Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1919. november (15. évfolyam, 243-268. szám)

1919-11-08 / 249. szám

1919 november 8. VÁSÁRHELYI REGGELI :UJSÁGO nyörött ablakokon, melyek csak sejtetik a drámát. A korcsmaajtó becsukva, de szárnyán át véres ujjnak a lenyomata. Benyitok a kis kapun. Szőke rendőrségi Iktató áll az udva­ron, akinek anyósa volt a korcsmák­osné a mellette iriató Illátó polgári rendőr. A kert sarkában nyöszörög a házőrző eb. Ez ugatta éjféltájban a gyilkost, a szomszédok hallották. Egszerre elnémult. Szekercével vágta fejbe a gyilkos. A kis udvar közepén fehér kis épület. Egy szoba. Ez volt a Hunyadi Julcsa cseléd­­leány lakása. Belépek. Az ágy tele vér­rel, de az ablak függönye érintetlen, néhány képes lap van rátéve. Az erős ajtón erős akasztó, semmi feszítés nyo­ma nincs rajta Ezt az ajtót maga a leány nyitotta ki, mikor a gyilkost beeresztette. A leányt az ágyban ütötte le a vad­állat , tele van az egész ágy, Hunyadi Juliénak a feje van összevagdalva, s még élt, de eszméletlenül feküdt, mikor a kórházba vitték.­­Valószínű, hogy itt kezdte el szörnyű munkáját a gyilkos. A leány sikoltozására felébredt a ház. Az ember, a 45 éves Varjú Sándor a kamarából kilépett az eresz alá, a hold fényben hozzáugrott a gyilkos és sze­kerével fejbe vágta. Arcra borult, erre egész szétverte a fejét. A konyhaajtó nyílhatott most fel, hon­nan Varjú Zsuszánna akart menekülni, ahogy az ágyból kiugrott. Felé csapott a gyilkos, mire az eresz sarkában, a falhoz esett. Balkezét védőleg a fejéhez kapta; újra felé csapott a gyilkos és az éles szekerce reszelte a szerencsétlen asszony ujjait. Ott hevernek vé­rében a földön. Ezután szabad volt az út a konyhába. Varjú Sándornét, az öreg asszonyt ágy­ban találta, itt verte szét a fejét. Az ereszet alja tele van vérrel. Varjú Zsuzsánna úgy fekszik ott nyitott kopo­nyával, a körme hegyéig vérben úszva, mint egy irtózatos borzalom ... Rablógyilkosság volt A­­gyilkos borzalmas munkáját elvé­gezvén, összeszedte a pénzt, mintegy hétezer koronát. Ugyanis Varjú Sándor kedden adott el egy kocsit és lovat 6500 koronáért Ezt a gyilkos tudta. Az ivón botorkált keresztül. Kezét bi­zonyosan megvágta, mert súlyos vér­­cseppek jelölték útját. A sötét ivóban véres kezével tapogatózott ■ bemázolt mindent. Az ajtónál a díványt ellökte helyéről s miután kinyitva az ajtót, elme­nekült. Előbb azonban behajtotta az ajtó­­szárnyakat. Mit beszélnek a tanúk ? Buzi Lidia csütörtökön este 7 kor tá­vozott el, amikor azt mondotta neki Varjuné, hogy reggel bizonyosan jöjjön. A korcsmában két zenészfiu maradt. Ké­sőbb odament Körösi Imre muzsikus, vendég nem volt. A kis unoka az apja pipájából szólt, még korholták is ezért. Körösi 8 kor hagyta el a házat. A szomszéd, Szabó Sándor éjfél táj­ban tompa zuhanásokat és kutyaugatást hallott, de azután csend lett. Az egész rendőrség talpon van. Egy szál gyújtó maradt ott bűnjelként, egyéb semmi. A gyilkosnak még semmi nyoma. Az áldozatok. Hunyadi Juliánna, a cselédleány még mindig eszméletlenül fekszik a kórház­ban. Felépüléséhez nem bíznak. Bűnjel nincs, mert a szekerce a házhoz tarto­zik. A hullákat a trájkocein a kórházba szállították , innen temetik el talán ma délután. sas— —— i ....i.. i..j — Francia fogságból hír­adás. Vörös Sámuel volt 5. hon­­védgyalogezredbeli őrvezetőtől lé­vasét kapott tagnap a Raggett Újság­ a tévéi október 28 iki ke­lettel a következőkép szólt »Igen tisztelt szerkesztő úr! Én Vörös Sámuel és unokatestvérem, Vörös Káról?. Erzsébet-tanya 526 szám alatti lakosok. Igen szépen felkér­jük, hogy legyen szives a Reggeli Újságba kitenni, hogy 1918 szep­­tember 23 án francia fogságba jaljunk és még ezideig semmit sem tudnak rólunk. Felkérjük tisz­telt szerkesztő urat. Kiváló tiszte­lettel Vörös Testvérek«. — Találtak a j­ókat-ut­cáin egy­ nagy kulcsot, tulajdonosa átveheti a ki­adóban. Imim maradunk-e tovább is? Megírtuk, hogy a társasági­­ téglagyár, tiszta jóindulattal kíván segíteni Vásárhely vá­ros világítási mizériáin, midőn 130 lóerős Diesel motorját, a mely nyersolaj fűtésre van berendezve,­­ felajánlja. Be­ ,­adványt intézett a tanácshoz, melyben kijelenti, hogyha a villany­teleptől egy dynamo gépet kap, ad villanyáramot annyit, amennyi hatezer darab 16 és gyertyafényű lánapa táp­lálására elegendő. Műszaki szá­mítás alapján mondja ezt s hozzáteszi, hogy naponta 2 méter mázsa nyersolajjal meg­oldja az egész kérdést. Ha már most tudjuk, hogy nyersolaj van legalább egy hónapra való most is és könnyen s olcsón beszerezhető, mert ezt nem kell bányászni, mint a szenet, hanem csak felfogni a czisz­­ternába,­­ akkor rá kell jön­nünk, hogy a társasági tégla­gyár ajánlata helyes és üdvös. És mégis már ellenzéki han­gok hallatszanak. A sajtóban is nyilatkoznak egyesek, bizo­nyosan tendenciával, hogy a téglagyár motorja kicsi és nem tudja ellátni az egész vá­rost. Mint halljuk, a villany­telep sem szereti az ügyet. Hát ez nem megy. Eleget kí­sérleteztünk már. Vártunk, tűr­tünk, bíztunk, de látjuk, hogy a telep tehetetlen és képtelen leküzdeni a szénszerzés aka­dályait. Az ígéretből elég volt, nekünk a hosszú téli éjsza­kákra világosság kell. Ha egész nem lehet, legyen fél világosság, de legyen. Ami ennek akadálya, félre kell lökni az útból. A társasági tégla­gyár ezt az ajánlatot hetek­kel ezelőtt megtette. Ha jó­akarat van a villanytelepben, már azóta vígan égne a vil­lany, de érthetetlen okokból mindig gáncsot vetnek az ügy elé. Hogy a motor mekkora ? Épp akkora, mint volt, sem kisebb, sem nagyobb, a dyna­­mót elhajtja s ez a fő. Tehát gyerünk! Megegyezés készül. Váratlan értkezletre hívták a baloldal vezéreit. Tanácskozás Clerknél Sir Georg Clerk, az entente teljha­talmú megbízottja szerdán délután há­rom órára váratlanul magához kérette azokat a pártvezéreket, akikkel már teg­nap behatóan tárgyalt a kibontakozás­ról. Megjelent az országos nemzeti párt részéről Lovassy Márton, a kisgazda és földmívespárt részéről nagyatádi S­z­a­b­ó István és Mayer János, a nemzeti demokrata párt képviseletében V­á­z­s­o­n­y­i Vilmos, a szociáldemokrata párt­­képviseletében pedig Garami Ernő. Meghívta az entente képviselője erre a döntő jelentőségű megbeszélésre H­o­r­t­h­y Miklóst, a magyar nemzeti­ hadsereg fővezérét is. Beható tárgyalás után, amely részint Horthy és a magyar vezető politikusok között, az entente képviselőjének jelenléte nélkül, részint sir George Clerknek a vezetésével folyt le, nagyjelentőségű határozat jött létre, amely előreláthatólag gyors léptekkel fogja siettetni a magyar válság meg­oldását és ezzel a béke megkötését is. A határozat, amelyet a tárgyaláson hoztak és amelynek nyilvánosságra ho­zatalára a magyar politikusokat Clerk felhatalmazta, a következőképen szól: ,,A magyar hadseregnek Bu­dapestre való bevonulása nem fog maga után vonni katonai diktatúrát. A hadsereg aláren­deli magát az entente teljha­talmú megbízottjának közremű­ködésével létrejövő kormánynak. Horthy fővezér azt a kijelentést tette, hogy a magyar hadsereg a pol­gári jogegyenlőség alapján áll és amint kérlelhetetlenül elfogtja a bolse­­vizmusnak még a csíráit is, nem fogja eltűrni azt sem, hogy a hadsereg bár­mely tagja a polgári jogegyenlőség el­len izgasson. Ezt a megállapodást, amelyet a tár­gyalásban résztvel­ urak nyomban írásba foglalták, valamennyien aláírták és pedig: Horthy Miklós- a nemzeti had­sereg­ fő vezére, Lovászi Márton, Vázsonyi Vilmos, nagyatádi Szabó István, Garami Ernő. Hogy miképen folyt le a nevezetes aktus, azt Lovászi­­Bárto a következőké­pen beszélte el munkatársunknak: — Az értekezletet, amelyen ez a fon­tos megállapodás létrejött, sir George Gerk hívta össze. Amikor már mind­nyájan összegyűltünk, három óra után bejött a terembe Sir George Clerk, el­foglalta az elnöki széket, néhány szóval megnyitotta az értekezletet és kijelen­tette, hogy testülettel arra, hogy kényes belső kérdések megbeszélése is felme­rülhet, a maga részéről célszerűnek tartja, ha ő abb­an nem vesz részt és magunkra hagy bennünket. A pártvezérek kijelentették, hogy az ő jelenléte nem feszélyezi őket a tár­gyalásokban, de azért készséggel hozzá­járulnak ahoz, hogy ennek az ügynek a megvilágítását teljesen rájuk bízzák. Azután két és fél órás nagyon beható, higgadt, tárgyilagos megbeszélés kezdő­dött, amely után a felmerült személyes félreértések és idáig nyitva hagyott kérdéseit teljes tisztázásával létre­­jött a fenti eredmény. Amikor a meg­állapodás megvolt, ismét belőtt a tanács­kozó terembe Sir George Clerk. Az en­tente meghatalmazottjával közöltük az eredményt, aminek Sir George Clerk szemmel láthatólag nagyon megörült. — Ez igen fontos és nagy lépás előre — mondotta az entente meghatalma­zottja — nagyon örülök neki. — Sir George Clerk annyira ment az előzékenységben — beszélte tovább Lovászy — hogy megköszönte nekünk ezt az eredményt, amire természetesen mi azt letettük, hogy mi tartozunk neki a legnagyobb hálával és köszönettel. Barátságos üdvözlés után a tárgyalás véget ért. — És most mi fog történni? — kér­dezte munkatársunk. — most koncentrációs kormány­nak kell jönni — felelte Lovászy. Hogy miképen írtak el meg és mi lesz a további menete az eseményeknek, azt nem tudom. Nekem azonban alapos a reményem, hogy hamarosan meglesz a koncentrációs kabinet, amelyet az en­tente elismer és megkezdi vele a béke­tárgyalásokat. — A kormánypártok nem vettek részt ezeken a tárgyalásokon ? — Nem. Az entente képviselőjénél folyt tár­gyalással egyidőben a miniszterelnöksé­gen, Friedrich István elnöklésével dél­után négy órakor minisztertanács kez­dődött, amelyen a kormány valamennyi tagja megjelent. A­­minisztertanácson, a­mely nagyon fontos bel- és külpolitikai kérdéseket tárgyalt, hat órától kezdve résztvett Horthy Cziklós, a nemzeti had­sereg fővezére is. A minisztertanács után olyan férfiútól, akinek a magyarországi belső helyzet rendezésében döntő szerepe van, a kö­vetkező tájékoztatást adta : _ — Nehezen mentek a dolgok, de most már hála istennek, minden a legjobb után van. Remélem, hamarosan rendbe fogunk jönni. — Mi lesz a délután kötöd megálla­podásnak politikai eredménye ? — Koncentráció. A kormány köréből olyképen infor­máltak, hogy az a tárgyalás, amely dél­után Sír Georg Clerk lakásán lefolyt, tisztán azért történt, hogy a legközelebb várható eseményekkel kapcsolatban a főváros lakossága megnyugtassék. A mai minisztertanács ezen a megálla­podáson kívül foglalkozott a poli­tkai helyzettel és leszögezte azokat az elve­ket, amelyek alapján egy nagyon szűk­­körű koncentrációba belemegy. H I R E K. A KIRÁLY SZÉKBEN, az egyik borozó helyen történt. A sa­­rokaaztalnál egyedül üldögélt egy vál­las, markos, csendes ember. Lassú tem­póval szűrcsölte a borát s nem törődött senkivel. A másik sarokban lármás tár­saság mulatott. A mulatozókat, — úgy látszik, — bántotta a markos ember flegmája, kötekedni kezdtek vele, de az nem reagált semmire. Volt a társaság­ban egy olyan „mitugránsz"­ alak. Kis, tömzsi ember, aki mindenütt ott van, a­hol vígan vannak. A vicceken ő nevet legnagyobbat, ő éljen ez, ha billiárdoznak, ő jegyzi a poénokat s ő drukkol leg­jobban, ha egy nehéz lökés következik. Lökni nem tud, de ha a játékos egy hármast kihagy, megmagyarázza: — Én ezt innen csináltam volna meg, lasó fogással, kvartta ! Alsósban ő a leghangosabb kibic. Most is ott ült, ott hajhozod a társaságban. Egy italos bácsi a végén gondod me­részet. — Egy liter bort kapsz, ha pofon ve­­s­zed azt az egyedül busuló magyart ! ! Mondta a mitugránsznak. — Nem meri ! Jegyezte meg egy cim­bora. — MN­, én nem merem ? Ugrod fel a bíbic. Odament a csendesen ülő emberhez és jól pofon terítette kétszer. A markos ember nem ütődött meg, ült tovább. Egy­szer azután feltette a kérdést: — Elvégezted Jani? - Eli — No akkor gyere! Kiütte a borát, akkor gallérjánál fogva felemelte a rajtagránszt, lemért neki ti­zenkét pofont, azután ajtót nyitott és úgy kivágta a pocsolyába a bácsit, mint a huszonegyet. Belelte az ajtót, leült, mintha semmi sem történt volna. Ez az eset megtörtént. Szemtanúi be­szélték el, a­kiknek nagyon imponált a csendes ember leckéje. Nekem is impo­nál ez az ember, bár nem ismerem. És esete most a „Közérdek“ című Kis pisz­kos orcátlan hazudozásaira eszembe jut. Az a Hódi Antal, a­kitől megcsömö­­rölve fordul el minden jó érzésű em­ber, egy klikknek az uszítására, csahos eb szerepére vállalkozik és olyan gaz rágalmakat szór reánk, melynek olvas­­tára felháborodik minden csepp vérünk. Mondják barátaink, biztatnak, hogy in­tézzük el azt a klikket, mely újra fel akarja ütni hidra fejét. Nem, még mi rá­érünk. A higgadt ember komolyságával várjuk, hadd játsza ki magát, akkor azu­tán megfogjuk az illető urakat és a­kik most a dekkungban lesipuskáskodnak, placcra húzzuk őket. És az irgalmatlan deresre. Csak hidegvér és elegancia... — Felgyógyult a főgimná­ziu­m igazgatója. D. Nagy Sándor főgimnáziumi igazgatót súlyos betegség ágyhoz kö­tötte, úgy, hogy négy hétig nem láthatta el fontos hivata­lát. Mint igaz örömmel értesü­lünk, a D. Nagy Sándor igaz­gató egészségi állapota a tel­jes javulás útján van, úgy, hogy hivatalát e hó 10-én el­foglalhatja. A megkerült lovak, még október 18 án történt. Gombos Imre Makói­ utca 14. sz. a­ gazdálkodó két lóval, kocsin gorzsal tanyájára igyekezett. A vámka­pun kívül két fiatal civil megállította, őt lelökték a kocsiról és elhajtottak. A ka­tonai parancsnokságtól nyert informá­ció szerint a tetteseket Máriaradnán a román kir. csendőrség elfogta s a lova­kat és kocsit megkeritette. A tettesek civilbe öltözött katonák voltak. A malad­or lesz ma este Nóvé Sán­dornál, nagyon szép, egészséges jó­szágból lesz hurka, kolbász, paprikás. És jó bor.

Next