Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1914. június (10. évfolyam, 137-162. szám)
1914-06-02 / 137. szám
rroamczovasamoly, wm. jtmfas 2. kedd. Ara 4 filier. X. évfolyam 137. szám. Füg g« He d p o f rt i k a i na pil »p. ^ —.....—^^-------- M • | - " ' ■ | S*e*fces*i8vég. és vadóruivatal. Koasvth-tér. Telefoni 87.1 Felelős szerkesztő és laptulajdonos: EMfizetési ér helyben egész érte JO K, félém 5 K. ggy” gy m ája 2gfe’ és piaci napokon 4 ígér. | ______Stun Be*aU_________ |VHftyc aegywfevsc 5 K. — Nytíttét pet» som 80 fHJÉr Gyerünk csak] Megint bonca « gép.A kormány munkagépe. Most jelentették be, hogy a vármegyei közigazgatás reformjával revízió alá veszik a jelenleg érvényben levő népoktatási törvényeket. Teszik pedig ezt azért, hogy a titokban kötött oláh pakton értelmében új kedvezményeket adjanak a románoknak és erősítsék a már különféle oszlopokkal támogatott munkapárti uralmat. Majd ezentúl a főispán nevezi ki a tanítókat, mert a mungó kortesek és kijárók jobban tudják így értékesíteni a tudományukat, mintha a miniszter nevez ki. A főispánoknak így adnak egy kis dolgot. A kinevezésekkor a tanügygyel foglalkozatok kell egy árát. Valószínű, hogy ezen a címen fizetésemelést kérnek, amit meg is kapnak, hogy ne méltatlankodjanak a méltóságosak. " A tótocskák is gyűlést tartottak és az oláh komité példájára megalkották aTót nemzeti tanácsot". Az oláhok Magyarországot kikanyarították a Tiszáig, a tótok a Felvidéket Csehországgal akarják egyesíteni és a cseh—tót egységre már ittak is ünnep első napján, mikor a cseh delegátusok Budapesten tartózkodtak. Az oláhok Romániából kapják a pénzt, mint Mangra Vazul beismerte, a tótok meg az olávöktől. Ezek Tisza barátai és fegyvertársai. Tisza úgy akarja megnövelni tekintélyét, hogy megnöveli a nemzetiségek szarvait. j.-i * Sándor János, Tisza sógora jun. 5-én beterjeszti a közigazgatás államosításáról összetákolt törvényjavaslatot. Ez is "posta munka", amit a választások előttel kell intézni*. Ki tudja, a választások után ők már hol lesznek. Olyan kormány pedig, amely hozzájuk méltó volna, nem terem minden bokorban. Na de igy éri el, hogy a választás előtt kinevezi a közigazgatási tisztviselőket, hogy korteseket nyerjen. Ezzel a törvénynyel aztán be is fütyülnek a városok önkormányzatának. « Volt földosztás. A gróf földjét felosztotta a miniszter jórészt a maga pártjabeliek közt, jól elbántak a kismagyarokkal. Legalább ne tagadnák te, hogy a föld nyerésében első képesítés volt a mungóság Erre a földosztásra is elmondhatjuk : Tudtuk, hogy igy lesz, de mégse hittük volna. * A delegáció mérlege. irta : BOZC BfflTBO v. orsz. is kivisd&t „Drága“ vendégeink elutaztak szép fővárosunkból. Üres zsebbel jöttek ide s üres lett a zsebünk, mikor elmentek. Ha ugyan egyátalában lehet a mi Zsebünk még üresebb, mint volt. Ebből a bevezetésből kitalálhatja mindenki, hogy a monarchia közös minisztereiről van szó. Az ő látogatásuknak van olyan zsebüresítő hatása, hogy a tatárjárás baráti ünyerges volt ahhoz képest. A közös miniszter urak nem maradtak itt, de az állampénztárban se maradt itt semmi, mindent elvittek Csak az üres kasszákat hagyták. Ó, nem emberi jóindulatból, hogy mégis maradjon valamink. Hanem avval a rendeltetéssel, hogy jövőre töltsük tele megint az ő számukra. Még most is káprázik a szemünk és kábul a fejünk a millióknak attól az irtózatos tömegétől, amit a munkapárt engedelmes delegátusai megszavaztak. Most össze kellene állítani ennek a delegációs üzletnek a mérlegét. Csakhogy kész nevetség itt mérlegről beszélni. Mérleg ? Bolond szó ! Nem illik ide. A mérleg olyan jószág, amelynek két serpenyője van. Egyik a Tartozik, másik a Követel. Egyik a teher, másik a haszon. Mind a két serpenyőben van valami s az a kérdés, hogy melyik nyomja le a másikat. A mi delegációs mérlegünknek csak egy serpenyője van. A teher. A másiknak nyoma sincs már. Azt még '90-ben eladta a munkapárt a kormányhatalomért. Haszonról, előnyről, ellenértékről többé szó se lehet. Csak terhek vannak. Nincs, ami a teherserpenyőt ellensúlyozza. Ezért sülyedhet az le feltartóztatás nélkül ijesztő, hátborzongató mélyre. S vele sülyed minden: az államhitelünk, a gazdasági életünk, a nemzet jóléte, erkölcse, jövője, az egyesek megélhetése. Hosszú évtizedek óta nem volt ilyen nyomorúságban ez a nemzet. Az államháztartási egyensúly helyreállításának, Wekerle pénzügyi kormányzatának sugaras napjaiban ki álmodhatta volna, hogy pár év alatt ide zuhanhatunk. Az ország rég nem bírja már az irtózatos költségeket, amiket a munkapárt uralma tudott rá. Első két évben azt költötték, amit a koalíció összegyűjtött. Mikor azt mind elvették, akkor elkezdtek kölcsönt venni. S kétezermillió korona kölcsönt csináltak négy év alatt, ficmlányzások minden egyes naptára több Jut &gymii° Sió korona kölcsönnél. Ahány nap, annyi millió adósság. Hová visz ez! Ki fogja ezt megfizetni ? Most már kölcsönt se kapnak. Londonba, Párizsba jártak kölcsönért, mindenütt elutasították őket. Motorius tékozlóknak ki bolond kölcsönt adni ? Legfeljebb uzsorások. Azok se sokáig. S mi hasznunk van a szörnyű terhekből, az irtózatos adósságokból, amiket még az unokáink fenyegni fognak . Megvédi az a megduplázott létszámú hadsereg a biztonságunkat, a tekintélyünket ? Hiszen Románia felől teljesen védtelenek vagyunk! Hiszen apró kis országok úgy packáznak velünk, ahogy a pici San Marinóval se mernének bánni! Minden oláh kecskepásztor belénk törli a sáros csizmáját, s mi azt feleljük rá, hogy köszönjük szépen. Mit csinált nekünk a hadsereg azért a tenger pénzért, amiit ráköttünk ? Egyebet nem láttunk, mint hogy egynéhány hős tagját beküldte a Képvistelömzna tisza István parancsára védtelen magyar képviselőket kaszaboltti Meg, hogy kiparancsolta a tisztjei az Országos Kaszinóból Meg hogy kivezényelt öt generálist a Tisza István sópénzes becsületének tisztogatására. Mintha nem is generálisok lennének, hanem puccerek. Becsületpuccerek. Ma még egy* párszor belepi a »©«• pénz Tisza István lovagi becsületét! létszámemelésre lesz szükség a tábornoki karban. A panamapárt oltalmazásával, uralom tartásával, védelmével foglalkozik most az a hadsereg, amely a becsülete dolgában mindig kényes és mindig tündöklően tiszta volt. Ez ma a honvédelem. No, de a diplomáciánk, az annál többet csinál. Az olyan bolondos bohózatokat játszik a külpolitikai színpadon, hogy Európa holtra kacagja magát rajta. A mi diplomáciánk a balkáni országok pof-embere. Különösen Romániáé. Nem olyan pof embere, aki pofoz,, hanem akit pofoznak. S minél erősebb a pof, annál mélyebben hajlik meg utána. Alkotott egy pompás országot is. A független Albániát. Mert az osztrák diplomáciának legkedvesebb foglalkozása: küzdeni a népek függetlenségéért. Ezt műveli századok óta. Szabadságszerető szíve nem tudta elviselni azt a gondolatot, hogy olyan kitűnő nép, mint az albán, függetlenség nélkül maradjon. Hisz Ausztria, ahol csak lát egy nem független nemzetet, rögtön felszabadítja. Felszabadította hát Albániát is. No, van is ott most már nagy szabadság. Vasraverik az embereket, lecsukják a minisztereket, ágyúval tüzelnek a népre. Ilyen egy függetlenállam, amelyet Ausztria tett függetlenné. Ilyen szabadságot osztogat Ausztria. Valódi, hamist-