Vásárhelyi Néplap, 1913 (1. évfolyam, 2-22. szám)

1913-08-10 / 2. szám

1913 augusztus 10. mely a városi élet előnyeiben és áldásaiban nem részesül, de annak minden terhét viseli nyugodtan, türelemmel, mert máskülömben minden kötelék a városhoz fűzi. Hát mi nem tartjuk ennek a kívánságnak teljesítését lehetetlenségnek. Nem kíván ez olyan áldozatokat, melyeket Vásárhely város törvényhatósága meg nem hozhatna. Mikor képesek voltunk arra, hogy mintaszerűen rendezzük a tanyai népoktatás ügyét, anya­könyvi hivatalokat állítsunk a pusztákon, orvosi állásokat szervezzünk, sőt még hetipiaczokat, temetőket is létesítsünk , akkor lehetetlen­nek tartjuk, hogy a törvényhatóság mereven elzárkózzék a polgárság egy olyan jogos kívánságának teljesítése elől, a­mely nemcsak nagyobb áldozatokat nem igénnyel, de magá­val közigazgatásukkal is a legszorosabb és legközvetlenebb érintkezésben, kapcsolatban áll. Ezzel a nagyfontosságú kérdéssel jó lesz azért foglalkozni az illetékes köröknek, mert hiszen azt legkönnyebben akkor lehetne megoldani, mikor a rendőrség államosítása napirendre kerül, a­mitől pedig már nagyon rövid idő választ el. Figyelő. is­­ mn_r r rfjrm^LTTf — Értékesítő szövetkezetek. Végtelenül szomorú és lehangoló dolog, hogy Vásárhely város közönsége előtt, —­­ melynek értelmisége szinte közmondásos,­­ — még mindig a szövetkezés előnyéről, hasznáról és a szövetkezetekben megnyil­vánuló erő jótékony hatásáról kell beszélni, mert ha at­érzi is a fentebb említetteknek az igazságát, nem vesz magának fáradsá­got ahhoz, hogy érdekeinek bizonyos fokig való érvényesítése tekintetéből szövetkeze­tekbe csoportosuljon. Ne értsen bennünket félre senki. Szö­vetkezetek alakítása alatt mi nem az úgy­nevezett fogyasztási szövetkezetekre gon­dolunk, melyeknek egy fejlett és verseny­­képes kereskedelemmel bíró nagy­város­ban sem értelme, sem célja nincsen, ha­nem igenis gondolunk az értékesítő szövet­kezetekre, melyekre termelő, földművelő közönségünknek ép oly elvitazhatatlan szüksége van, mint a tőkével nem bíró iparosságnak. Anélkül, hogy a kérdés érdemi tárgya­lásába óhajtanánk ezúttal bocsátkozni, a­mit később okvetlen megteszünk, csak két körülményre hivatkozunk a sok közül, melyek a szövetkezés szükségessége mel­lett bizonyítanak. Gazdálkodó közönségünk, mely a baromfi­­tenyésztést nagyon kultiválja az utóbbi időkben, mert ez a föld termésének bi­zonytalansága miatt egyik legjobb és leg­biztosabb jövedelmi forrását képezi, ha kellőképen tudja is értékesíteni termelvé­­nyét, de még mindig ki van szolgáltatva a közvetítő kereskedelem kénye-kedvének, amely maga állapítja meg az árakat s a sok kofa utján úgy vásárol, a mint épen akar. A libának, rucának, pulykának, csir­kének és tojásnak soha sem a gazdasszony szabja meg az árát, hanem a kereskedő és a kofa. Hát ez mindjárt máskép volna, ha ter­melő gazdáink szövetkezetbe csoportosulva, saját maguk lépnének összeköttetésbe a nagyobb elárusítókkal, mondjuk például a fővárosi elárusító csarnokok igazgatóságá­val s közvetlenül eszközölnék a szállítá­sokat, a­melyekre külön-külön egyes em­berek nem képesek. Vagy ott van a másik eset, amely ugyan ennek ellentéte, de igen fontos életkér­dést képez az iparosságra nézve. Egyelőre csak a csizmadiákról és papu­­csosokról szólunk. Ez a két iparág renge­teg mennyiségű iparcikket produkál s óriási értékű bőr- és más anyagot dolgo­zik fel. És mit látunk ? Azt, hogy szorgal­mas és nehéz munkája után még megélni is alig tud. Hogy miért? Azért, mert a bőrt és az iparához szükséges többi anya­got ha nem is hitelbe, de méreg­drága áron kénytelen megvásárolni egy-két olyan kereskedőtől, akik pár évtized leforgása alatt nagy vagyont szereznek a kisiparo­sok verejtékes munkáján. Sőt száz meg száz esetet tudunk, hogy a kisiparos nem is maga értékesíti készítményeit, hanem át­adja a kereskedőnek, aki ekként az anyagon is, a kész munkán is nyer. Hát muszáj ennek így történni ? Dehogy muszáj. Ha a kisiparosság szö-­­ vetkezetekbe tömörülne, ha maga szerezné be a szövetkezet útján a szükséges anya­got és az értékesítésről is a szövetkezet útján gondoskodna, egy csapásra meg­változnék a helyzet, anyagi sorsa jobbra fordulna, mert nem volna kényszerülve annak az uzsorakamatnak a megfizetésére, melylyel ma adóssága és élhetetlensége miatt megterhelve van. Gondo­kozzék csak az itt röviden elmon­dottak fölött egy kicsikét a vásárhelyi kö­zönség s mi hisszük, hogy igazat fog ne­künk adni, akik ezt a kérdést nyilván­­­tartjuk s bárhonnan jövő hozzászólást há­lás köszönettel veszünk, csalódnak, mert mindössze is csak annyit kapnak, hogy hivatalosan felhivatnak a tár­sadalmi vagy szakszervezeti akcióra, illetőleg arra, a­mit már végképen abba­hagytak. Hát bizony, mi itt a vidéken alig érdeklőd­tünk a készülő törvény iránt, nem hogy még mellette agitáltunk volna és a­midőn szabály­­rendelettel kell a magunk záróráját megálla­pítani, azt sem tudjuk, hol kell elkezdeni, mert még előbb szét kellene nézni a városban, mikor zár az egyik, mikor a másik, mert elvben ugyan mind 8 órakor zár, de a való­ságban némelyik 10 órakor zavarja az alvók nyugalmát a zajos tollak lehúzásával. Szó a mi szó : a mi speciális gazdasági elmaradottságunk csak siettetheti a maximá­lis munkaidőnek zárórában kifejezett rende­zését, a­mely alól ne legyen kivétel, mert a hatósági ellenőrzés sem lehet kivételes és a rendőr vagy finánc senki kedvéért nem őrködik a déli órákban vagy épen szinielő­­adás idején, mialatt a boltos konkurrensét agyonbosszantja. Törvényhatóságunkról, mondjon bárki és bármit, a gyakorlati érzéket nem lehet meg­tagadni, amely a reá váró szociális feladatnak már csak azért is meg fog felelni, megalkot­ván a korai zárásról szóló szabályrendeletet, mert ahhoz a kereskedelmi alkalmazottak és munkáltatók életbevágó érdekein túl, a nagy­közönség nyugalmának is köze van. Müller Ármin: Iparosok és termelők mulasztása. szabómester Szives tudomás vétel végett közli t. barátaival, ismerőseivel és a mélyen tisztelt rendelőivel, hogy szabóműhelyét az épitkezési idő tartamára a Szoiuszédházba helyezte át. Ferenc József Sugárét, Zöldség-piac. R­ooohm“ címzett dohánytőzsdében nagy raktár a valódi 9, X Ul vJlv JL JC10(1110// komáromi pipaszárakból, a legjobb cigarette hüvelyekből, és legújabb felvételű képes levelező-lapokból. Mindenféle szivar, szivarka, dohány. — Újságok árusítása. — Előjegyzés minden lapra. — Okmány és levélbélyegek. Vásárhelyi Néplap 3 Az Üzleti záróra rendezése. Szabályrendelettel való szabályozás.­­ A zárórákról való törvény, a­mely a fővá­ros és környéke üzleteinek zárási idejét ha­tározza meg, a vidéki városokat illetőleg azt a rendelkezést tartalmazza, hogy azok az ő sajátos viszonyaiknak megfelelőleg rendez­hetik a zárás kérdését. A törvény szellemétől tehát, ha a szükség is úgy kívánja, el is tér­hetnek. A­kik tehát itt mifelénk a legközelebbi­­ időre várták a már egyszer elhalasztott tör­­vény végrehajtását és azzal együtt a pihe- s néshez való kétségtelen jogot, keservesen Szántó József

Next