Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. február (17. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-26 / 46. szám

terheket, kincseket, kételyeket, gyö­nyörűségeket, hogy méltóan beszél­hessenek majd a művészet titkos nyelvén. Hogy milyen kevés egy ember­élet egy művésznek, arról beszél Hokuszaj példája. A nagy japán festő rajztudását az egész világ bá múlta. A japán szellem és taktika minden rafinériájával úgy tudott Hó­kuszáj pld. egy repülő madarat pa­pírra vetni, hogy annak minden szál tolla a maga helyén volt, minden izma a mozdulat pillanatnyi válto­zásaiban anatómiailag is a legpon­tosabban a helyére volt téve, egy­szer 90 esztendős korában, művész vergődése közben így szólt: „Ha még 90 esztendőt élhetnék, talán megtanulnék jól rajzolni!“ Az emberek türelmetlenek, felüle­tesek a művészettel szemben. Van­nak, akik nem restellik bevallani, hogy nem értenek hozzá, — ezek a kedvesebb emberek, — kiállhatat­­lanok azok, akik nem értve hozzá : trónusról beszélnek a művészetről. Sajnos a mi vásárhelyi népünket, iparosainkat, hivatalnokainkat, ke­reskedőinket, urainkat eddig nem igen hatotta át a művészet. Sem az iskola, sem az állam nem eleget tö­rődött eddig a művészetre neve­léssel. Holt tanítást kaptunk ezen­ a téren és egy kaptafára húztak ná­lunk a nevelők minden embert. Ta­lán természetszerűleg az iparos ka­pott a mesterségének „a legmegfele­­lőbb nevelést, mert Ő inaskorától kezdve benne élt a mesterségében, hallotta annak a lármáját, érezte a mestersége szagát, a mesterségéhez nőttek az izmai, hozzá hangolódott a lelke. Mechanikus mozgásban élt, látta nőni a kezén a munkát, befe­jeződni , megismerte a mesterségé­hez tartozót és megtanult teremteni. Valamikor hajdanában a művész és az iparosmester indulása közt nem is volt különbség. Régebben a legtöbb világhírű művész mint ipa­ros kezdte a mesterségét és abból növekedett, finomodott művésszé. Ghirlandások, Della Robbiák inasok voltak. Az alkalom növelte akkor a jó iparost, a kiváló iparost, a mű­vésszé lett iparost egy-egy nagyobb építkezés, bazilika, vagy főúri­ palota építése közben. Ott tanulták faragni a márványt, festeni a képet, ott csi­nálták a mozaikokat, gobleneket. (Folytatása következik.) hite, hogy erre a tárgyalásra a szov­jet kormány Kohn-Kun Bélát küldte ki. Ezek a tárgyalások még nem fe­jeződtek be és remélhető, hogy rö­videsen megegyezés jön létre. A második akadálya a hazaszállítás­nak a pénzkérdés. A magyar valuta leromlása azt hozza magával, hogy tízezer fogoly hazaszállítása hatszáz­millió koronába kerülne. Ezt a hor­ribilis összeget a magyar társada­lom és a magyar állam­­csak nehe­zen tudja előteremteni. A harmadik nehézség technikai akadályok. Ez időszerint mintegy hatvan-nyolc­vanezer magyar hadifogoly van még Oroszországban, akiket haza kell szállítani, leszámítva azokat, akik nem szándékoznak visszatérni ha­zájukba. A hadifoglyok ügye a nemzetgyűlés előtt. A külügyminiszter nyilatkozata. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén Széchenyi Viktor gróf interpellált a magyar hadifoglyok kétség­bee­jtően szomorú helyzetéről. Az interpellációra Grátz Gusztáv külügyminiszter válaszolt. Kijelenti, hogy nagy tévedés az a híresztelés, mintha hadifoglyainkat szándékosan hagynák Oroszországban azért, mert bizalmatlanok vagyunk és félünk a bolsevizmustól. Éppen ellenkezően, honfitársainkat nagy szeretettel vár­juk és türelmetlenül várjuk azt az időt, amikor hazaszállíthatjuk őket. A haza hálája és szeretete kö­szönti őket és minden áldozatot meg fogunk hozni, hogy mennél előbb visszatérhessenek otthonukba. A hazaszállítás érdekében tárgyalá­sok folynak hosszabb idő a szovjet­kormánnyal. Legújabban is Revál­­ban tárgyaltunk. Megjegyzi itt, hogy nem igaz a külföldi lapoknak az a­ ­ porosz választás végleges eredménye. A polgári pártok fölényes győzelme. A porosz kormány átalakul. A porosz tartománygyűlési választások a polgári pártok nagy győzelmével vég­ződtek és a polgári pártoknak a szocialis­tákkal és kommunistákkal szemben hatá­rozott többséget biztosítottak. Az eddig beérkezett eredmények szerint 399 képviselő tekinthető megválasztottnak. Ehhez járul még a felsősziléziai 22 kép­viselő, úgy, hogy a képviselők száma 421. A megválasztott képviselők pártállások szerint így oszlanak meg: Polgári pártok Összesen 171­­ A választások mindenütt a legnagyobb rendben folytak le. A szocialisták berlini szócsöve, a „Vorwärts“ című lap megálla­pítja, hogy Poroszország lakosságának nyolckilenced része és a szocialista válasz­tók négyötöd része a bolsevizmus és kom­munizmus ellen nyilatkozott meg. Érdekes, hogy a vörösnek hiresztett Berlinben 961 ezer polgár szavazatot adtak le 954 ezer szocialista szavazattal szemben. A porosz kormány, amely eddig fele­részben szocialista és felerészben polgári volt és többségi szocialistákból, a cent­rumból és a demokratákból állott, most teljesen át fog alakulni és bizonyára a birodalmi kormányhoz hasonló összetételű koalíciós kormány alakul, amelyben a szocialisták egyáltalában nem vesznek részt. A francia külügyminisztériumnak félhi­vatalos lapja, a­­Tempse február 18-iki számában, a választások előestéjén, azt írja, hogyha a két konzervatív és monar­­chista párt, a német nemzeti párt és a német néppárt a választáson a szocialisták és demokraták rovására győzelmet arat, a német külügyminiszter, Simons dr, a lon­doni értekezleten olyan követelésekkel fog ■ előállni, amelyek az ántantot igen kelle­metlenül érintik. A „Temps"-nek ez a fé­lelme, úgy látszik, valóra fog válni, mert a két monarchista pártnak most összesen 130 tagja lesz a porosz tartománygyűlésen, holott eddig csak 71 képviselőjük volt. Ezzel szemben a szocialisták és az őket támogató demokraták arányszáma lénye­gesen megcsappant. A polgámester megkereste az át­vizsgáló bizottságot, hogy a sör irányárának megszüntetésére nézve intézkedjék. A sör ugyanis szabad forgalom tárgyát fogja képezni. A Tevél gyűlése f. hó 27-én dél­után 3 órakor lesz a közgyűlési te­remben Soós István dr. polgár­­mester elnöklete alatt. A meghirdetett átkaparói állásra újabban Csordás Károly is pályázott. A polgármesteri hivatalban Nagy Ferenc dispanzációja alkalmából 50 koronát adományozott a rokkant katonák részére. Az egri hordógyár levelet írt a tanácsnak, hogy a tűzifát küldené, azonban a város vagonokat eszkö­zöljön ki. A polgármester megtette a szükséges intézkedéseket. A belügyminiszter helybeh­agyta a közigazgatási bizottság azon hatá­rozatát, mellyel Simon Vincét hiva­talvesztésre ítélte. Német nemzeti párt..............................73 Német néppárt.......................................57 Katolikus centrumpárt ...................90 Demokrata párt....................... 26 Gazdasági párt . . ......................... 4 Összesen 260 Szocialista pártok Többségi szocialista........................113 Függetlenségi szocialista .... 28 Egyesült kommunista........................30 A sárosháza Mrd. A helybeli bérkocsis ipartársulat 1 kérelmet adott be a tanácshoz az­­ árszabályban előírt inspekciós rend­­­­szer apasztása iránt. A kérelmet a­­ tanács legközelebbi ülésén tárgyalni fogja. Fejérváry Bertalan tanácsnok be­jelentette a polgárm­­­esternek, hogy a közellátási hivatalt Dobó Ferenc­­től átvette és Kristó Máténak át­adta. Az átadás alkalmával mindent a legpéldásabb rendben találtak. A belügyminisztertől egy leirat érkezett, mely közli, hogy az Ame­rikából visszavándorlók lelketlen ügynökök kezébe kerülnek, akik a hazajövőket kizsarolják. A miniszter utasítja a hatóságokat, hogy az ilyen ügynökök ellen szigorúan járjanak el. Betörés a Teleki­ utcáig. Elvitték a lisztet. Vakmerő betörés történt a napok­ban Kiss Imre gazdálkodó Teleki­utca 32. szám alatti házánál. A be­törésről tudósítónk a következőket jelenti: Kiss Imre Teleki utca 32. szám alatti gazdálkodó a napokban fele­ségével együtt kiment a tanyára, lakásuk üresen maradt. Tegnap reggel, mikor a piacra bejöttek, vették észre, hogy távol­létük alatt a lakásban idegenek jár­tak. Szétnéztek, a kamra ajtót fel­­feszítve találták, egyéb azonban nem hiányzott, mint a liszt. Való­színű, hogy valami elkeseredett ke­­nyérjegyes váltotta be Kissék kam­rájában a lisztutalványát. Kiss Imre a történtekről panaszt tett a rendőrségen, a nyomozás megindult, a tetteseket azonban még nem tudták kézrekeríteni. Természetes dolog, hogy tovább kutatnak a betörő után. Ki volt a tál alatt? Mikor a szomszéd ravasz. — Történt pedig csütörtökön délelőtt, hogy Moha Lajos Berkenye­ utca 36. sz. a. lakos kedvenc tyúkja, már amennyiben kedvence, hogy mindennap megtort, — átrepült a szomszéd partijára. Moháék rögtön meginvitálták a szom­szédot a tyúk irányában, de az a világ legártatlanabb arcát vágva, kijelentette: — Nem tudok róla, nem láttam ! A lakonikus kijelentésbe Moha Lajos nem nyugodott meg, keresni kezdte a tyúkot. Keresés közben a konyhában is bevetődött s onnan a szobába. Itt különös hang ütötte meg fülét, mely az ágy alól hallatszott. Moha lehajolt, erre a szomszéd rá­szólt : — Jöjjön onnan, hogy mer ott kutasz­­kodni ! Moha nem sokat adott a szomszéd­ba­ A Fehér rózsa rövidáru üzletemet­­ helyeztem, hol mindenféle cipő szinü harisnyák, szallag csipke, keztyü, férfi és női szabó kellékek, 400 és 1000 yardos cérnák, pamutok minden színben és mindenféle rövidáru cikkek a legolcsóbban kaphatók ROBITSEK JÓZSEF rövidáru kérés­ig .......... kedőnél Andrássy-utca *2. szám. 6975-G rancsára, felemelte az ágy alatt lev­­at, mely alól kiröppent a keresett t. Most már a szomszéd hallgatott el Moha lett beszédes, annyira beszéde, hogy a rendőrségig meg se állt, ott­­ elmondta a történteket, igy azután az ügy­nek a bíróság előtt lesz folytatása. HÍREK­ ENDRE BÉLA szerdán este odaült az Iparegylet felol vasó asztala mellé s az ő sima, végtelen­ előzékeny, halk szavával regélt nékán egy misztikus, csodásan szép világról,­z eszménynek, az örök szépnek meseorszá­gáról. Hűvös teremnek félhomályába szárnyakat kapott a lelkünk s röpült fel magasba, egy alig sejtett álomvilágba, művészetekről beszélt s a művész érez meleg szavával, a léleknek szivárványó ecsetjével irt meg előttünk egy uj hőskö­teményt, melyben nincs harci lárma, nem dörögnek az ágyuk, nem kattog a puska nem feszül egymásnak a férfiizom, hau© halkan koppan a véső, lelkek hulláma száll az örök szép dal s a vászonra séf­­mesen, szerelmesen simulnak az ecs színei. Hol nem rombol a teremtés kori­nája, hanemi maga csap fel teremtőnek ; Isten orcájára megalkotott ember. Hábori világégése, forradalmak orkánja alatt ési a kezünk durvult el, de a szivünket széj­nek szomlyazójává tette a szenvedés ; élni, a haladni, a jónak lenni akarás. Da­lul fűszerezzük az élet robotját, dalli örülünk s nótával hessegetjük él szivüi körül a bánat lomhaszárnya sötét mad­rát... Az élet rútságában lelki vágyak­zással nézzük a szobor plasztikusság mögött a szimbólumot, a kép szelíd Sé­neit, melyekből az élet tekint le reánk­­ örök asszony angyali szempárjával, ü­­­vösség ígéretével, vagy kárhozat átkává a bogárhátu kicsi ház szomoru ködéve a végetlen róna májusi napsugarával, csí­kos délibábjával, melyben ott rezeg ága kodó kútgeat mellett az aranykalász,­­ virít a pipacs, meg a kankalin" ott delel gulya, ott rezeg a tilinkó andalító szava dalol a pacsirta, látszik szürke szárny rebbenése s muskátlis álmos szemét akácok közül kémlel ki a kicsi feh tanya .. . Sehol alkalmasabb helyen ne regélhetett volna erről a szivárvány mesevilágról Endre Béla, mint annál a­­z olvasó asztalnál. Mert a művész és ipar testvérek. Együtt keltek útra ősidők­ fogva; emez fogta vándorbotját s me világot látni, vándorolni oda, hol a mestt kéz remeket készít. Amaz fogta a vésős tollát, ecsetjét s ment, hogy teleszivja , két szeretettel, ihlettel, tudással, öné Béla is odajárt. Volt az örök vá­rban állt szelíd áhítattal, levetett la­kai örök szépségnek szentelt csipkepokraiba hol ott lebeg a templomi hangulatban művészet koronázatlan fejedelmeinek em­léke. Járt a világ ragyogó szépségű, ce nagy városában s szívta magába a Száj szent vizének bűvös csodáját. S akkor­­ jött ide, ami csókos szent vizünkhöz, szőke Tisza partjára, a könyező füzek a az aranykalász mellé s itt forgatja az­ ecsetjét az ősugaron, az öreg diófa, álmos szemű kicsi tanya, a rozmaring s százszorszép szomszédságában s lila virá almafák alatt. Egyszer útra keltünk már mindnyájan : a vándorlegény, a vá­dorművész, a tollforgató s mind azok,­­ az aranykalászt áldássá verejtékezik földből Egyszerre útrakeltünk mind s­áf­tűk az élet nagy vándorlását. Jártunk Puccini földjén, álltunk a Veres’csigii­l­kotása előtt, birkóztunk Tolsztoj megv dúlt népével s láttuk az Ígéret földt Sokat szenvedtünk, sokat jártunk, sol megtanultunk, sokat láttunk és sokat bic értünk. Egy uj Niebelung ének akkor­ szálltak szerdán este a lelkünkre. A mikor langyos eső hull a szomlyahó földre, úgy nyelte lelkünk a színes uj vil édes permetejét. Szelídek voltunk és sá­pat álmodtunk. De jó hogy­ leült Endre Bi a felolvasó asztal mellé . . . — A városháza közgyűlési te­rében vasárnap délután fél 5 óv kezdettel tartnak meg a szabadu­tatási előadások, ifj. Bányay Laj főgimn.­tanár: Vallásosság és­­ kölcsi élet címen. — Tölcséry I­­ván főgimn.­tanár: Az olvasás m részetéről tart előadást. Az előad­­ok sorrendje a helyszínen állap­totik meg. Az épp oly érdekes, mi értékes előadásokra felhívjuk a ma közönség figyelm­ét.

Next