Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. március (2. évfolyam, 61-91. szám)

1906-03-01 / 61. szám

a kormány védőbástyájává min­den honfikebel, melyből a hon­szerelmet kiölni a magyar lé­lekből, a magyar honfi daczot kiirtani ne lehessen soha / kezéig a megváltás !.. A megváltás napja a szenvedést követi; követni fogja azt a magyar nemzet számára is; eljön a nap annál előbb, minél egységesebb, ön­­tudatosabb, a törvényekhez szoro­sabban ragaszkodó lesz a nemzet ellenállása. Eljön a nap teljes bizo­nyossággal annál az igazságnál fog­va, hogy kitartó egy egységes nem­zet erkölcsi ereje, mint bármely el­képzelhető erőszak. És midőn a nemzet igaza dia­dalmaskodni fog, ezen a napon meg­tisztult lélekkel kibővült tapasztalás­sal edzett, — a vész napjaiban s az alkotmány védelmében született együttérzés hatalmával fogja a nem­zet kezébe venni a nemzeti igazairól meggyőződött királylyal egyetértve, újjászületésének nagy föladatait. E napra szegezzük tekinte­tünket, a jogos és törvényes küzdelem fáradalmai és szenve­dései közt, bízva az isteni gond­viselésben, ügyünk igazságában, saját erőnkben és nemzetünk államalkotó hivatásában. Ha bí­­zunk és kitartunk, legyőz­­hetetlenek vagyunk, ha Is­ten mellettünk, — ki elle­nünk ? Bpesten, 1906. febr. 27-én. Kossuth Ferencz, Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Bánffy Dezső báró, Darányi Ignácz, Zichy Aladár gróf és a koaliczióhoz tartozó pártok pártok összes tagjai. 9 szegedi tiszpróba. Nagy Mihályt alaposan letárgyalták. — Kiküldött tudósítónktól. — Hunvásárhely, 1906. febr. 28. Szegeden nagy érdeklődéssel várták a mai törvényhatósági köz­gyűlést, amelyen először kísérelte meg Nagy Miska császári kirendelt darabontfőnök az elnöklést. A rendőr­ség a városháza előtti teret teljesen megtisztította az emberektől és sen­kit közel nem eresztettek. A főutczán ezren járkáltak. Majd mindenkinek gyászfátyollal bevont nemzeti szinü kokárda volt a mellére tűzve. A közgyűlési terembe négy óra után tört be Nagy Miska a tanács és rendőrtisztek kíséretében. Óriási abczugolással fogad­ták, fütyültek, sípoltak, dobol­tak, pokoli zajt teremtettek. A közgyűlési terembe Winckler István kir. ügyész is elkísérte a darabont­főispánt. Becsey Károly dr. az elnöki emelvény előtt kiabálta torkaszakad­­tából : — Ki vele ! Abczug ! Koszé István, Wogmann Fe­rencz, Pozsgay, Polczner és szá­mos bizottsági tag öklével fenyegette meg: — Miféle ember ez? — Ki az az ember ? — Hogy mer ide jönni ? — Ki vele! Ezután felhangzott a Kossuth nóta ... Az egész közgyűlés fel­állott és háromszor egymásután énekelték el a Kossuth-nótát. Nagy Mihály is állva, Imletic-dí­ványán hallgatta a Kossuth-nó­tát s az egész tanács állott. Az ének elhangoztával újra kezdődött a kiáltozás: — Ki azzal a vigéezczel! •— Ki a rendőrökkel! Nagy Mihály a csengettyűt rázta. Szólani próbált, de hangja el­veszett a zajban. Csak a jegyzőknek és hírlapíróknak beszélt s azok is egy-egy töredezett mondatot hal­lottak : Nagy Mihály: A tisztességes magyar ember... a magyar tisztes­ségre hivatkozom ... akkor arra ké­rem a rajongókat hallgassanak meg... Felkiálltások : Éljen a haza ! A Nagy Mihály : Törvénykönyvvel a kezemben . .. Dobay: Akkor mondjon le, ha törvénykönyv van a kezé­ben. Becsey: Akkor tegye le a törvénykönyvet, mert nem oda­való. Nagy Mihály: A jogszokások tiszteletben tartásával lehet rendet teremteni. Kérem az urakat támo­gassanak e törekvésemben. Kósa Izsó : Tisztelt közgyűlés ! Kószó: Ez nem közgyűlés. Nincs elnöke. Tóth Pál dr. főjegyző és egy hír­lapíró állandóan tanították a zavar­ban levő főispánt, hogy mikor csön­gessen. Rósa: A szokás úgy hozza magával, hogy üdvözlettel fogadjuk a főispánt. Ez nem történt meg, mert a helyzetet nem tartja al­kalmasnak, hogy a közgyűlés üdvözölje a főispánt, vagy el­fogadjon üdvözletét a főispán­tól. . . . Tóth Pál sugdos a főispán fü­lébe. Erre rátámadnak minden ol­dalról : — Bimbó ! — Bimbó is itt van? — Mit akar Bimbó ? Ettől kezdve Tóth főjegyzőt csak Bimbónak czimezték. Rósa: Nincsenek eszközeink, hogy a főispántól a támogatást meg­vonjuk, indítványozom, tárgyaljunk vele . . . Gerle dr : Adjanak jobb hi­vatalt vagy öt pengőt neki, nem lesz főispán és nem rázza a csengőt. Rósa , mert ha ellentállanánk, ez maga után vonja a város auto­nóm jogainak felfüggesztését. Dobay folyton közbe szól, mire a főispán kérdi a körülülőktől: — Kicsoda az az ember? Dobay felugrik. — Dobay vagyok! kiáltja Nagy Miska felé. Nagy Miska a zaj miatt rázza a csengőt. Becsey: Ki csönget ? Ki mer itt csöngetni ? Dobay: Bimbónál van a ko­­lomp. Rósa : . . . Ünnepélyesen óvást emelünk Nagy Mihály főispánsága ellen, de tárgyaljunk vele. Polczner Jenő : Egyetlen nem­zet törvényét sem nézték le any­­nyira, mint a magyar nemzet törvényét lenézte a magyar ki­rály. Indítványt terjeszt elő, hogy a főispán működését ne vegyék semmibe. Kószó István dr. , Rósa Izsó indítványával kiván foglalkozni s el­lenzi elfogadását, mert nem lát ab­ban semmi veszélyt, ha császári biztos lesz is Nagy Mihályból. Fel­teszi róla (mosolyog), hogy tiszta kezű ember és úgy fogja tetézni ér­demeit, mint eddig, mert ő úgy látta az installáczió alkalmával, hogy ezer katona és csendőr­­szurony között vonult be, mint a legnagyobb gonosztevő. Nagy Mihály felugrik Koszó felé kiált : — Megvonom a szót. Koszó: Azt hihette akárki, hi­szen annyi volt a zsandár, meg a katona. Wogmann dr. : Indítványozza, hogy minden tárgyat vegyenek le a napirendről. Erre különben van már határozat deczember 8-áról. Tisztelt bizottsági tag urak! . . . A főispán figyelmezteti Vég­­mannt, hogy Tisztelt közgyűlés! megszólítással éljen. Végmann : Ént azt szoktam mondani és mondan­i, bizottsági tag urak, ha nem érzi magát ide­valónak, hát menjen ki ! Nagy Mihály: Törvénykönyvvel jöttem ide. — Ezt hallottuk ! Gerle dr : Tán szakácskönyvvel! Pap Róbert dr: A viczinális vasutak törvényével! Ezután az indítványok felett szavazásra került a sor. A többség Vogmann indítványát fogadta el Ró­­sáéval szemben. Nagy Mihály azon­ban zavarában az ellenkezőt mon­dotta ki határozat gyanánt. Erre óriási vihar tört ki. — Csalás! — Bitangság! — Ellenpróbát! — Kigolyózzuk, mint Kecske­métről ! — Fizetünk, csak rendelje el az ellenpróbát! Rósa felszólalására új szava­zást rendelt el Nagy Miska és ekkor kisült, hogy Vogmann indítványát fogadták el 98 szavazattal 63 ellen, vagyis 35 szótöbbséggel a többieké ellen. Ezután minden egyes indít­ványt ezzel a szótöbbséggel vettek le a napirendről. Dobay folyton közbeszólt, mire Nagy Miska így figyelmezteti: — Kérem hallgasson kollega úr ! Dobay dr.: Nekem nem kollé­gám ! Gerle dr. : Kollégája a fenének ! Pap Róbert dr. a Rainer fő­kapitány ellen beadott interpelláczió­­ját visszavonja: — Tisztelt értekezlet! úgy va­gyunk a főkapitánynyal, mint az asszonynyal. Mennél többet beszél­nek róla, annál rosszabb. Rainer is így járt. Nemhogy megpróbálta volna a kloákákból kiszabadult egyénektől megszabadítani a várost, hanem 16 éves diákoknak ront neki, azt állít­ván, hogy azok politikai gyűlést tar­tanak, sőt a nemzeti zászló rúdját is eltörette. Kristóffy legalább fér­fiakkal kezdett ki, de Rainer gyere­kekkel. Rainer meg akarja vádolni a szegedi ellenzék és új párt vezérfér­­fiait, hogy ők paktáltak az ő útján Nagy Miskával, Lázár György dr. polgármester azonban ezt az ügyet felszólalásával tisztázta. A városháza előtt a hat óra után végződő közgyűlés végére óriási tömeg gyűlt össze. Várták Nagy Miskát. A nép a Kossuth-nótát éne­kelte és a következő dallal hívta a darabantot: — Miska gyere ki! Miska azon­ban nem jött ki, hanem a hátulsó kapun egyszerűen megszökött. VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1906. Márczius 1. HÍREK. Négyezer előfizető. Kristóffynak útjában állanak azok a lapok, melyeket a nép szeret, a nép olvas. El akarta hát némítani őket — bennünket is. El akarta, de nem si­került. Rikkancsaink lettek némák csupán, de annál hangosabb az a tün­tetés, melyet ellene s mellettünk folytat a mi vásárhelyi népünk. Felhívásunkat megértették olva­sóink. Két nap alatt négyezeren rendelték meg a Reggeli Újságot. Egy perc­ig sem kételkedhettünk abban, hogy a közönség megérti a kényszer­helyzetet, de megvalljuk, hogy ez az impozáns szám ily gyor­san mégis kellemesen lepett meg bennünket. Kétszeresen örülünk ennek az eredménynek, mert ez az impozáns demonstráczió nem csak elismerése a mi hazafias munkánknak,­­ de óriási tanúság a kormánynak is. Beláthatja ebből Kristóffy, hogy a szabadsajtot megölni nem lehet, mert a nemzet szívével, lelkével forrott össze az . . . Hála ezért a tanúságért Vásárhely város derék lakosságának, hála olva­sóinknak, a­kik megértettek bennün­ket ! . . Közöljük, hogy a további meg­rendelések kézbesítőinknél még ma is eszközölhetők, valamint a nyom­dában. Elégséges egy levelezőlapon való értesítés is. — Holnap közölni fogjuk azon üzletek jegyzékét, amelyek­ben lapunk 2-ikától kezdve árusíttatni fog­ .Érdekesnek tartunk a fölemlítésre néhány megrendelést. Kovács József, a függetlenségi párt érdemes elnöke a következő ren­delést tette: „Én ezután is hű olvasója mara­dok a Reggeli Újságnak, sőt, hogy gyáram munkásai is hozzájussanak, ezennel 3 hóra naponkénti 10 pél­dányt rendelek meg a gyár ré­szére ! Éljen a független, szabad ma­gyar sajtó !“ Újvárosról, lapunk egyik barátjá­tól a következő levelet vettük : „Le a sajtó ellenségeivel, éljen a magyar alkotmány! Éljen a Reggeli Újság ! F. József.“ — Beteg a J­irály. Napok óta beszélik Ausztriában, hogy I. Ferencz József beteg. A gyengélkedésének oka mindenekelőtt magas kora. Hir szerint szélhüdés is érte. Pozi­tívumot az állapotáról mindezek da­czára nem lehet megtudni. Ferencz József schönbrunni kastélyában tölti az éjszakáit, reggelre kocsin behaj­tat a bécsi Hofburgba. Ebből arra ban következtetni, hogy az állapotá­­bóól lényeges javulás állt be. — Mi lesz az agyagiparosok laká­sával ? Még Lukács György főispán kez­deményezéséből tárgyalást indított a tör­vényhatóság arra nézve, hogy az agyag­­iparosok részére lakházak és műhelyek építtessenek oly feltétellel, hogy az ér­dekelt iparosok a lakház építési költsé­geit 20 év alatt visszatérítik. A terv szé­pen indult és érlelődött, csak a törvény­­hatóság szankc­iója kellett volna hozzá, mivel azonban az inparlamentáris kor­mánynyal semmiféle érintkezésbe lépni nem akart a közgyűlés, a lakházak kér­dését egyelőre levette a napirendről. A határidő most lejárván, a márcziusi köz­gyűlésen újra szó lesz a lakházakról. —­ Megfelebbezett szabadság. Arany János alszámvevőnek tudva­levőleg újabb szabadságidőt enge­délyezett a februári közgyűlés. A határozatot Horváth László főszám­vevő ,megfelebbezte. A felebbezés­­ben szemére hányja Arany János­nak, hogy betegsége alatt népdalo­kat komponál; felsorolja, hogy szín­házi újságot szerkeszt s a mikor nem beteg, vagy mint tartalékos hadnagy kellő pótdij mellett behiva nincs, vagy mikor a dalárdával meg­felelő napidij mellett körútra nem megy, vagy végre midőn a család­jában felmerült ragályos betegség nem gátolja, akkor alszámvevői te­endőket is végez . . . Ezeket sorolja fel a felebbezés s kéri a szabadság­­idő megvonását. Mikorra azonban a belügyér e tárgyban valamit tehet, az Arany János szabadsága már le is telik. — Külterületi istentiszteletek. Sze­­remley Sámuel lelkipásztor kezeiből kaptuk az alábbi értesítést:­­„Tudatjuk a külterületen lakó ref. híveket, hogy i. e. márczius hónapban a következő he­lyeken tartatnak isteni tiszteletek : 4-én d. e. Kispusztán, Külső-Szerháton ; d. u. Szőkehalmon; 11-én d. e. Mátyás­halmon, Ráczuton, Szikáncson; d. u. Belső-Erzsébeten; 25-én d. e. Kistó­­völgyön, Mártély-Feketehalmon , d. u. Tégláson. — Ez istentiszteleteket a külterületi tanítók fogják végezni mind-

Next