Vásárhelyi Néplap, 1913 (1. évfolyam, 2-22. szám)
1913-08-10 / 2. szám
1913 augusztus 10. mely a városi élet előnyeiben és áldásaiban nem részesül, de annak minden terhét viseli nyugodtan, türelemmel, mert máskülömben minden kötelék a városhoz fűzi. Hát mi nem tartjuk ennek a kívánságnak teljesítését lehetetlenségnek. Nem kíván ez olyan áldozatokat, melyeket Vásárhely város törvényhatósága meg nem hozhatna. Mikor képesek voltunk arra, hogy mintaszerűen rendezzük a tanyai népoktatás ügyét, anyakönyvi hivatalokat állítsunk a pusztákon, orvosi állásokat szervezzünk, sőt még hetipiaczokat, temetőket is létesítsünk , akkor lehetetlennek tartjuk, hogy a törvényhatóság mereven elzárkózzék a polgárság egy olyan jogos kívánságának teljesítése elől, amely nemcsak nagyobb áldozatokat nem igénnyel, de magával közigazgatásukkal is a legszorosabb és legközvetlenebb érintkezésben, kapcsolatban áll. Ezzel a nagyfontosságú kérdéssel jó lesz azért foglalkozni az illetékes köröknek, mert hiszen azt legkönnyebben akkor lehetne megoldani, mikor a rendőrség államosítása napirendre kerül, amitől pedig már nagyon rövid idő választ el. Figyelő. is mn_r r rfjrm^LTTf — Értékesítő szövetkezetek. Végtelenül szomorú és lehangoló dolog, hogy Vásárhely város közönsége előtt, — melynek értelmisége szinte közmondásos, — még mindig a szövetkezés előnyéről, hasznáról és a szövetkezetekben megnyilvánuló erő jótékony hatásáról kell beszélni, mert ha atérzi is a fentebb említetteknek az igazságát, nem vesz magának fáradságot ahhoz, hogy érdekeinek bizonyos fokig való érvényesítése tekintetéből szövetkezetekbe csoportosuljon. Ne értsen bennünket félre senki. Szövetkezetek alakítása alatt mi nem az úgynevezett fogyasztási szövetkezetekre gondolunk, melyeknek egy fejlett és versenyképes kereskedelemmel bíró nagyvárosban sem értelme, sem célja nincsen, hanem igenis gondolunk az értékesítő szövetkezetekre, melyekre termelő, földművelő közönségünknek ép oly elvitazhatatlan szüksége van, mint a tőkével nem bíró iparosságnak. Anélkül, hogy a kérdés érdemi tárgyalásába óhajtanánk ezúttal bocsátkozni, amit később okvetlen megteszünk, csak két körülményre hivatkozunk a sok közül, melyek a szövetkezés szükségessége mellett bizonyítanak. Gazdálkodó közönségünk, mely a baromfitenyésztést nagyon kultiválja az utóbbi időkben, mert ez a föld termésének bizonytalansága miatt egyik legjobb és legbiztosabb jövedelmi forrását képezi, ha kellőképen tudja is értékesíteni termelvényét, de még mindig ki van szolgáltatva a közvetítő kereskedelem kénye-kedvének, amely maga állapítja meg az árakat s a sok kofa utján úgy vásárol, a mint épen akar. A libának, rucának, pulykának, csirkének és tojásnak soha sem a gazdasszony szabja meg az árát, hanem a kereskedő és a kofa. Hát ez mindjárt máskép volna, ha termelő gazdáink szövetkezetbe csoportosulva, saját maguk lépnének összeköttetésbe a nagyobb elárusítókkal, mondjuk például a fővárosi elárusító csarnokok igazgatóságával s közvetlenül eszközölnék a szállításokat, amelyekre külön-külön egyes emberek nem képesek. Vagy ott van a másik eset, amely ugyan ennek ellentéte, de igen fontos életkérdést képez az iparosságra nézve. Egyelőre csak a csizmadiákról és papucsosokról szólunk. Ez a két iparág rengeteg mennyiségű iparcikket produkál s óriási értékű bőr- és más anyagot dolgozik fel. És mit látunk ? Azt, hogy szorgalmas és nehéz munkája után még megélni is alig tud. Hogy miért? Azért, mert a bőrt és az iparához szükséges többi anyagot ha nem is hitelbe, de méregdrága áron kénytelen megvásárolni egy-két olyan kereskedőtől, akik pár évtized leforgása alatt nagy vagyont szereznek a kisiparosok verejtékes munkáján. Sőt száz meg száz esetet tudunk, hogy a kisiparos nem is maga értékesíti készítményeit, hanem átadja a kereskedőnek, aki ekként az anyagon is, a kész munkán is nyer. Hát muszáj ennek így történni ? Dehogy muszáj. Ha a kisiparosság szö- vetkezetekbe tömörülne, ha maga szerezné be a szövetkezet útján a szükséges anyagot és az értékesítésről is a szövetkezet útján gondoskodna, egy csapásra megváltoznék a helyzet, anyagi sorsa jobbra fordulna, mert nem volna kényszerülve annak az uzsorakamatnak a megfizetésére, melylyel ma adóssága és élhetetlensége miatt megterhelve van. Gondokozzék csak az itt röviden elmondottak fölött egy kicsikét a vásárhelyi közönség s mi hisszük, hogy igazat fog nekünk adni, akik ezt a kérdést nyilvántartjuk s bárhonnan jövő hozzászólást hálás köszönettel veszünk, csalódnak, mert mindössze is csak annyit kapnak, hogy hivatalosan felhivatnak a társadalmi vagy szakszervezeti akcióra, illetőleg arra, amit már végképen abbahagytak. Hát bizony, mi itt a vidéken alig érdeklődtünk a készülő törvény iránt, nem hogy még mellette agitáltunk volna és amidőn szabályrendelettel kell a magunk záróráját megállapítani, azt sem tudjuk, hol kell elkezdeni, mert még előbb szét kellene nézni a városban, mikor zár az egyik, mikor a másik, mert elvben ugyan mind 8 órakor zár, de a valóságban némelyik 10 órakor zavarja az alvók nyugalmát a zajos tollak lehúzásával. Szó a mi szó : a mi speciális gazdasági elmaradottságunk csak siettetheti a maximális munkaidőnek zárórában kifejezett rendezését, amely alól ne legyen kivétel, mert a hatósági ellenőrzés sem lehet kivételes és a rendőr vagy finánc senki kedvéért nem őrködik a déli órákban vagy épen szinielőadás idején, mialatt a boltos konkurrensét agyonbosszantja. Törvényhatóságunkról, mondjon bárki és bármit, a gyakorlati érzéket nem lehet megtagadni, amely a reá váró szociális feladatnak már csak azért is meg fog felelni, megalkotván a korai zárásról szóló szabályrendeletet, mert ahhoz a kereskedelmi alkalmazottak és munkáltatók életbevágó érdekein túl, a nagyközönség nyugalmának is köze van. Müller Ármin: Iparosok és termelők mulasztása. szabómester Szives tudomás vétel végett közli t. barátaival, ismerőseivel és a mélyen tisztelt rendelőivel, hogy szabóműhelyét az épitkezési idő tartamára a Szoiuszédházba helyezte át. Ferenc József Sugárét, Zöldség-piac. Rooohm“ címzett dohánytőzsdében nagy raktár a valódi 9, X Ul vJlv JL JC10(1110// komáromi pipaszárakból, a legjobb cigarette hüvelyekből, és legújabb felvételű képes levelező-lapokból. Mindenféle szivar, szivarka, dohány. — Újságok árusítása. — Előjegyzés minden lapra. — Okmány és levélbélyegek. Vásárhelyi Néplap 3 Az Üzleti záróra rendezése. Szabályrendelettel való szabályozás. A zárórákról való törvény, amely a főváros és környéke üzleteinek zárási idejét határozza meg, a vidéki városokat illetőleg azt a rendelkezést tartalmazza, hogy azok az ő sajátos viszonyaiknak megfelelőleg rendezhetik a zárás kérdését. A törvény szellemétől tehát, ha a szükség is úgy kívánja, el is térhetnek. Akik tehát itt mifelénk a legközelebbi időre várták a már egyszer elhalasztott törvény végrehajtását és azzal együtt a pihe- s néshez való kétségtelen jogot, keservesen Szántó József