Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1920. augusztus (16. évfolyam, 171-195. szám)

1920-08-04 / 173. szám

Hódmezővásárhely, 1926 augusztus 4. szerda _ • - ----- —— ——— - — . I ii—mi .. ia~ii in Mi in i ii p mi ■ i' ■~mir nmnav-' "Tk'ii . ~i . .f ’• 9Áfa t korona. XVL á'wiolyasn Í73. Mám, VÁSÁRHELYI EÜÖC1*ET1L,E]N folutkai napilap. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN. Egész évre------K. Kél évre . . . — K. VIDÉKRE . Kél évre . . . Ki­hirdetések­ és elő­fizetései* felvétel» délelőtt 8 órától délelőtt 1S óráig. Főszerkesztő és laptulajdonos * KUN BÉLA. Felelős szerkesztő FEJÉRVÁ­RY JÓZSEF Szerk­esztőség és ki­ílóhivatal s Kossuth-tér. Telef­onszám ÖT s I mlÉÉitt a gazember. Báli Mihály hiába fonta számára a nyakravalót. Az igazságszolgáltatás hiába várta. Háborgó lelkünk korán nyugodott meg. Kohn Kun Bé­lát, a világtörténelem leghit­ványabb veszett kutyáját a németek szélnek eresztették. Hogy miért, nem tudjuk. Szűk­szavú távirat hozza az elkese­rítő hírt, hogy Kohn Kun Béla pribék és cinkostársai Német­országból Oroszország felé el­inúltak. Képzeljük, hogy szedte Kohn Kun Béla, ez a gyáva eb kajja lábait, mikor börtöne ajtaját kinyitották. Most már vége, oda van. Talán egy a poklokat hivó nagy átokkal el is intézhetnék most már az ügyet, mielőtt azonban ezt az embergnómot a sétán kezére biznák, el kell mondanunk egyet s mást. Talán ma van, vagy éppen holnap lesz egy esztendeje annak, hogy a hiéna a lopott autón Budapestről megszökött. Peidliék nyitották ki előttük az ország kapuját. Szamuelli Tibor: Galíciának ez a vérebe, még Győrben dol­gozott és intézgette el az ő szokása szerint az ellenforra­­dalmat. Ötöt leütötték, mint a férget s eltaposták. Sorsa utol­érte. Társa azonban az osztrák szipirtyó keblén melegedve nézte ördögi vigyorgással,hogy miként tetézi be országgyil­koló munkáját a Mardarescu rusnyák népe, melyet szintén ő szabadított erre a nagyon boldogtalan, nagyon szeren­csétlen szegény országra. Ha egyebet nem tesz Kohn Kun Béla, mint ezt; ha öt hónapon át nem öleti, nem gyilkoltatja az embereket; ha nem küldet gajdeszbe százakat, ha nem raboltatja ki a pénztárakat, és az emberek zsebét, ha egész életében becsületesen dolgozik s a végén véletlenül járul ahhoz egy porszemmel, hogy az olaj horda erre az országra vesse magát, ezért az egy bűnért sem tudna ve­zekelni nem egy, de ezer rongyos életével sem. De ami gonoszát emberi szívbe bele­mérgezhet a pokol sátánja, ő mindazt kiöntötte reánk. Ezért kivánta háborgó lelkünk, hogy nyomorult féreg testét elti­porja az igazságszolgáltatás. Most erről végleg le kell mon­­­­­danunk. Fut a gazember és­­ soha nem kerül a kezünkre. Jól van. A kötélből kihúzhatta a fejét, a korbács elől elfutha­tott, de a pokoltól nem sza­badul, mert az átok utoléri. Érje is utal és szenvedjen úgy, ahogy még ember nem szen­vedett. Mi élni fogunk, őt azon­ban még a föld se vegye be, hanem üvöltsön az ég felé, veszett kutyaként, mikor a Le­ninek és Trockijok országában már mindenki aluszik, örökre! .........—'■ «»'.«w M­il a nikit­s Gondolata. A termésrendelet alig került a végrehajtás első stádi­umába, máris csődöt mondott. Nem azért, mintha nem elég szakértelemmel csináltak volna meg, hanem mert rész volt, túlzott volt a számítás, amelyre felépítették. Az egész alföldön 6 mázsás átlagos termést vettek alapul, most azonban, mikor a gabona a zsákba került, kiderült, hogy a számítás elhibázott, hogy az átlagos termés körülbelül csak fele annak, amit ala­pul vettek. Emiatt, mint fővárosi tudósítónk jelenti, a kormány sürgős ankétot hívott össze, melylyel a termésrendelet meg­változtatását tervezi. Talán csak napok kérdése ez. Valamint az is, hogy az egész termést ismét zár alá vegyék és a rekvirálást elrendeljék, mert máskülönben a bűnös spekuláció, a csempészés, melyet hallatlan szemérmetlenséggel űznek, éhínségbe kergeti az országot. Hogy tovább ne menjünk a magunk portájánál, Vásár­helyre adógabonában ki van vetve 273 vagon búza és 33 mázsa rozs. Ebből még nincs leütve a vízkárok miatti törlés s ennek a mennyiségnek is csak negyedrésze, tehát 68 vagon tm­e a vásárhelyi ellátatlanoké, a többi Pestet illeti. Már most vegyük figyelembe, hogy meddig lenne ez elég Vásár­helynek, mikor 8 kilós fejkvótával számolva is 240 vagon kellene, így vannak másfelé is s amellett a spekuláció nem pihen. Tőlünk is ezer mázsaszámra viszik el naponta a drága kenyérmagot, a szegény embereknek pedig egész tömege ácsorog a kenyeres boltok előtt. A városi tanács táviratban kért a kormánytól intézkedést. Hat vagon gabonát a közélel­mezési miniszter tegnap táviratban utalt ki Vásárhely részére a Tóth Ferenc és társai gőzmalmából. S nem lépett a kft­üniő új sutcáis­ata. A városi fürdők új akabályzatát, melyet Fejérváry Ber­talan tanácsnok készített nagy gondossággal, a tanács letár­gyalta és szankcionálta. A szabályzat elve az, hogy a közön­ség igényei mindenben respektált­atanak és a város érdeke megóvás sók. A szabályzat megállapítja a személyzet fizetését, kötelességeit. Az árakat, a házirendet. Kimondja, hogy az illendőség mindenek fölött megóvandó. A 12 éven aluli gyer­mekek d. u. 11 óráig ás délután 2—5 cig fürödhetnek, ezen időn kívül még szüleik társaságában sem használhatják az uszodát. A fürdés ideje úgy a szabadban, mint a kádas fürdőben egy óra­ hossza. A­ki tovább fürdik, új jegyet tartozik váltani. Kiosztják az oláh rekvirálás pénzeit. Az olajok tavaly nyáron és ősszel sok árpát, zabot és ku­koricát összeharácsoltak, melyek egy részéről elismervényeket is adtak. E címen Debrecenben egy millió és nyolcszázezer ko­ronát kezeltek letétként. Persze ez a pénz fehérbátu volt,előbb kékre kellett becserélni, azután jött a lebélyegzés, így az ösz­­szeg fele kényszerkölcsönben visszatartatott. A városi tanács legutóbbi ülésében foglalkozott az összeg sorsával s kimon­dotta, hogy a kifizetést a hét végén megkezdi két helyen és pedig a­ fogyasztási adópénztárnál és a közellátási hivatalban. Mindenki az árpa és zab mázsája után 25—25 koronát, a ku­koricáért 30 koronát kap. Hirdetmény fog megjelenni a kiosz­tásról. Gyatra kis borravalót kap a gazda, de ez is jobb, mint semmi. Száádeczky Lajos képviselőnk nemzet­gyűlési beszéde. 1. Dr. Saádeczky Lajos tanár Vásárhely második választó­­­kerületének nemzetgyllási képvi­­éslója a Házban nagy beszédes mondott a műit hatan. Betűidif résztsíakbsen leközöljük. A bev«* zetöt k­i­adjuk« Szádeczky Lajos» Igen­­, Dem* selgyülés! Engsdsimet kérik, hős? a vita elörehaladott volta ellenéi* agy pár megjegyzést én is sah»»­­u*k a miniszterainök ur axponá­­jára. Előrebocsátom, hogy a mi­niszterelnök m izamán­ja ás pro** rammja iránt bizalommal vni sie­tem* még pedig személyi ás fii* gyl okokból, de érzelmi okok kö* zött stamp«! as, — hogy In őt zsenge íí'ulora óta ismerem, vei«­iodomácyus agySHmäkSdlstm voá ismerem továbbá a Teleki aáwrík varázslatos araiét Erdélyben, m­ín ezülebb basámban, ahol 41a* tem javát töltöttem, e ludern» hoff a szívak ott faldobogtak a ra­­reménységtöl, a mikor hi­ld­tik egy Telakinek miniszterelnöksé­­gát. ás pedig estét, aki már I« első nemzeti kormánynak tagja volt és aki Erdély sorsa Iránt ak* kor is érdeklődött. A tárgyi okokhoz tartozik as Ja, hős? Erdrly fortán&ia bzmadfuil maiad óta ősenn van forrva * Teleki Bávvel és Négy Masffiw* szág történetében is számos* s voltak Telekiek* a kik a hsai Iránt igen nagy érdemeket itt* restek. a család első nig? történtd alakja, a tizenhetedik évte haadL mosdhatnám vaskapcasür» lése! 30 esstsndsis állott Érdéi? kor­mányzásának álén, nehai időkbe*» a mikor az egész ország» főkép­pen a kis Érdéi? két malomkő között Őrlődött» a német és a tö­rök hatalom között; a mikor a kuruc* és a labanc-küzdelmek legélesebben folytak. Es Teleki Mihály ur? tudta korminyonal «« ország halóját, hog? sálon??* nam került. Első Apait? Mihály, aki m utolsó Erdélyi fejedelem volt, — es a jó jó Dobzsa László lévi­­gjedrism — azt szokta mondani: — „Ám lássa Teleki Elbát? uram, tegyen ng?, a hogy őkelni akarja!'. (Dolsdhstnám ) volt a fejeda* lem helyett igazi fejedeiim. Nem­csak dob­osni tudott, de BG»th*!»n­ is a háziért, mert a mikor a hul­lámok összecsapni készültek Er­dély feletti akkor 70 zsatendős kora ellenére kardot kötött, a harc­térre sietett, itt mondván: — „Ssskl es mosdhassa azt, hogy ez ország generálisa lévén, elbújtam, idejöttem az én ho­­hós szikállammal“. És ott siszl el 1890-ben a ser­neat! csatatéren, ott gázolták ri a törökök­ fatirok és Thököly fellrve

Next