Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1920. augusztus (16. évfolyam, 171-195. szám)

1920-08-08 / 177. szám

is­elt és én iu. !59 an ló. m. 69 k-57 ?ti be a­ a-35 37­­b e­á-41 ci-42 Id. ló lm ha 43 ld e­;rt z­e-ai ffitt iát-to ikí-52 T-51 1-)S a.y. a-m­n.v 17 i-55 ldi-je ;an ' :a34 is ló 35 It ó.n iy 13 n-47’0 és n­a a 95 n-irt 97 it-ije a 98 e-3e il-37 6-is 13 á-*P ni06 elia ő­rzi e-32 és 33 I Egységes nagy kormányzópárt intézi a nemzetgyűlésben Magyaror­szág sorsát. Vajha ez az egy­ség az egész polgárságra is kihatna, vajha mindenki be­látná, hogy a Haza ellen való bűn a széthúzás, az egyenet­lenkedés, az egymás ócsár­­lása, mert a nemzetnek szük­sége van minden egyesített erejére, hogy megvívhassa di­adallal a jövő nagyság­harcát! A parlamenti egységes párt tiszta keresztény és nemzeti alapon áll, főelvét pedig a föld, a termő barázda szeretetéből táplálkozó kisgazda és föld­­míves programm képezi. Agrár állam vagyunk, mely a bol­­sevizmus és oláh, cseh, szerb megszállás temetőjéből való feltámadás útján most egyen­geti a haladás és biztos elő­retörés létfeltételeit és győzi meg az egész művelt világot arról, hogyha Csonka-Magyar­­országot csinált is belőlünk az erőszak, az ármány s a ha­talmi téboly, de független ál­lamalkotó képességünk ma is ragyog, mint a tiszta gyémánt, megszentelt ős határainkhoz való hűségünk ma is szilárd, mint a szikla s a bolsevizmus keleti rohamaival szemben ma is mi vagyunk legmegbízha­tóbb és minden áldozatra kész védvára Nyugat-Európának. Mosolyogni tudunk hát azon, midőn Lloyd George, az angol miniszterelnök legutóbb fölé­nyesen kijelentette, hogy Len­gyelország védelmére, az orosz vörös pokol leverésére az an­tant nem kívánja igénybe venni sem Németországot, sem Ma­gyarországot segítségül; nagy­zási elbizakodást mutat ez a kijelentés, de mi jól tudjuk, hogy az csak röppenő, nagy­­képű szóbeszéd, a valóság azonban az, hogy nélkülünk s az újra a Kárpátokig nyúló magyar határok nélkül Nyu­gat-Európának az ázsiai fekély ellen állandó biztonsága nincs s viszont, ha mi fegyverrel nem mindjárt harcolunk is az orosz vörös rém ellen, de itt benn, ősi területű országunk­ban tartjuk s megóvjuk az igazi belrendet, a hamisítatlan alkot­mányosságon nyugvó népural­mat, a nemzeti egységet s a keresztény erkölcsöt, akkor nincs az a kívülről próbálkozó kommunista, bolsevista roham, mely testünkön keresztül, vagy fejünk felett át tudna csapni , a Nyugatra, pusztulást és kár-­­ hozatot lenne képes bontani­­ egész Európára. — Ez a mi világtörténeti hivatásunk! Be­­­­szélhet az angol, vagy francia­­ miniszterelnök bármit, hősköd- j hetik, a­mint kedve szottyan s­­ önteltségében düllesztheti a­­ háborús zsákmánytól pöffesz­­­­kedő hasát, — az igazság­­ mégis az, hogy reánk s Né­metországra is az antantnak, az európai nyugodt termelési rendnek elengedhetetlen szük­sége van, nélkülünk élni, vi­rágozni nem tud, tehát föl a fejekkel, föl a szívekkel, föl az esküre emelt karokkal vé­reim ! magyarok! hogy sem­miről le nem mondunk s dicső hadseregünkkel együtt kivív­juk a régi csonkitatlan Ma­gyarország igazságát, ujjászü­­­­letését, Isten minket úgy se­­géljen! 49 33 b­­­55 4­1., 64 ti­14 A Mórica h­a elhalta a lazát! Mit mondott a vásárhelyieknek nagyatádi Szabó Ist­ván? — A basa árát nem lehet leszállítani. — Az iparcikkek maximálásába nem megy bele a kormány. Ha lesz felesleg, lesz vetőmag is. — Egyelőre csak az ellátatlanok vásárolhatnak. Mint már megírtuk, a vásárhelyi Kisbirtokos Szövetség deputációt küldött Budapestre, hogy a gabonaárak szabályo­zása és a termésrendelet módosítása érdekében járjon el nagy­atádi Szabó István közélelmezési miniszternél. A küldöttség nevében a kisbirtokosság kívánságait Kiss Albert elnök tol­mácsolta a miniszternél. Kiss Albert előadta, hogy a vásárhelyi kisbirtokosság magasnak találja a búza árát, mert a kisgazdák nagy részé­nek nem termett annyi, amennyi a család szükségletére és vetőmagnak kell. A kormány vegye igénybe szabad forgalmi áron, amennyi kell, de az ellátatlanoknak adja mondjuk 300 koronáért. Az előálló 6—700 koronás különbözetét fedezze a hadimilliomosok adójából. Nagyatádi Szabó István hosszasan és szívélyességgel tár­gyalt a fontos kérdésről, kijelentette azonban, hogy erről a megoldásról szó se lehet, mert az államnak ezer baja között más célra van szüksége a hadi­adóra. Az iparcikkek maximálásáról is szó esett, ez ügyben ki­jelentette a miniszter, hogy ő mindig amellett volt, hogy az iparcikkeket maxi­málni kell, de a minisztertanács soha sem ment ebbe bele. A tárgyalás során szóba került az is, hogy miért nem maximálja meg a kormány a búza árát s miért engedi a sza­bad kereskedelem útján kicsempészni s olyan árra felemel­kedni, ahogy csak az üzérek felverik ? Erre nagyatádi Szabó István kijelentette, hogy a csempészek üzérkedésének meg­­gátlására a hatóságok minden intézkedést megtesznek. Ami a búza maximálását illeti — mondotta a miniszter, ez lehetetlen , hiszen a kukoricának már ma is ma­gasabb ára van az 500 koronánál; ha a búzát öt­százban megmaximálnák, sok ember a kukoricát adná el és jószágjával a búzát etetné föl. Ezután az adógabonára került a sor. Nagyatádi megkér­dezte Kiss Alberttől, hogy ő beadta-e már az adógabonáját? Kiss Albert felmutatta a nyugtát, mely igazolja, hogy 11 mázsa adógabonán felül még 17 mázsát adott be 500 koronás áron, önkényt. — Nagyon szép! Mondotta a miniszter. Egymást érik a küldöttségek nálam, de ön az első ember, aki már beszolgál­tatta az adógabonát! Hódmezővásárhely, 1920 augusztus 5. vasárnap Aga­i korona. XVI. 177. nyám. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEII : Egész évre — - - K. Kél évre . . . — K. VIDÉKRE . Kél évre­­ . — K. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Ne­m itt 36 Hirdetések és elő­fizetések felvétele délelőtt 8 ór­át és délelőtt IS óráig. Főszerkesztő és lap tulaj­­­onos : KÜN BÉLA. Felelős szerkesztő FEJÉR VÁ­RY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth-tér, telefonszám 87 s A tisztviselők pénze. Késik az intézkedés. Kön­ydolalan dolog, hogy e ponal­­s­bélyegzéssel kapcsolatosan a pénzügy­­miniszter rendele­t adott ki, mely szerint a hezt­aaislaelők és a nyugdíjasok á­­llamkölcsön­re visszatartott péniseket 3000 ezr körönéig visszakapok. A rendelet végrehajttait illetőleg­­ szükséges Intézkedések megtörténtek, a kérelmek és a pénztéri elismervények mér hetek óta a szegedi pénzügyigan­­galóségnál hevernek anélkül, hogy ér­demi intézkedés történt volna a viasza­­utalásukra nézve. Természetes, hogy a lisatúla éléte, akik koplalnak, nyomorognak, türelmetlenül vélték a pénzügyi gaigalceig intélke­­dénél. (Diai értesülünk, a tanács már meg­sürgette a dolgot, tekintve azonban *a), hogy még erre se történt semmi, a a tisztviselők küldöttséget menesztenek a szegedi pénzügyigazgatóhoz, a sírnek valósiínüseg meg le lenz a foganatja, 23 korona a 7 koronás liszt. (Dei)«f«nt » aj Hsszirabi« vo­natkozó readalat# E seerist a fii* kilói« 26 korosa 50 fillér, s aai- sá* Unté 23 korosa, a fötöliisié 19 korosa, és a kenyéri!»!! 5 korosa. Ha elesés korosát ban árat vesszük fa alapa!, vsf? akár nyolcn­ásat, sokas joisit kérdi* zik, hoayan jön ki a 7 koreai« lisztből S3 koronás liszt ? Próbáltunk egy kis számítást csinálni. Az őrlési riadalat nyolcvan ni­­lan­kos kisb­ist h­ aló, vagyis a gabona mélarmásaájából 80 kilo­­gratam tisztát készítenek a maj­­mok. Ha alapul visszük, ami a normálisnál is jóval magasabb, hogy az őrlési köstségük a fann­­maradó 20 aaásalakkal kiagyaa* Ütődnek, vagyis a malmok a mi* termássánál 20 kilogrammot ki­tevő korpa árát ssámliják fal­at* lést­ollul, agy az 500 korod* gabonából 625 koronás Híztuk kal­ana tenni*. Eiaa az alapon tahit­iagátla költségeket hozzáasámitva, *«? métarmázsa lisztnek ára 700 ko­ronába kerülne, egy kiló liszt éra tehát 7 korona. De a szal­már­ban 23 korosa. Békeidőben a gabonabizomá­nyosok a 13 koronás basa árait megalogadták 10 filléres vitalékkal. A malmok kiőrlési diját már megállapították s így a liszt éra a gyűjtés kikapcsolódásával, míg mindig csak 875 korona lenne­­ métermácsánként, vagyis Ülő­­­ grammonként 8 korona 75 HU*?. Ki akar hát az altásatlacok ro­vására a liszt kilogrammiás majd* nem 15 koronát keresni ? És az a nagy kérdés, a­mely másfajtán* várt ilyesminek a megakadályo­zására ás a szegény ember min­dennapi kanyarénak az olcsón való biztositására kellene szövet­kezni a vezető embereknek, sem pedig a különféle vállalatok hasz­nában való részesedésre. (Csajegyazsük, hogy e télre ültünk egy esetet. Az olésok it­ta f­elrekvirált basáért kapott a

Next