Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. március (2. évfolyam, 61-91. szám)
1906-03-01 / 61. szám
a kormány védőbástyájává minden honfikebel, melyből a honszerelmet kiölni a magyar lélekből, a magyar honfi daczot kiirtani ne lehessen soha / kezéig a megváltás !.. A megváltás napja a szenvedést követi; követni fogja azt a magyar nemzet számára is; eljön a nap annál előbb, minél egységesebb, öntudatosabb, a törvényekhez szorosabban ragaszkodó lesz a nemzet ellenállása. Eljön a nap teljes bizonyossággal annál az igazságnál fogva, hogy kitartó egy egységes nemzet erkölcsi ereje, mint bármely elképzelhető erőszak. És midőn a nemzet igaza diadalmaskodni fog, ezen a napon megtisztult lélekkel kibővült tapasztalással edzett, — a vész napjaiban s az alkotmány védelmében született együttérzés hatalmával fogja a nemzet kezébe venni a nemzeti igazairól meggyőződött királylyal egyetértve, újjászületésének nagy föladatait. E napra szegezzük tekintetünket, a jogos és törvényes küzdelem fáradalmai és szenvedései közt, bízva az isteni gondviselésben, ügyünk igazságában, saját erőnkben és nemzetünk államalkotó hivatásában. Ha bízunk és kitartunk, legyőzhetetlenek vagyunk, ha Isten mellettünk, — ki ellenünk ? Bpesten, 1906. febr. 27-én. Kossuth Ferencz, Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Bánffy Dezső báró, Darányi Ignácz, Zichy Aladár gróf és a koaliczióhoz tartozó pártok pártok összes tagjai. 9 szegedi tiszpróba. Nagy Mihályt alaposan letárgyalták. — Kiküldött tudósítónktól. — Hunvásárhely, 1906. febr. 28. Szegeden nagy érdeklődéssel várták a mai törvényhatósági közgyűlést, amelyen először kísérelte meg Nagy Miska császári kirendelt darabontfőnök az elnöklést. A rendőrség a városháza előtti teret teljesen megtisztította az emberektől és senkit közel nem eresztettek. A főutczán ezren járkáltak. Majd mindenkinek gyászfátyollal bevont nemzeti szinü kokárda volt a mellére tűzve. A közgyűlési terembe négy óra után tört be Nagy Miska a tanács és rendőrtisztek kíséretében. Óriási abczugolással fogadták, fütyültek, sípoltak, doboltak, pokoli zajt teremtettek. A közgyűlési terembe Winckler István kir. ügyész is elkísérte a darabontfőispánt. Becsey Károly dr. az elnöki emelvény előtt kiabálta torkaszakadtából : — Ki vele ! Abczug ! Koszé István, Wogmann Ferencz, Pozsgay, Polczner és számos bizottsági tag öklével fenyegette meg: — Miféle ember ez? — Ki az az ember ? — Hogy mer ide jönni ? — Ki vele! Ezután felhangzott a Kossuth nóta ... Az egész közgyűlés felállott és háromszor egymásután énekelték el a Kossuth-nótát. Nagy Mihály is állva, Imletic-díványán hallgatta a Kossuth-nótát s az egész tanács állott. Az ének elhangoztával újra kezdődött a kiáltozás: — Ki azzal a vigéezczel! •— Ki a rendőrökkel! Nagy Mihály a csengettyűt rázta. Szólani próbált, de hangja elveszett a zajban. Csak a jegyzőknek és hírlapíróknak beszélt s azok is egy-egy töredezett mondatot hallottak : Nagy Mihály: A tisztességes magyar ember... a magyar tisztességre hivatkozom ... akkor arra kérem a rajongókat hallgassanak meg... Felkiálltások : Éljen a haza ! A Nagy Mihály : Törvénykönyvvel a kezemben . .. Dobay: Akkor mondjon le, ha törvénykönyv van a kezében. Becsey: Akkor tegye le a törvénykönyvet, mert nem odavaló. Nagy Mihály: A jogszokások tiszteletben tartásával lehet rendet teremteni. Kérem az urakat támogassanak e törekvésemben. Kósa Izsó : Tisztelt közgyűlés ! Kószó: Ez nem közgyűlés. Nincs elnöke. Tóth Pál dr. főjegyző és egy hírlapíró állandóan tanították a zavarban levő főispánt, hogy mikor csöngessen. Rósa: A szokás úgy hozza magával, hogy üdvözlettel fogadjuk a főispánt. Ez nem történt meg, mert a helyzetet nem tartja alkalmasnak, hogy a közgyűlés üdvözölje a főispánt, vagy elfogadjon üdvözletét a főispántól. . . . Tóth Pál sugdos a főispán fülébe. Erre rátámadnak minden oldalról : — Bimbó ! — Bimbó is itt van? — Mit akar Bimbó ? Ettől kezdve Tóth főjegyzőt csak Bimbónak czimezték. Rósa: Nincsenek eszközeink, hogy a főispántól a támogatást megvonjuk, indítványozom, tárgyaljunk vele . . . Gerle dr : Adjanak jobb hivatalt vagy öt pengőt neki, nem lesz főispán és nem rázza a csengőt. Rósa , mert ha ellentállanánk, ez maga után vonja a város autonóm jogainak felfüggesztését. Dobay folyton közbe szól, mire a főispán kérdi a körülülőktől: — Kicsoda az az ember? Dobay felugrik. — Dobay vagyok! kiáltja Nagy Miska felé. Nagy Miska a zaj miatt rázza a csengőt. Becsey: Ki csönget ? Ki mer itt csöngetni ? Dobay: Bimbónál van a kolomp. Rósa : . . . Ünnepélyesen óvást emelünk Nagy Mihály főispánsága ellen, de tárgyaljunk vele. Polczner Jenő : Egyetlen nemzet törvényét sem nézték le anynyira, mint a magyar nemzet törvényét lenézte a magyar király. Indítványt terjeszt elő, hogy a főispán működését ne vegyék semmibe. Kószó István dr. , Rósa Izsó indítványával kiván foglalkozni s ellenzi elfogadását, mert nem lát abban semmi veszélyt, ha császári biztos lesz is Nagy Mihályból. Felteszi róla (mosolyog), hogy tiszta kezű ember és úgy fogja tetézni érdemeit, mint eddig, mert ő úgy látta az installáczió alkalmával, hogy ezer katona és csendőrszurony között vonult be, mint a legnagyobb gonosztevő. Nagy Mihály felugrik Koszó felé kiált : — Megvonom a szót. Koszó: Azt hihette akárki, hiszen annyi volt a zsandár, meg a katona. Wogmann dr. : Indítványozza, hogy minden tárgyat vegyenek le a napirendről. Erre különben van már határozat deczember 8-áról. Tisztelt bizottsági tag urak! . . . A főispán figyelmezteti Végmannt, hogy Tisztelt közgyűlés! megszólítással éljen. Végmann : Ént azt szoktam mondani és mondani, bizottsági tag urak, ha nem érzi magát idevalónak, hát menjen ki ! Nagy Mihály: Törvénykönyvvel jöttem ide. — Ezt hallottuk ! Gerle dr : Tán szakácskönyvvel! Pap Róbert dr: A viczinális vasutak törvényével! Ezután az indítványok felett szavazásra került a sor. A többség Vogmann indítványát fogadta el Rósáéval szemben. Nagy Mihály azonban zavarában az ellenkezőt mondotta ki határozat gyanánt. Erre óriási vihar tört ki. — Csalás! — Bitangság! — Ellenpróbát! — Kigolyózzuk, mint Kecskemétről ! — Fizetünk, csak rendelje el az ellenpróbát! Rósa felszólalására új szavazást rendelt el Nagy Miska és ekkor kisült, hogy Vogmann indítványát fogadták el 98 szavazattal 63 ellen, vagyis 35 szótöbbséggel a többieké ellen. Ezután minden egyes indítványt ezzel a szótöbbséggel vettek le a napirendről. Dobay folyton közbeszólt, mire Nagy Miska így figyelmezteti: — Kérem hallgasson kollega úr ! Dobay dr.: Nekem nem kollégám ! Gerle dr. : Kollégája a fenének ! Pap Róbert dr. a Rainer főkapitány ellen beadott interpelláczióját visszavonja: — Tisztelt értekezlet! úgy vagyunk a főkapitánynyal, mint az asszonynyal. Mennél többet beszélnek róla, annál rosszabb. Rainer is így járt. Nemhogy megpróbálta volna a kloákákból kiszabadult egyénektől megszabadítani a várost, hanem 16 éves diákoknak ront neki, azt állítván, hogy azok politikai gyűlést tartanak, sőt a nemzeti zászló rúdját is eltörette. Kristóffy legalább férfiakkal kezdett ki, de Rainer gyerekekkel. Rainer meg akarja vádolni a szegedi ellenzék és új párt vezérférfiait, hogy ők paktáltak az ő útján Nagy Miskával, Lázár György dr. polgármester azonban ezt az ügyet felszólalásával tisztázta. A városháza előtt a hat óra után végződő közgyűlés végére óriási tömeg gyűlt össze. Várták Nagy Miskát. A nép a Kossuth-nótát énekelte és a következő dallal hívta a darabantot: — Miska gyere ki! Miska azonban nem jött ki, hanem a hátulsó kapun egyszerűen megszökött. VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1906. Márczius 1. HÍREK. Négyezer előfizető. Kristóffynak útjában állanak azok a lapok, melyeket a nép szeret, a nép olvas. El akarta hát némítani őket — bennünket is. El akarta, de nem sikerült. Rikkancsaink lettek némák csupán, de annál hangosabb az a tüntetés, melyet ellene s mellettünk folytat a mi vásárhelyi népünk. Felhívásunkat megértették olvasóink. Két nap alatt négyezeren rendelték meg a Reggeli Újságot. Egy percig sem kételkedhettünk abban, hogy a közönség megérti a kényszerhelyzetet, de megvalljuk, hogy ez az impozáns szám ily gyorsan mégis kellemesen lepett meg bennünket. Kétszeresen örülünk ennek az eredménynek, mert ez az impozáns demonstráczió nem csak elismerése a mi hazafias munkánknak, de óriási tanúság a kormánynak is. Beláthatja ebből Kristóffy, hogy a szabadsajtot megölni nem lehet, mert a nemzet szívével, lelkével forrott össze az . . . Hála ezért a tanúságért Vásárhely város derék lakosságának, hála olvasóinknak, akik megértettek bennünket ! . . Közöljük, hogy a további megrendelések kézbesítőinknél még ma is eszközölhetők, valamint a nyomdában. Elégséges egy levelezőlapon való értesítés is. — Holnap közölni fogjuk azon üzletek jegyzékét, amelyekben lapunk 2-ikától kezdve árusíttatni fog .Érdekesnek tartunk a fölemlítésre néhány megrendelést. Kovács József, a függetlenségi párt érdemes elnöke a következő rendelést tette: „Én ezután is hű olvasója maradok a Reggeli Újságnak, sőt, hogy gyáram munkásai is hozzájussanak, ezennel 3 hóra naponkénti 10 példányt rendelek meg a gyár részére ! Éljen a független, szabad magyar sajtó !“ Újvárosról, lapunk egyik barátjától a következő levelet vettük : „Le a sajtó ellenségeivel, éljen a magyar alkotmány! Éljen a Reggeli Újság ! F. József.“ — Beteg a Jirály. Napok óta beszélik Ausztriában, hogy I. Ferencz József beteg. A gyengélkedésének oka mindenekelőtt magas kora. Hir szerint szélhüdés is érte. Pozitívumot az állapotáról mindezek daczára nem lehet megtudni. Ferencz József schönbrunni kastélyában tölti az éjszakáit, reggelre kocsin behajtat a bécsi Hofburgba. Ebből arra ban következtetni, hogy az állapotábóól lényeges javulás állt be. — Mi lesz az agyagiparosok lakásával ? Még Lukács György főispán kezdeményezéséből tárgyalást indított a törvényhatóság arra nézve, hogy az agyagiparosok részére lakházak és műhelyek építtessenek oly feltétellel, hogy az érdekelt iparosok a lakház építési költségeit 20 év alatt visszatérítik. A terv szépen indult és érlelődött, csak a törvényhatóság szankciója kellett volna hozzá, mivel azonban az inparlamentáris kormánynyal semmiféle érintkezésbe lépni nem akart a közgyűlés, a lakházak kérdését egyelőre levette a napirendről. A határidő most lejárván, a márcziusi közgyűlésen újra szó lesz a lakházakról. — Megfelebbezett szabadság. Arany János alszámvevőnek tudvalevőleg újabb szabadságidőt engedélyezett a februári közgyűlés. A határozatot Horváth László főszámvevő ,megfelebbezte. A felebbezésben szemére hányja Arany Jánosnak, hogy betegsége alatt népdalokat komponál; felsorolja, hogy színházi újságot szerkeszt s a mikor nem beteg, vagy mint tartalékos hadnagy kellő pótdij mellett behiva nincs, vagy mikor a dalárdával megfelelő napidij mellett körútra nem megy, vagy végre midőn a családjában felmerült ragályos betegség nem gátolja, akkor alszámvevői teendőket is végez . . . Ezeket sorolja fel a felebbezés s kéri a szabadságidő megvonását. Mikorra azonban a belügyér e tárgyban valamit tehet, az Arany János szabadsága már le is telik. — Külterületi istentiszteletek. Szeremley Sámuel lelkipásztor kezeiből kaptuk az alábbi értesítést:„Tudatjuk a külterületen lakó ref. híveket, hogy i. e. márczius hónapban a következő helyeken tartatnak isteni tiszteletek : 4-én d. e. Kispusztán, Külső-Szerháton ; d. u. Szőkehalmon; 11-én d. e. Mátyáshalmon, Ráczuton, Szikáncson; d. u. Belső-Erzsébeten; 25-én d. e. Kistóvölgyön, Mártély-Feketehalmon , d. u. Tégláson. — Ez istentiszteleteket a külterületi tanítók fogják végezni mind-