Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1920. október (16. évfolyam, 302-319. szám)

1920-10-01 / 311. szám

2 mmuummm/mewe bob­ kát, akik pénzért utszéli koldussá tettek, kiraboltak s nyomorba taszí­tottak. Lökd irgalmatlanul, könyör­telenül, amint ők sem ismertek ir­galmat, mikor gerincedet kaján mo­­solylyal szétzúzták s reád hozták a vörös hordákat, r­ád a világ leg­szemtelenebb faját, az oláhot! Ez a Move! Kíméletlen, könyör­telen harc mindenkivel szemben, aki nem keresztény fehér erkölcsű, aki nem becsüli meg a magyar hazát. Fáradságot nem ismerő munka, áldozattól visszariadni nem akaró, nem tudó szív, a rabmagyarság millióinak szenvedését megérző lé­lek; segélynyújtás a nyomorral vi­­askodóknak az ország határain kí­vül és belül ... Ez a Move! Csudálatos! Nógatás, biztatás kell, hogy minden magyar Move tag le­gyen. Csudálatos az a kurtalátás, a nemtörődömség a Move céljaival szemben. Csudálatos az a pénz­­éhesség, a fukarság, kapzsiság, alat­tomos rászedés, amivel a magyar lelkek tele vannak, amivel gyűlölik egymást, ahelyett, hogy a Move ke­belében megölelve egymást szent esküvéssel indulnának a felszaba­dító nagy munkára, amely újra egy­­gyé, erőssé, nagggyá tenné Csonka­­magyarországot. Ébredj magyar! * Lásd meg végre a téged elnyelni készülő sok veszélyt. Ébredj! Fogj kezet egymással, mint testvér a testvérrel! Rázd le magad­ról a szaklelküség 50 éves rabbi­lincsét s vágj neki erős, merész, ki­tartó lélekkel a bajok tengerének s megjön újra otthonodba, országodba a nyugalmas béke boldogsága. Magyar botnak­­ örül a talián.­­ A milánói Popola d’Italia egyik minapi számában közli budapesti levelezőjének a magyar botbüntetés­ről elmélkedő cikkét s e cikkhez a lap szóról-szóra ezt a megjegyzést fűzi : Az összes fajok és felekezetek minden rendű és rangú csatlósai­nak ellenére is nagy megelégedéssel tudatjuk ezt a magyarországi hírt és nagyon örülnénk, ha ezt az új intézményt a mi országunkban spe­kuláló és seftelő üzérekkel szemben is alkalmaznák. Mert ez a népség már csak a bottól félne, a büntető­törvénykönyv ritkán alkalmaz bör­tönbüntetést s spekulánsok bűn­tetteire. A pénzbírságokat ama ritka ese­tekben, mikor azokat rájuk húzzák, leszurkolják az összerablott pénzből s a szegény megnyúzott, becsületes nép megvetése még csak meg sem horzsolja eme „üzletemberek“ vas­tag arcbőrét. Ha azonban nincs is a lángosnak erkölcse, nincs is ön­érzete és üzleti lelkiismerete — csontja és húsa, (legtöbbször hája), annál inkább van és fel fog jajdulni, ha jól marokra fogott görcsös füty­kössel számolják le a büntetést. — íme, ilyen szívszakadva vár a magyar botot az a „műveit nyugat“ amelyre Rupperték és Bródy Ernőék olyan menydörgő hangon hivatkoz­tak a magyar nemzetgyűlésen . . . —­ Varga József képkiállítása vasárnapig lesz nyitva. Olyan meglepően hangulatos a kiállí­tás, hogy mindenki, aki látta, el­ragadtatással nyilatkozik róla. Kívánatos lenne, ha a kiállítást minél számosabban megtekinte­nék. A kiállítás reggel 8 órától 12 órág, délután 2 órától 7-ig van nyitva. VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1920 október isin­g­­a JimMí iinteápL A Hadigondozó hivatal útján végre új rend lép ma, októ­ber 1 én életbe a rokkantak illetményeinek kifizetésében. A hadigondozó hivatal igazgatója e tárgyban az alábbi tájékozta­tást teszi közhírré : „Azok a hadirokkantak, akiknek fizetési meghagyását a hadigondozó hivatal, nyugdíjuk folyósítása végett felter­jesztette a rokkantellátási hivatalhoz, a fizetési meg­hagyásuk (rokkant könyv) átvétele végett jelenjenek meg a hadigondozó hivatalnál a hivatalos órák alatt. — Nyug­­dijját mindenki, akinek irata rendben találtatott, a rokkant­ellátási hivataltól közvetlenül saját címére postán kapja, október­­­től kezdve. — Akik a hadigondozótól ez év­ben felvették elmaradt illetéküket és azóta nem kaptak, ugyancsak október 1-től postán fogják kapni a teljes ösz­­szeget, ami a legutóbbi kifizetéstől elmaradt. — Akiknek iratai nincsenek rendben, a hadigondozónál megkapják a további eljárásra a felvilágosítást “ thhhhhhb A kisüsti pálinkafőzésről A hatóság szíves figyelmébe. Az 1920-ik év ritkán előforduló gyümölcstermő év volt, a termelők a hulladékból sok cefrét gyűjthettek és ezt idáig nagy megadózással ki is főzhették, óránként 50 koronán felül, melyből a város is részesült és az üstváltságba, vagy dézmába a közönség is, a főzök is belenyu­godtak. Most azonban a szilva ki­főzésére nincs engedély, pedig a város ezt is megadhatja. Ehelyett központi szeszfőzdén akarják a szilvát kifőzni. Maga akarja a város a cefrét kezelni s azt a közönség­től a sok fáradsággal gyűjtött cefrét beszedni. Tehát bizonytalan haszonért elereszti a város a biztos hasznot, melyet a kisüstök után is szerez. A közönség a kisüstök működését kívánja, ez évtizedes kívánság már, a törvény is módot ad reá, s a kis­­üsthöz a közönség is örömmel viszi a cefrét, egyébbként pedig nagyon sok elrothad a tanyák közt s a köz­ponti főzde annak szinét sem látja, a­mi a városra is kár, a közön­ségre is. Én tehát, mint a nép megbízottja, a város és a közönség érdekéből, a magaméból is, mint jogos érdekelt fél arra kérem a hatóságot, hogy új nagy műnek felállítása és építkezés helyett engedje meg továbbra is a kisüstön főzést, ahol mindenki a saját cefréjéből a saját pálinkáját kapja­ vissza, ne adja oda a városa látott hasznot a látatlanért, — a pél­dabeszéd is ezt mondja. A kisüst még a patriarchális régi korszakból kedves emléke a kis­gazdáknak, tegye a város ezt az emléket működő valósággá most, adóztassa meg, viselni fogjuk, de az irántunk való figyelemért, mely a város érdeke is,­­köszönettel lesszünk. Felkérem a Gazdasági Egylet s a Kisbirtokos Szövetség t. vezetőit, hogy mint szakértők és igazlátók, mozogjanak a hatóságnál ily irány­ban. Tisztelettel Banga Sándor kisbirtokos, törv. kat. biz. tag. — Labdarúgás. A V. M. T. E. és a Szentesi Torna Egylet első baj­noki találkozója iránt a sportkörök­ben nagy érdeklődés mutatkozik, mert mindkét csapat egyenlő erejű ellenfél, bár az M. T. E. hét barát­ságos találkozáson győztesen került ki.­­ A mártélyi tegehalmi kör október hó 3-án délután 2 órakor gyűlést tart, am­elyre a tagokat tisz­telettel meghívja az Elnökség. A rokkant szövetség fiókja. A hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák nemzeti szövetsége Szeged szab. kir. városi és Csongrád vár­megyei csoportjának vásárhelyi fiók­ját szeptember 25-én délután fél 3 órakor a városháza közgyűlési ter­mében megtartott alakuló közgyűlé­sén Nagel Manó szövetségi elnök elnöklete alatt megalakította. A helybeli szövetségi fiók vezető­ségét a rokkantakból és hadiözve­gyekből kiküldőit jelölő bizottság, a gyűlés egyhangú lelkesedése mel­lett a következőként alakította meg: Elnök dr. S­o­ó­s István polgármes­ter, helyettese Imre Lajos ny. fő­gimnáziumi igazgató , alelnökök: Muzsi János főgimnáziumi tanár és Faragó Sándor v. tanácsnok, a hadi­gondozó hiv. igazgatója., titkár: Czékmán Lajos, pénztárnok: Mihály József rokkant, ellenőr: Szabó Lajos rokkant. A választmány tagjai: Olasz Károly, Forrai Bálint, S. Kovács Lajos, Hajdú János, Ciokán János, Lázi István, Széll János, Varsányi Imre, Kom­játi Pál, Szűcs Imre, Szűcs Sándor, Kiss Ernő, Asztalos Imre rokkantak. Barta Sándorné és Tilvay Andrásné k. özv. Minden a hadirokkantakat, özve­gyeket árvákat érintő levélközle­mény tudósítás ezen címre küldendő: „Rokkant nemzeti szövetség titkár­sága“ Helyben. Hadigondozó vá­rosháza emelet 19 a. szám. A téglajárdák ügye. Megfelebbezve a közgyűlési határozat. A diktatúra idején a Direktórium rendeletére a téglajárdák kényszer­­javíttatása is bekövetkezett, akár jó volt a járda, akár nem, felszedték, megfordították, újra lerakták. Természetes, hogy ez sok pénzbe került. A tanács a háztulajdonosok ter­hére írta elő a járdák javításának költségét. Igen sokan meg is fizet­ték már a kirótt összeget, vannak azonban sokan olyanok is, akik nem akarnak fizetni, akik azt vitatják, hogy a Direktórium törvénytelenül intézkedett, törvénytelen intézkedés pedig senkit se károsíthat meg. A múlt havi törvényhatósági köz­gyűlésen is szóba került már ez a dolog, a közgyűlés azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a járdajavítási költségeket a háztulaj­donosoknak kell megfizetniük. Ezt a közgyűlési határozatot Mó­­nus János dr. törvényhatósági bi­zottsági tag most megfelebbezte a belügyminiszterhez, így azután ha­marosan el fog dőlni, hogy kinek kell hát fizetni a járdákért. A városháza híre Prehoffer István dr. helyetti vaszéki ülnök állásáról lem. Valószínű, hogy Prehoffer Istve helyét helyettesítéssel fogják tölteni.* Miniszterelnöki leirat tudatja rossal, hogy a Kormányzó ki miniszterré Csáky Imre gróf­ vezte ki. A városi tanács felíl fogja tudatni az uj külügym terrel, hogy hazafias működő támogatja.* A hatósági szülésznők még­dig azt a fizetést kapják, a háború előtt kaptak. A népjólé­niszter ráírt a városra, hogy bák fizetését emelje fel. Most­veczky Imre dr. főjegyző tet terjesztést a tanácshoz, hogy bák fizetése háromszorosára tessék.* A napokban ismét razziáz­­ a rendőrség, melynek külön­ eredménye nem volt. Egy bár társaságot lepleztek le, a bar levő 470 koronát le is fog. A kártyázok ellen megindult­­ járás.* Soós István dr. polgármes­tai napon érkezik haza­­ pestről. Színház. Heti műsor: Pénteken: Kikapós patikárius (B. bér Szombat: „Kikapós patikárius“ (C.­­ Vasárnap délután: Lotty ezredesei. „ P este: Egy katona tört Dolgoznak a csempészek Lapunk egyik közelmúlt­já­ban írtuk, hogy Szilágyi Gyük nyettes főkapitány felhívta a­­ tanács figyelmét arra a magyar csempészetre, amit szegedi U sok űznek a lisszttel és búzává A főkapitány saját hatáskör is intézkedett, hogy a csempé­nek vége szakadjon. A rendőrség intézkedésének is lett a foganatja, tegnap a gödre tartó vonatot vizsgálták egy egész kocsira való lisztet í­telt le róla. Tíz—tizenöt—húsz 50 kilós tételek is kerültek. A­z őrség a lisztet elkobozta, a kit ellen pedig megindult az eljáró Szélhámoskodás a kukorica" Keresik a tettest. Sándor Imre Anna­ utca 2 . alatti lakosnál a napokban is lent egy fiatal ember, ki Tanke­nosnak mondotta magát s elő, hogy tiz mázsa kukoricája van,­lyet el szeretne adni. Pár perces alku után meg le üzlet, Sándor Imre a tiz mázsa koricáért 3000 koronát fizetei még zsákokat is adott, hogy a litás körül akadályok ne kele­­hessenek. A fiatal ur felvette a pénzt,­­ alá csapta a zsákokat s ezzel e­lógott­, az ajtóból vissza szólt: — Egy óra múlva itt leszek! Sándor Imre nemcsak egy de huszonnégy órát is várt, a kukoricás ember nem jött ki. A károsult tegnap a rendőrsé tett feljelentést, hol megindult a mozás, a szélhámost azonban nem tudták kézre keríteni.

Next