Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1914. február (10. évfolyam, 28-56. szám)

1914-02-01 / 28. szám

2. Vasárnapi levél. It­ú gazdák parlamentéből“ Lehettek vagy százötvenen. A Gazdasági Egyesület rendes láto­gatói voltak ott. A többi 400 is­mét csak nem jött el, pedig vá­lasztás volt. A terem képe nyu­godt. Semmi idegesség, nem úgy mint 3 évvel ezelőtt.......... Az elnöki asztalnál barátságos arezu katona, a hadsereg egyik aranygalléros képviselője, Puska őrnagy úr a szabadkai ezred­­parancsnokság megbízásából jött, idegenes kiejtéssel, de megnye­rően tolmácsolta a katonai lóvá­­sárlók amaz óhaját, hogy ezentúl a lótenyésztő gazdákkal közvetlen nexust óhajtanak létesíteni és fenntartani, hogy háttérbe szorít­va, avagy kiküszöbölve a közve­títő kereskedelmet, a fényérték­től közvetlenül vásárolhassák a lovakat és pedig az ez idő szerint elérhető legmagasabb 800 koro­nás árakon. Szép is, jó is, de a meg hasznos­­dolog is volna lesz ez mi reánk, gazdákra nézve, de a­mikor ez elvi kijelentésért kapott éljeneket nyugtázom, legyen szabad felem­lítenem, hogy úgy emlékezünk, mintha már hasonló szellemű ki­jelentéseket más alkalommal is hallottunk volna, sőt mivel már a gyakorlati kivitelben is volt alkal­munk a hadsereg lóvásárló bi­zottságaival közvetlen érintke­zésben állani, sajnos, az eredmény mi reánk gazdákra nézve nem volt egészen megnyugtató. A hét folyamán is, amikor a katonai ménes részére vásárló bi­zottság s az eladni szándékozó gazdák között pár pillanatra meg­fordultam s a szigorú és gyors mustrálás miatt még olyan kifa­­kadást is hallottam, hogy »minek vezettetik oda, ha meg sem né­zik», nem tudja az ember, hogy a közvetlen kereskedelem sikerte­lenségén, avagy lóállományunk silányságán busuljon-e. Talán nem is lenne olyan bo­londság, ha már a gazdáink bir­tokában levő mezőhegyesi kancák , az állami és valóban nagyon szi­gorúan kimustrált magán mének oly kevés eredményt képesek fel­mutatni, ha a Gazdasági Egyesü­let, a legfőbb lóvásárló a katona­ság intenciója szerint megfestetné olajba és életnagyságban azt az ideális lovat, amelyik a lóvásárló bizottságok szemében is tanglich, s a mely tenyész irány, felé töre­kedni minden lótenyésztő gazdá­nak eminens érdeke. * A titkári jelentéssel kapcsolat­ban, a­melyben a többek között méltattatott a kukorica kiállítás várakozáson felüli erkölcsi és anyagi sikere, s a­melyben — bár a szószerinti kifejezésre nem em­lékezem, de lényegében az a ki­tétel is állott, hogy a kukorica ki­állítás azért rendeztetett, hogy a bemutatott fajták s termés ered­mények ismertetésével a­­helyi ter­melés a kellő helyes irányba te­reltessék, szerény magam is fel­szólaltam. A felolvasás befejezésével ugyanis, a­midőn az elnök feltette a kérdést: »van-e valakinek észre­vétele vagy megjegyezni valója a jelentéshez«, a fentebb elmondott, a kukoricakiállítás céljának elért eredményéhez azt a megjegyzést fűztem, hogy a kiállításon elért szép sikert a termelés javításának szempontjából az Egyesület veze­tősége ez ideig még nem aknázta ki. Értem pedig ez alatt azt, hogy a fajta szempontjából szikes, és száraz éghajlatú talajviszonyain­kat véve tekintetbe az első és má­sodik díjjat annak a »Putyi« faj­tának ítélte ugyan oda, a­mely fajta közismeret szerint az említett viszonyok mellett a legjobban diszlik, de a kiállított s első és második díjjal kitüntetett tenger csövekből hiányzott az egyöntetű­ség, a­miből természetesen­ az következik, hogy a fajta jelleget szabatosan, minden kétséget ki­záró i­tódon nem lehetett megál­lapítani, már­pedig ez a fajta megérdemelné azt, hogy alapos tanulmány tárgyává tétessék, a fajta jellege minden kétséget ki­zárólag megállapíttassék, hogy a magkiválasztásra útmutatást nyújtván a helyi termelés a kellő helyes irányba tereltessék. Hozzá­fűztem még eme felszólalásomhoz, hogy az elmondottak kivitelének módozatait, azt megállapítandó. A vezetőség belátására bízom. A Csáky Lajos dr. főügyész úr felszólalása után aki a titkári je­lentéssel kapcsolatban a kiállítás­hoz fűzött megjegyzésemet magá­évá téve azt, elfogadásra ajánlotta, már-már azt reméltem, hogy fel­szólalásom érdeme ellen kifogás nem létezik, mígnem egyszercsak felállott Bauer Gyula úr, a­ki nyilván megsokalta az ellenzék sikerét s ha már a lényeg ellen nem tehetett kifogást, a formába kötött bele s minden szakkérdést a választmányhoz utalt, hogy úgy­mond, annak retortáján menvén keresztül a stilszerüség kedvéért — ott megőrölve mint korpa — választva kerüljön a közgyűlés elé. Beszélhettem én azután s érvel­hettem is, hogy de bizony, nem azért jöttünk mi ide, hogy, le­gyünk bármely elismeréssel a tisztikar munkája iránt, de észré­­veleinket megteendő, e beli jogun­kat feladni nem akarjuk, s nekiünk kívül állóknek a közgyűlésen s a titkári jelentéssel kapcsolatban adatik meg az alkalom felszólalás­ra, az elnök úr közmegelégedésre kijelentette, hogy az általam el­mondottak keresztül­vitelére 200 koronát irányoztak elő — mégis az általam felvetett kérdés is a választmány elé való! így esett, hogy a már-m­ár remélt parla­menti sikeremnek — lőttek. Ebből a jelentéktelennek látszó kis incidensből kifolyólag pedig f­elteszek egy kérdést: váljon a Gazdasági Egyesület előrehaladá­snak szempontjából üdvösebb e a fennálló szabályok szószerinti szigorú kezelése — a­mi mindig az eszmecsere korlátozását ered­ményezi, avagy nem üdvösebb dolog volna e a lehető legliberá­­lisabb kezelés, a­mi mindenki ré­szére biztosítaná a szólásszabadsá­­got, alkalmat adna az eszmecse­rére, egymás megértésére . Én azt hiszem, csakis így válhat a Gazdasági Egyesület a gazdák legszélesebb körének is barátsá­gos otthonává. A Molnár István felszólalása, a­ki a Putyi fajta kukorica favo­rizálása ellen tett kifogást, — szintén nem a közgyűlés elé tar­­tozandónak ítéltetett. Bizony, ér­dekes és tanulságos dolog volna erről a kérdésről egy külön vita gyűlést — vita estélyt rendezni, egy ügyes s e szakkérdésben jár­tassággal bíró vita rendező veze­tése mellett — amikor is a kuko­rica kiállítás bíráló bizottságának álláspontja is megismertetnék a gazdaközönséggel.1 * Bordás gazdatárs iránt bizony nem nagy lojalitást tanúsított a hallgatóság nem hallgatásával. Indokolt volt pedig kartelellenes hangulata, de hogy e létező kar­tellek ellen, a­melyek legtöbbje a gazdák ellen irányul , mi módon védekezhetne a Gazdasági Egye­sület eredményesen, bir ezt ma­gam sem tudom, hogyan lehetne egy közgyűlés keretében ered­ményesen elintézni. A legnagyobb sikert, azaz hogy helyesebben, sikert egyedül csak Kamocsay Gábor áll. tanító ért el. Nem azért, mert okosan szól­­lott, hanem épen azért, mert oko­san hallgatott. Ellenben éveken keresztül nemcsak a gazdák cse­metéit, de magukat a gazdákat is nevelte a gazdálkodás tudomá­nyában. A nagy dicséret súlya alatt csak úgy brult-pirult. Nem is csodálkozom rajta, ha valakit egy vidék, Bodzás vezércsillagának ki­áltanak ki, szemtől-szembe sokak előtt — indokolt a színváltozás. Be is választották mindjárt a vá­lasztmányba, hogy a dicséretnek maradandóbb nyoma legyen. Alkalmasint a kolléga sikerén buzdult fel Csernai tanító úr, — amidőn a Gazdasági Egyesület ál­dást hozó kezét az általa megala­pítandó Melinda Gazdakör fölé kiterjeszteni kérte. Egyben pedig kegyesen haj­landó volt tudomásul venni azt a múlt élvről össze­állított titkári jelentést, a­melyen ő még — az idén iratkozván be — tag sem volt, s így ezen a közgyűlésen — legfeljebb mint szívesen látott hallgató vendég szerepelhetett volna — a dolog természetéből kifolyólag^* Az egyesület működése a tit­kári jelentés szerint az alábbiak­ban foglalható össze: Nagy József és Keresztes Mi­hály konyhakertészeket segélyez­te, s ezzel a zöldségtermelést mozdította elő. Volt aratógépverseny, ilódijazás, szarvasmarhadijjazás, házi ipari tanfolyam. Tartottak felolvasások. Tanyalátogatások alkalmával ta­pasztaltatok a mezőgazdálkodás előhaladása. Cselédeket jutalmaz­tak. Volt fajbaromfi s fajkrumpli ,kiosztás. Műtrágya, cséplőszén szállítás stb. Kovács Jenő. VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1914. február 1. - —----------— Újra kezdődnek a román park­ai­­tárgyalások. Beszüntették az izgatási pö­­röket. — Rendelet a román ünnepnapokról. — Román nyelvkarzusok tisztviselők számára. A románokkal folytatott paktum­tárgyalások a nemzeti komité ülé­seinek felfüggesztése­ óta szünetel­tek és a paktum dolgában a közel­múlt néhány napon nevezetesebb mozzanat nem merült föl. A komité megbízásából bizonyos pontozatok újabb megtárgyalása vé­gett Mihályi Tivadar, Maniu Gyula és Braniste Valér pénteken fölkeresték gróf Tisza Istvánt. A mai értekezleten véglegesen megállapítják azokat a követelése­ket, amelyek ellenében a komitó hajlandó a paktumot jóváhagyni. Amint a hármas bizottság a mi­niszterelnöktől az eddigi megálla­podások néhány pontjára megkap­ja a szükséges felvilágosításokat, újra összehívják a tíztagú paktum­­tárgyaló-bizottságot, amely meg fog­ja vitatni a kérdéseket. Ha a tízta­gú bizottság elfogadja a Tisza ré­széről nyújtandó garanciákat akkor összehívják komité ülését. A paktumtárgyaló-bizottság öröm­mel vette tudomásul, hogy Tisza István utasítására Balogh Jenő igazságü­gyminiszter elrendel­te, hogy az összes román hír­lapok ellen folyamatban levő pereket szüntessék be. Az első lépés már megtörtént, a kolozsvári királyi ügyészség elejtette a vádat a Szászvároson megjelenő Liber­­tatea című lapnak felelős szer­kesztőjével, Albu Pompiliuval szem­ben, aki hosszabb cikksorozatban izgatott a magyarság ellen és di­csőítette Muresan György kismaj­­tényi gör. kath. oláh pópát, aki tud­valévően fanatizált oláh híveivel ki­­verette a faluból Janczkovics Miklós munkácsi vikáriust. A többi lapok ellen ugyancsak hamarosan be­szüntetik az összes folyamatban le­vő pereket. Még egy kedvezménnyel siet a kormány még a paktum megkötése előtt a komité elé. Balogh Jenő ugyanis legújabban elrendelte az összes román ünnepnapoknak a bíróságoknál való tisztelet­ben tartását. A brassói tör­vényszék elnöke már utasítot­ta is az összes bírákat, hogy a román ünnepnapokon egyáltalá­ban ne tartsanak tárgyalásokat. GRAND frcnv CfPCmr =na gy----- || BUDAPEST, FTA'r'B'T Bjl aTji­wf B ff jrsj j8&, JFjl It a »'ll | I in., ZSIGMOND-U. 38-40. Telefon 130-35. Ilw 1 III» szálloda 1 g percnyire a nyugati és déli vasút pályaudvaroktól a Szent-Lukács­ és Császár gyógyfürdőkkel szemben. Rózsadomb parkos (tövében). — A modern technika leg­­pmgtöt0^ SZálloda­a,a újabb vivmányinak alkalmazásával teljesen újonnan épült UUI C 53 pazar fénnyel 250 szobával Rézbútor, központi gőzfűtés, minden szobában hideg-meleg víz, c­ímnen Ottprom kárphás berendezett SZUN­d­ali villanyvilágítás. Liftek, külön olvasó-, társalgó-, iró-szobák stb. cilcrCnl «5S tiaVcOdS. Penziórendszer II. Kereskedelmi utazók és fürdőzők­ || Villamos közlekedés minden Irányban. — Mérsékelt || Szives párt- pan­a| Kf |tr­oa igazgató cek Igen alkalmas. A vonatokhoz saját autójáratok. I­ — polgári árak, — Őri és női fodrász a házban. — 11 fogást kér 17 tulajdonos.

Next