Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1913. március (9. évfolyam, 52-76. szám)

1913-03-01 / 52. szám

Hódmezővásárhely 1913. március 1 szombat Ára 2 fillér IX. évfolyam 52 szám. b&Apszletési is HELYBEN s 48ÁRHELYI gettyedévre a Ke Wévre 4 K ««ész évre 9 b VIDÉKIJE­­ .«Ired é­vre 4 Ke sAr hora L4Ci HZAm arni tiatkfizn­ap .7 -filésv vssárnap N FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Kossuth-tér és Hódi Pál­ utca sarok. PfiszerkeaztA fis laptulajdonost KUN BÉLA. TELEFONSZÁM : 58. HIRDETÉSBC dllazabáa azeriDO, NYÍLT-TÉR petit sora SO Ifflllj Hed­elenska korffl regteli Arákbaffib ÁRUSÍTJÁKi WáaArbely ■ Kbbd­son. Orosháztav­a Pusztán: Oye Rironon, Békés» Sámsonban Készüljetek ! Hunvásárhely, febr. 28 Készüljünk most már a Lg­­fégső lehetőségekre. Lukács távo­­lása, most az utolsó, a legmagasabb mértékben feszült pillanatokban, megmenthette volna a nemzetet ettől a szomorú világtörténelem csi­­nálástól. Lukács azonban még min­dig marad. Csodálatos és igazán elálmél­­kodásra készteti az embert. Hát most, a dolgok ilyen nem minden­napi fordulatában is, Lukács László az, akire elsősorban tekintettel kell lenni, akit elsősorban kell megvéde­ni az európai megbélyegeztetés elől ? Hát a nemzetet csakugyan nem te­kintik önálló akarattal, szándékkal, céllal rendelkező félnek ebben a játékban ? Nem, nem, Lukács itt a fon­tos, a megtámadott, a megmentendő. Lukács tehát marad és Magyaror­szág nem áll meg azon az úton, amelyen elindult, felfegyverkezve a legvégső elszánással. Ha csak valami csodálatos vé­­letlenség nem történik, a tegnapi audiencia végleg eldöntötte a kér­dést, lehet-e reménye a nemzet­nek, hogy ezernyi jogai közül csak egyetlenegyet is el fognak ismerni ? Nem lehet, ez az audiencia bizo­nyítja, hogy nem lehet ok semmi­féle reménykedésre. Mit jelent ez ? Azt, hogy talán néhány óra múlva, ez most már csak taktikai részletkérdés, megkez­dődik a tömegsztrájk és Magyaror­szágnak szembe kell nézni a legret­­tenetesebb, legzajtalanabb, legtöbb áldozatot szedő és legbénítóbb küzdelemmel, amit ember vívhat az ember ellen. Az egyetlen dolog, amit ilyen körülmények között tehet ennek az országnak agyonsanyargatott, tébo­­lyodásig hajszolt lakossága, hogy el­készül ennek a rémséges hadjárat­nak minden lehetőségére. Nyomorú­ság lesz, kétségbeejtő, hihetetlen nyomorúság, amelyet alig van erőnk elképzelni és amely ellen ha már előrelátjuk, fel kell fegyverezni ma­gunkat. Az utolsó eszköz ez, amelyet Magyarország kezébe vett, hogy jo­gait kicsikarja Az utolsó eszköz, amelynek megkockáztatásáért viselik a­­felelősséget mindazok, akiknek részük van ebben a megkockáztatás­­ban. Viseli tehát a kormány, a ha­talom, amely konok megátalkodott és belátás nélk­üli erőszakoskodásá­val minden más harcmodort lehe­tetlenné tett és viselik azok, akik irányítói, előkészítői és vezetői en­nek az utolsó harcnak. Az előbbiek számoltak már ezzel a felelősséggel és eddigi cselekedeteikkel átadták magukat a történelem ítéletének, az utóbbiakra azonban még most jön 12. igazi, a nagy, a minden meg­fontoltságot követelő kötelesség: egész, célravezető és becsületes munkát végezni ennek az egész kockára tett nemzetnek nevében. Éljen átl József!­íz ipaü­zleti választás. Hunvesárhely febr. 28. Holnap vasárnap délután 3 órakor választja meg az iparosság az új el­nököt.­­ A munkapárti lap csúnya korteske­­­­dést űz. Pénz adományokat helyez kilátásba, ha nem Tóth József lesz az elnök. Másik c­ikkében ravasz kortesfogás­sal visszaléptek­ Tóth Józsefet a je­löltségtől, ami természetesen szemen­­ szedett valótlanság.­­ Aláírási íveket bocsájtott ki egy­­ olyan névsorral Tóth József ellen,­­ amelyről az utóbbi napokban is több­­ iparos kijelentette, hogy azt az oda­­ Írott ismerete nélkül írta alá, mert­­ ők csak amellett voltak és vannak,­­ hogy a választás titkosan történjék is ; mikor az ívet hozzájuk vitték, azt­­ mondták nekik, hogy ilyen Szövegű ki­­s­vánságnak imák alá. Tehát bizonyos, hogy az iparosság­­ megtévesztésével csalafintaságot kö­­­­vettek el azok a kortesek, kik a mun­kapárti lapban azzal a rágalommal illetik a Reggeli Újságot is, hogy mi azért vagyunk Tóth József mellett, mert az iparosságtól így remélünk hasznot. Magyaráznunk sem kell, hogy ez nagyon hitvány, rosszhiszeműségből fakadó hazug állítás. Mi azért nem engedjük porba ejteni a Tóth József zászlaját, s meg va­gyunk róla győződve, hogy az ipa­rosság e zászlót holnap délután azért f®gjs győzelemre vinni, mert Tóth József évtizedes elnöki működése a­­ legbiztosabb garancia arra nézve, hogy­­ a jövőben is az iparosság, a társa­dalom, a város és magyar hazánk ja­vára fog dolgozni, azzal a törhetetlen kitartással és rendíthetetlen bátorság­gal,a mellett buzgó, becsületes immn­­ikálkodással, mely erények eddig is az ő fő jellemvonásait képezték. Itt jegyezzük meg, hogy a szava­zás holnap a régi alapszabályok sze­rint fog történni, tehát azok is föl­tétlenül szavazhatnak és kéretnek ez­úton fél 3 órakor pontos megjelenés­re, akik különböző körülmények mi­att tagsági díjaikkal hátralékban vannak. Éljen Tóth József! Éljen az iparosság! — Gyűrné! csészét a tanfolyam. A földmivelésügyi miniszter közli a ta­nácsosat, hogy gazdák és lelkészek részére Budapesten és Kolozsváron, tanítók részére Baján, Nagybányán, Pápán és Algyógyön gyümölcsészeti tanfolyamot rendeztek Akik érdek­lődnek a dolog iránt s a tanfolyamon részt akarnak venni, bővebb felvilá­gosítást kapnak a hivatalos órák alatt a városi tanács gazdasági ügyosztá­­­­lyában. Csendőrséget Vásárhelynek. A főkapitány előterjesztése. Hunvásárhely febr. 28 Szathmáry Tihamér főkapitány elő­terjesztést tett a városi tanácshoz, hogy írjanak fel a belügyminiszter-­­hez a célból, hogy Vásárhelyen ötven­­ tagból álló csendőrkülönítményt szer­vezzen. Ismerve a mi békés, jó népünket, S egyáltalán nem tudjuk megérteni,­­ hogy mi szüksége van Vásárhelynek­­ arra, hogy a mostani csendőrlétszáro­­­mon felül még ötven kakastollal is itt nyerjen állandó elhelyezést. Nem lehet a főkapitány előterjesz­tése fölött oly könnyen napirendre térni, erről beszélni, tárgyalni szük­séges, mert egy ötven tagú csendőr­­különítmény idehelyezése nemcsak azt jelenti, hogy itt lesznek, itt élnek, itt grasszálnak és villogtatják fegyve­rüket, hanem ez azt is jelenti, hogy a város új terheket vesz a nyakába minden különösebb szükség nélkül va­lakinek romlátásából Van itt csendőr és rendőr elég. A jelenlegi csendőr rendőr létszám nemcsak a személy és vagyonbizton­ságot látta el eddig példásan, de — ha szükség volt rá, — ezek is fel tudták lökdösni az embereket, mint azt meg­tették Holló Lajos vásárhelyi látoga­tása alkalmával. Hatalmi hóbortok kedvéért uj terhek viselésére nem va­gyunk hajlandók s ez a véleményünk, ■hogy a városi tanács nem fog­­be- ■ ugrani a főkapitány rémlátomásainak. Vásárhely békés, nyugodt polgársága óriási, szinte elviselhetetlen pótadó­val küzd, az új hasznos alkotások, a külterületi utak és a belterületi ut­cák burkolása ismét csak terheket je­lentenek, szükséges-e ily körülmények között újabb kiadások kiokoskodása? Bizony nem, mert a polgárság teher­bírási képessége már teljesen próbára van téve. Egyébként a közgyűlés is tárgyalni fogja ezt a dolgot s hisszük, hogy egyszerűen napirendre tér felette, mert egyebet nem tehet. Március 6-ikán leszerelnek. De csak az orosz határon. Hunvásárhely febr. 28. A harctérről már napok óta nem ér­kezik küzdelem híre és ha egy-két külföldi lap hoz is ütközetről hírt,­­ az nem egyéb, mint az illető lap tu­dósítójának koholmánya. A háború tehát tényleg szünetel és ha ezt a zord időjárással indokolják, úgy ez alighanem csak kifogás, mert bizo­nyos, hogy azt inkább a hadakozó felek teljes kimerültsége okozza. Ez­ért valószínűnek tartjuk azt a hírt, hogy titokban ismét megindult a bé­­sketárgyalás. Bennüket, magyarokat­ azonban sokkal inkább érdekel az a tény,hogy a leszerelés immár elhatározott helyg. Igaz ugyan, hogy egyelőre csak az északi határon, de már magában véve az a körülmény is óriási megköny­­nyebbülést fog eredményezni. Mához egy hétre, március 6-án, a Romano­­vok trónralépésének háromszázad­ik évfordulóján, fogja a cár ünnepélye­sen kinyilatkoztatni, ezt a tervet is egyidejűleg mindkét határról meg­kezdődik a csapatok demobilizálása.­­ Az albán- és román-bolgár­ kérdést­­ a nagyköveti reunió fogja elintézni, s amely ma kezdi meg üléseit London­ban. "­­ Mai jelentéseink a következők Március 6. Pétervárról jelentik: Március 6-án, a Romanovok trónralépésének 300-ik évfordulóján, Miklós cár olyan nyilat­kozatot fog tenni, amelyben békesze­­retetét hangsúlyozza, és ig­y még az előtte való cap­ot meg fogt kezdem a leszerelés, hogy meglegyen az össz­hang a cár szavai és tettei között. Leszerelés — északon, Bécsből jelentik: Korai az a hír, hogy az Osztrák-Magyar monarchia már a legközelebbi napokban meg­szünteti a rendkívüli katonai intézke­déseket. Míg bizonyos feltételek be nem következnek, addig az úgyneve­zett leszerelésről nem lehet szó. A­­ Militaerische Rundb­aus félhivatalo­san közli, hogy ez idő szerint a hadi­­vezetőség még nem szünteti meg a katonai óvintézkedéseket, csupán azt tervezi, hogy az északi állomáshelyek­ről­­ragyobb mennyiségben szabadsá­golták a tartalékosokat, de­ a déli vi­dékeken erre csak akkor van kilátás, ha a helyzet teljesen tisztázódik és Albánia jövő határai véglegesen meg vannak állapítva. Jön a sztrájk. Készíttődés mindenfele. Hunvásárhely, febr. 28 A szociáldemokrata munkásság teg­nap kimondotta a határozatot, hogy a munkásság abban a­­percben sztrájk­ba lép, amikor erre a pártvezetőség felszólítósa. fő­­központból még­­erősen titkolják a napot, de a megtett intéz­kedések sejtetni engedik, hogy a tö­­m­egsztrájk hétfőn reggel kitör. Egy hírlapíró kérdést intézett a sztrájk dolgában a szocialisták egyik veze­tőjéhez, aki a következő felvilágosí­tást adta: A sztrájk — elkerülhetetlen. Ahát szívesen nyúlunk ehhez a végső fegyverhez, különösen most nem­, amikor a munkan­élküliség amúgy is horribilis méreteket öltött. De a kormány választójogi javaslata kényszerít bennüket már csak azért is, hogy a jövőben ilyen tömeg­­sztrájkra szükség ne legyen. A párt­határozathoz negyven-ötven vidéki város szervezett munnkássága csat­lakozott s így úgyszólván, az egész országban egyetlen napon kezd szü­netelni a munka. Forradalmat, vé­res zavargást nem akarnak, jóllehet a kormány ezt provokálni szeretné­. Mi mindenképp ki fogunk térni a provokálás elől. A tömegsztrájkra lázas intézkedé­sekkel készülődnek mindenfelé. Bu­dapesten arról intézkedtek, hogy a m. proletárok gyermekei a sztrájk ide­jén lehetőleg távol tartózkodjanak a várostól, nehogy a májusi tüntetések szomorú eseményei megismétlődje­nek. Vidékről egyre több polgárisaidé jelentkezik azzal, hogy szívesen fo­gadják magukhoz a kicsinyeket. Ugyanilyen készség mutatkozik az osztrák elvtársaknál is és meglehet, hogy rövidesen egész sereg iskolás­­gyerek hagyja el Budapestet. A sztrájk ügye ma vagy holnap dől el véglegesen, mikor kezdődik az általános sztrájk. A politikai viszo­nyok alakulásától teszik ezt függővé. A munkások jó előre ellátták magu­kat pénzzel és eleséggel s két hétig is elsztrájkolhatnak anélkül, hogy a szakszervezeti pénztárt igénybe ve­gyék. Nincs azonban kizárva, hogy a sztrájk tovább is elhúzódik, ez eset­ben alközpont látja el pénzzel a mun­kásságot, a külföldi elvtársak is támo­gatni fogják a magyarországi mun­kásság mozgalmát.

Next