Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1924. június (20. évfolyam, 123-145. szám)

1924-06-01 / 123. szám

re bár- Igben, 124 a leg­­minta- Lészló-433 egü iszbest­­zi épít­­tely a jobb és tetője-­i köny­­ogva a­l­b, mi­ok fa­­ikar­ ha­­sznála­­ta bér­­ségben nál­l: 116. égben, ilamint edény­­atelep. __598 8 hold ipokon __619 m­áért lovács nzás­ u. __664 i napi » dél* li-utca 700 s telepe lőtere- 5 ho- 715 11 726 szin­a élb­­­or-féle 1. 729 21S Z 744 18 . éri. 679 i 7 543 azon­szám­ok itésze­tt léggel szálk­­­adok. ÍLEK 6 sz­­­ek­­­-u. G iváló­iocok lény DZÓ Imre. 680 I vnnal mel­ér 1. ható. 181 leren­nyütt. 1. 684 Hódmezőővásárhely, 1924 Junius 1. Vasárnap. Ara 1000 korauL XX. évfolyam 123. szám. UflfizetöaS ta helyben t Isgysdévn . — — K Vidékrei ■seredén« . — — K Vetefonalása i 87 Peleifia mmr*—*fi éc laphilajdoooa KUN BÉLA Seerkeutfieet és kiadóhivatal Kossuth-tér. FuGGEY&EI POL YIEAI BAPÍLAF VASABH1LT1 Legyen ez a templom. Az újvárosi reform, templom negyedszázados fennállásának és Györffy József lelkész ugyancsak negyedszázados működésé­nek jubileumára irta s az Áldozócsütörtökön d. u. tartott templomi ünnepélyen elmondotta Kun Béla. Legyen ez a templom az imádság helye, Ötven és száz évét dicsőn ünnepelje ! Aztán is őrt álljon mint az Isten háza, Hitre és vallásra, erkölcsre vigyázva ! Szövetségét lásssák a földnek s az Égnek: Kik majd ide járnak más-más nemzedékek, Hallgassák az igét, amint az aláhull Mennyei mannaként... mint most mi hallgatjuk Hű pap ajakárul !... Mert pap nélkül templom, olyan mintha árva kőfal meredezne a puszta határba . . . Pappal a templomnak van zengő szózatja S kit a nép is szeret, mert a lelkéhez fért: Az igazi áldást csak az a pap adja ! Ha megyek pap mellett, fejemet meghajtom, Neki s a palástnak, tudom, tisztelet jár, De ha szivében az élő Krisztust látom : Szívvel vagyok én is ott annál a papnál ! Legyen e templomnak mindig ilyen papja S legyen ez a templom az igazság vára, Akkor is ha zajló hullámverés csapja, Szennyes habot szórva megszentelt falára 1 Bűnök özönétől fertőzött az élet S mint örvényben pehely, úgy forog az ember, Azé az elsőség, ki dőzsölve élhet, . . . Óh édes templomunk a lelkeket töltsd be Jobbuló szándékkal, istenfélelemmel! Óh édes templomunk a lelkeket töltsd be Erénynyel, jósággal, tiszta nemes hévvel, Töltsd be telis-tele, szinültig, csordultig A mennybe szállt Krisztus nagy szeretetével, Nemcsak a nevével, de a példájával, Zsoltáréneklésnek mély buzgóságával ! Töltsd be irgalommal a szenvedők iránt, Hogy körülöleljük, kit balvégzete iránt S abban találjuk meg létünk drága gyöngyét: Hogy védelmezzük az elesettet, gyöngét ! ... Óh édes templomunk, te légy mindnyájunknak Áhított hajlékunk a megújhodásra, Te tégy erősekké, hívekké bennünket A pirospünkösti Szentlélek-városra ! Fagyaszt ez a világ, zord, komor és sötét, Sok-sok szegény társunk vonszolja életét S nagy itt a jégpáncél, mit nem melegít fel Földi hozzászólás, — Ezért várunk tüzet a magas mennyekből ! Tüzet ! tüzet, tüzet ! gyűljön tőle lángra Minden kinyílt lélek s áradjon e láng, fény Templomról templomra, az egész világra ! Legyen így templommá az egész természet.” Legyen így templommá minden emberi szív S a földkerekségnek leggyönyörűbb hangja Legyen a harangszó, Csendülő harangszó, amely imára hiv !.. Isten­t kérve kérünk, úgy áldj meg bennünket, Mint mi is megtartjuk hitünket, elvünket, Apáinknak hitét, apáinknak elvét: Soha el nem hagyjuk a nemzeti zászlót S­zengzetes nyelvünknek,szép magyar nyelvünknek Mind a sírig tartó hűséges szerelmét ! A templomé vagyunk, de a Hazáé is, E kettőé bennünk agy is, szív is, vér is ! Isten 1 örök Isten ! ki a Mindenség vagy, Láttad mikor itt lenn vészriadót fújtak, Láttad a hadaknak vértengeres útját, Magyar hősiséget, győzelmes csatákat S amint ennek hite, mint a rohanó szél Az egész világon zúgva végigvágtat, — Láttad alábukni a Turulmadarat Romjain a régi Nagy-Magyarországnak S láttad, hogy kufárok ebből a gyászból is küzködő tömegek nyomorúságából Maguknak aranyat, üzletet csináltak ! Óh édes templomunk, ki hozzád belépett, Kerülje az ilyen kalmár, kalóz népet! A ma mennybe szállott Ur Jézust hirdessük, Mint jó tanítványok kövessük, szeressük, Szentlelket igy várjunk, ördögtől ne féljünk Nemcsak önmagunkért, másokért is éljünk ! ...Papunk vezess minket, templomunk hívj minket! ...Atyánk­n­ól bocsásd meg minden bűneinket !... Ima az újvárosi ref. templom negyedszázados ünnepén. Áldozócsütörtökön délután elmondotta: Györffy József, szintén negyedszázad óta lelkésze az újvárosi reformátusoknak. , Hálóval eltelve borulunk le Előtted min­denható Itten, szerető mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban, hogy mielőtt e nagy ünnep, szent Fiad, édes Megváltónk mennybemenetelének, az erény és igazság megdicsőittetésének négy ünnepe elmúl­nék s lankadt szemeinkre reá borulna a jóltevő álom, szóljunk Teveled, Istenünk­kel és Atyánkkal s megköszönjük Neked mindazt, amivel életünk eddigi folyamán, közelebbről e mai napon is oly bőven megáldott a Te kegyelmed bennünket, mél­tatlan, bűnös fiaidat és leányaidat. Hálatett szívvel mondunk köszönetet Neked azért, hogy e nagyjelentőségű ün­nepet, templomunk felszentelésének ne­gyedszázados örömünnepét erőben, egész­ségben megélnünk s békességben, meg­elégedésben és örömben eltöltenünk en­gedted. Hálatelt szívvel köszönjük, hogy belénk oltottad a szeretet lelkét s ezzel erőt és bátorságot adtál emberi nemes hivatásunk betöltésére s életünknek a szeretet által értékessé tételére. Hálatelt szivvel köszönjük, hogy szent Igédet hirdettetted e szent helyen s ezál­tal irányt mutatták amely felé törekedve, elnyerjük mi is egykor égi jutalmunkat. Jó Istenünk, édes Atyánk ! mi a te ke­gyelmed és áldásod nélkül semmik va­gyunk, óh áldj meg bennünket ezutánra is és végy körül kegyelmeddel. Ezt a Te áldásodat kérjük elsősorban szegény, meg­csonkított Hazánkra s megalázott népünk­re. Elégeld meg immár szenvedéseinket, vess véget nyomorúságunknak s forduljon hozzánk ismét jókedved, hogy elmond­hassuk :­­az én siralmamat fordítottad örömre s beéveztél engem örömmel“. Áldásodat kérjük e nemes városra, mely­ben nekünk lakozást engedtél. Áldd meg ennek elöljáróit, mind köz, mind tanácsos rendeit, a kiktől néped úgy legeltessék, hogy az igazság és békesség, egymást csókolva ölelgessék“. Áldásodat kérjük e nemes városban levő összes felekezetekre, hogy a Te szent segedelmeddel végezhessék hiterősítő, egy­­házépítő munkájukat kellő sikerrel, kívánt eredménnyel. Áldásodat kérjük a mi református egy­házunkra, ennek lelkipásztoraira, tanítóira és minden rendű és rangú híveire. .Áldd meg ennek nagyjait, kicsinyeit, mind köz, mind tanácsos rendeit, töröld el. A sirók könnyeit“. Áldásodat kérjük közelebbről e mi új­városi gyülekezetünkre, hova szolgádat egy negyedszázaddal ezelőtt állítottad, hogy hirdesse itt a Te Igédet mind alkal­mas, mind alkalmatlan időben. Uram, Te mindeneket tudsz, Te tudod, hogy az el­múlt 25 év alatt e szent helyen sohasem magamért, de a te országodért, az igazság, szeretet, testvériség, egyetértés és békesség országáért s ennek tagjaiért imádkoztam. Engedd meg, óh­atyám , hogy e nagy­­fontosságú, ünnepélyes órában magamért is imádkozzam. Nem kérek Uram Tőled hosszú életet, világi vagyont, gazdagságot, egeidet verdeső tudományt, minden tit­koknak ismeretét. Csak a szeretet lelkét kérem tőled alázattal továbbra is szivembe és ajkaimra. Jutalmul sem kérek mást, csak szeretetet; a Te szeretetedet jó Atyám , melyben a Te helyeslésedet lássam életem és működésem felett én a vezetésemre bízott nyáj szeretetét, mely buzdítson, hogy a talentumokkal, miket nekem adtál, hí­ven sáfárkodjam mindig. Jutalmazz meg Uram azzal, hogy­­mind vénségemig, mindaddig mig megőszülök, szolgálhassak a szeretet oltáránál nagy hűséggel és nem lankadó buzgósággal. Oh Uram,­­én ez oltárt megölelem; ha szorongat a félelem, biztatásomat halálom óráján ebben találom !“ Ámen. A törvényhatóság május havi közgyűlése. A törvényhatósági bizottság május havi rendes közgyűlését S­o­ó­s István dr pol­gármester elnöklete alatt tegnap tartotta meg. A közgyűlés amolyan kánikulás hangulatban folyt le, a padsorok üresség­től tátongottak, nagyon meglátszott, hogy beállt a munkaidő s­­a bizottsági tagok többsége a maga dolgát csinálja. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk az alábbiakat jelenti: A közgyűlést 9 óra után S­o­ó­s István dr polgármester nyitotta meg. A polgármesteri jelentést M­­e­dvecz­­k­y Imre dr főjegyző ismertette s kérte annak elfogadását. A jelentéssel kapcso­latban Rózsa András szólalt fel , a vizhajókat ismertette, különösen kifogásolta azt, hogy a társulat csatornáját nem vizlevezetésre, hanem vizgyűjtésre használja, jelenleg is áll a viz a csatornákban s ebből nagy károk származnak. A felszólalásra C­s­á­k­y Lajos dr­­. polgármester adta meg a választ. Rámu­tatott arra,­­hogy a tanács a szükséges lépéseket megtette, hogy a társulatot kö­telessége teljesítésére szorítsa. Az a meg­győződése, hogy a társulati közgyűlésen össze kell fogni, kölcsönt kell fölvétetni, melynek az lesz a rendeltetése, hogy a vízműveket megcsinálják. Ha ezt nem tesszük, a társulati költségvetés keretében a belvízmentesítés nem lesz megoldva beláthatatlan időkig, már­pedig az kép­telenség, hogy búzában adózzon az, aki­nek nem terem. Lencse Ernő megnyugvással fogadta a helyettes polgármester­i kijelentéseit, ki­fogásolja azonban, hogy a szivattyúk most se működnek. Rá­mutatott arra, hogy Hopdaháton és Oorxadn most is 1200 hold föld van víz alatt, ezt meg lehetne men­­teni, ha a társulatnak lega­lább két vagyon szene volna. Azt kéri, hogy a város hatósága a szi­vattyúk megindítása iránt tegye meg a szükséges lépéseket-Lencse Ernő felszólalása után a köz­gyűlés a polgármesteri jelentést tudomásul vette. A forradalom emléke. C­s­á­k­y Lajos dr­­. polgármester Esz­tergom és Komárom vármegyék átiratát ismertette. Az átirat azt kéri, hogy a for­radalom szereplőinek bíróság elé állítása céljából Vásárhely is írjon fel a nemzeti­gyűléshez. A tanács javaslata szintén ilyen értelmű volt. Dr László Jenő azt kívánja, hogy a javaslatot egészítsék ki, azokat is állítsák a bíróság elé, akik a forradalomhoz csat­­lakoztak. Rámutat ezzel kapcsolatban arra, hogy itt Vásárhelyen se volt olyan tényező, aki a Nemzeti Tanács előtt csat­lakozását be nem jelentette volna. Kun Béla nemzetgyűlési képviselő nem ért egyet László Jenővel, azt fej­tegeti, hogy lehettek olyanok, akik nem lélekből, hanem bizonyos más körülmé­nyek hatása alatt csatlakoztak, ezeket nem kívánja bíróság elé állítani. — A vásárhelyi Nemzeti Tanács — mondotta — azokban a nehéz időkben a közrendet tartotta, h így annak minden tagja fölemelt fővel állhat a bíróság elé, én magam is vállalom a felelősséget, hogy úgy a Nemzeti Tanácsban, mint kormány­­biztosi működésemben mindig városomnak javát, a lakosság érdekeit, a köznyugal­mat s nemzetem ügyét igyekeztem szol­gálni. Akik akkor különféle okokból mel­lénk állottak, nem kívánom azokat a fe­lelősségbe bevonni, mert nem akarok a mások bőrével takarózni. C­s­á­k­y Lajos dr reflektált László Jenő dr felszólalására s azt bizonyította, hogy a városi tanács távol állt a forra­­dalmasítástól. Még L­á­s­z­l­ó Jenő dr szólalt fel, ki­jelenti, hogy semmi­féle gyakorlati értéke nincs az átiratnak, mert a miniszterelnök is tagja volt a Székely Nemzeti Tanácsnak, az Egységes Párt 30—40 tagja főispán — kormánybiztos volt. Nagyatádi Szabó a Károlyi-kormány tagja volt, így szinte el­képzelhetetlen, hogy bármilyen irányú in­tézkedés történnék.Kijelentette László Jenő ezt is, hogy indítványát vissza­vonja. Ezután a közgyűlés a tanács javaslatát elfogadta. Minden lepereg simán. Ezután a tanácsi előterjesztéseket tár­gyalta le a közgyűlés. Tudomásul vették, hogy a kereskedelmi miniszter a kéményseprési alapdíjakat 1000 koronára leszállította. A práterkerti rakodó haszonbérét 25 mázsa búzára szállították le. Kun Miksa vendéglős engedélyt kapott arra, hogy a János-téri kioszkot további 10 méterrel meghosszabbíthassa. A 73-as őrház és a Pusztaközpont kö­zött létesített keresztutat a törvényhatósági utak hálózatába felvették. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy Bethlen István gróf a személye iránt megnyilvánult bizalmat megköszönte. Az útkaparók szolgálati viszonyáról al­kotott szabályrendeletet elfogadták. A külterületi állami iskolai igazgatók tiszteletdíját felemelték. A közgyűlés fél 11 órakor véget ért. A vásárhelyi gymnasium volt diákjainak szövetsége. A hódmezővásárhelyi ref. főgymnasium Budapesten és környékén tartózkodó volt növendékeinek társasága f. hó 5-én né­pes összejövetelt tartott a fővárosi ref. fő­gymnasium dísztermében. A már csak­nem két éves együttlét tapasztalatai arra indították az egyesület tagjait, hogy az összes volt növendékek szövetségének megalakítására a kezdő lépéseket meg­tegyék. Eddig ugyanis csak egy töredék szolgálta azokat a nemes célokat, melyek a napjainkban mindinkább szaporodó ilynemű iskolatársai tömörülések előtt le­beghetnek. Kétségtelen, hogy akik valaha is a mi iskolánk növendékei voltak, akár tettek itt érettségit, akár nem, mind átér­zik ezt, hogy az intézethez való ragasz­kodás ápolása a szerető szívek számét szaporítja, az alma mater tekintélyét öreg­bili és közvetve még a város előrehala­dására is befolyással lehet; a jelenlegi tanulókkal való érintkezés példaadó jel­legénél fogva nevelő hatású, az egyete­mekre és más felsőbb iskolákba került hallgatók erkölcsi és anyagi támogatása, a nemzetmentő, hazafias munka sokkal intenzívebben folyhatik ; és végül egymás alapos megismerése, mint az egyetértés elapja, a többi iskolák hasonló szövetsé­geivel való egymásra találás reményében a nagy magyar egység magvát, csíráját rejti magában. E meggondolások bírták a budapesti csoportot arra, hogy mozgalmat indítson egy állandóbb jellegű és számban is nagy­nak mondható szövetség megalakítására. Világos, hogy a kettős cél csak úgy ér­hető el, ha az egyesület itthon, a gimná­zium székhelyén alakul meg, ahol a volt tanítványok közül legtöbben leknek. . Az itthoniak és az ország, nagy Magyarország részein szétszórtak csak ilyen módon lesznek tömöríthetők. Fel kell tehát karolni legelső­sorban a Vásárhelyen lakóknak ezt az eszmét és mindent elkövetni a szö­vetség mielőbbi megalakítására. A pestiek úgy képzelik, hogy minden évben a gim­názium évzáró ünnepélyével egy napon tartaná a szövetség az évi közgyűlését, amikorra tűznék ki az érettségi találkozá­sok is az ő összejövetelüket, így ez évnek egy bizonyos napja valóságos kurtúrünnepe lenne városunknak, melyet a volt növen­dékek százai és százai tekintélyükkel és tudásukkal segítenének mielőbb elfoglalni azt a helyet a nemzeti közműveltségben, amely őt száz magyar népének nagy számánál és értelmiségénél, iskolájának múltjánál és érdemeinél fogva megilleti. Az itthoni növendékeket a Budapesten élők arra kérik, hogy a szövetség az ala­kuló közgyűlését már az idei évzáró ün­nepély napjára készítsék elő. Különösen alkalmas dátum ez azért, mert a külön­böző érettségi találkozók (49, 35, 30, 25, 20 és 16 évesek) szintén ezen a napon lesznek s ezekre nemcsak az érettségizet­teket, hanem az összes volt tanuló társa­kat meghívják. Elképzelni is gyönyörűség, hogy majd érdemekben megőszült tudó­sok, művészek és politikusok, pályájuk derekán küzdő férfiak és egyetemi tanul­mányukat folytató ifjak — mint a mi volt diákjaink — megjelennek mostani tanuló

Next