Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. március (19. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

Tele rajveszékelték ismét az egész világot, hogy Ma­gyarországon, aki szólni mer, annak lakására „pokolgépet“ kül­denek, akár képviselő, akár szer­kesztő, akár goj, akár zsidó. S a bombákról a fegyverszakértők­ — akik sem a Kassai, sem a nagy, vagy kisantant szép szeméért nem hazudnak — megállapították, hogy inkább használhatók cso­koládés doboznak, mint robban­tásra. Egy millió koronát tűztek ki mégis annak részére, aki a bombamerénylőket akár­­,élve, akár halva kézrekeríti. Éppen nem mondják ilyen szigorúan, de csak így jön az ki. A tettes, vagy tettesek, ahogy ,a liberális sajtó a személyleírást megállapítja : a két szép szőke gyerek még nem ke­rült meg, de az ügy maga aligha le nincs már álcázva. Ugyanis a nyomok maguk nagyon gyanúsan éppen befelé vezetnek, oda a li­berális et komp társaság körébe. Nem mondjuk, hogy így van, de a sejtés nem alaptalan, hogy az egész csak hangulatkeltésre volt hatírozva, vagyis inkább olyan volt, mint az önbetörés. De ha ez a gyanú nem elég, vizsgálód­junk csak egy kicsit olyan irány­ban, amely túl van a bombák szféráján. Új pártalakulással kí­sérleteztek csak nem régen, mely­nek nyilván nem volt más célja, mint hogy a keresztény nemzeti irányzatnak adjon olyan tust, mely egyelőre élét veszi el annak. Majd feláll a nemzetgyűlésben egy piros szegfűs képviselő és elkurjantja magát : hallatlan go­noszság, a kor szégyene, hogy „ártatlan“ embereket sínylődtet­­nek Zalaegerszegen az internáló táborban és ott kutyahússal ete­tik őket. S a műfelháborodással parlamenti bizottságot erőszakol­nak ki, amely jobb ügyhöz méltó buzgalommal, fáradsággal megy hazaárulók, sikerek, világcsavar­gók, notórius munkakerülők, el­itélt kémek és el nem távolítható toloncok közé. Ott az első perc­ben kisül, hogy az egész csak hasból kapott nóta és az az el­itélt, aki szóban van, volt gyep­legény, volt hóhérpribék, aki kedv­telésből ette és eszi a kutyahúst. És kisül, hogy egy csomó go­nosztevő és ellensége saját nem­zetének, az internáló táborban is aránylag jobban él, mint 2—3 millió ember Magyarországban, akik a mindennapi betévő falatot se mindig tudják kiverekedni az élettől. Kiderül, hogy mind üres vád és felfújt hólyag, mely az első fogásra elpukkan, de mi­korra durranását meghallják, már tele van a világ, mert a liberális sajtó teleüvölti, hogy itt kutya­­hússal etetik a politikai foglyokat, hogy itt bombát vetnek arra, aki szólni mer, szóval hogy a Bal­kán nem a Szávánál végződik, hanem ott kezdődik felfelé. Szó­val sikerült ismét teleordítani a világot, akkor, mikor a kisantant éppen meg akar ölni, amikor az ellenségeink meg akarnak enni, amikor a koronánkat lerombolják, tehát ezer külső ellenséghez csat­lakozik erjesztő, bomlasztó, aljas )­­. Hódmezővásárhely, 1923 március 1 Csütörtök XIX. évfolyam 48. szám. Ara 15 korona. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Előfizetési ár helyben: Fél évre.......... K Negyedévre ... K Vidékre: Fél évre........... K Negyedévre ... K Telefomszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP orgyilokjával a belső, ők. Ha van a lelkünkben még keserűség, ha van felháborodás és önérzet, mind­nek ide kell kigyúlnia a homlo­kunkra és az öklünkbe gyűlni. Megmutatni, hogy itt a nemzeti, magyar, keresztény gondolat a vezéreszmény s ezen a földön az istenen kívül csak egy ur van s az a magyar ! .. . Minden gazda öntethet 200 dohánypalántát magának, de a 200 tű után dij címén 50 kilogramm búza megfelelő tőzsdei árát kell illetékben befizetnie. A kisüstöt törkölyre és tengerire is kérik a kisgazdák,­szik addig, mig a kisüstöt egészen szabaddá nem teszik. Szilvára és cefrére meg van ugyan már, de ez nem elég. A gazda télen a drága kukoricát kénytelen föletet­ni állataival. Ha bizonyos korlá­tok közt megengednék a lisztes anyagból a pálinkafőzést, akkor egy méter mázsa tengeriből kap­nának 24 liter pálinkát. Ez 500 koronájával 12 ezer korona, ami­ből 4 ezer korona a kincstári ille­ték, a gazdának megmaradna 8 ezer koronája, vagyis vissza­kapná a tengeri árát és azonkí­vül megmaradna takarmánynak a moslék. Tehát a kincstár is jól járna, a gazda is. Az állatnak volna takarmánya s a gazda nem szorulna a butikusok pálinkájára. Említettük már lapunkban, hogy a kormányzó pártban felmerült az a kívánság, hogy bizonyos meg­szorításokkal és az illeték feleme­lésével ezután is engedélyezze a pénzügyminiszter a saját haszná­latra szánt dohánytermesztését. Mint most értesülünk s amint azt Csontos Imre kisgazda képviselő Kisújszálláson, beszámolójában bejelentette, a pénzügyminiszter­rel megtörtént a megállapodás, melynek értelmében 50 kgr. búza illeték ellenében minden gazdá­nak meg fogják engedni hogy 200 fv dohányt neveljen a saját hasz­nálatára. Erre vonatkozólag a rendelet hamarosan meg fog je­lenni. Bejelentette Csontos Imre képviselő azt is, hogy nem nyug­­ ül kell jönnie a annak napnak, amelyen a magyar igazság győzedelmeskedik! Nagy feltűnést keltett az a cikk­sorozat, amely a magyarság küz­delmes helyzetéről jelent meg a­ svéd sajtóban. A cikk szerzője, Waldemar L­angle­ személyi ta­pasztalatok és megfigyelések alap­ján számolt be Magyarország helyzetéről. Mindenekelőtt megál­lapítja, hogy Magyarországon sem­miféle háború-készülődés nem tör­ténik és figyelmezteti olvasóit, hogy ne üljenek fel a Magyaror­szágról terjesztett ellenséges hí­reknek. Hangoztatja, hogy Daru­­váry külügyminiszterrel folytatott beszélgetésekből is azt látja, hogy a magyar külpolitika békés meg­egyezésre törekszik mindenfelé. Különösen fontos és figyelemre­méltó a Daruváry külügyminisz­terrel folytatott interjúnak az a be­fejező akkordja, amelyből kitűnik, hogy a magyarok aggodalommal tekintenek a Ruhrvidék megszál­lására, mert attól tartanak, hogy a kisantantnak hasonló szándékai lehetnek. A svéd cikk nagyon tár­gyilagosan és elismerőleg nyilat­kozik a magyar álláspontról. Meg­állapítja, hogy mindenki ismeri ennek a helyzetnek a tarthatat­lanságát és el kell jönnie annak a napnak, amikor a magyar igazság győzedelmeskedni fog. Szükségesnek tartja hangoztatni azt a szomorú tényt, hogy a mos­tani megcsonkított Magyarország erőtlen arra, hogy maga szerezze vissza igazát. Ennek az elfogulat­lan és tárgyilagos külföldi véle­ménynek nagy jelentősége meg­­érdelmi azt, hogy úgy külföldön, mint belföldön alaposan megfon­tolják és sajtóban érdeme szerint méltassák. Lázár Lajos elnök hétfőre tűzte ki a pótménlóvizsgálatot. Az őszi vizsgálat alkalmával­­ sok ménló elmaradt s azóta is sok fejlődött ki. Ennek folyomá­­nya az, hogy eddig valami ötven gazdaember jelentkezett már a városházán, meg a lótenyész-bi­­zottságnál, kérvén egy új vizsgá­lat kitűzését. Ennek a közóhajnak engedve, de lótenyészetünk büsz­ke, régi jó nevének érdekében is Lázár Lajos gazdasági főtaná­csos, a lótenyész bizottság elnöke március 5-én, hétfőn délelőtt 10 órára tűzte ki a pótménlóvizsgá­latot a mázsaházhoz. Akik lova­ikat elő akarják vezettetni, szom­bat délig jelentsék be a városhá­zán, az emelet 12 szám alatt, a dr Juhász Mihály tanácsnok hi­vatalában. Az O. M. G. E. állásfoglalása a vám és cseléd­adók ügyében. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató választmánya Pesten, a Köztelek nagytermében kedden ülést tartott, melyen meg­jelentek Bernet István, a Gaz­daszövetség elnöke, W­e­k­e­r­­­e Sándor, Darányi Ignác volt föld­­mivelésügyi miniszter és más gaz­dasági előkelőségek. Szó volt a mezőgazdasági és ipari vámvéde­lemről, melyre nézve Mutsen­­b­a­ch­er Emil igazgató a követ­kezőket mindotra: A jövő gazdasági kibontakozás csak úgy képzelhető el, ha meg­szűnik az az izoláltság, amelyet évek óta szenved gazdasági éle­tünk. Mérsékelt vámvédelmet akar a mezőgazdaság a hízott állatok vámjánál, úgyszintén a kertészeti és gyümölcscikkeknél, még­pedig az eddigi vámtételeknek legfel­jebb 100 százalékos emelésé­vel. A magyar mezőgazdaság állás­pontja az, hogy az ipar, de külö­nösen mezőgazdasági iparunk nem­csak a béke nívóra emelendő, hanem ennél magasabbra is kell fejleszteni, amit máskép el nem érhetünk, csak úgy, ha iparunk védelemben részesül a külföldi cikkekkel szemben. Káros azon­ban a gyáriparnak olyan védelme, amely a másik osztály elnyomá­sára és a fogyasztóközönség meg­­zsarolására irányul. A zsákgyárak alig­­képesek az ország szükségleteinek 20 szá­zalékát előállítani. Ennek elle­nére mégis olyan vámvédelmet követelnek, amely nemcsak nin­csen arányban a szükséglet biz­tosításával, hanem másrészt a zsákipar fejlesztését sem mozdí­taná elő. Az OMGE tehát a túl­zások mérséklését követeli. Foglalkozott még a választmá­nyi ülés a gazdasági cselédek kereseti adójának, a sérelmes jövedelmi és vagyonadó kiveté­sének és az értékpapír forgalmi adó felemelésének ügyével. A gazdáknak az a kívánsága, hogy a mezőgazdasági munkások kere­seti adóját egy tételben vonják le a létminimum alapul vételével , a behajtást az állam hajtsa végre. Követeli ezenkívül a bevallási és behajtási terminus kitolását, ami­hez különben a miniszter már hozzá is járult. A Gazdasági Egyesület múlt évi működése. Titkári jelentés 1922-ről. VI. A vél. által kiküldött propaganda bi­zottság utján vezetőségünk az aratási munkálatok megkezdése előtt június hó folyamán az anyaegyesülethez való köze­lebbi kapcsolódás, az együttműködés megvalósítása s gazdatársainknak ez irányban leendő felvilágosítása érdekében a rendőrfőkapitányi hivatalnál történt előzetes bejelentés s hírlapi közlés után látogatást tett a kült. olvasóköröknél. Az OMGE előzetes értesítése alapján a pénzügyminiszter úr által elkészített s a nemzetgyűlés elé terjeszteni szándékolt földadó törvényjavaslatra vonatkozólag kérelemmel fordult vezetőségünk a földmtv. miniszter úrhoz, VII. 29-én, miszerint oda­hatni kegyeskedjék, hogy e törvényjavas­lat tárgyalása a Pest vármegye székházá­nál augusztus hó 29-én megtartandó or­szágos gazdagyűlés utánra halasztassék, ami úgyis történt. Ugyancsak itt említem meg, hogy a fent nevezett gyűlésen egye­sületünk vált határozatából kifolyólag 14 tagból álló kiküldött bizottság útján hiva­talosban képviseltette magát. VII. 30-án vál. határozatból kifolyólag közérdekű indokok alapján felirati kére­lemmel fordult vezetőségünk a földmtv. miniszter úrhoz, miszerint az élő baromfi export engedélyezését megadni méltóztes­­sék, hogy gazdatársadalmunk ezen a té­ren is, mint a többtermelés hívei, a kellő értékesítéssel úgy a saját nehéz meg­élhetési viszonyait, valamint szerencsét­len országunk újjáépítését jobban mun­kálhassa. VII. 31-én megkerestük a helybeli la­kásügyi hivatalt aziránt, hogy székházunk helyiségeire — mivel a mér oly régóta húzódó Pápai-féle felmondási per VII 14 -én befejeződött — a szabad bérbeadás terén s a különféle alakulataink elhelye­zése végett önrendelkezési jogunkat biz­tosítani szíveskedjék, ami meg is történt. Vezetésünk a múlt év tavaszán a pénz­tári iratok igazolása alapján tehermente­sítette székházunkat, kifizette az 1896-ban kelt kezességi kötvény alapján bekebele­zett tehertételekből a még fennálló circa 50.000 koronát. * Vezetőségünk vél. határozat alapján a váll állal kinevezett építkezési bizottság közreműködésével több izbeni értekezlet után a nyár és ősz folyamán megtette kellő intézkedését az egyesület székházá­nak mikénti átalakítása és hasznosítására vonatkozólag. Helybeli építőmesterektől

Next