsóba szánt a betegség. Gondoltak-e erre hősapáink ? Nem gondoltak, mint ahogy mi sem gondolunk arra, hogy ez a mi helyzetünk még meg is javulhat. Az ember büszke, gőgös, magas szárnyalású, de ilyen tekintetben végtelenül ostoba, mikor azt hiszi, hogy ő már kitalált mindent, hogy ő a legszebb, de legboldogtalanabb, de ha ő meghal, aztán becsukják a menyország kapuját s aztán senki se be, se ki. Szegény ember . . . — Időjóslás. Szárazabb idő, hőemelkedéssel. — Lapunk legközelebbi száma a mai munkásünnep miatt vasárnap reggel a rendes időben jelenik meg­— Az Ániszfeld Sándor állapota. Szives örömmel adjuk hírül, hogy Am­szfeld Sándor vaskereskedő, az általa alapított és nevéről elnevezett Vaske­reskedelmi részvénytársaság vezetője s a zsidó hitközség elnöke, hosszú, sú­lyos betegségéből felépült s már néhány órára naponta bejár hivatalába. — Vasárnap délután SzAK—HTVE I. osztályú bajnoki footballmérkőzés 1 Főraktár: Vásárhelyen a VADÁSZ-illatszertár.

Next