Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1920. május (16. évfolyam, 96-119. szám)

1920-05-30 / 119. szám

­Ata X korona. XVI. árfolyam­­$8. szám. Szem­elővásárh­ely» $920 máju­­s 30 vasárnap Főszerkesztő és la­p tula­j elem o­s : KUN BÉLA. Felelős sz­erkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kossuth-tér. Telefonszá­mt’ 87 s VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NtlFiJ-.AF. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN s Egész évre — - - E£« Fél évre . . . — É TDÉKRE . Fél évre . .­­ K. Hirdetések­ és elő­fizetések felvétele délelőtt 8 évétől délelőtt IS évéig-» Ellenzéki beszédet mondott Friedrich Ist­ván a béke kérdésében a nem­zetgyűlésen. Az aláírás ellen nyilatkozott. Rámutatott, hogy bűn volt a háborúba bekény­­szeríteni engedni magunkat; bűn volt a háborút hamarabb be nem fejezni, mikor még jobb békét kaphattunk volna ; bűn volt a háború végével cserbenhagyni szövetségesein­ket s bűn a területrabló békét aláírni. Megállapította Friedrich, hogy az antant hatalma letű­­nőben van, olyan mint a fo­gatlan oroszlán s ma már nem is az egész antanttal, hanem a csehekkel, oláhokkal, szer­­bekkel állunk szemben. Elmon­dotta Friedrich, hogy az an­tantnak számolni kell a 150— 200 millió emberrel, kiket a németektől az arabokig a ha­diszerencse folytán letiport s kik most élni akarnak. Előadta Friedrich, hogy ő már a Ká­rolyi kormány idején tiszti szá­zadokat, karhatalmi zászlóalja­kat szervezett, már akkor a nemzeti önvédelem erősítésén dolgozott. Apponyi Albert nagy ékes­szólással fejtette ki, hogy a békét a súlyos kényszerhely­zetben alá kell írni. Alá is ír­ják. De a milyen bűn, ha bárki is Apponyinak és követőinek hazafiságát e miatt meggyanú­sítja, épen olyan bűn Friedrich ellen támadni azért, mert az ocsmány béke ellen beszélt s hangot adott annak, hogy a béke csak papiros-kötelezvény, de az ősi határai közt élni akaró nemzet tiltakozik ellene mindhalálig. Hát nem veszi észre a ke­resztény nemzeti közvélemény, hogy a képviselőházban Fried­­richet ért éles közbeszólásokat mily ravasz fondorlattal hasz­nálja ki a liberális, szabadkő­­míves sajtó arra, hogy zabo­látlan dühvel rontson neki Fried­­richnek, épen úgy, mint mi­kor a Tisza gyilkosságba akarta bele­keverni, hogy az Ő sze­mélyén keresztül rést üssön magán a keresztény nemzeti politikán, melytől pedig minden igaz magyar az ország megúj­hodását várja!? Mikor tavaly a vörös terro­rista uralom utolsó napjain Pes­ten sok más polgári derék po­litikus és hazafi tétovázott, akkor Friedrich, Csilléry és vakmerő társaik bele­ragadtak az események rohanó küllőibe, elűzték életük kockázatával a kommunista, majd félkommu­nista kormányt, helyre­állítot­ták a jogrendet. Friedrich mint miniszterelnök újat húzott nem­zetünk érdekében a megszálló oláhokkal, kik háromszor akar­ták letartóztatni; lelke volt s az ma is az elemi erővel fel­törő keresztény nemzeti köz­véleménynek s bár nem övé az egész érdem, hogy idáig jut­hattunk, de főrésze van benne, hiszen ezért támadja, gyalázza őt, meg Horthy kormányzót, meg a nemzeti hadsereget ál­landóan a Göndör Kraus?, Nát­hán bécsi szenny lapja,az „Em­ber“ ez. ponyvatermék, tehát amit most itthon a liberális, szabadkőműves sajtó folytat Friedrich ellen, azon kaján röhögéssel őrülve kurjongat a Bécsbe szökött bolsevista nép­biztosbanda és ottani piszok­sajtója, mert gyengülve látja az itthoni egységes keresztény­nemzeti frontot és an­nak ve­zérkarát s tele hazudh­atja az antant köreit ismét azzal, hogy egymás haját tépi a magyar, tehát úgy bánhatnak el velünk, amint akarnak. Ne engedjük, ne tűrjük ezt! Hiszen hiába írjuk alá papiro­son a békét, mégis minden be­csületes magyarnak az marad a hitvallása, hogy: nem, nem, soha! A tarjáui templom, írás ben­él (ó1a, avas éa komoly írás, minélfogva hite­­s, de meg emellett sok minden más bizonyítja, hogy mikor őseink bolyongásaik közben ideverődtek, szép­­nek találták a tájat, hasznosnak nézték a földet emberre, állatra egyaránt és településre alkalmasnak. A­hódzsva északi partját szemelték ki és választották fekhelyül a fészekrakásra, valamint annak közvetlen környékét, mivel ez a rész leginkább kiemelke­­dett és magas voltánál lógva legjobban­­ uralkodott a tájék felett, minélfogva vé­­­­delmet biztosított a lakosoknak a vlaár­a ellen minden időben. O­díszkosárban és szomszédságában a magaslatokon sorakoztak valamikor na­gyon régen az első sátrak, majd később ottan bűjtek ki a földből és emelkedtek fölfelé s házak és haladtak tovább szép liba­sorban, egymásután napnyugatnak tartva, menaze­ki piperéig igazodva mindenütt a viz széléhez, innen Indult ki egykor a város. Oldal kosár és Tur­án iker testvérnek szület­tek és együtt alkották és képezték a magvát a később mindjobban nagyob­bodó és ma már messze kiterjedő vá­rosnak. Mint testvérek testvériesen meg­­osztozkodtak a különféle fusson, miket es idők folyamán örökségbe kaptak. fiz egyik is kapott, a másiknak la fo­telt a kultúrintézményekből. Ezek aztán megadták a szívnek, a­­­mikre mindenkor nagy szüksége volt: a különféle nemes érzéseket, vagy­­elköl­tötték benne ezeket; az értelmet pedig fe­lesztették és egyúttal pallérozták.­ Templom és iskola szomsnédosok let­tek és egymás mellett tollsai tették ma­gasztos és szép hivatásukat, mert em­berré nevelték az embert. Igazi emberré, nemessé és­­óvá, amelynek szánta vala­mikor a világ alkotója. A templom Oldalkosárnak futott osztályrészül. A nagy oskola ellen­ben Tarjinnak lett örökös kincse. Hogy altás az utóbbi nagy örökség egyedül ne maradjon, társul a segédek­ mellé és töeremsséd lett a faluhája. Ilyenformán Tarján erősebb lett mint a testvére ,a nagyságban la elhagyta, féltődésben túlhaladta, vagyonosodásban pedig messze tetejezte azt, mert a kincs érték, m óldban, jószágban és pénzben Itten húzódott meg és széket fi­t nagy ideig. A törzsökös, régi, nagy gazdák portái végig a tóparton nyújtózkodtak ki és Gyönyörködtek a Hódtava szőke tükré­ben, maguk a gazdák pedig a telkük végén akkor keltek vízi útra, — ki ki a saját ladikján — amikor éppen kedvük tartotta, Tarjárból tett ki abban az időben midenlátó. Adott bírákat a népnek nagyon sok­szor, a tenác­beliek a városházán, a tanács öregek az eklézsiában többnyire innen kerültek ki, sőt még másra is jó volt tarjár és benne a nagy vagyon. Ha a község ládafiában fogyatékán van a költség, vagy éppen kurtát te kiáltott, úgy, hogy már nem futotta arra, amire kellett, megesett a szive a nagy gazdáknak a város rész aprán, a Saab­juk meg kinyílt és közös akarattal és egyező szándékkal kiemelték a szekeret a feneketlennek látszó mály kátyúból. A sok zsírnak és nagy bőségnek azonban böjt lett a vége, mert idők múl­tán megváltozott a sor és alulcsapott másfelé, éppen az ellenkezőbe. Mintha csak parancs szó ütötte volna meg fűtöket, felszedelőzködtek a nagy gazdák és ha nem is egyszerre, de elég rövid idő alatt egymásután hagyták el az ősi fészkeket, amelyek pedig száza­dokon át adtak és nyújtottak örömet, megelégedést és boldogságot nekik és apáiknak. (Útra kelt a nagy vagyon és húzódott beleli az öreg templom kör­nyékére, hogy a harang szavát jobban és közelebbről hallja, aztán meg hogy többen meglássák és vagy csudálkozza­­nak rajta, vagy irigykedjenek rá. A vagyon mind a kettőt fölöttébb sze­reti. A másik rész meg az öreg templom környékén se állapodott meg, hanem tovább folytatta útját és messzebb te­lepedett le új utca környékén, hogy a napot az égen előbb láthassa ás hama­rabb gyönyörködhessen annak fölkelé­sében és bíbor palástjában, Tarjádnak pedig utoljára nem maradt egyebe, mint a jóhirneve és a régi di­csősége áa tetejébe mindezeknek lelké­ben utóbb egy nagy keserűsége. Onnan van pedig ez a boszuvágy, mert külső Tabán rég elhagyta, Susán is megelőzte, no­ha ezek időre való nézve gyerekszámban mesnek mellette és vagy mezítláb, vagy bocskorban di­csérték zs istent, mikor Tarján már rámás csizmában, pengős sarkantyúval verte össze a bokáját. Tabán és Susán esztendők óta a maga templomában dicsért az Istent, külső Tarján pedig csak akkor hallja a harangszavit, ha az idő csendessé lesz és a levegő párával telik meg, amikor a hang jobban utat talál könnyebben jár. Közön édes­anyánknak, a Szent Ek­lézsiának a kötelessége, hogy a hibát helyrehozza és megadja azt, ami ennek a tájéknak régi vágya és jogos kíván­sága. Tarján hitbuzgó népének pedig az a feladata, hogy az ügyet támogassa és kegyes adakozással a sebes célt elő­­mozdítsa és mihsmszabb dűlőre juttassa, ami éppen mostani nagy pánzjárásban felettébb könnyen lehetséges. Egy kevés jóakarat az emberek ré­széről, a jó szivek megnyilatkozása egy­ Kikből áll az „Emich-pirt" ? A kérges tenyerű kisbirtokos osztály képezi azt az erőt, mely két keze mun­kájával és idők óta termel) a lökte alt mindazon kincseit, melyekre az összes hivatalnoki karnak, a kereskedő és iparos osztállyal együtt szüksége van. Mintse létfentartó erőt a dolgozó kezek siermet­­­nek, s hogy teljes egészét képezzünk, a kisgazda és földmívespárthoz igaz meg­értéssel csatlakozott az Iparos, kereskedő és laterner osztály, így képezünk mi egy tömör egységet, melynek megbontása lehetetten. Az Iparos osztály készül mindazon eszközöket, melyek ruházatunktól kezdve a barázda hasításig szükségesek mind­­nyájunk részére. Be kell m­ áld­ást, hogy ezen eszközök hiányában termelni és élni lehetetlenség. Az anyag bevérzését a kereskedelmi osztály intézi. Az anyag feldolgozását az ipari munkéskezek tel­jesítik. Az iparosnak az anyag feldolgo­zásával munkát biztositunk, s ezen mun­kát a kereskedő, országszerte rendelte­tési helyére juttatja, maly végeredményé­ben a kisgazda és földmivesoszály szük­ségét van minden tekintetben hivatva kielégíteni. A fent írt módon ismertetett­ szervezettségünk eggyé tömörítésében rejlik az az egységessé vált ősi erő, amelyet egyik osztály sem aétkülolhat­, így képezünk teljes egészet s igy érvé­­­nyesithetjük egyesített erőnket városunk és hazánk javára. Dr. emőkei Emi­ch Gusztáv keres­­kedelemügyi miniszteri, szereteti képvi­­­selőjelöltünket az ő kereskedelemi dm* - né! fogva sokan félre ismeri, vagy szán­dékosan félre magyarázza 3!? és ipedig oly formán, mintha 5 kizárólag ipar­­ár* deket volna hivatva szolgáld. Ez nem úgy á!l, sert eltekintve attól, hogy a­za országos Kisgazdapárt tagja, -- a ke­reskedelmi miniszter az ország egész gazdasági életét, beleértve az ipart, föld­­művelzet­­, kereskedelmet­e in hivat?« szolgál. A kereskedelmi miniszternek hi­vatása, hogy a városok és megyék ha­­tárútjait úgy építse ki, hogy azon a for­galmat az év minden szakaszában aka­dály nélkül biztosítás,­a ez­által minél olcsóbbá tényé mindazon termények érak­, amelyek a­ máskülönben különö­sen pedig a rossz időkben járhatatlanná vált utakon sok költséggel, vagy egy it­tasan tehetetlen volna rendeltetési he­lyére, vasút vagy hajóállomásra szállítsd. Amidőn épen ilyen nehézségekkel kell a gazdának küldenie, rendesen akkor kö­vetkeznek be a legmagasabb árak, mert hiányzik, iletve hiányzanak a nem szál­lítható legszükségesebb cikkek, tehát­ a rossz utak, illetve a közlekedés tehe­tetlensége miatt a legtöbb kárt kényte­len szenvedni minden termelő. A kereskedelmi miniszternek keres­kedelmet kell űzni oly irányban, hogy a kisgazda é a földenlves, illetve a nyert termelők által termelt összes nyers ter­ményekből azon feleslegel, amelyet or­szágunk fogyasztása igénybe nem vesz, a külföldi piacnak a legjobb áron érté­kesíthesse, hogy ez által a kivitt bűzb én egyébb termékeink árát aranyban fi­zessék meg a regvnv hazánk valutájának ■ javítására. Gondoskodnia kell továbbá­­ arról, hogy mindazon ipari és gazdasági­ dolgok előállítására szükséges nyers ter­mények, amelyeket Magyarországon ez idő szerint előállítani nem tudunk, a kür­főldről legolcsóbban, lehetőleg cseréim­ként, behozhatók tegyenek, hogy ez áll­tal 12 ipari munkás kezeknek munkát, a gazdaközönségnek pedig a munkához, eszközöket, ruházatot­ és minden egyébb felszerelést biztosítson. A fentiek szerint tehát egy kereske­delemügyi miniszternek nem egyoldalú hivatása van, hanem országos, minden kettőre megteremtik és előkerütik az eszközöket, amik a kérdést megoróják, és akkor a tarjád nép ott a saját len­kében, a maga hazájában, a maga tem­plomában imádja és dicséri a kálvini­­ak nagy Istenét. Dr. Szappanos Mihály ________________főgondnok:_________

Next