Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1917. november (13. évfolyam, 263-287. szám)
1917-11-01 / 263. szám
gy etfélen féle ínyás vagy ildas, dado is eliku. Sze ér 7 ajtó. 278 ia cilon- 70b b ' Kla 403 !9 vágót nagaáron ómé : Szei. 12 404 I az elnaku. 6 I gaz alkai 408 ? . té Előnyomulunk az olasz síkságon. Táv. a míniszt. sajtóosztályától. 'Bpest október 31. Jenő főherceg vezértábornagy szövetséges hadseregei a Tagliamento legfelső folyásának hegyeiben és a velenczei síkságon tervszerűen előrenyomulnak, a többi harctéren nem volt különös esemény. A Vezérkar főnöke, és hátdöglő izletet í hozó el négy irhám Borrásnál a tó 407 csőért Fér, eme 410 Hódmezővásárhely novyember 1 csütörtök. Ara 6 fillér. vAsasbski Ssarkíusítasi és kiadóhivatal Telefon «'*?• |Egye» )(imisa 6 fillér. FsUlis axztkceaid ti naptaUjdofid E a u Béla -Tümmis—a Xffl évfolyam 263. sgám Elifis«tési ás ».«iyisa «(eu irt« Sí K., félévi« ? a Vidék?« MígTetlirrta ? !. — JSíyilité* petit sor*, in Hlis. LEQUSflBB Az első olasz menekültek Rómában. Rómából jelentik. „Az első menekültek 'Rómába érkeztek. Az olasz tőzsdéket november 5-ig bezárták. az olasz vezérkar jelentése a visszavonulásról — október 30. cA tegnapi nap folyamán csapataink visszavonulóban voltak meghatározott állásokba. Az Isonzó hídjainak felrobbantása, amelyet csapataink hajtottak végre, s fedező osztagaink sikeres hadművelete meg lassították az ellenség előrenyomulását. Lovasságunk az ellenség előcsapataival érintkezésbe lépett. Cadorna. Eddig ezer ágyúnál többetzsákmányoltunk az olasz harctéren. Az olasz főhadiszállás Páduába költözött. A Király a nagy vihar dacára is künn van az olasz fronton. A vihar letépte automobiljának tetejét, de ő folytatta útját. Két éves kiegyezési és bankprovizóriu is. Azokon a tanácskozásokon, amelyeket a magyar és az osztrák kormány tagjai az utóbbi napokbanBudapesten tartottak, a kiegyezés és a bankszabadalom provizórikus meghosszabbítása is szóba került.Mínt értesülünk, a Magyarország és Ausztria közötti gazdasági megegyezést ideiglenesen két esztendőre hoszszabbítják meg.Az Osztrák–MagyarBank szabadalmának meghosszabbítása valószínűleg szintén két esztendőre szól majd. Német jelentés az olasz harctérről. Berlin okt. 31. A tizennegyedik és az Isonzó-hadsereg előnyomuló csapatainak mozdulatai a Karintiai hegyeken a vezetőség szándékainak megfelelően folynak le. Ludendorff: A föld problémája. A föld problémája egész erejével vetődik föl. Súlyos probléma, de meg kell oldani. Mégpedig radikálisan. Szervesen fűződik hozzá a magyarállam demokratizálásának ahhoz a programjajchoz, melynek megvalósítását a függetlenségi és 48-as párt céljául tűzött ki. A háborús viszonyok közt szerzett tapasztalások és tanulságok égetővé tették a kérdést, mely elől csak a nemzet jövendőjével nem törődő könnyelműség térhet ki. A probléma megoldásának súlypontja azon a tételen van, hogy földhöz kell juttatni a népet. Mert Magyarországon a bírtokmegosztás úgy ment végbe, hogy az ország lakosságának őstermeléssel foglalkozó osztálya több mint fele részében birtoktalan. Az állam eddigelé nem igen törődött ezzel a roppant betegséggel. Most már múlhatatlanul rá kell térnie a betegségből eredő általános nagy bajok orvoslására. A függetlenségi és 48-as párt hamarosan felismerte a föld problémájának rendkívüli jelentőségét, s e probléma radikális megoldásának feltétlen szükségességét. A pártnak erre vonatkozó álláspontját már a múlt esztendőben kifejtette volt Beck Lajos a képviselőhöz elé terjesztett indítványának alapos és kitűnő megokolása rendjén. Persze a munkapárti kormányzati szellem nem tudta és nem is akarta megérteni e kérdésnek a nemzeti életérdekkel összefűződő jelentőségét, se Beck Lajos indítványának nagy jogosultságát. Nem is tett semmit avégből, hogy a birtokpolitikai reform számára megalkossa a megbízható bírtokmegosztási statisztikát. A háború azonban új eszmeáramlatokat hozott mozgásba, s aki ezeknek útjába áll, az érezni fogja ez áramlatok erejét, mely előretör, mert okvetetlenül érvényesülni akar. A politikai előrelátásnak meg kell előznie azt, hogy a nép jogos és méltányos követelései az állami akarat ellenére érvényesüljenek, s ha egyszer bizonyossá vált, hogy a föld problémáját a birtokmegoszlás mostani lehetetlen, egészségtelen, sőt egyenesen nemzetrontó viszonyainak gyökeres megváltoztatása révén kell megoldani, az államnak épp az állam és nemzet érdekében kell hozzálátnia ennek a feladatnak teljesítéséhez. Tiberius Gradius már vagy másfél száz esztendővel Krisztus születése előtt felismerte a római birtokmegoszlás aránytalanságaiban rejlő nagy veszedelmet s a birtoktalanok forradalmi kitörését a birtokmegoszlás reformálásával akarta megelőzni. Nálunk a világháború szörnyű megpróbáltatásának, a magyar föld védelmében való rettenetes vérhullásnak kellett bekövetkeznie, hogy általánossá váljék a birtokmegoszlásban rejlő roppant bajok felismerése. Ezt a felismerést pedig nyomon kell követnie a radikális birtokpolitikai reformnak. Ha majd vége lesz ennek a mostani szörnyűséges háborúnak s a különböző harctereken szenvedő, gyötrődő, vérét ontó, még életben maradó jobbára földmíves magyar katonák hazajönnek, lehet-e ezekkel szemben folytatni az eddigi magyar birtokpolitikát ? Lehetséges e, hogy ezeket a birtoktalan magyar földmíveseket továbbra is meghagyja a magyar állam a birtoktalanság nyomorult helyzetében, mikor ezek joggal és büszkén hivatkozhatnak arra, hogy ők mentették meg a magyar földet ? De nem pusztán a magyar népnek a magyar föld védelmében tanúsított nagy önfeláldozásával szemben tartozó elismerés, nemcsak a kötelező hála, nemcsak a humanizmus kényszeríti a magyar államot arra, hogy a földmívelő magyar népet földhöz juttassa, , hanem az ország és nemzet érdeke, a nemzeti erőnek biztosításához és fokozásához, a többtermelés rendszerének megteremtéséhez, az egészséges népszaporodás feltételeinek megadásához tapadó minden fejlődési törekvés azt parancsolja, hogy a mai birtokmegoszlást gyökeresen meg kell változtatni. Ezzel a kérdéssel foglalkozik Beck Lajosnak, a magyar birtokpolitika alapos ismerőjének s a föld problémája körül oly buzgón munkálkodó 43-as politikusunknak most megjelent munkája. Beck Lajos „A magyar földbirtok megoszlása“ című könyve több, mint aminek a szerző titulálja, több, mint egyszerű agrárstatisztikai tanulmány. Mert amellett, hogy az eddigi fogyatékos földbirtokstatisztika hivatalos adatait nagy gondossággal feldolgozza, és így alapot teremt a földbirtokreform számára, egyúttal rá is mutat azokra az irányelvekre, melyeknek szellemében a reform egészséges, igazán demokratikus és igazán magyar nemzeti célok megvalósítására alkalmas lehet. A jövendő Magyarország alapjainak megteremtéséről van szó és ha e feladat megoldása másképpen nem lehetséges, hát az államhatalom kényszerítő beavatkozását kell igénybevenni az erre való jognak törvényhozási útán leendő megadásával. A mai bírtokmegosztás olyan képtelen és annyira ellenkezik az állam legeminensebb érdekeivel, hogy a reform okából alkalmazandó állami beavatkozás föltétlenül szükséges, de sürgős is. Csak néhány adatot sorolunk fel Beck Lajos megállapításaiból. A Magyar Birodalomban az 1910- iki népszámlálás összesen 20,886,487 lelket talált. Ebből a keresők száma 8,956.922 re, az eltartottaké pedig 11,929.565 re rúgott. Az összes kereső népességnek 62.5 százaléka őstermeléssel foglalkozott. Hogy az arányszám 1890 től 1910 ig 69.8 százalékról 62,5 százalékra szállt le, jobbára a birtokmegoszlás mellett óriási számban lévő birtoktalanságnak tulajdonítható, mert ezzel van összefüggésben egyfelől a nagy kivándorlás, másfelől a természetes népesedési arány kedvezőtlen alakulása. A birtoktalanok óriási száma mellett találunk 1.400.000 törpebirtokot, mert a Magyar Birodalom összes birtokosainak több mint a fele jórészt egy holdnál kisebb területen kénytelen gazdálkodni s 294.000 ilyen birtoknak egyáltalán nincsen szántóföldje. Minthogy ekkora terület nem elég arra, hogy a tulajdonost és hozzátartozóit eltartsa, bízvást sorozható az 1.400.000 törpebirtokos és ezek családtagjai — együttvéve körülbelül 4,5 millió lélek — jobbára a birtoktalanok közé. A kisbirtokosok száma 1900-ban 1.800.000 volt ; ezeknek 40 százaléka csak öt holdon alul lévő területen gazdálkodott, így a kisbirtokos osztály egy nagy része sem rendelkezik az életképes gazdaság feltételeivel. A birtokmegoszlás szinte rettenetes képét az a valóság tünteti föl, hogy az összes gazdaságok 99 százalékát képező törpe- és kisbirtok tulajdonában még a fele sincs a tulajdonképpeni Magyarország termőterületének, míg a termőterületnek több mint a fele a gazdaságok egy százalékát sem kitevő közép- és nagybirtok közé-