Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1916. május (12. évfolyam, 101-118. szám)
1916-05-02 / 102. szám
Hódmezővásárhely, 1916. május 2. kedd. Ára 4 fillér, XII. évfolyam 102. szám. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefon 87. I Felelős szerkesztő és laptulajdonos: I Előfizetési ár helyben egész évre 14 K., félévre 7 K„ egyes szám ára hétfő kivételével mindennap 4 fillér. KUN BÉLA ________ Vidékre negyedévre 6 K. — Nyilttér petit sora 80 filér. Egy előkelő román diplomata nyilatkozata Románia politikájáról. Románia csak a központi hatalmak mellé állhat. — Az erdélyi aspiráció humbug. — Filipescu elcsendesedett. Egy befolyásos román politikus, akinek hazájában nagyon jelentős szava van, Berlinből most utazott haza. Aradon, a pályaudvaron, a vasúti kocsiban fogadott egy újságírót, akinek Románia politikai magatartásáról ezeket mondotta: — Románia jelenlegi politikáját, mi is, akik a központi szövetség mellett vagyunk, elítéljük, de nálunk oly élénk a francia barátság, (francofilismus) hogy örvendhetünk, ha a semlegességet ilyen úton-módon is fenn tudtuk tartani. Mert az izgató terrorja, és az általuk irányított közvélemény eleinte oly hangosan és erőszakosan követelte az antant mellett a beavatkozást, hogy alig lehetett ellenállni. Főként az az idő volt nagyon kritikus amidőn az oroszok a Kárpátokban állottak. Akkor az ország nagy többsége támadást sürgetett. — Hát min múlt mégis a támadás ? — A király és Bratianu miniszterelnök ellenezte. Szerencsénkre, mert azóta mi is Szerbia sorsára jutottunk volna. A mi félmilliónyi seregünket is leverte és országunkat eltiporta volna a sokmilliós központi szövetség. Mi megmondottuk akkor is, hogy nagy különbség van egy nagyhatalom és egy kis állam létfeltétele között. Egy nagyhatalom legyőzetve is, esetleg területveszteséggel, megmarad államnak , de egy kis ország levezetve megsemmisülhet. Különben, — tette hozzá nagy meglepetésemre — talán javunkra válnék, ha a magyar és osztrák monarchia minket bekebelezne, legalább együtt lennénk a magyarországi románokkal. Megjegyezte az újságíró, hogy nekünk nincsenek hódítási szándékaink Románia ellen, erre csodálkozását fejezte ki a román politikus és azt mondta, nem érti, miért ne akarnók mi Romániát meghódítani ? — Azért — feleltem — mert mi nem törekszünk önálló, független államok megtörésére, van nekünk elég nemzetiségünk és nem kívánunk a Kárpátok természetes határain kelet felé túlterjeszkedni. De mire alapítják ők— kérdeztem — sokat hangoztatott történelmi jogaikat Erdélyre, amikor az sohasem tartozott Oláhországhoz, míg ez nem egyszer volt hűbérese Magyarországnak és az erdélyi fejedelemségnek ? Azt felelte, hogy józan gondolkozásu ember náluk sem emleget jogokat Erdély irányában. — Tudják azt is, hogy az erdélyi oláh nép műveltebb, jobbmódú, mint a romániai paraszt amely analfabéta, gigott és az orosztól irtózik. — Miért nem hozzák be az uj naptárt, amelyet immár a bolgárok és törökök is elfogadtak? kérdeztem. — Nálunk nem lehet, — felelte — mert a paraszt a görög katholikus szentek nevenapja szerint igazodik, szánt, vet, arat és ünnepel és minden ilyen nyitást a vallás ellen elkövetett merényletnek tartana. — Ám a bolgár ez nem feszélyezve, — jegyeztem meg — ők felismervén az idők intését, bátor fellépésükkel a Balkán vezető nemzetévé váltak. — Ez bennünket is eléggé aggaszt, felelte — de nem is maradunk már sokáig tétlenek, mert jól tudjuk, hogy a semmiért semmi sem jár és két szék között a pad alatt maradunk. Közel az idő, hogy mi is akcióba lépünk: arra felé, ahol igazi történeti jogaink vannak, mert Besszarábia tényleg a miénk volt és azt vissza akarjuk hódítani. — Mit szólnak hozzá az agitátorok : Filipescu, Take Jonescu ? — Filipescu — mondotta — jóhiszemű fanatikus, de mióta Oroszországban járt, kijózanodott, megcsendesedett. Take Jonescu öntudatos szélhámos, aki üzletet csinál a politikából. Az önök abája, hogy tűrik a saját bankjaik képvisletében, amin mindenki csodálkozik Romániában. — Hát a mi magyarországi szökevény renegátjaink : Lukaciu, Goga hogy élnek Romániában ? — Angol pénzen, amíg ltt belőle, az elfogy nemsokára. Akkor írad még jobban verselheti Goga, hogy jaj annak, aki elhagyja hazáját. Ezeket nálunk is az árulóknak tartják a józan gondolkozású emberek, mert nekik ott volna helyük, ahol a többi magyarországi románoknak,—a haza védelmében, Romániát elnyomhassa. Ez a titkos nagyhatalom szerintük a francia és angol nép volna, amelyek, mint 1856 ban, most is szembeszállnak Oroszország európai terjeszkedési vágyaival. Ez végzetes tévedés. Akkor mások voltak a körülmények. Az akkori angol és francia nép ma szövetségesei Oroszországnak s az orosz miniszterek 1915- ben nyiltan hirdették, hogy a francia és angol flotta Oroszországnak akarta megszerezni a Dardanellákat, az antant diadala elsősorban orosz diadal volna. A háború után Franciaországot és Németországot Elzász Lotharingia fogja foglalkoztatni, nem fognak vesződni a háború idején tunyaságban maradt Romániával. A német és francia nép politikai elsőbbségét Európában ez a háború döntötte el, lévén Németország legyőzhetetlen. A mostani háború feladata kipróbálni, vájjon az angol és francia pénzzel támogatott Oroszország képes lesz-e annyi enbert vinni a vágóhídra, hogy ez áldozati árán megnagyobbodva, ezúttal Németország gazdasági erejét törje meg. Mert Anglia nem a német militarizmustól fél, hanem a hatalmasan befejlődött német ipartól, amely világszete konkurrense lett, mindig iparága. Ezt nem képes elviselni az angol , ha már lelke. Anglia, megvakította az aljas kalmár érzület Németország felvirágzásán, s ő, aki valaha ugyancsak saját érdekében ugyan, de okosan, Ausztria, Németország és Törökország mellé állt ma a német versenytől való félelmében bután Oroszország mellé állt. Ez az Anglia mit sem fog törődni Romániával. Oroszország óriási veszteségei kötelezni fogják, vagy továbbra is kitartson mellette és Románia kedvéért nem fogja külön respektálni azt a népjogot, amelyet évszázadok óta követik ütesen lábbal tipor. Az angolok győzelem esetén a Szuecsatornából fogják megvédeni az Indiákat és mit sem fognak törődni azzal, mi történik a Dardanellák táján és mögöttük. Ha Oroszország meg akarja semmisíteni fajilag is Romániát, Angliára ez annál jobb lesz, mert ilyenkép belbajokkal lévén elfoglalva, nem ér rá Angliának gátat vetni ázsiai terjeszkedése elé. A jövő angol-orosz konfliktus idején Németország is kénytelen lesz Oroszország mellé állni, hogy benne támaszra találjon Angolország ellen, amelylyel nemsokára újra össze kell tűznie a tenger miatt. Ki tételezhet fel ilyen alakulatok mellett olyan badar diplomáciai észjárást, hogy egy kis térkép foltért, amely nagy események idején teljesen hasznavehetetlennek bizonyult, valaki az ujját is mozgassa. Oroszország szabad kezet nyerne ahhoz, hogy szomszédjait annektálja és megsemmítse, elsősorban a románokat, akik leginkább állják útját terjeszkedésének. Ez volna Romániára nézve az antant diadalainak előbb-utóbb bekövetkező, elkerülhetetlen gyümölcse. Ezt a veszedelmet, amely minket fenyeget elsősorban, csak a központi hatalmak diadalai háríthatják el fejünk felől és úgy mindenekfölött, hogy hamarosan járuljunk hozzá e hatalmak diadalaihoz ésértsük meg magunkat Bulgáriával, amelyet szintén létében fenyeget Oroszország. És úgy látjuk, hogy a sors nem akarja, hogy Anglia és Oroszország tervei sikerüljenek. A magyar-osztrák-német hadak győzelmesen haladnak előre és várják a pillanatot, amelyben a mi hőseinkkel együtt szerezzenek új babérokat, új jogcímeket a dicsőséghez. Ez az idő elérkezett !“ Ha a négyes entente győzne. A „Moldova“ czímű román lap cikke. A romániai oroszbarátok bizonyítgatják, hogy nem kell félni Oroszországtól, ha az antant győz. Ugyanis a romániaiak bármennyire is rokonszenveznének faji tekintetekből a franciákkal és olaszokkal, alapos a félelmük, hogy mi lesz velük, amidőn „testvéreik“ évszázados, halálos ellenségeikkel, az oroszokkal fogtak most kezet ? A musz- tapénz csengésére hallgató russzofilek erre azt felelték, hogy Oroszországot hódító útjában megállítja majd Angol és Franciaország. E szédelgésről rántja le a leplet a Moldova román lap itt leadott cikkében, mely a következő : „Romániában az az ostoba babona tartja magát, hogy az antant győzelme esetén nem kell tartani az orosz veszedelmtől, mert valami titkos erő fel fogja tartóztatni az oroszokat attól, hogy Kut-el-Amara eleste Imitudzsz emberébe beveti Angliájét. Az angolok presztizse Ázsiában, Mesopotámiában ismét szörnyű csorbát szenvedett. Kut el-Amara vára, ahol Townsend angol tábornok mintegy tizenhatezer főnyi brit katonájával csaknem öt hónapig állta az ostromot, megadta magát az ostromló török seregnek. Townsend tábornok a múlt nyáron indult el Indiából azzal a céllal hogy a hamburg— bagdadi vasút legexponáltabb állomását, Bagdadot elfoglalja. A Tigrs folyó mentén több száz kilométernyire nyomult előra, mert ekkor a törököknek ezen a fonton még nem voltak szervezett csapataik. Ktesiphonig jutottak el, R'',idtől alig ötven hatvan kilométernyire. Az ötödik török hadsereg fővezérletét ekkor von den Goltz pasa vette át, aki a múlt hetekben tragikus körülmények között meghalt. A zseniális hadvezér és kitűnő serege, Ktesiphonnál az angolokat döntően megverte. Az angol sereg futva menekült, miután öt monitort, több repülőgépet, sok ágyút, gépfegyvert és hadifelszerelést az ellenfél kezében hagyott. A londoni sajtó kezdte őrült kalandnak minősíteni a bagdadi akciót. Bebizonyosodott, hogy valóban az volt. Townsend tábornok. Aratógépek,. Fűkaszálók, Lógereblyók Nlanillazsinep Rákos Rezső műszaki irodájában Gr. Bercsényi és Andrássy utcák sarkán.