Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. december (17. évfolyam, 272-301. szám)

1921-12-01 / 272. szám

gombkötő árusítok. őrt veszek. [ászén. szabolcsi zenek, ete valódi vagyon­­üzem­­napi ára ^ózsief, *nél. 'plafon 7S. nény. kSzkirrt te­­r továbbá a folytán elö- 1 eladására a 1) reggel fái 9 - ik napján, verést tartok, lettel meghi­temelet ISsz.) ás a háztelkek elő térrajzok 1 megszerez­heti Ede M főmérnök. 3 és nagy­­gészséges k­­árolható alatti i­rt ékezete. "M­­ kőbányai l­ ajánla­­nhatárhoz • 307 :A 10S íA 1. készlet­­ alatti íj­aink itkezete irható itt. 1. sz. két 5 szoba, konyha, tálló 10 mellékhe­­z, egyik el azon­­att sür­­i 58. sz.46 fognak iái ahhoz, hogy mindazt visszasze­rezzük fegyverrel, amit el­raboltak tőlünk igazság­talanul és szívtelenséggel. Népies nyelven szólva, valami bűzlik Dániában. Nyugaton ba­j van. Már őszintén megmondja a francia sajtó, hogy Anglia megrövi­dítette, magyarán megmondva meg­csalta az osztozkodásnál. Viszont az angol lapok nyíltan szemébe vágják Franciaországnak, hogy a hátuk mögött paktál. A sajtó még önmagában nem csinál háborút, mert ahhoz nem elegendő, de Bri­­and és Loyd George már igenis tudnak háborút csinálni. Két kicsi hír jön : az egyik azt mondja, hogy Briand francia miniszterelnök elin­dult haza az amerikai kongresz­­szusról, ugyanakkor Loyd George útra kelt Amerikába. Tehát már olyan jóban vannak, hogy kikerülik egymást az utcán. Mi azonban nem bízzuk a sorsunkat a gutaütésre, tehát másfelé fordítjuk tekintetün­ket. Egy nagyon szenzációs könyv jelent meg tegnap Rómában. Nitti volt olasz miniszterelnök írta. Rend­kívül szépen nyilatkozik rólunk és őszinte igazságokat mond Nitti el­nök. A rólunk szóló részt azzal kezdi, hogy Magyarország szenvedte a legnagyobb területi és nemzet­­gazdasági veszteséget. Ezt a sze­gény nagy országot — írja Nitti — oly kíméletlenséggel kezelték, ame­lyet csak a környező népek zsák­mányt kívánó mohóságával és azzal magyarázhatunk, hogy ezek a gyen­gébb népek teleintve látván a náluk erősebb Magyarországot, azt telje­sen tehetetlenné akarták nyomorí­tani. Egyetlenegy helytálló ok sin­csen, amelylyel igazolni lehetne a Magyarországgal szemben elköve­tett erőszakosságokat és pusztításo­kat. Kemény szavakkal ítélkezik a román megszállásról, amelyet rend­szeres rablásnak és rombolásnak mond. Nitti részletes statisztikai adatokkal is igazolja, hogy Magyar­­ország területét, lakosságát és nem­zeti vagyonát mekkora veszteség érte. Majd szívbemarkoló sza­vakkal emlékezik meg a ma­gyarság példátlan katonai eré­nyeiről. Gúny, hogy a trianoni szerződés gazdasági és pénzügyi rendelkezései igen súlyos terheket raknak olyan országra, amely csak­nem mindenét elveszítette. A Ma­gyarországról szóló fejezetet ezek­kel a szavakkal végzi Nitti: Nem tagadom, hogy mélységes benső megindultságot éreztem 1920 január 18 án, amikor Apponyi Albert gróf Párisban a békeértekezleten Magyar­­ország igazságait fejtegette. Bár elő­adása feltétlenül meggyőző volt, még­sem talált meghallgatásra. Mindamellett Magyarországnak még lehet reménykednie. Nép, amely olyan lelki állapotban van, mint mostanában a magyar nép, ideig­­óráig kényszer alatt eltűrheti mos­tani helyzetét. Azonban el lehet-e várni, hogy ne keressen és ne használjon fel minden alkalmat arra, hogy visszavegye mindazt, amit igazságtalanul elraboltak tőle. Hódrrexővásárhely, 1921 december 1., csillórtörtök. Ara 3 korona. XVII- évfolyam 272 szám. Előfizetési ár VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA helyben: Egész évre . . 500 K Fél évre____ 250 K Vidékre: Egész évre . . 600 K Fél évre .... 300 K Telefonszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Bmvástrt­alf, Konutt-ttr. A­mint az Új Barázda írja, a kor­mány nagyon komolyra fogta és szi­gorúan veszi a vagyonváltságról szóló törvényt és a december 6-iki határidőt. Ugyanis a törvény rend­kívüli kedvezményt biztosít azon gazdák részére, akik december 6 ig előlegként befizetik az állami adó­hivatalban földváltságukat, midőn megengedi, hogy búzájukat addig mázsánként ezer koronás árban vált­hassák meg a tőzsdei 2500 koronás búza ár helyett. Rámutatott az Új Barázda arra is, hogy már a gazda­­szövetség kérte a kormányt, hogy hosszabbítsa meg a december 6-iki határidőt, de a kormány arra nem volt hajlandó. Aki tehát addig nem zójja le váltságát, akkor esetleg ké­sőbb 2 és félszer annyi váltságot kell fizetnie. Az állampénztár az előleget elfo­gadja. A­ki be akarja fizetni vált­ságát, kérjen a városi adóhivatal 22 számú szobájában fizetési iga­zolványt s azzal menjen fel az öreg gimnáziumba, az állampénztárhoz, hol kiszámítják, mennyit kell fizetnie. Tájékozásul még a következőket kö­zöljük. I Nitti könyve voltaképpen valamennyi békeszerződés módosítását követeli Inter 11-li ismiti­te 110 ns 20 broviter A postapénz marad forgalomban. Az utolsó percben a 10 és 20 ko­ronás lebélyegzett pénzek becserélésének idejét december 15-ig meghosszabbították, de csak az állampénztár cseréli be azokat,­­ és legvégül szinte harsogva hirdeti, hogy enélkül vége van Európának. Nagy izgalmat okozott mindenfelé az a körülmény, hogy a 10 és 20 koronás lebélyegzett osztrák-magyar bankjegyek becserélésére kitűzött határidő lejár s annak meghoszabbítására intézkedés nem történt. Növelte a nyugtalanságot az, hogy a becserélésre egy hónappal ezelőtt kiadott rendelet azt sem mondotta meg, hogy november 30 ika után levonással becserélhetik-e ezeket a bankjegyeket. Végre megjött az intézkedés. A hi­vatalos lap tegnapi száma közli a pénzügyi kormány rendeletét, mely ki­mondja, hogy az osztrák-magyar bank 10 és 20 koronás jegyeit becseré­lésre december 15-ig veszik el az állampénztárak. Fizetésként nem tarto­zik azonban elfogadni senki, sem üzlet, sem pénztár, sem takarék, sem posta, tisztán kizárólag az állami adóhivatal. Mull­itti tini árat állat k­iülsigtel. A pénzügyi kormány ragaszkodik ahhoz, hogy csak december 7 ig adja meg az ezer koronás búzaárkedvezményt, azon túl tőzsdei árat számol.­­ Aki legalább egy évig volt fronton, aki egynél több gyermekes özvegy, vagy ötven százalékos rokkant, 50 holdon aluli birtoka után decz. 7-ig 670 koronában váltja meg búzáját mázsánként.­­ Szőlő- és erdőbirtoknál nem kell vigyázni ilyen határidőre, mert ott nem búzában van megállapítva a vagyonváltság, hanem pénzben. A földvagyonváltság alól mentesek az állami, községi és kulturális alapít­ványi birtokokon kívül az egy ka­­teszteri holdat meg nem haladó földbirtokok s a kiosztott házhelyek. Aki egy évig volt a fronton s 50 holdnál kisebb a birtoka, a vagyon­­váltságnak csak kétharmadát fizeti. Ugyanennyit fizetnek az egynél több gyermekes hadiözvegyek s a hadi­rokkantak is, ha legalább százalékig váltak rokkanté. Teljesen mentes a vagyonváltság alól azon egynél több gyermekes hadiözvegy s 50 száza­lékos vagy ennél súlyosabb hadi­rokkant, akinek földbirtoka 5 hold­nál nem nagyobb.* A kormány egy pesti forrás tudó­sítása szerint már foglalkozott a búzaváltság további díjával és azok részére, kiír december 6-ig nem fi­zetik be a mázsánkénti ezer koronás váltságokat, dec. 7-től kezdve 2537 koronát tartoznak fizetni. Bernátsky Ferenc apát öröké. A Bernátsky Ferenc apát elhalá­lozásával megüresedett plébánosi tisztségre dr Hannauer István me­gyéspüspök a pályázatot meghirdette, akként azonban, hogy a plébániát ketté osztotta, mert később felépí­tik a második templomot is vala­hol a lakhatban. A kettéválasztás­nak semmi akadálya nem volt, mert a vásárhelyi plébánia vagyona felér egy kisebb püspöki stallummal. A választást az egyházközség szá­zas bizottsága december 15-ére tűzte ki. A választás úgy fog megtörténni, hogy a püspök úr a pályázók kö­zül kijelöl hármat s a százas bi­zottság abból választja ki plébános­­sát. Mikor ezt a megállapodást lé­tesítette az egyház, annak idején a hívek egy része úgy óhajtotta meg­oldani a kérdést, hogy a pályázók közül az egyház jelöljön ki hármat s a három közül a püspök úr ne­vezzen ki egyet. Ez a gondolat azonban kisebbségben maradt. Czáfol Take Joneska. A Morningpost című angol lapban ok­tóber végén hosszabb cikk jelent meg Magyarországról, amely megállapította, hogy Magyarországot semmiféle felelős­ség sem terheli a világháború kitöréséért. A cikkre Take Jonesku válaszolt és tilta­kozott az ellen az állítás ellen. Take Jo­nesku levelére viszonválaszként Newton és Sydenham lordok védelmükbe vették Ma­gyarországot és rácáfoltak a román kül­ügyminiszterre. Newton lord bebizonyítja, hogy Tisza István a szerb kérdésben a katonai meg­oldással szemben a diplomáciai elintézést pártolta A valóság az, hogy Tisza elle­nezte a háborút, amíg csak tudta, de ami­kor a háború kikerülhetetlenné vált, teljes erejével ment bele a küzdelembe A ma­gyarok nem cselekedtek úgy, mint mások, akik később aztán learatták magatartásuk gyümölcsét. Take Jonesku — folytatja a nemes lord — nyilatkozatával talán mentséget akar biztosítani arra, hogy a románok Erdély­ben a kisebbségi szerződést állandóan és szemérmetlenül lábbal tapossák Sydenham lord levelében kiemeli, hogy amióta a békét aláírták, ádáz propaganda indult meg Angolországban Magyaror­szággal szemben, amely propagandának az eredete teljesen nyilvánvaló. Mártély és a tífusz. A meghökkenés azonban a mártélyi nép­nél nem igen tart tovább, mint a hold­­árulás szokott, azután feledésbe megy náluk a kár és veszteség és minden­mi a tífusz nyomában jár és visszazökkennek ismét a régi csapásra, amelyet két oldal­ról a „tamáskodás” szegélyez, az út teteje pedig a hitetlenséggel van simán kikö­vezve. Az eset egyébbiránt időtlen idők óta tart így és ismétlődik, talán attól kezdő­­dőleg, mikor az első megtelepülő a víz partján helyet foglalt és sátort vert. Az eltérés jóformán csak abban van, hogy egyik esztendőben ez a betegség na­gyobb számban ült az emberek hasára én többet dézsmált be a halainak, a másik­ban ellenben szórványosan fordult elő és megelégedett azzal, hogy akit megtáma­dott, csak az erejét adja át neki és tehe­tetlen maradjon egy időre. A föld különben is a kezére játszott. A víz mentén és partján a gazdag iszap­ban gazdagon termett és buján tenyészett a növényzet és a vízáradás alkalmával az új iszaptenger elborította és maga alá te­mette azt, hogy a következő tavasszal még szebb és gazdagabb tenyészet következ­zék el a helyén és nyomán Hosszú idők növényzete került itt évről évre egymás tetejébe, miknek az össze­gyűlt és megmaradt tömege a körülmé­nyek szerint korhad vagy rothad és lass­­sanként emésztődik meg és vál­tzik ismét azzá, ahova jutott. Tudnillik földdé. A rothadásban levő anyag a földbel fészkévé lesz a nyavalyák mérgének és ez a méreg nemcsak hogy megmarad­ott hosszú időn keresztül, sőt ha a körülmé­nyek jól szolgálnak és kezére játszanak, szaporodik is vígan és felettébb nagy­mértékben és állandóan veszélyezteti az ottlakókat. A veszély különössen fennáll akkor, ha a nyavalya okozója belejuthat a talaj­vízbe és azzal tovább a kútba, amely a lakosok vízszükségletét elégíti ki. Szerencsére Mártélyon erre a lehetőség mindezideig végtelen kicsé volt. Nagyon könnyen el lehetne számolni és sorolni azokat a kutakat, amelyek a falu­ban fölépültek eddig, mert a nép sok mindenfélére gondolt, ami a részére ki­­vántatódott és szükséges volt a lakásnál és az életsora könnyűvé tételénél, de két ásásra és építésre nem szánta rá magát alig egy-két ember, az is jóformán csak azért, hogy tűzvész esetén kéznél legyen a legtöbbet érő védő eszköz és ba fatolta a módja, hogy egy két darab jószágot tart­son, annak a vízszükséglete biztosított le­gyen. Az ivóvize pedig, ami naponta kellett a számára, kitelt a Tiszából. Végtelen kár, hogy a fertőzés útját és eredetét a tífusz nyavalyánál Mártélyon soha nem keresték, nem kutatták, mert szinte bizonyosra lehet azt venni, hogyha nem is minden esetben, de nagyobb részt el lehett volna menni az indán a baj ere­detéig és annak gyökeréig. Az esetek nagyszámában ugyanis a be­tegség mérge a vízi utat választja és ke­resi és azon haladt ott is lefelé és került ide; a mártélyi ember pedig odament a a helyébe és elhozta a víztartó edényiba a Tisza vizével együtt. Természetes, hogy a méreg ma már ho­nosságot szerzett és nyert az odavaló földben is, mert hiszen a betegtől szár­mazó és kikerülő ürülék­anyagok a köny­­nyelműség folytán minden különösebb ne­hézség nélkül juthattak be a földbe a maguk teljes ártalmával. Ma még a mód és alkalom, valamint a lehetőség sincsen meg arra, hogy ez az ártalmatlanná tevés minden időben és módon végrehajtható legyen, míg ott a fertőtlenítő állás megszervezve és felál­lítva nincs. Addig meg kell elégedni azzal, hogy a künn megforduló orvos a védekezés dol­gában elmondva a szükséges tennivalókat, apelláljon a lakosok értelmiségére és azok becsületes munkájára és a jószándékra. IL

Next