Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1916. november (12. évfolyam, 257-282. szám)

1916-11-01 / 257. szám

XIL évfolyam 257 szám. Hódmezővásárhely 1916. November 1 Szerda Ára 4. fillér. Mlikcostdstf ét kiadóhtratd SCoMoth-tés. Ttk­ioa SS. I «jtfyt* Mára in hétfő kivételével «utad«»»»? 4 füléi,­­ FÜGGETLEN POL2TXK&1 NAPILAP. Fdld­p« iscikentt­­ét ItptuUjdoaof KUN BÉLA I El&ttidéai 4» helybe» élé** évi» 14 K., félévi« 7 K.­­ Vidék«« ««gyedén« 6 RU — NyUttés petit tot« SO filéi • A háború árvái. Irta s a múlt szombati jótékonysági estélyen elmondotta Kun Béla. Ne várjátok, hogy kérjenek az árvák, Kiknek csatában halt meg édesatyjuk. Akkor sem tettünk eleget Irántok. Ha azt, mit adunk, kérés nélkül adjuk! A könnycsepp, mely az ő szemükből omlik , Oly tiszta, mint a hulló harmat árja, Találjon ez a mi szívünk hevében A fölszárító napnak sugarára ! Dörgött az ágyú, csapkodott a gránát, Tűzfergeteg volt és az apa meghalt. . . Gyászos ínségben maradt gyermekekhez Hívjátok le a védő égi angyalt ! A szárnyakat Ti adjátok neki Fehér jóságnak könyörületéből, Mert az méltó csak az ember nevére, Ki az árvát magához emelé föl! Tudjátok-e, hogy mi az éhezés? Rongyos ruházat, fűtetlen szoba ? Dicső apáknak kis árvái tudják, így az ő sorsuk kétszer mostoha ! Ha van szégyenpír, mely fáj, arcot éget, Ez az reánk, hogy jajgatnak az árvák S míg apjukat elfödte névtelen sír, Ők itt élik a lét kálváriáját. . . Ha van szégyenpir, ez az, hogy e honban, Melynek határát védik hős fiúk, Kiknek köszönjük, hogy mi megvagyunk még S nem kell aggódnunk tűzhelyünk miatt: Vannak viharvert apró csemeték Halálmesgyéjén a korai fagynak, Mert az apjok: magyar katona volt S nekik nem pénzt, tisztes nevet hagyott csak ! Ha van szégyenpír, ez az, hogy e honban Vannak nyomorgó édes jó anyák, Kiknek a férjük soha vissza nem jön, Szent gyászt hordoznak egy életen át És mégis ha a gyermek enni kér : Csak bíztatják kenyérrel, tejjel őket! . . .. . . . Ok legyünk egyek mind a szeretetben, Segítsük meg ez értünk szenvedőket ! Istennél van a jövő Magyarország ! S belőle rész­­­e sok apró gyerek ; A magyart írtjuk, ha elhagyjuk őket, Az Isten nevét káromolva meg ! Megver Hadúr, ha van s lesz éhes árva, Megáld, ha nem lesz, ha mind felneveljük! S akkor ? . . . . . . . . A messze földön nyugvó hős apáknak Galambként száll ránk hazatérő lelkük. . . . Teleszteg az adó­­törvények életbe­léptetéséről és a bohiányhiányról. T­e­r­e­s­z­k­y János pénzügymi­niszter így nyilatkozott: — Az új adótörvények, — mon­dotta a pénzügyminiszter — úgy a mint a törvények rendelik) 1917 január hó 1-én élet­­belépnek. És­pedig vala­mennyi idejüleg. Az életbe­léptetésre vonatkozó .Végrehajtá­si Utasítások­-on most dolgozik a pénzügyminisztérium. A törvények végrehajtásához szükséges személy­­zetszaporításra vonatkozó hirdet­mény a múlt héten jelent meg a hivatalos lapban. A háború tarta­ma alatt természetesen csak ideig­lenes személyzet alkalmazásáról lehet szón­i . A dohányhiány oka egy­részt az, hogy dohánytermelésünk és termésünk kisebb a normális­­nőtt, másrészt a külföldről való behozatal is korlátoltabb. De, hogy a polgári lakosság dohány­igényé­nek kielégítése körül nehézségek merültek fel, ennek inkább az az oka, hogy a dohánygyárak gyárt­mányaiból legelőször a hadsereg szükségletét fedezzük és pedig a fronton lévőket és csak az ezután fenmaradt dohánymennyiséget bo­csátjuk a fogyasztóközönség ren­delkezésére. Összehasonlítottam ezt a mennyi­séget a háború előtti évben elfo­gyasztott mennyiséggel és kons­tatálhatom, hogy az ez idő szerint a polgári közönség rendelkezésére álló mennyiség semmivel sem kevesebb, mint a háború előtt az egész ország ren­delkezésére állott mennyi­ség, vagyis konstatálni le­het, hogy az itthon mara­dottak jóval többet dohá­nyoznak a háború alatt, mint azelőtt. (Ez nagyon sán­ta okoskodás ! Szerkesztő.) Felemlítette ezután a pénzügymi­niszter Radoszlavov bolgár minisz­terelnöknek azt a nyilatkozatát, mely szerint Radoszlavov hajlandó Magyarország rendelkezésére bo­csátani dohány, cukor vagy só el­lenében, esetleg minden ellenszol­gáltatás nélkül. A pénzügyminiszter erre azt je­gyezte meg, hogy olvasta Radosz­lavov nyilatkozatát és hogy a tár­gyalások a bolgár kormánnyal e tekintetben már meg is indultak. Elmondotta a pénzügyminiszter még azt, hogy a közönség egy része őt ostromolja levelekkel a dohányhi­­ányért és felemlítette a miniszter, hogy tegnap is kapott levelet Sá­toraljaújhelyről két nyolcadik osz­tályú gimnazistától, a­kik egyene­sen­­ tőle kértek­­néhány cigaret­tát. " A trafikosok is türelmetlenked­nek, és azért intézkedni fog kiszol­gálás helyesebb szabályozása Iránt. — Mindenesetre — fejezte be a beszélgetést a pénzügyminiszter — a közönségnek figyelembe kell vennie azt, hogy a főfogyasztó a hadsereg. 1 -1 -­A cár becsületsza­vát adta Oláhország megmentésére. A lyoni Progrés francia lap jelenti: A cár becsületszavával kezeskedett, hogy Oláhor­szág megmentését összes erejének megfeszítésével megkísérli. A párisi lapok vigasztaló tá­viratokat közölnek Bukarestből melyek szerint az oláhok el vannak határozva, hogy a Dobrudzsában és a Kárpátok­ban egyidejűleg ellentállást fej­tenek ki, amiből a sajtó azt T­H0 3 tll «a r *i ! i mert az szebb, tisztább és sokkal olcsóbb, mint­ Mmmw mm nmmt lIDlImlOlJlllIEl­lliiulllUu­llinyxilloi) CsToáPok,^e!TlKliI^rel»!^^i* nagy választékban kaphatók vái’o&iprsdánkban, (Kossuth-téren a nagytakarék bérpalotájában) ahol jejeratkezésefec §T?3$ elfogadnak és felvilágosítást nyújtanak. HÍÍDMEZ­ÓVA­S­ÁRHELYI VILLAMOSTELEP

Next