Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1918. október (14. évfolyam, 213-225. szám)

1918-10-01 / 213. szám

2. Nagy lehangoltság van Német­országban. Ezt mondta Hertling kancellár. És mégis azt hiszem, hogy ne­künk nincs okunk lehangoltságra, nincs okunk csüggedésre, még ke­vésbbé kétségbeesésre. Nincs még veszve semmi, sőt megnyerhetünk mindent, amit mi magyarok min­dig kívántunk magunknak. Nem győzelemmel, hanem tisztességes engesztelő békével. Ha ebben az esztendőben békét kötünk, akkor minden vesztesé­günk mellett, minden gyászunk mellet mégis mi leszünk Európa összes hadviselő országai közt a legkedvezőbb gazdasági helyzet­ben. Ha ebben az esztendőben bé­két kötünk s lesz bennünk elég akarat és öntudat, akkor biztosan megszerezzük nemzeti jövőnk egyet­len szilárd alapját, a gazdasági önállóságot. És akkor olyan ked­vező gazdasági és nemzeti fejlő­dés következik nálunk, amilyenre egyetlen más európai ország se számíthat. Csak ez a kettő kell hozzá: béke és gazdasági ön­állóság. A béke az első. S ajánlataink rideg visszautasítása dacára is hi­szem, hogy a békére még mindig rábírhatjuk az ellenségeinket, ha mi megtesszük a magunk részéről mindent amit a megegyezés és az engesztelés kíván. És ha elér­hetjük, hogy a szövetségesünk is tegyen meg a maga részéről min­dent. Most kell erősnek és okosnak lenni, most nem kell hallgat­ni se az elbizakodásra, se a kétségbeesésre. Ha igazán békét akarunk, akkor nálunk is, Ausztriában is. Német­országban is igen sürgősen meg kell történniük azoknak a belső változásoknak és átalakulásoknak, amik a megeggyezéses béke lehe­tőségének alapfeltételei. Egészen bizonyos, hogy meg­egyezéses békét a nyugati ha­talmak csak alkotmányos Né­metországgal fognak kötni. Tehát németországnak alkotmá­nyos országgá kell átalakulnia. Hertling hiába ajánl békét, Ve­le nem állanak szóba. Akkor vár­hatjuk csak, hogy tárgyaljanak ve­lünk a békéről, ha a tárgyalást Erzberger fogja ajánlani, a biro­dalmi gyűlés megbízásából, mint az alkotmányos német kormány feje. Más emberek kellenek az ügyek élére, olyanok, akik mindig a bé­ke hívei voltak. Csak akkor fog­nak hinni az ellenségeink a bé­keszándékunk őszinteségében. Ilyen változásra van szükség Németországban is, Ausztriában is. És ilyenre van szükség nálunk is. De mi készül nálunk ? Va­lami képtelen, megfoghatat­lan őrültség. Minden eddigi­nél megdöbbentőbb és őrül­tebb­ őrültség. Tiszának és a munkapártnak visszatérése a hatalomra. Olyan volna ez, mintha Német­országban Tirpitzet vagy Revent­­lowot neveznék ki a kormány élé­re s igy akarnák elhitetni a világ­gal, hogy Németország a békét akarja! Károly király őszinte békevágyá­ban bíznak az ellenségeink is. Ez teszi a mi királyunkkal még az ellenség előtt is rokonszenvessé. És ez megmérhetetlenül nagy ér­ték a mi számunkra. Előre megy-e Németország az alkotmányos demokrácia útján, még nem tudhatjuk. De az bizo­nyos hogy nekünk visszamenni, nekünk a már megtett lépést visz­­szalépni nem szabad többé. Most a mai helyzetben, kevésbbé, mint bármikor. Tisza visszatérése, a­­kormány­nak Tisza pártjával való fúziója pedig ezt jelentené. Ha békét akar Károly király, ne vegye vissza maga mellé Tisza Istvánt­ . Aki békét hirdet, az olajágat tartson a kezében, ne tűzcsóvát. Az pedig bizonyos, hogy az ellen­ségeink számára Tisza István nem olajág. Nem szabad visszajönni Tisza Istvánnak, se a munkapárti több­ségnek. El kell tűnnie ennek a képviselőháznak is, amely olyan sokszor tapsolta a háborút. Uj emberek jöjjenek. Uj parla­ment, uj kormány amelyek a bé­keakaratában hisz a világ. Csak így teljesülhet Károly ki­rály vágya : a megegyezéses béke. A Szépruházati Bizottság nyilatkozik a Reggeli Újság budapesti munkatársának a hódmezővásárhelyi magán­alkalmazottak ruhaszükség- letének kielégítéséről. Budapesti munkatársunktól. Budapest, 1918. szeptember 29. Felkerestem ma Vértess Emilt, a Népruházati Bizott­ság igazgatóját, akit megkér­tem arra, mondja el nekem, hogy a hunvásárhelyi magán­alkalmazottak közül hányan és mikor kapnak abból az ol­csó ruhából, amelynek szétosz­tása a budapesti magánalkal­mazottak között most van fo­­lyamatban . E kérdésemre az igazgató úr a következőket mondotta: A Népruházati Bizottság megkereséssel fordult a szege­di kereskedelmi és iparkama­rához és fölkérte a kamarát, hogy pontos adatokat bocsás­son rendelkezésünkre a hunvá­sárhelyi magánalkalmazottak­­ról. Minden attól függ, hogy ezt a kimutatást, amely a ka­maránál már készül, mikor kapjuk mi meg. A vidéki ma­gánalkalmazottak számáról ugyanis még fogalmuk sincs, mert vidéken a magánalkalma­zottakat nem írták még eddig össze. Ez az összeírás lesz vol­taképen az első statisztika.­­ Budapesten könnyebb volt a dolgunk, mert hiszen itt hozzávetőleges számadatok ál­lottak rendelkezésünkre; tud­tuk, hogy a Ferenc József Ke­reskedelmi Kórháznak hány tagja van és mivel itt megvan a biztosítási kötelezettség a ma­gánalkalmazottakra, tisztában lehetünk azzal, hogy a kórház­létszám körülbelül megfelel a hatezer korona törzsfizetésen alul lévő magánalkalmazottak számának.­­ Vidéken ezek az adatok nem állanak rendelkezésünkre és csak a kimutatások beérke­zése után leszünk tisztában az­zal, hogy az igényeket milyen mértékben tudjuk kielégíteni. Olyan arányt állapítunk meg, amely arányban lesz a rendel­kezésre álló készletekkel. Hogy ez az arány lehetővé teszi e a jelentkezők igényeinek huszon­öt százalékban való kielégíté­sét, ezt­­ nem tudhatjuk ad­dig, amíg a vidéki kereskedel­mi alkalmazottak létszámáról pontos kimutatásunk nincs. Mi mindenesetre azon leszünk, hogy a legjobban rászorulók, a családos emberek, a kisfize­tésű alkalmazottak igényeit elégítsük ki és ha a kimutatá­sok idejekorán beérkeznek, ak­kor nem lesz akadálya annak, hogy az első igény kielégítés még a tél folyamán megtörtén­jék és én azt hiszem, hogy a kamarák minden körülmények között rajta lesznek, hogy a kis existenciák hozzá­jussanak az olcsó téli ruhához. — Információm szerint a kamarák serényen dolgoznak az adatgyűjtésen és most már csak arra van szükség, hogy ezek az adatok, minél hama­rább hozzánk jussanak. Paál Jób. Beller Gyula VI. Jókai u. Jánosiért liszt üzlet VII. Nap­ u. Körösi Sándor VIII. Csomor­­kányi utca. A burgonya ára kilogram­­­­monként egy korona. Minden­­ki köteles cukor könyvét ma­gával vinni s az elárusító ke­reskedő a kiszolgáltatott meny­nyiséget a burgonya lapon be­jegyezni tartozik. Egy családnak 4 tagig 5 kgr. négynél több tagú család­nak 10 kgr. burgonya fog kia­datni. Hműhely, 1918 szeptember 30. Kmetykó Károly a köz. hiv. vezetője. 1­9. b . VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1918. október I. 84 i 1918. Hirdetmény, burgonya kiosztásról. Értesitem a város lakossá­gát, hogy október hó 2-ától kezdve az alábbi üzletekben korai burgonya kerül kiosz­tásra. , Balogh Ede I, Szegvári u. Makhuli János II. Damjanics u. Kenéz István III, Pálfy u. 32. Tóth Ferenc és Társai IV. Fer. Józse­ság, ut. Munkás­szövetkezet V. Teleki-u Nagy hangverseny a helybeli hadiárvák, özvegyek és rok­kantak javára Október 19-én­­ a Csabai katonák részvételével. Rendezi a Vörös Kereszt Egylet Dara­bos Lajos közreműködésével. Re szí 2 lé­­he és me­lY KI mi T tse 41 i 918. K. I Hadikávé elosztás. A közellátási hivatal által elosztott hadikávé a mai nap­tól fogva a cukorkönyvecske egyik lapjára jegyzendő. A járandóság egy személy után 5 dekagramm egy hónap­ra, egy kilogramm ára 6 ko­­­rona. A kereskedők cukorköny­vecskéik alapján megillető ha­dikávé járandóságukat szokott nagykereskedőiktől azonnal át­vehetik. Hódmezővásárhely, 1918. szeptember 29. Kmetykó Károly főszámvevő a közellátási hi­vatal vezetője. Isi Si he ér C­h S ha­­le m; 26 Bi; né­­gy; 381 9 ( mi rul bá ke ko tár vé; Bi­ Bu tél u, ké; eti­llér jul ZSi tár Vé; Lu tes sét és me Be Ke Hi Eg ap ok 2 é­ve fői ki; dé tei US is kü ez ki. 9° s Csapataink dicsé­­retreméltóan har­colnak a nyugati fronton. Hivatalos jelentés: A tiroli és a veneziai hegyi arcvonal hosszában tüzérségi harcok és járőrcsatározások. A nyugati harctéren az oszt­rák és magyar csapatok dicsé­retreméltóan résztve­sznek a Maastól keletre folyó harcok­ban. A vezérkar főnöke, Madigondozénap október 20 án­ a helybeli hadiárvák, özvegyek és rok­kantak javára. Népünnepély, repülés, hangverseny, tánc, katonazene. Védnökök: Dr. Szentkereszthy Béla hadigor­dozós kormánybiztos. Dr. Justh János főispán. *

Next