Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1919. július (15. évfolyam, 145-167. szám)
1919-07-01 / 145. szám
CENZÚRA KOMÁIVÁ. Sít. Hugó Weisslsircher. Hódmezővásárhely, 1919. jalus 1. kedd Ara 30 fillér. XV. évfolyam, " 15. sz'sa-VÁSÁRHELYI l’egész évre 96 K.él évre 48 hr. VIDÉKREl él évre . . SO feji . Hirdetések és előfizetésed felvétele délelőtt 8 órától délután 3 óráig. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILÍVD. Felelösszeruttató FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadó kivita 1 . Kossutha tér. Telefonszám : 87. ELŐFIZETÉSI AK ÍIEIYBEN : 9242—1919. t. v. Élelmiszerek beszállításától hirdetmény. A román katonai parancsnokság 2340 mm. kenyérlisztnek 78 mm. főző lisztnek, száraz főzeléknek (bab, borsó, lencse, árpakása, griz stb) 195 kilogram paprikának, 39 mm. zsírnak vagy szalonnának, 3150 mm. zabnak vagy árpának, vagy korpának 1919. július hó 1, azaz kedd déli 12 órájáig való beszolgáltatását rendelte el. Felhivatik a lakosság, hogy a fenti terményekből összes feleslegét a kiszabott határidőig a közellátási hivatalhoz szállítsa be, annál is inkább, mert amennyiben a kiszabott mennyiség a kitűzött határidőre összegyűjtve nem lesz, a katonai parancsnokság a városra büntetést fog róni, ezen felül az egyeseknél a felesleges készleteket házkutatás útján megállapítja, az ilyenek egész készletét elkobozza és a legszigorúbban meg fogja büntetni. Hunvásárhely thj. város tanácsánál 1919 junius hó 28-án. Román katonai parancsnokság. Vádakat hall az ember lépten-nyomon. A nyolc hónapos forradalom-nak minden fázisa, miden izgalma, egymásra torlódó lázas eseményei felkavarták a lelkeket, megszilajították az indulatokat és megsebezték az idegeket. Attól kezdve, hogy az első katona eldobta fegyverét a frontokon, hogy a hazaözönlés a novemberi borús, ködös, esős napokban áradatként megindult, minden napnak uj izgalma kelt s minden éjszakának uj réme ült az idegekre. S azokat, akik a forradalmi események feltámadt uj harcfrontján az első tűzvonalban álltak, küzdöttek, dolgoztak, mégis folyton meggyanúsítja, megvádolja s tetemre hívni akarja a szűk látókör, az indulat s a múlt politikai harcainak elraktározott s most kirobbanó emberi gyűlölete. Ki hozta ránk a négy éves világégésnek pusztító, rettenetes viharát? Ki gyújtotta fel a sokat szenvedett katonák lelkében a vesztett háború megrázó öntudatát ? Mi vonultatta fel lángoló zivatarként az addig hazug jelszavakkal vezetett tömeget? Ki zúdította ránk a terroristák fékevesztett hadát. Ki és mi? Tud-e erre felelni az, aki az események égő világában állt. Ma adhat-e bírálatot arról, aki gyötrelmes izgalmak központjában küzdött azon, hogy a veszélyeztetett rend végleg fel ne bomoljon. Lehet-e vádaskodó biró az, aki félrevonulva páholyból szemlélte, hogy mint vergődnek, küzdenek, dolgoznak azok, kik a forradalom indulatait megfékezték s a túlfűtött emberi kazán robbantó erejét lecsapolták ? Könnyű ma azt mondani, hogy ezt, vagy azt meg lehetett volna akadályozni, vagy I meg nem történtté tenni. Van-e emberi szempár, mely túl lát a ködön, átlát a falon s belelát a jövőbe. Van-e büszke I alkotás, ki tudja, mi volt a s bölcső előtt s mi lesz a síron is túl. Szabad-e akkor oktalanul, talán gyűlöletből üres vádakkal rontani a békességet, mely mely minden szeretetet feltételez ma. Emberi érzést, melynek nemcsak akkor kezd fájni valami, mikor küszöbén belül ér. Míg azonban csak a szomszédban van, közönyben jelentkezik. Egyetértés és megértő szeretet. Ennek van ma helye s nem a testvérgyűlöletnek. Vagy aki próféta, mondja meg, mint mit lát ezután ? Mi történt Dunántúl ? Ötszáz menekült Röszkén. — Akik zisitó alól szabadultak. "Van-e Isten? Pénteken ötszáz menekült érkezett Tuladunáról Szeged rókus állomásra nemzetközi katonai védelemmel. A vörös terror elöl menekültek: kisbirtokosok, munkások, iparosok, ügyvédek, papok, kereskedők. Az ő elbeszélésükből szűrhető le az egész ellenforradalom lefolyása. Mi miatt fokozódott végletekig a nép elkeseredése ? A gazdák között általános elégedetlenséget keltettek a bolsevisták rendelkezései. A tanácskongresszus például kimondta, hogy évenként és fejenként csak 72 kiló gabonát engedélyez, a kis gazdáknak még ennyit sem, csupán 50 kilót. Minden termést a közraktárakba akartak szállítani a kommunisták. Az 50 literen felüli borkészletet be kell jelenteni. Ezt a rendelkezést június 15-én Hamburger népbiztos adta ki, aki a rendeletbe azt is belevette, hogy a kisgazdának azért hagy ötven kilót, mert úgyis eldug. Emiatt tört ki az ellenforradalom. Dunapatajon robbant ki az elkeseredés. Június 18-ra ugyanis elrendelték, hogy az egész 18—45 év közötti férfi lakosság súlyos büntetés terhe alatt köteles sorozásra megjelenni. A lakosság egyértelműleg abban állapodott meg, hogy nem megy a sorozásra. Nem is ment, csak négy fóliába rokkant. Erre terror- csapat hozatalát mondotta ki a sorozó elnök. Erre este gyűlést tartottak s a vörös őrség hozzájuk csatlakozott. Fehér jelvényeket tűztek föl és folyton szaporodva, Keczel, Kiskőrös, Haris, Kalocsa stb községeken keresztül vonultak. Kalocsán harc is volt, de a terroristák megfutamodtak. A fehérek természetesen az ellenforradalom kitörése előtt rendelkeztek fegyverrel. Kapával, kaszával, dorongokkal, baltákkal kezdték a harcot, az első adag muníció az volt, amelyet Dunapatajon vettek el a vörösöktől. Fegyverek és munició dolgában községről-községre győzve erősödtek. De a munició fogyott, új mennyiséghez nem tudtak jutni, ami bevezetésüknek egyik oka is volt. Visszavonulnak a fehérek. A visszavonulás akkor kezdődött el, amikor a vörösöknek nagyobb, legalább is két zászlóaljnyi segítség érkezett. Ekkor már a vörösök oldalán páncélos autó és 32 gépfegyver avatkozik a harcba. Volt néhány gépfegyverük a fehéreknek is, de munícióval ekkor már alig rendelkeztek. Az egyik előadás szerint két, a másik szerint négy 15 centiméteres ágyú harcolt a fehérek oldalán. A vörösek a részükre megérkezett tekintélyes segítség után nagy erővel támadtak. A fehérek kénytelenek voltak visszavonulni. Ez e hó 22-én, vasárnap történt. A fehérek részén a kevés muníció is szinte óráról órára fogyott. Gépfegyverek tüzét kapával és dorongokkal álltak. Persze a további visszavonulás elkerülhetetlen volt. Közel Dunapatajhoz aztán a harcolók egy részét a bekerítették a vörösök. Mintegy ezer embert elfogtak. Ezalatt az idő alatt menekültek el, különösen a vezetők nagyszámban. Azok, akik most Röszkén tartózkodnak, az összes menekültek számát 2500-ra becsülik, közülük körülbelül 500-an érkeztek pénteken délelőtt Szegedre. A menekülés kocsin, gyalog történt, ki amint bírt, úgy futott. Annyi ideje a legtöbb menekültnek volt, hogy pénzt, esetleg más szükségleti cikket is magával hozhatott. A harcoknak természetesen mindkét részről sok áldozata volt. A halottakés sebesültek száma tekintélyes, pontos adatot erről a menekültek közül magától értedően senki sem tudhat. Négy halálraítélt. A Röszkén tartózkodó menekültek között van négy ember, akiket a vörösök, miután sikeres ostenzitájuk során Hartára bevonultak, halálra ítéltek. Velüik együtt hat ember várta ekkor Hartán a kötél által való kivégzést. Az ítéletet azonnal végre akarták hajtani. A hat ember egymás mellett állt a kivégzés helyén Az első delikvens már felállt a zsámolyra és nyakába akasztották a hurkot, amikor Patsjről ágyúval belőttek a községbe. Telitalálat volt, a lövés a községházát érte. A vörösek meg voltak győződve, hogy a fehéreknek már nincs ágyújuk és azt hitték, hogy ezzel az egy ágyúlövéssel a szerbek avatkoznak be a harcba. Nem tudván, hogy milyen erővel állanak szemben, sietve kivonultak a községből, hogy erősítést kapva megfelelő helyen foglaljanak állást. Természetesen az akasztást sem hajtották végre. Az az ember ie megmenekült, aki a kötéllel a nyakán már a zsámolyon állt. Magával hozta Szegedre a kötetet is. Van-e Itten ? Kalocsán kedden tört ki az ellenforradalom. 2000 fehér gárdista vonült be. A direktórium elmenekült, csak Csupó Jánost tudták elfogni, aki előző nap azt mondotta, hogy Szamuelly az isten és nem a régi, mert nincs isten. A városházára vitték, ahol halálra ítélték. Térdre rogyott és úgy könyörgött: — Az Istenre kérem kegyelmezzenek ! — Hát mégis van Isten ! Állapítsa meg van-e, vagy sincs. — Van ! — válaszolta Csupó, akit ezután három előlépett fegyveres katona agyonlőtt. Kiszabadította ezután a fehérgárda dragicát, majd a laktanyába mentek, ahol a legtöbben önként megadták magukat