Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1910. szeptember (6. évfolyam, 211-232. szám)
1910-09-01 / 211. szám
Kőmezővásárhely, 1910. szeptember 1. csütörtök. Asta 2 fillér VI. évfolyam, 211. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : negyedévre 2 K.—f. félévre 4 K.— egész évre 8 K.—f. VIDÉKRE: negyedévre 4 K.—L 1 hóra 1 K.401. Egy szám ára : hétköznap 2 fillér, vasárnap 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal , Andrássy utcza 17. szám alatt. VÁSÁRHELYI HIRDETÉSEK díjszabás szerint. NYÍLTTÉR petit sora 80 fill. Megjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK : Vásárhely-Kutason, a Pusztán, Orosházán, Gyopároson, Békés- Sámsonban. Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA. TELEFONSZÁM: 58. Grasszál a béke. Hunvásárhely, aug. 31. Hála a mindenhatónak és a gondviselésnek, az interparlamentáris konferencia megint tanácskozásra ül össze. Brüsszelben, a szenátusi palotában már minden,előkészületet megtettek a konferencia tagjainak befogadására. Ott lesznek — szolgáljon megnyugvásul minden magyar embernek — a konferencia magyar tagjai is: gróf Apponyi Albert, Kossuth Ferenc és Khuen- Héderváry. Az előbbiek kísérletet tettek Magyarország pacifikációját nyélbe ütni s mivel négy éven keresztül ezzel felsültek, most megkísérlik a világ sorát megjavítani. Ami nem sikerült itt, talán sikerülni fog ott. Khuen most van rajta, hogy Magyarországot boldogtalanba. Elmegy ő is Brüszszelbe, ahol nem tapsol a háta mögött »kompakt majoritás", melyet pénzen és erőszakkal harácsolt össze. Hátha ott anélkül fog valami sikert elérni. A világ azonban vajmi keveset várhat ettől a konferenciától. Ott ugyanis a világbékéről leszen szó. És hirdetni fogják, hogy ime, a békészek, a jó, öreg szakállasok hogyan s miképpen tartják üdvösnek a világbéke fentartását. Konstatálni fogják, hogy milyen boldogok most a népek, mivelhogy sehol sem dörögnek az ágyuk és nem folyik vér a csatatereken. Valószínűleg senkinek sem fog eszébe jutni hangoztatni, hogy ez a béke, mely mostanság grasszál, véresebb és iszonyúbb bármilyen véres és rettenetes háborúnál. Csak a béke áldásait hirdetik és követelik annak fenntartását, de tartózkodni fognak attól, hogy az örökös fegyverkezés őrületes, kárhozatos és átkos voltát hangsúlyozzák. Íme: itt vannak az úgynevezett Dreadnoughtok. A mi népünk is megszámlálhatatlan milliókkal járul hozzá, hogy a vizeken ezek az öldöklő hajóóriások járjanak. Az emberiség produktív munkájának legnagyobb részét elnyelik és fölfalják ezek és a népek nyögnek-sóhajtanak az iszonyú teher alatt. Pedig még el sem készültek, még javában folyik beléjük a tömérdek pénz, máris túlhaladottak s máris haszontalanoknak bizonyultak. S megint újabb öldöklő eszközökre van szükségük a világ hatalmasainak, amelyek ismét újabb milliárdokba fognak kerülni s ismét beléjük hull a népek vére-verítéke. Mikor kezdi majd hirdetni ez a nagy béketestület, hogy a militarizmus az, mely súlyos átok gyanánt nehezedik az emberiségre ? Mikor mondja ki, hogy a militarizmus iszonyú és és vérszomjas molochját kell agyonütni, hogy ne nyomorítsa tovább az emberiség produktív munkáját. Hisz az általános világbékéből csak annyi haszna van a dolgozó és munkálkodó világnak, hogy legfőbb javai elvesznek és semmivé válnak. Azonban ne feledjük, hogy a konferenciának olyan tagjai is vannak, akik különböző vezető államférfiak. Képzeljük el, hogy Khuen fulmináns filippikát mondana ott a militarizmus ellen. Vájjon milyen szemmel nézne rá, amikor hazajönne, a mindenható Aehrental ? Bizony nem merik a szájukat kinyitni azok az urak ott, de azért himnuszt fognak zengeni a békének. Ez pedig a leghaszontalanabb dolog. Ha béke van, akkor nem szükséges a békét hirdetni, ha háború van, hiába hirdetik. De ha megfújnák a riadót arra, hogy be kell szüntetni az őrületes fegyverkezést, akkor volna csak ünnep a világon. De erre még sokáig várhat az emberiség. Császári keresztek. Ismeretes dolog, hogy az „áillamegység“ hóbortosai azt tanácsolták Ferenc Józsefnek, hogy azt az emlékkeresztet, amelyet a hatvanéves osztrák császári jubileum emlékezetére vezettek, a magyar köztisztviselőknek is fölajánlják. Az is eléggé ismeretes, hogy ezt a megtiszteltetést a hazafias magyar tisztviselők passzív rezisztenciával kerülték ki, úgy, hogy ez időszerint nincs egyetlen magyar köztisztviselő, aki a császári kereszt boldog tulajdonosának mondhatná magát. Egyszerűen nem kértek belőle. A császári kegyért szaladgáló Khuen-kormány most szemet vetett ezekre a sutban heverő császári keresztekre, s hogy ezzel is növelje az osztrák szempontból elvitazhatatlan érdemeit: kezdi a kelletlen császári kereszteket a tisztviselőkre „szelíd nyomással“ ráerőszakolni. Erre vall az az átirat, melyet a fő- és székváros polgármestere intézett a főváros tanácsához, tudatván, hogy „a felség osztrák császári uralkodásának hatvanadik évfordulója alkalmából emlékkeresztet vezetett az állami és egyébb köztisztviselők részére. Akik az emlékkeresztre igényjogosultak, szeptember 10 éig jelentkezhetnek hivatali főnöküknél. A keresztet a felettes hatóság osztja ki, így az átirat, amelynek alapjául kétségtelenül egy olyan belügyminiszteri rendelet szolgál, amit valószínűleg a a főispánok is megkaptak. Így indul meg a házalás országszerte a császári keresztekkel. Az átirat szövegében az utolsó két sor érdemel komoly figyelmet. Tehát a hivatali főnöknél kell jelentkezni. Tehát a császári keresztet a felettes hatóság osztja ki. Értsd meg jól, szegény kenyérkereső, a felettes hatóságod vezeti a jegyzéket azokról, akik görnyedt gerincczel átvették a császári keresztet, és még inkább jegyzékbe veszik azokat, akik azt át nem vették. Hogy ebben milyen preszszió rejlik, azt mindenki tudja, aki a tisztviselők helyzetét ismeri. Inzultus már maga az a tény is, hogy a két éves, elfeledett, szántszándékkal eltemetett ügyet most — az 1905. év darabont tetszhalottabtak feltámadásával egyidejűleg életre hívják. Nem lesz szüret a vásárhelyi szőlőkben. Hunvásárhely, aug. 31. Tavasz elején még csodákat beszéltek a vásárhelyi szőlőtulajdonosok arról, milyen bő termés ígérkezik az idei őszre. Hogy mi lett a nagyszerű reményekből, azt akkor tudhatja meg valaki legjobban, ha megnézi a szőlőket. A szőlők termését majdnem különbség nélkül teljesen tönkretette a májusi abnormális időjárás és az utána föllépett peronoszpóra. A veszedelem után jött a harmadik a legpusztítóbb, a liszt harmat, mely az utolsó szőlőszemeket is elpusztította a venyigéről. Most, hogy közeledik a szüret, szőlőfürtöt csak nagykeresve, fürkészve talál az ember a szőlőtőkék hosszú sorában. Termése megfelelő, mindössze, kevés birtokosnak lesz a város határában. Nemcsak Vásárhelyen van ez így, hanem másutt is. Például hogy Kaposvárott milyen a szőlők állapota, azt legjobban bizonyítja az a kérvény, melyet a kaposvári hegyközségek együttesen adtak be a polgármesterhez, hogy tekintettel a termés elpusztulására, eszközöljön ki adóleírást a számukra. Hát ez bizony nagyon szép, de mi csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy a vásárhelyi szőlősgazdák miképpen segítenek a bajon. 9 újvárosi gyilkosság, Tűni Sándor szabadon. Hunvásárhely, aug. 31. Két évvel ezelőtt 1908 szeptember 10-én véres eset játszódott le az újvárosi putrik között; a Sztojkó Faurok, kik Susán legsötétebb részében vertek tanyát, felfegyverkeztek s a nádasokon átkelve megérkeztek a Farkas-familia viskójához, melyet rögtön körülkaptak s csatakiájtást hallatva vad tánczba kezdtek. — Mi történik odakint — szólt a viskóban az öreg Farkas, ki már meghaladta a 80 esztendőt. — Semmi se — felelt Sajtos Erzsébet, a fiatalabb Farkas balnője. — Kinézek azért mondta az öreg, ezzel kinyitotta az ajtót s kikiáltott : — Ki jár itt ? Feleletül egy dörrenés és egy golyó érkezett, mely az ajtó falába fúródott. — Ennek fele se tréfa — jegyezte meg az öreg Farkas és behúzódott. A lövés nagyon felfortyantotta Sajtos Erzsébetet, most meg ő ment ki, de abban a pillanatban, mikor kilépett, ismét eldördült egy lövés s a golyó a szerencsétlen asszony hasába fúródott. — Meglőttek — sikoltolt fel Sajtos Erzsébet és összerogyott, a Faurok pedig elmenekültek. Nem sokára megérkezett a helyszínre a rendőrség, jöttek az orvosok, kik Sajtos Erzsébet sérüléseit bekötözték, azután pedig beszállították a kórházba, hol egy hét múlva meghalt. A rendőrség csak napok múlva tudta elfogni a czigányokat, Sztojkó Faur Sándort a nagyszentmiklósi csendőrség kerítette hurokra, mikor azután az egész jeles társaság együtt volt, beszállították őket a szegedi ügyészség fogházába, ott ültek addig, mig a bíróság nem ítélkezett felettük; a legkisebb büntetést, 3 évi fegyházat Sztojkó Faur Sándor kapta, kit Szegedről Váczra vittek, honnan most, miután büntetésének kétharmad részét kitöltötte , föltételes szabadságra engedtek. A jeles alak ma érkezett haza, jelentkezett a rendőrségnél, hol azután megfogadta, hogy nem ártja többé bűnbe magát, még lopni se fog, annál kevésbé gyilkolni. Na csak nyugtával a napot . . . ma sétányban!.... Buzi a hiladórthal. Kürti a perrel. Hunvásárhely, aug. 31. Augusztus 30-ika, kedd és este 9 óra volt, aki a színházba nem ment el, kimerészkedett az utczára. Azért mondjuk, hogy merészkedett, mert ha városunkat egyszer nemesi előnével ruháznák fel, bizonyosan porfelhő díszelegne czimerünkben, mégpedig sötét, sűrű porfelhő. No de haladjunk csak rendén : az emberek kimerészkedtek az utcza- Tankönyvek MINEMIS armin I UNHUNJ vim, már vásárolhatok: II L III LU ZZTBmgi-hk