Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1915. június (11. évfolyam, 152-180. szám)
1915-06-01 / 152. szám
Hódmezővásárhely, 1915. junius A kedd Ara 4 fillér. XI. évfolyam. 152. szám. ii iiimwiwiiiBWiit 11 m imTriiiiiii—iinMi'iii^miTmrr VÁSÁRHELYI Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefon: 87.1 Felelős szerkesztő és laptulajdonos ! Előfizetési ár helyben egész évre 14 K., félévre 7. K. egyes számára hétfő kivételével mindennap 4 fillér. | __________ Klin | Vidékre negyedévre 6 K. — Nyílttér petit sora 80 fillér Az ellenzék vezérei a királynál. Táv. a miniszterelnökség sajtóosztályától Budapest, május 31. Illetékes helyről értesülünk, hogy ő a felsége, a király az ellenzéki vezérfér= fiaknak a miniszter»elnök által tolmáccsott ilyen irányú kérése folytán gróf Andrássy Gyulát, gróf Apponyi Albertet s gróf Zichy Aladárt magán ki hallgatáson fogadja. » a csőcselék ellen. Utalnak a garancia-törvényre is, amely szerint az olasz kormány arra az esetre, ha a pápai testőrség nem volna elégséges a Vatikán védelmére, köteles a védelmet bersaglieriekre bízni. A csőcselék magatartása azonban Rómában és Olaszország több városában, valamint a háborúra uszító agitációra — tekintettel az olasz vereség esetén beállható nyugtalanságokra — közelfekvővé tette az átköltözés gondolatát. A pápa ezek szerint Svájcba tenné át székhelyét. Nevezett lap vatikáni munkatársa nem látja kizártnak azt az eshetőséget, hogy az olasz kormány valami erőszakossággal megelőzi a pápa átköltözését, hogy a belső forradalmat elhárítsa. Spanyolországból félhivatalosan megerősítik, hogy az ittenni pápai nuncius, a király és a spanyol kormány között tanácskozások folytak a pápai székhelynek Spanyolországba való esetleges áthelyezése ügyében. Több város, mint Barcelona, Valencia, Sevilla stb. szóba került. A király végül az Escorialt ajánlotta föl, amely elég nagy volna ahhoz, hogy az egész Vatikánnak szállást nyújtson. Az ajánlatot alapjában elfogadták, de nem hiszik, hogy a pápa átköltözésére szükség volna. Figyelmeztetés. Újból és nyomatékosan figyelmeztetem a mezőgazdasági munkásokat, hogy az aratási munkálatokhoz minél előbb elszerződjenek, mert különben mint hadimunkásokat fogom őket kirendelni. Egyúttal felhívom a gazdaközönséget, hogy aratási munkásszükségleteiket Farvassy Gyula tb. rendőrkapitánynál legkésőbb június 15 ig naponként délután 3 és 5 óra között jelentsék be oly célból, hogy a netáni hiányzó munkás erőnek megszerzése iránt a hatóság lépéseket tehessen. Figyelmébe ajánlom azonban a munkaadóknak, hogy lehetőleg és elsősorban helybeli munkásokat alkalmazzanak , mivel férfimunkásoknak elegendő számban való megszerzéséért a hatóság garanciát nem vállalhat. SZATHMÁRY rendőrfőkapitány: I pipi elhagyja Rómát (?) Bécs, máj. 30. A Reichspost a Vatikánból azt a hírt kapta, hogy egyházi körökbgen számolnak azzal a komoly lehetőséggel, hogy a pápa el fogja hagyni Rómát. A Vatikán kapui előtt ugyan megkettőzték a svájci gárda őrségét s egy francia tervet is kidolgoztak, hogy megvédelmezzék a pápai palotát A forrongó Ólmomig. Milánóban teljes az anarchia. Jól lehet a katonai parancsnokság vette kezébe Milanóban a közbiztonsági szolgálatot, még mindig a csőcselék az ura a városnak és hihetetlenül garázdálkodik. A néni, magyar és osztrák üzleteket elpusztítják, kirabolják, sőt fel is gyújtogatják. A németek lakásait feltörik és a bútorokat kidobálják az utcára. Fosztogató bandák járják be az utcákat. Élükön elegáns urak haladnak és kezükben a kiszemelt áldozatok névsorával mutatnak utat a rabolni vágyó csőcseléknek. Az első napon éjjel tizenegy óráig tartott a fosztogatás. Ekkor nyugalom állt be, de tegnap este kilenc óra felé még nagyobb mértékben kezdődött meg a zavargás. A csőcselék, mely már teljesen hatalmában tartja a várost, elegáns nacionalista vezetőivel a Metropol-szálloda elé vonult, amelyet teljesen elpusztított. Onnan a Via Dantéba mentek, ahol „tévedésből“ Martini olasz udvari szállító üzletét fosztogatták ki. Nyolcvan-száz német, osztrák és svájci üzlet jutott erre a sorsra s a Prince of Wales férfiruha-üzletet, amelyet a csőcselék szintén németnek nézett, teljesen lerombolták. A Heymann és Petersen-féle nagy selyemüzleteket, valamint Merck-féle darmstadti vegyészeti gyár fiókját kifosztották. Elpusztították ezenfelül a Zuckermann-féle olasz divatáruházat, a Hausz féle olasz háztartási üzletet, Fries német gépgyáros cég házát, a Löffler-féle osztrák virágüzletet, az osztrák Poldikohe irodahelyiségeit, a Dittmár-féle lámpaüzletet, a Höchsti festékgyárak irodáját és a Münsten-féle díszműáru üzletet. A mobt, miután mindezt elvégezte, Roegerféle penzióhoz vonult, hogy az előző nap megkezdett pusztításait bevégezze. Itt az ötödik emeletről dobálták le a bútorokat az utcára, olyan szerencsésen, hogy kettőt a tüntetők közül is megöltek. Egy német hölgy és egy német tanítónő lakásait feltörték. A bútorokat és zongorát az ablakokon át kidobálták az utcára és elégették. Mindezt a csendőrség és rendőrség öszszetett kezekkel nézték. Éjfélkor kihirdették az ostromállapotot, de a csőcselék pokoli munkáját mindazonáltal hajnali három óráig folytatta. A zavargók ellen kiküldött gyalogság, amely csak öreg népfölkelőkből állt, nem bírt a fosztogató csőcselékkel úgy, hogy lovasságot kellett ellene kiküldeni. A csőcselék dühét hír szerint az is fokozta, hogy több száz sebesültet hoztak Milánóba. A lapok agyonhallgatják ezeket az alávaló garázdálkodásokat. Tízezar korona az első olasz zászló zsákmányolójának. A bécsi Reichspost értesülése szerint báró Chlumetzky Lipót 10.000 koronát tűzött ki annak az osztrák-magyar katonának jutalmazására, aki az első olasz zászlót zsákmányolja. Svájczi szakvélemény. A Neue Züricher Zeitung az olasz harctér eddigi eseményeiről szóló kritikájában kiemeli az osztrákmagyar flottaakció merészségét, amely kárt tett a tengerparti vidéken és a lakosságot izgalomba hozta. Ha az okozott anyagi kár nem is volna jelentékeny, a morális nyereség annál nagyobb, különösen ha egy olasz torpedózuzó valóban bevonta lobogóját, ami a háborúban eddig nem történt meg. Az olasz flotta vezetőségére a legszomorúbb világot veti a teljes meglepetés. A francia hajóhad akcióképességére is kedvezőtlen fényt vet az osztrák-magyar flottatámadás; a szövetségeseknek hajóveszteségeik folytán nyilván az Otrantói szoros elzárására kell szorítkozniuk. Az olaszok szárazföldi hadműveletei inkább az Ausztria ellen való felvonulás befejezéséhez hasonlítanak, semmint hadműveletek erélyes megkezdéséhez. Az oly hosszú ideig tartó mozgósítás után itt joggal vártak gyorsabb eseményeket. San Olaszország és a Bari államok viszonyáról. Lugano, máj. 30. Luzano Magrini, a Secolo tudósítója beszélgetést folytatott Szasszonovval, az orosz külügyminiszterrel, aki többek közt ezeket mondta : — Sohasem kételkedtünk abban, hogy Olaszország, amiként életérdekei kívánják, a hármas entente oldalán hadba vonul. A központi hatalmakkal való szövetség Olaszországra nézve láncokkal összekötött barátság volt. Boldogok vagyunk, hogy e láncok elszakadtak. Olaszországra nézve az egyik legjelentősebb eredmény az lesz, hogy az osztrák-magyar és német kereskedelmi érdekeltségnek legnagyobb részét a Balkánon megszerzi, elveszi. Ezért Olaszország már most törődjék ezzel a piaccal, amely rendkívüli fontosságú. A későbbi kedvező eredmények érdekében jó barátságot kell fentartani a szomszédokkal. Nemcsak a tárcájukat, de a szívüket kell megszerezni. Olaszországnak meg kell szereznie Szerbia bizalmát, ami egy kis jóakarattal lehetséges is. Olaszországnak nem kell egyre Ausztria-Magyarországra hárítani minden igazságtalanságot, mert ez a szlávokat elkeserítheti. A szlávok kereskedelmi fejlődését megakadályozni, annyit jelent, mint az ő kultúrájukat semmire se becsülni. Szilárdan bízunk azonban az olasz tradíciókban, mely a nemzetiségi elv tiszteletben tartásán épült fel. Ha Olaszország új szomszédjai kulturális és kereskedelmi fejlődésének útjába akadályokat nem gördít, szimpátiára fog találni a szlávok között Oroszország nagy megelégedésére. — Az Adrián nekünk nincs érdekeltségünk, — folytatta Sassanov — sem erkölcsi, sem politikai. Mi kontinentális nagyhatalom vagyunk és kalandos álmaink nincsenek. Az Adria, Valonával, Pólával, Otrantóval és Velencével, zárt tenger. Nekünk már két zárt tengerünk van, a Keleti tenger és a Fekete tenger. Harmadikat nem akarunk. Ha az Adria olasz tenger volna, megtalálnék a számításunkat. — Egyetértésben akarunk élni Olaszországgal és a fegyverbarátsággal megjön az érdekközösség is, aminek kihatása lesz a politikai vonatkozásokra. Csak azt kívánjuk Olaszországtól, hogy ne tegyen olyat, ami gyűlöletet kelthetne iránta a szlávok között. —’ Ami a Fekete-tengert illeti, ez orosz tenger, Oroszország nem engedheti, hogy egy barbár országnak, mint amilyen Törökország, a kezében legyen e tenger kulcsa, a Dardanella-szoros és ennek következtében az ő kezében legyen Oroszország, Bulgária és Románia kereskedelmi életének sorsa is. Bulgáriának és Romániának nem kell mitől tartania. A kereskedelmi jogok egyenlőek lennének valamennyivel. Ha a Bosporus és a Dardanellák Oroszország kezében lennének, ez garanciája volna a hajózás rendjének és biztonságának.