Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1924. június (20. évfolyam, 123-145. szám)
1924-06-01 / 123. szám
re bár- Igben, 124 a legminta- Lészló-433 egü iszbestzi építtely a jobb és tetője-i könyogva alb, miok faikar használata bérségben náll: 116. égben, ilamint edényatelep. __598 8 hold ipokon __619 máért lovács nzás u. __664 i napi » dél* li-utca 700 s telepe lőtere- 5 ho- 715 11 726 szina élbor-féle 1. 729 21S Z 744 18 . éri. 679 i 7 543 azonszámok itészett léggel szálkadok. ÍLEK 6 szek-u. G iválóiocok lény DZÓ Imre. 680 I vnnal melér 1. ható. 181 lerennyütt. 1. 684 Hódmezőővásárhely, 1924 Junius 1. Vasárnap. Ara 1000 korauL XX. évfolyam 123. szám. UflfizetöaS ta helyben t Isgysdévn . — — K Vidékrei ■seredén« . — — K Vetefonalása i 87 Peleifia mmr*—*fi éc laphilajdoooa KUN BÉLA Seerkeutfieet és kiadóhivatal Kossuth-tér. FuGGEY&EI POL YIEAI BAPÍLAF VASABH1LT1 Legyen ez a templom. Az újvárosi reform, templom negyedszázados fennállásának és Györffy József lelkész ugyancsak negyedszázados működésének jubileumára irta s az Áldozócsütörtökön d. u. tartott templomi ünnepélyen elmondotta Kun Béla. Legyen ez a templom az imádság helye, Ötven és száz évét dicsőn ünnepelje ! Aztán is őrt álljon mint az Isten háza, Hitre és vallásra, erkölcsre vigyázva ! Szövetségét lásssák a földnek s az Égnek: Kik majd ide járnak más-más nemzedékek, Hallgassák az igét, amint az aláhull Mennyei mannaként... mint most mi hallgatjuk Hű pap ajakárul !... Mert pap nélkül templom, olyan mintha árva kőfal meredezne a puszta határba . . . Pappal a templomnak van zengő szózatja S kit a nép is szeret, mert a lelkéhez fért: Az igazi áldást csak az a pap adja ! Ha megyek pap mellett, fejemet meghajtom, Neki s a palástnak, tudom, tisztelet jár, De ha szivében az élő Krisztust látom : Szívvel vagyok én is ott annál a papnál ! Legyen e templomnak mindig ilyen papja S legyen ez a templom az igazság vára, Akkor is ha zajló hullámverés csapja, Szennyes habot szórva megszentelt falára 1 Bűnök özönétől fertőzött az élet S mint örvényben pehely, úgy forog az ember, Azé az elsőség, ki dőzsölve élhet, . . . Óh édes templomunk a lelkeket töltsd be Jobbuló szándékkal, istenfélelemmel! Óh édes templomunk a lelkeket töltsd be Erénynyel, jósággal, tiszta nemes hévvel, Töltsd be telis-tele, szinültig, csordultig A mennybe szállt Krisztus nagy szeretetével, Nemcsak a nevével, de a példájával, Zsoltáréneklésnek mély buzgóságával ! Töltsd be irgalommal a szenvedők iránt, Hogy körülöleljük, kit balvégzete iránt S abban találjuk meg létünk drága gyöngyét: Hogy védelmezzük az elesettet, gyöngét ! ... Óh édes templomunk, te légy mindnyájunknak Áhított hajlékunk a megújhodásra, Te tégy erősekké, hívekké bennünket A pirospünkösti Szentlélek-városra ! Fagyaszt ez a világ, zord, komor és sötét, Sok-sok szegény társunk vonszolja életét S nagy itt a jégpáncél, mit nem melegít fel Földi hozzászólás, — Ezért várunk tüzet a magas mennyekből ! Tüzet ! tüzet, tüzet ! gyűljön tőle lángra Minden kinyílt lélek s áradjon e láng, fény Templomról templomra, az egész világra ! Legyen így templommá az egész természet.” Legyen így templommá minden emberi szív S a földkerekségnek leggyönyörűbb hangja Legyen a harangszó, Csendülő harangszó, amely imára hiv !.. Istent kérve kérünk, úgy áldj meg bennünket, Mint mi is megtartjuk hitünket, elvünket, Apáinknak hitét, apáinknak elvét: Soha el nem hagyjuk a nemzeti zászlót Szengzetes nyelvünknek,szép magyar nyelvünknek Mind a sírig tartó hűséges szerelmét ! A templomé vagyunk, de a Hazáé is, E kettőé bennünk agy is, szív is, vér is ! Isten 1 örök Isten ! ki a Mindenség vagy, Láttad mikor itt lenn vészriadót fújtak, Láttad a hadaknak vértengeres útját, Magyar hősiséget, győzelmes csatákat S amint ennek hite, mint a rohanó szél Az egész világon zúgva végigvágtat, — Láttad alábukni a Turulmadarat Romjain a régi Nagy-Magyarországnak S láttad, hogy kufárok ebből a gyászból is küzködő tömegek nyomorúságából Maguknak aranyat, üzletet csináltak ! Óh édes templomunk, ki hozzád belépett, Kerülje az ilyen kalmár, kalóz népet! A ma mennybe szállott Ur Jézust hirdessük, Mint jó tanítványok kövessük, szeressük, Szentlelket igy várjunk, ördögtől ne féljünk Nemcsak önmagunkért, másokért is éljünk ! ...Papunk vezess minket, templomunk hívj minket! ...Atyánknól bocsásd meg minden bűneinket !... Ima az újvárosi ref. templom negyedszázados ünnepén. Áldozócsütörtökön délután elmondotta: Györffy József, szintén negyedszázad óta lelkésze az újvárosi reformátusoknak. , Hálóval eltelve borulunk le Előtted mindenható Itten, szerető mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban, hogy mielőtt e nagy ünnep, szent Fiad, édes Megváltónk mennybemenetelének, az erény és igazság megdicsőittetésének négy ünnepe elmúlnék s lankadt szemeinkre reá borulna a jóltevő álom, szóljunk Teveled, Istenünkkel és Atyánkkal s megköszönjük Neked mindazt, amivel életünk eddigi folyamán, közelebbről e mai napon is oly bőven megáldott a Te kegyelmed bennünket, méltatlan, bűnös fiaidat és leányaidat. Hálatett szívvel mondunk köszönetet Neked azért, hogy e nagyjelentőségű ünnepet, templomunk felszentelésének negyedszázados örömünnepét erőben, egészségben megélnünk s békességben, megelégedésben és örömben eltöltenünk engedted. Hálatelt szívvel köszönjük, hogy belénk oltottad a szeretet lelkét s ezzel erőt és bátorságot adtál emberi nemes hivatásunk betöltésére s életünknek a szeretet által értékessé tételére. Hálatelt szivvel köszönjük, hogy szent Igédet hirdettetted e szent helyen s ezáltal irányt mutatták amely felé törekedve, elnyerjük mi is egykor égi jutalmunkat. Jó Istenünk, édes Atyánk ! mi a te kegyelmed és áldásod nélkül semmik vagyunk, óh áldj meg bennünket ezutánra is és végy körül kegyelmeddel. Ezt a Te áldásodat kérjük elsősorban szegény, megcsonkított Hazánkra s megalázott népünkre. Elégeld meg immár szenvedéseinket, vess véget nyomorúságunknak s forduljon hozzánk ismét jókedved, hogy elmondhassuk :az én siralmamat fordítottad örömre s beéveztél engem örömmel“. Áldásodat kérjük e nemes városra, melyben nekünk lakozást engedtél. Áldd meg ennek elöljáróit, mind köz, mind tanácsos rendeit, a kiktől néped úgy legeltessék, hogy az igazság és békesség, egymást csókolva ölelgessék“. Áldásodat kérjük e nemes városban levő összes felekezetekre, hogy a Te szent segedelmeddel végezhessék hiterősítő, egyházépítő munkájukat kellő sikerrel, kívánt eredménnyel. Áldásodat kérjük a mi református egyházunkra, ennek lelkipásztoraira, tanítóira és minden rendű és rangú híveire. .Áldd meg ennek nagyjait, kicsinyeit, mind köz, mind tanácsos rendeit, töröld el. A sirók könnyeit“. Áldásodat kérjük közelebbről e mi újvárosi gyülekezetünkre, hova szolgádat egy negyedszázaddal ezelőtt állítottad, hogy hirdesse itt a Te Igédet mind alkalmas, mind alkalmatlan időben. Uram, Te mindeneket tudsz, Te tudod, hogy az elmúlt 25 év alatt e szent helyen sohasem magamért, de a te országodért, az igazság, szeretet, testvériség, egyetértés és békesség országáért s ennek tagjaiért imádkoztam. Engedd meg, óhatyám , hogy e nagyfontosságú, ünnepélyes órában magamért is imádkozzam. Nem kérek Uram Tőled hosszú életet, világi vagyont, gazdagságot, egeidet verdeső tudományt, minden titkoknak ismeretét. Csak a szeretet lelkét kérem tőled alázattal továbbra is szivembe és ajkaimra. Jutalmul sem kérek mást, csak szeretetet; a Te szeretetedet jó Atyám , melyben a Te helyeslésedet lássam életem és működésem felett én a vezetésemre bízott nyáj szeretetét, mely buzdítson, hogy a talentumokkal, miket nekem adtál, híven sáfárkodjam mindig. Jutalmazz meg Uram azzal, hogymind vénségemig, mindaddig mig megőszülök, szolgálhassak a szeretet oltáránál nagy hűséggel és nem lankadó buzgósággal. Oh Uram,én ez oltárt megölelem; ha szorongat a félelem, biztatásomat halálom óráján ebben találom !“ Ámen. A törvényhatóság május havi közgyűlése. A törvényhatósági bizottság május havi rendes közgyűlését Soós István dr polgármester elnöklete alatt tegnap tartotta meg. A közgyűlés amolyan kánikulás hangulatban folyt le, a padsorok ürességtől tátongottak, nagyon meglátszott, hogy beállt a munkaidő sa bizottsági tagok többsége a maga dolgát csinálja. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk az alábbiakat jelenti: A közgyűlést 9 óra után Soós István dr polgármester nyitotta meg. A polgármesteri jelentést Medveczky Imre dr főjegyző ismertette s kérte annak elfogadását. A jelentéssel kapcsolatban Rózsa András szólalt fel , a vizhajókat ismertette, különösen kifogásolta azt, hogy a társulat csatornáját nem vizlevezetésre, hanem vizgyűjtésre használja, jelenleg is áll a viz a csatornákban s ebből nagy károk származnak. A felszólalásra Csáky Lajos dr. polgármester adta meg a választ. Rámutatott arra,hogy a tanács a szükséges lépéseket megtette, hogy a társulatot kötelessége teljesítésére szorítsa. Az a meggyőződése, hogy a társulati közgyűlésen össze kell fogni, kölcsönt kell fölvétetni, melynek az lesz a rendeltetése, hogy a vízműveket megcsinálják. Ha ezt nem tesszük, a társulati költségvetés keretében a belvízmentesítés nem lesz megoldva beláthatatlan időkig, márpedig az képtelenség, hogy búzában adózzon az, akinek nem terem. Lencse Ernő megnyugvással fogadta a helyettes polgármesteri kijelentéseit, kifogásolja azonban, hogy a szivattyúk most se működnek. Rámutatott arra, hogy Hopdaháton és Oorxadn most is 1200 hold föld van víz alatt, ezt meg lehetne menteni, ha a társulatnak legalább két vagyon szene volna. Azt kéri, hogy a város hatósága a szivattyúk megindítása iránt tegye meg a szükséges lépéseket-Lencse Ernő felszólalása után a közgyűlés a polgármesteri jelentést tudomásul vette. A forradalom emléke. Csáky Lajos dr. polgármester Esztergom és Komárom vármegyék átiratát ismertette. Az átirat azt kéri, hogy a forradalom szereplőinek bíróság elé állítása céljából Vásárhely is írjon fel a nemzetigyűléshez. A tanács javaslata szintén ilyen értelmű volt. Dr László Jenő azt kívánja, hogy a javaslatot egészítsék ki, azokat is állítsák a bíróság elé, akik a forradalomhoz csatlakoztak. Rámutat ezzel kapcsolatban arra, hogy itt Vásárhelyen se volt olyan tényező, aki a Nemzeti Tanács előtt csatlakozását be nem jelentette volna. Kun Béla nemzetgyűlési képviselő nem ért egyet László Jenővel, azt fejtegeti, hogy lehettek olyanok, akik nem lélekből, hanem bizonyos más körülmények hatása alatt csatlakoztak, ezeket nem kívánja bíróság elé állítani. — A vásárhelyi Nemzeti Tanács — mondotta — azokban a nehéz időkben a közrendet tartotta, h így annak minden tagja fölemelt fővel állhat a bíróság elé, én magam is vállalom a felelősséget, hogy úgy a Nemzeti Tanácsban, mint kormánybiztosi működésemben mindig városomnak javát, a lakosság érdekeit, a köznyugalmat s nemzetem ügyét igyekeztem szolgálni. Akik akkor különféle okokból mellénk állottak, nem kívánom azokat a felelősségbe bevonni, mert nem akarok a mások bőrével takarózni. Csáky Lajos dr reflektált László Jenő dr felszólalására s azt bizonyította, hogy a városi tanács távol állt a forradalmasítástól. Még László Jenő dr szólalt fel, kijelenti, hogy semmiféle gyakorlati értéke nincs az átiratnak, mert a miniszterelnök is tagja volt a Székely Nemzeti Tanácsnak, az Egységes Párt 30—40 tagja főispán — kormánybiztos volt. Nagyatádi Szabó a Károlyi-kormány tagja volt, így szinte elképzelhetetlen, hogy bármilyen irányú intézkedés történnék.Kijelentette László Jenő ezt is, hogy indítványát visszavonja. Ezután a közgyűlés a tanács javaslatát elfogadta. Minden lepereg simán. Ezután a tanácsi előterjesztéseket tárgyalta le a közgyűlés. Tudomásul vették, hogy a kereskedelmi miniszter a kéményseprési alapdíjakat 1000 koronára leszállította. A práterkerti rakodó haszonbérét 25 mázsa búzára szállították le. Kun Miksa vendéglős engedélyt kapott arra, hogy a János-téri kioszkot további 10 méterrel meghosszabbíthassa. A 73-as őrház és a Pusztaközpont között létesített keresztutat a törvényhatósági utak hálózatába felvették. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy Bethlen István gróf a személye iránt megnyilvánult bizalmat megköszönte. Az útkaparók szolgálati viszonyáról alkotott szabályrendeletet elfogadták. A külterületi állami iskolai igazgatók tiszteletdíját felemelték. A közgyűlés fél 11 órakor véget ért. A vásárhelyi gymnasium volt diákjainak szövetsége. A hódmezővásárhelyi ref. főgymnasium Budapesten és környékén tartózkodó volt növendékeinek társasága f. hó 5-én népes összejövetelt tartott a fővárosi ref. főgymnasium dísztermében. A már csaknem két éves együttlét tapasztalatai arra indították az egyesület tagjait, hogy az összes volt növendékek szövetségének megalakítására a kezdő lépéseket megtegyék. Eddig ugyanis csak egy töredék szolgálta azokat a nemes célokat, melyek a napjainkban mindinkább szaporodó ilynemű iskolatársai tömörülések előtt lebeghetnek. Kétségtelen, hogy akik valaha is a mi iskolánk növendékei voltak, akár tettek itt érettségit, akár nem, mind átérzik ezt, hogy az intézethez való ragaszkodás ápolása a szerető szívek számét szaporítja, az alma mater tekintélyét öregbili és közvetve még a város előrehaladására is befolyással lehet; a jelenlegi tanulókkal való érintkezés példaadó jellegénél fogva nevelő hatású, az egyetemekre és más felsőbb iskolákba került hallgatók erkölcsi és anyagi támogatása, a nemzetmentő, hazafias munka sokkal intenzívebben folyhatik ; és végül egymás alapos megismerése, mint az egyetértés elapja, a többi iskolák hasonló szövetségeivel való egymásra találás reményében a nagy magyar egység magvát, csíráját rejti magában. E meggondolások bírták a budapesti csoportot arra, hogy mozgalmat indítson egy állandóbb jellegű és számban is nagynak mondható szövetség megalakítására. Világos, hogy a kettős cél csak úgy érhető el, ha az egyesület itthon, a gimnázium székhelyén alakul meg, ahol a volt tanítványok közül legtöbben leknek. . Az itthoniak és az ország, nagy Magyarország részein szétszórtak csak ilyen módon lesznek tömöríthetők. Fel kell tehát karolni legelsősorban a Vásárhelyen lakóknak ezt az eszmét és mindent elkövetni a szövetség mielőbbi megalakítására. A pestiek úgy képzelik, hogy minden évben a gimnázium évzáró ünnepélyével egy napon tartaná a szövetség az évi közgyűlését, amikorra tűznék ki az érettségi találkozások is az ő összejövetelüket, így ez évnek egy bizonyos napja valóságos kurtúrünnepe lenne városunknak, melyet a volt növendékek százai és százai tekintélyükkel és tudásukkal segítenének mielőbb elfoglalni azt a helyet a nemzeti közműveltségben, amely őt száz magyar népének nagy számánál és értelmiségénél, iskolájának múltjánál és érdemeinél fogva megilleti. Az itthoni növendékeket a Budapesten élők arra kérik, hogy a szövetség az alakuló közgyűlését már az idei évzáró ünnepély napjára készítsék elő. Különösen alkalmas dátum ez azért, mert a különböző érettségi találkozók (49, 35, 30, 25, 20 és 16 évesek) szintén ezen a napon lesznek s ezekre nemcsak az érettségizetteket, hanem az összes volt tanuló társakat meghívják. Elképzelni is gyönyörűség, hogy majd érdemekben megőszült tudósok, művészek és politikusok, pályájuk derekán küzdő férfiak és egyetemi tanulmányukat folytató ifjak — mint a mi volt diákjaink — megjelennek mostani tanuló