Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1910. szeptember (6. évfolyam, 211-232. szám)

1910-09-01 / 211. szám

Kő­­mező­vásárhely, 1910. szeptember 1. csütörtök. Asta 2 fillér VI. évfolyam, 211. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : negyedévre 2 K.—f. félévre 4 K.—­ egész évre 8 K.—f. VIDÉKRE: negyedévre 4 K.—L 1 hóra 1 K.401. Egy szám ára : hétköznap 2 fillér, vasárnap 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal , Andrássy­ utcza 17. szám alatt. VÁSÁRHELYI HIRDETÉSEK díjsza­bás szerint. NYÍLT­­TÉR petit sora 80 fill. Megjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK : Vásárhely-Kutason, a Pusztán, Orosházán, Gyopár­oson, Békés- Sámsonban. Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA. TELEFONSZÁM: 58. Grasszál a béke. Hun­vásárhely, aug. 31. Hála a mindenhatónak és a gond­viselésnek, az interparlamentáris kon­ferencia megint tanácskozásra ül össze. Brüsszelben, a szenátusi palotában már minden,előkészületet megtettek a konferencia tagjainak befogadására. Ott lesznek — szolgáljon megnyugvá­sul minden magyar embernek — a kon­ferencia magyar tagjai is: gróf Appo­­nyi Albert, Kossuth Ferenc és Khuen- Héderváry. Az előbbiek kísérletet tet­tek Magyarország pacifikációját nyél­be ütni s mivel négy éven keresztül ezzel felsültek, most megkísérlik a vi­lág sorát megjavítani. Ami nem sike­rült itt, talán sikerülni fog ott. Khuen most van rajta, hogy Magyarországot boldogtalanba. Elmegy ő is Brüsz­­szelbe, ahol nem tapsol a háta mö­gött »kompakt majoritás", melyet pénzen és erőszakkal harácsolt össze. Hátha ott anélkül fog valami sikert elérni. A világ azonban vajmi keveset várhat ettől a konferenciától. Ott ugyanis a világbékéről leszen szó. És hirdetni fogják, hogy ime, a békészek, a jó, öreg szakállasok hogyan s mi­képpen tartják üdvösnek a világbéke fentartását. Konstatálni fogják, hogy milyen boldogok most a népek, mivel­hogy sehol sem dörögnek az ágyuk és nem folyik vér a csatatereken. Valószínűleg senkinek sem fog eszébe jutni hangoztatni, hogy ez a béke, mely mostanság grasszál, vére­sebb és iszonyúbb bármilyen véres és rettenetes háborúnál. Csak a béke ál­dásait hirdetik és követelik annak fenntartását, de tartózkodni fognak attól, hogy az örökös fegyverkezés őrületes, kárhozatos és átkos voltát hangsúlyozzák. Íme: itt vannak az úgynevezett Dreadnoughtok. A mi né­pünk is megszámlálhatatlan milliókkal járul hozzá, hogy a vizeken ezek az öldöklő hajóóriások járjanak. Az em­beriség produktív munkájának legna­gyobb részét elnyelik és fölfalják ezek és a népek nyögnek-sóhajtanak az iszonyú teher alatt. Pedig még el sem készültek, még javában folyik beléjük a tömérdek pénz, máris túlhaladottak s máris haszontalanoknak bizonyultak. S megint újabb öldöklő eszközökre van szükségük a világ hatalmasainak, amelyek ismét újabb milliárdokba fognak kerülni s ismét beléjük hull a népek vére-verítéke. Mikor kezdi majd hirdetni ez a nagy béketestület, hogy a militarizmus az, mely súlyos átok gyanánt neheze­dik az emberiségre ? Mikor mondja ki, hogy a militarizmus iszonyú és és vérszomjas molochját kell agyon­ütni, hogy ne nyomorítsa tovább az emberiség produktív munkáját. Hisz az általános világbékéből csak annyi haszna van a dolgozó és munkálko­dó világnak, hogy legfőbb javai el­vesznek és semmivé válnak. Azonban ne feledjük, hogy a kon­ferenciának olyan tagjai is vannak, akik különböző vezető államférfiak. Képzeljük el, hogy Khuen fulmináns filippikát mondana ott a militarizmus ellen. Vájjon milyen szemmel nézne rá, amikor hazajönne, a mindenható Aehrental ? Bizony nem merik a szá­jukat kinyitni azok az urak ott, de azért himnuszt fognak zengeni a bé­kének. Ez pedig a leghaszontalanabb do­log. Ha béke van, akkor nem szüksé­ges a békét hirdetni, ha háború van, hiába hirdetik. De ha megfújnák a riadót arra, hogy be kell szüntetni az őrületes fegyverkezést, akkor volna csak ünnep a világon. De erre még sokáig várhat az emberiség. Császári keresztek. Ismeretes dolog, hogy az „áillamegység“ hóbor­tosai azt tanácsolták Ferenc Józsefnek, hogy azt az emlékkeresztet, amelyet a hatvanéves osztrák császári jubi­leum emlékezetére vezettek, a ma­gyar köztisztviselőknek is fölajánlják. Az is eléggé ismeretes, hogy ezt a megtiszteltetést a hazafias magyar tisztviselők­­ passzív rezisztenciával kerülték ki, úgy, hogy ez időszerint nincs egyetlen magyar köztisztviselő, aki a császári kereszt boldog tulajdo­nosának mondhatná magát. Egyszerű­en nem kértek belőle. A császári ke­gyért szaladgáló Khuen-kor­mány most szemet vetett ezekre a sutban heverő császári keresztekre, s hogy ezzel is növelje az osztrák szempont­ból elvitazhatatlan érdemeit: kezdi a kelletlen császári kereszteket a tisztvi­selőkre „szelíd nyomással“ ráerősza­kolni. Erre vall az az átirat, melyet a fő- és székváros polgármestere inté­zett a főváros tanácsához, tudatván, hogy „a felség osztrák császári ural­kodásának hatvanadik évfordulója alkalmából emlékkeresztet vezetett az állami és egyébb köztisztviselők részé­re. Akik az emlékkeresztre igényjogo­sultak, szeptember 10 éig jelentkezhet­nek hivatali főnöküknél. A keresz­tet a felettes hatóság osztja ki,­ így az átirat, amelynek alapjául két­ségtelenül egy olyan belügyminiszteri rendelet szolgál, amit valószínűleg a a főispánok is megkaptak. Így indul meg a házalás országszerte a császári keresztekkel. Az átirat szövegében az utolsó két sor érdemel komoly figyel­met. Tehát a hivatali főnöknél kell jelentkezni. Tehát a császári keresztet a felettes hatóság osztja ki. Értsd meg jól, szegény kenyérkereső, a felettes hatóságod vezeti a jegyzéket azokról, akik görnyedt gerinc­czel átvették a császári keresztet, és még inkább jegyzékbe veszik azokat, akik azt át nem vették. Hogy ebben milyen presz­­szió rejlik, azt mindenki tudja, aki a tisztviselők helyzetét ismeri. Inzultus már maga az a tény is, hogy a két éves, elfeledett, szántszándékkal elte­metett ügyet most — az 1905. év da­rabont tetszhalottab­tak feltámadásá­val egyidejűleg életre hívják. Nem lesz szüret a vásárhelyi szőlőkben. Hunvásárhely, aug. 31. Tavasz elején még csodákat be­széltek a vásárhelyi szőlőtulajdonosok arról, milyen bő termés ígérkezik az idei őszre. Hogy mi lett a nagyszerű reményekből, azt akkor tudhatja meg valaki legjobban, ha megnézi a sző­lőket. A szőlők termését majdnem kü­­lönbség nélkül teljesen tönkretette a májusi abnormális időjárás és az utána föllépett peronoszpóra. A ve­szedelem után jött a harmadik a leg­pusztítóbb, a liszt harmat, mely az utolsó szőlőszemeket is elpusztította a venyigéről. Most, hogy közeledik a szüret, szőlőfürtöt csak nagykeresve, fürkészve talál az ember a szőlőtőkék hosszú sorában. Termése megfelelő, mind­össze, kevés birtokosnak lesz a város határában. Nemcsak Vásárhelyen van ez így, hanem másutt is. Például hogy Ka­posvárott milyen a szőlők állapota, azt legjobban bizonyítja az a kérvény, melyet a kaposvári hegyközségek együttesen adtak be a polgármester­hez, hogy tekintettel a termés elpusz­tulására, eszközöljön ki adóleírást a számukra. Hát ez bizony nagyon szép, de mi csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy a vásárhelyi szőlősgazdák miképpen segítenek a bajon. 9 újvárosi gyilkosság, Tűni Sándor szabadon. Hunvásárhely, aug. 31. Két évvel ezelőtt 1908 szeptember 10-én véres eset játszódott le az új­városi putrik között; a Sztojkó Faurok, kik Susán legsötétebb részében vertek tanyát, felfegyverkeztek s a nádasokon átkelve megérkeztek a Farkas-fa­milia viskójához, melyet rögtön körülkaptak s csatakiájtást hallatva vad tánczba kezdtek. — Mi történik odakint — szólt a viskóban az öreg Farkas, ki már meghaladta a 80 esztendőt. — Semmi se — felelt Sajtos Erzsébet, a fiatalabb Farkas balnője. — Kinézek azért mondta az öreg, ezzel kinyitotta az ajtót s kikiál­tott : — Ki jár itt ? Feleletül egy dörrenés és egy golyó érkezett, mely az ajtó falába fúródott. — Ennek fele se tréfa — jegyez­te meg az öreg Farkas és behúzódott. A lövés nagyon felfortyantotta Sajtos Erzsébetet, most meg ő ment ki, de abban a pillanatban, mikor kilépett, ismét eldördült egy lövés s a golyó a szerencsétlen asszony hasába fúródott. — Meglőttek — sikoltolt fel Saj­tos Erzsébet és összerogyott, a Faurok pedig elmenekültek. Nem sokára megérkezett a hely­színre a rendőrség, jöttek az orvosok, kik Sajtos Erzsébet sérüléseit bekö­tözték, azután pedig beszállították a kórházba, hol egy hét múlva meghalt. A rendőrség csak napok múlva tudta elfogni a czigányokat, Sztojkó Faur Sándort a nagyszentmiklósi csen­dőrség kerítette hurokra, mikor azután az egész jeles társaság együtt volt, beszállították őket a szegedi ügyészség fogházába, ott ültek addig, mig a bí­róság nem ítélkezett felettük; a legki­sebb büntetést, 3 évi fegyházat Sztoj­kó Faur Sándor kapta, kit Szegedről Váczra vittek, honnan most, miután büntetésének kétharmad részét kitöltöt­te , föltételes szabadságra engedtek. A jeles alak ma érkezett haza, jelentkezett a rendőrségnél, hol azután megfogadta, hogy nem ártja többé bűnbe magát, még lopni se fog, an­nál kevésbé gyilkolni. Na csak nyug­tával a napot . . . ma sétányban!.... Buzi a hiladórthal. Kürti a perrel. Hunvásárhely, aug. 31. Augusztus 30-ika, kedd és este 9 óra volt, aki a színházba nem ment el, kimerészkedett az utczára. Azért mondjuk, hogy merészkedett, mert ha városunkat egyszer nemesi előnével ruháznák fel, bizonyosan porfelhő dí­szelegne czimerünkben, még­pedig sötét, sűrű porfelhő. No de haladjunk csak rendén : az emberek kimerészkedtek az utcza- Tankönyvek MINEMIS armin I UN­HUN­J vim, már vásárolhatok: II L III LU ZZTBmgi-hk

Next