Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1917. július (13. évfolyam, 148-174. szám)

1917-07-01 / 148. szám

)OS sül* I. bér. sz. 165 ipaháti íi Mi­­hosszu Tép te­nd ható 166 a gor­­f oldjét 1 har­­i. Meg­­józs. s. lárnapi 167 son a egy ne,­­jó ta- 1 együ­t fi a 14­­1­­. sz. párnál. 168 onapos álffi-u. 169 dórnak ét hold­­a ki­lehet •u. 1 r­en ház 170 m­osne­­ös te­­biba Vásár- 171 do 22 város­­o And- 17*-i el és földjük haszon íböl ki a hely i)óni-u. 178 -ik dü­­nrénck ayu el­­ito a t sz 179 anitást ként 5 rgolást , és ne- 2-an s kez- Kistó­­a 180 TMV,es­tani*TM' ila'dzok Meg­'elyszi­£__181 iskola ában 1 hold haszná­rtekez­i 439 t. tt egy lén és pos sül-150 90S 801-V ker. u. 46 200 legiwabb. Az uj választójog. Hir szerint az Esterházy kor­mány választójogi javaslatának alapelvei a következők: 1. Választó lesz minden katona 18 éves korától, a­ki a fronton volt. 2. Egyébbként választó minden 24 éves férfiú, a­ki írni és olvas­ni tud. 3. Választók a diplomás és az önálló ipart, vagy kereskedést űző nők; más hír szerint a hadi öz­vegyek is. 4. Titkos lesz a szavazás a sza­badkirályi, törvényhatósági joggal felruházott, rendezett tanácsú vá­rosokban, 15 ezernél nagyobb la­kosságú községekben és az ezer ipari szakmunkásnál több lakosú községekben. Ezeknek a kerü­le­teknek száma összesen körülbe­lil százhetven — száznyolcvan. Egyébbként nyílt lesz a szavazás. 5. A magyarság jogos fölényéről gondoskodás történik, ezt biztosít­ja a kerületek igazságos beosztása is. Hódmezővásárhely, Julius I. vasárnap, Asa, 6 fillér XII! évfolyam 148 szám. VÁSÁRHELYI *’*•••**•■ !«N­Hkil ««»N­«». 51*rkea£t6*ig és kiadóhivatal! Kossuth-tér. Telefess 1 87. Egyen sjam Ara é filler. Felelős szerkesztő is laptulajdonos I q a Béla Előfizetést is helyben egész évre ! 1 K., félévre é K,­ Vidékre negyedévre 1 K. — Nyílttér petft sara SO fillér Bácsmegye főispánjai. Politikai körökben elterjedt hírek szerint a bácskai főispánok a kö­vetkezők lesznek: Bács Bodrog vármegye és Zombor sz. kir. vá­ros főispánja B­a­l­o­g­h­y Ernő volt orsz. képviselő, Újvidék sz. kir. város főispánja J­a­k­a­b­f­f­y Gyula földbirtokos (veje a függetlenségi pártvezérnek, Justh Gyulának) Sza­badka és Baja­sz­­kir városok fő­ispánja Szemző Gyula földbir­tokos lesz, mindhárman tagjai a Károlyi Mihály vezetése melletti 48-as pártnak. Andrássy az uj párt­alakításról. Andrássy Gyula gróf cikket irt a Magyar Hir­lap­ba, melyben uj nagy pártalakítást javasol a de­mokratikus reformok alapján, mert a világtörténelmi események foly­tán az eddigi pártszervezeteknek át kell alakulniok. Uj főispánok: Fehér vármegye főispánjává gr. Károlyi Józsefet, (48-as) Tol­na megye főispánjává gr. A­pp­o­ny­i Rezsőt, 148-as,­ Pest Pilis Solt Kis­kun megye főispánjává Pa­t­t­a­y Tibor földbirtokost (48 as, a hires ellenzéki vezérnek és az ág. ev. egyház egyetemes felügyelőjé­nek, báró P­r­ó­n­a­y Dezsőnek ve­je) Békésmegye főispánjává Tol­n­a­y Lajos földbirtokost, huszár főhadnagyot (48 ass, Vasmegye fő­ispánjává gr. S­o­m­s­i­c­h Bélát [néppárti) Trencsén megye fő­is­pánjává Mednyánszky Lász­lót (néppárti] Gömör megye főis­pánjává P­u­t­n­o­k­y Mór képvise­lőt (48 ast nevezik ki. Alkalmatlan betegek szabadságolása. Legközelebb rendelet jelenik meg, hogy azokat az alkalmatla­nokat, kiknek egészségük javulása nem várható, vagy tartósan sza­badságolják, vagy végleg elbocsát­ják a hadsereg kötelékéből. Az új termés, Kürthy báró közélelmezési elnök nyilatkozata szerint a termés nem olyan gyenge az országban mint előzetesen hirlett. A Bácskában ha­tározottan jobb a termés, mint ta­valy és máshol is sok javulás tör­tént a gabonában. Nagy változás készül Németországban ? Az efs­ente-k­örökben óriási izgalom uralkodik, mert állítólag az a hír ér­kezett, hogy a jövő hét végén Német­országban fontos változás áll ide egy kibocsátandó császári rendelet­e alapján. A dzsentri-bóc­erek. Az országgyűlési munkapárt kez­di kimutatni a fogafehérét. Ennek a feudális és konzervatív társaság­nak most már antiszemita szárnya is megalakult. Érdemes közelebbről szemügyre venni, kik azok az urak, akik a munkapárti feudálisok és ókonzer­­vatívok élén haladnak, mint az an­tiszemitizmus szállítói. Vezérként T­e­r­e­s­z­k­y János volt pénzügyminiszter jár az élü­kön, aki már a pénzügyi bizott­ságban gáncsot vetett Vázsonyinak. Úgy látszik, a jó úr nem tudja sem feledni, sem megbocsátani, hogy Vázsonyi az emlékezetes adócsatá­ban őt legyőzte. Köztudomású do­log, hogy Teleszky derék öregap­ját Jajtelesznek hívták, aki Máté­szalkán volt igen népszerű kereske­dő. Zsidó volt. Unokája már, íme, a bihari származású fertálymágnás dszentrinek egyik legöntudatosabb képviselője. A baloldali padokról tegnap­­ezek a demokrata népkép­viselők nem tisztelik eléggé a biha­ri arisztokráciát! — odakiál­­tották Teleszky felé: — Dzsentri-bécher ! Ezt az elnevezést az adócsatában tudvalevőleg Vázsonyi adta Telesz­­kynek. Már akkoriban megállapí­tották róla, hogy illetlenség a vá­rosi polgárság ellen törnie, meg­monda­tták, hogy valóban a dzsent­rinek és a bóchereknek a keveré­ke, mert ha az ember az arcára néz, a pusztában való vándorlás emlékei elevenednek fel előtte, szin­te hallani véli a fürj pöttypalattyját és látni a mennyei manna hullását. Tartunk tőle, hogy az összes faj­­teleszek megfordulnak sírjukban, ha látják, hogy a munkapárt du­haj antiszemita ifjúságának a Te­leszky kegyelmes az uszítója. Ott van aztán a feudálisok és ókonzervatívok között Pál Alfréd az ökörmezei ősmagyar, aki a régi híres Pollák-nemzetségből való, a kormánybiztos, akit meg kellett operálni, hogy hőssé válhasson. Nagy Sándor (de genere Grósz), a kiváló közgazdasági tevékenysé­gű férfiú következik a sorban, aki kitűnő kulturhivatásáról akkor tett tanúságot, amikor az utcán revol­verrel támadta meg Légrády Ottót, mert a Pesti Hírlap kiadója abban a hitben volt, hogy a sajtószabad­ság értelmében gondolatait minden­ki szabadon közölheti - még Nagy Sándorral is. Ott van aztán L­é­v­a­y Lajos báró, a kivándorlás robusztus bajnoka (de genere Lőwy). És bezárja az illusztris sort Farkas Pál (Schlesinger Wolf­­ner Siegfried), korszakunk hisztori­­ográfusa, a történetbölcselő, aki a munkapárt morális arzenáljába könyvszámra szállítja az etikai iga­zolásokat. Mindezek a derék, kiváló férfiak egy feudális ókonzervatív (hozzá antiszemita) irányzat élén állanak és óva intik a nemzetet a veszélyes új magyaroktól, akik meg akarják dönteni a középosztály szupremáci­­áját, meg akarják dönteni a törté­nelmi magyarságot, óva intenek a következő veszélyes férfiaktól: Károlyi Mihály gróftól, Batt­hyány T­ivadar gróftól, And­rássy Gyula gróftól, E­s­t­e­r­h­á­­z­y Móric gróftól, Széchenyi Aladár gróftól, Zichy Aladár gróftól, Hadik János gróftól, és más efféle meggondolatlan embe­rektől s figyelmeztetik őket: ne legyenek ilyen könnyelműek a jo­gok kiosztásában és ne haladjanak oly rohamosan, hogy már a 24 éveseknek is joguk legyen. Minde­nek fölött pedig mód nélkül cso­dálkoznak azon, hogy ilyen előke­lő mágnások hogyan lehetnek egy társaságban, pláne egy kabinetben Vázsonyival. Megfeledkeznek arról, hogy ha elődeikkel vagy velük szemben az ő elfogultságukat, vagy gőgjüket alkalmazták volna azok, akik akkorában az ország sorsát intézték, most nem volna módjuk vakmerő, arrogáns módon a kép­viselőházban szólani arról, hogy a jogkiterjesztés milyen határait bír­ja el a magyar középosztály, job­ban mondva a bihari zsenire. Elfe­ledték ezek az urak, hogy a 48-iki jogkiterjesztésnek is van valamelyes köze ahhoz, hogy ők ma egy an­tiszemita irányzat élén vezérked­­hetnek és a jogokból a népet ki­tagadhatják. Tisza és Vázsonyi. A munkapártnak Vázsonyi Vil­mos igazságügyminiszter ellen kitö­rő dühöngése és személyes hajszája visszavezethető a Désy-perre, a­hol Lukács László, Európa legnagyobb panamistája, a sókassza alapítója Vázsonyi ragyogó támadása foly­tán is alulmaradt és a margitszige­ti panama leleplezésére és arra, hogy a margitszigeti panama-ügy­ben tartott állandó pártközi konfe­rencián Vázsonyi szokatlanul sú­lyosan megtámadta Tisza Istvánt, akivel azóta nem is érintkezett. Most Tisza István bosszút akar ál­­tani és ő adta meg azt a hangot, melyen pártja vad üvöltések közt szidalmazza antiszemita szellemben Vázsonyi Vilmost. Figyelmeztetjük a munkapártot és Tisza Istvánt, hogy a Désy-pör­­nek még sokk homályban maradt része van. És nehogy Tisza István azon panaszkodjék, hogy emléke­zetből idézzük leveleit, felszólítjuk, gondoskodjék ő maga arról, hogy nyilvánosságra kerüljön az a leve­le, melyet a Désy-pörben egyik koronatanúhoz intézett. Hmvhely th. város Polgármesterétől. 3545—1917. evi. sz. Hirdetmény a kicsépelt terményfelesle­geknek a Radicc­­mény Rt. bizományosai részére való eladása tárgyában. Értesítem a város lakossá­gát, hogy az Országos Közé­lelmezési Hivatal Elnöke 58000 evi. 1917 sz. rendeletével úgy intézkedett, hogy a már kicsé­pelt terményfeleslegek a terme­lő által a Haditermény rt. bi­zományosai részére addig is, míg a 2192-1917 M. E. sz. ren­delet értelmében alakítandó ter­ményátvevő bizottságok mű­ködésüket megkezdhetik, elad­hatók, sőt kívánatos, hogy a fentiek szerint rendelkezésre ál­ló készletek mielőbb az ország közélelmezése javára felhasz­nálhatók legyenek. Erről a város közönségét oly hozzáadással értesítem, hogy a Haditermény bizomá­nyosa az átvett készletről és az érte fizetett összegről rész­letes elismervényt adni és a terményekről az eddig érvény­ben levő legmagasabb hatóság

Next