Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1915. június (11. évfolyam, 152-180. szám)

1915-06-01 / 152. szám

Hódmezővásárhely, 1915. junius A kedd Ara 4 fillér. XI. évfolyam. 152. szám. ii iiimwiwiiiBWiit 11 m imTriiiiiii—iinMi'iii^miTmrr VÁSÁRHELYI Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefon: 87.1 Felelős szerkesztő és­ laptulajdonos ! Előfizetési ár helyben egész évre 14 K., félévre 7. K. egyes szám­ára hétfő kivételével mindennap 4 fillér. | __________ Klin | Vidékre negyedévre 6 K. — Nyílttér petit sora 80 fillér Az ellenzék vezérei a királynál. Táv. a miniszterelnökség sajtóosztályától Budapest, május 31. Illetékes helyről értesülünk, hogy ő a felsége, a király az ellenzéki vezérfér= fiaknak a miniszter»­elnök által tolmác­csott ilyen irányú kérése folytán gróf Andrássy Gyulát, gróf A­p­p­o­n­y­i Al­­bertet s gróf Zichy Aladárt magán­ ki­ hallgatáson fogadja. » a csőcselék ellen. Utalnak a ga­rancia-törvényre is, amely szerint az olasz kormány arra az eset­re, ha a pápai testőrség nem vol­na elégséges a Vatikán védelmére, köteles a védelmet bersaglieriekre bízni. A csőcselék magatartása azon­ban Rómában és Olaszország több városában, valamint a háborúra uszító agitációra — tekintettel az olasz vereség esetén beállható nyugtalanságokra — közelfekvővé tette az átköltözés gondolatát. A pápa ezek szerint Svájc­ba tenné át székhelyét. Nevezett lap vatikáni munkatár­sa nem látja kizártnak azt az es­hetőséget, hogy az olasz kormány valami erőszakossággal megelőzi a pápa átköltözését, hogy a belső forradalmat elhárítsa. Spanyolországból félhivatalosan megerősítik, hogy az ittenni pá­pai nuncius, a király és a spanyol kormány között tanácskozások folytak a pápai székhelynek Spa­nyolországba való esetle­ges áthelyezése ügyében. Több város, mint Barcelona, Va­lencia, Sevilla stb. szóba került. A király végül az Escorialt ajánlotta föl, amely elég nagy volna ahhoz, hogy az egész Vatikánnak szállást nyújtson. Az ajánlatot alapjában elfogadták, de nem hiszik, hogy a pápa átköltözésé­re szükség volna. Figyelmeztetés. Újból és nyomatékosan figyelmeztetem a mező­gazdasági munkásokat, hogy az aratási munkála­tokhoz minél előbb elszer­ződjenek, mert különben mint hadimunkásokat fo­gom őket kirendelni. Egy­úttal felhívom a gazdakö­­zönséget, hogy aratási munkásszükségleteiket Farvassy Gyula tb. ren­dőrkapitánynál legkésőbb június 15 ig naponként dél­után 3 és 5 óra között je­lentsék be oly célból, hogy a netáni hiányzó munkás erőnek megszerzése iránt a hatóság lépéseket te­hessen. Figyelmébe aján­lom azonban a munka­adóknak, hogy lehetőleg és elsősorban helybeli munkásokat alkalmazza­nak , mivel férfimunkások­nak elegendő számban va­ló megszerzéséért a ha­tóság garanciát nem vál­lalhat. SZATHMÁRY rendőrfőkapitány: I pipi elh­agyja Rómát (?) Bécs, máj. 30. A Reichspost a Vatikánból azt a hírt kapta, hogy egyházi körök­­bgen számolnak azzal a komoly le­hetőséggel, hogy a pápa el fogja hagyni Rómát. A Va­tikán kapui előtt ugyan megkettőz­ték a svájci gárda őrségét s egy francia tervet is kidolgoztak, hogy megvédelmezzék a pápai palotát A forrongó Ólmomig. Milánóban teljes az anarchia. Jól lehet a katonai parancsnokság vette kezébe Milanóban a közbiztonsá­gi szolgálatot, még mindig a csőcse­lék az ura a városnak és hihetetlenül garázdálkodik. A néni, magyar és osztrák üzleteket elpusztítják, ki­rabolják, sőt fel is gyújtogatják. A németek lakásait feltörik és a bútoro­kat kidobálják az utcára. Fosztogató bandák járják be az utcákat. Élükön elegáns urak haladnak és kezükben a kiszemelt áldozatok névsorával mutat­nak utat a rabolni vágyó csőcseléknek. Az első napon éjjel tizenegy órá­ig tartott a fosztogatás. Ekkor nyu­galom állt be, de tegnap este kilenc óra felé még nagyobb mértékben kez­dődött meg a zavargás. A csőcselék, mely már teljesen hatalmában tartja a vá­rost, elegáns nacionalista vezetőivel a Metropol-szálloda elé vonult, amelyet teljesen elpusztított. Onnan a Via Dan­téba mentek, ahol „tévedésből“ Mar­tini olasz udvari szállító üzletét foszto­gatták ki. Nyolcvan-száz német, osztrák és svájci üzlet jutott erre a sorsra s a Prince of Wales férfiruha-üzletet, ame­lyet a csőcselék szintén németnek né­zett, teljesen lerombolták. A Heymann és Petersen-féle nagy selyemüzleteket, valamint Merck-féle darmstadti vegyé­szeti gyár fiókját kifosztották. Elpusz­tították ezenfelül a Zuckermann-féle olasz divatáruházat, a Hausz féle olasz háztartási üzletet, Fries német gépgyá­ros cég házát, a Löffler-féle osztrák virágüzletet, az osztrák Poldikohe iro­dahelyiségeit, a Dittmár-féle lámpaüzle­tet, a Höchsti festékgyárak irodáját és a Münsten-féle díszműáru üzletet. A mobt, miután mindezt elvégezte, Roeger­­féle penzióhoz vonult, hogy az előző nap megkezdett pusztításait bevégezze. Itt az ötödik emeletről dobálták le a bútorokat az utcára, olyan szerencsé­sen, hogy kettőt a tüntetők közül is megöltek. Egy német hölgy és egy né­met tanítónő lakásait feltörték. A bú­torokat és zongorát az ablakokon át kidobálták az utcára és elégették. Mind­ezt a csendőrség és rendőrség ösz­­szetett kezekkel nézték. Éjfélkor kihirdették az ostrom­állapotot, de a csőcselék pokoli mun­káját mindazonáltal hajnali három órá­ig folytatta. A zavargók ellen kiküldött gyalogság, amely csak öreg népfölke­­lőkből állt, nem bírt a fosztogató cső­cselékkel úgy, hogy lovasságot kellett ellene kiküldeni. A csőcselék dühét hír szerint az is fokozta, hogy több száz sebesültet hoztak Milánóba. A lapok agyonhallgatják ezeket az alávaló ga­rázdálkodásokat. Tízezar korona az első­ olasz zászló zsákmány­olój­ának. A bécsi Reichspost értesülése szerint báró Chlumetzky Lipót 10.000 koronát tűzött ki annak az osztrák-magyar katonának jutalma­zására, aki az első olasz zászlót zsákmányolja. Svájczi szakvélemény. A Neue Züricher Zeitung az olasz harctér eddigi eseményeiről szóló kritikájában kiemeli az osztrák­­magyar flottaakció merészsé­gét, amely kárt tett a tengerparti vidéken és a lakosságot izgalom­ba hozta. Ha az okozott anyagi kár nem is volna jelentékeny, a morális nyereség annál nagyobb, különösen ha egy olasz torpedózu­­zó valóban bevonta lobogóját, ami a háborúban eddig nem történt meg. Az olasz flotta vezetőségére a legszomorúbb világot veti a teljes meglepetés. A francia ha­jóhad akcióképességére is kedve­zőtlen fényt vet az osztrák-magyar flottatámadás; a szövetségeseknek hajóveszteségeik folytán nyilván az Otrantói szoros elzárására kell szo­­rítkozniuk. Az olaszok szárazföldi hadműveletei inkább az Ausztria ellen való felvonulás befejezéséhez hasonlítanak, semmint hadművele­tek erélyes megkezdéséhez. Az oly hosszú ideig tartó mozgósítás után itt joggal vártak gyorsabb esemé­nyeket. San Olaszország és a Bari állam­ok viszonyáról. Lugano, máj. 30. Luzano Magrini, a Secolo tudósítója beszélgetést folytatott Szasszonovval, az orosz külügyminiszterrel, aki többek közt ezeket mondta : — Sohasem kételkedtünk abban, hogy Olaszország, amiként életérdekei kívánják, a hármas entente oldalán hadba vonul. A központi hatalmakkal való szövetség Olaszországra nézve láncokkal összekötött barátság volt. Boldogok vagyunk, hogy e láncok el­szakadtak. Olaszországra nézve az egyik legjelentősebb eredmény az lesz, hogy az osztrák-magyar és német kereskedelmi érdekeltségnek leg­nagyobb részét a Balkánon meg­szerzi, elveszi. Ezért Olaszország már most törődjék ezzel a piaccal, amely rendkívüli fontosságú. A későbbi ked­vező eredmények érdekében jó barát­ságot kell fentartani a szomszédokkal. Nemcsak a tárcájukat, de a szívüket kell megszerezni. Olaszországnak meg kell szereznie Szerbia bizalmát, ami egy kis jóakarat­tal lehetséges is. Olaszországnak nem kell egyre Ausztria-Magyarországra há­rítani minden igazságtalanságot, mert ez a szlávokat elkeserítheti. A szlávok kereskedelmi fejlődését megakadályozni, annyit jelent, mint az ő kultúrájukat semmire se becsülni. Szilárdan bízunk azonban az olasz tradíciókban, mely a nemzetiségi elv tiszteletben tar­tásán épült fel. Ha Olaszország új szomszédjai kulturális és kereskedelmi fejlődésének útjába akadályokat nem gördít, szimpátiára fog találni a szlá­vok között Oroszország nagy megelé­gedésére. — Az Adrián nekünk nincs érdekelt­ségünk, — folytatta Sassanov — sem erkölcsi, sem politikai. Mi kontinentá­lis nagyhatalom vagyunk és kalandos álmaink nincsenek. Az Adria, Valoná­­val, Pólával, Otrantóval és Velencével, zárt tenger. Nekünk már két zárt ten­gerünk van, a Keleti tenger és a Fe­kete tenger. Harmadikat nem akarunk. Ha az Adria olasz tenger volna, megtalálnék a számításunkat. — Egyetértésben akarunk élni Olasz­országgal és a fegyverbarátsággal meg­jön az érdekközösség is, aminek kiha­tása lesz a politikai vonatkozásokra. Csak azt kívánjuk Olaszországtól, hogy ne tegyen olyat, ami gyűlö­letet kelthetne iránta a szlávok kö­zött. —’ Ami a Fekete-tengert illeti, ez orosz tenger, Oroszország nem enged­heti, hogy egy barbár országnak, mint amilyen Törökország, a kezében legyen e tenger kulcsa, a Dardanella-szoros és ennek következtében az ő kezében le­gyen Oroszország, Bulgária és Romá­nia kereskedelmi életének sorsa is. Bul­gáriának és Romániának nem kell mi­től tartania. A kereskedelmi jogok egyenlőek lennének valamennyivel. Ha a Bosporus és a Dardanellák Orosz­ország kezében lennének, ez garanciá­ja volna a hajózás rendjének és biztonságának.

Next