Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1928. május (24. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-01 / 99. szám

zeten adunk :zete Arn ád T. 658 atékait kémnek, ruháztartási 2-án déliéi sugárútnál a legénz fizetés elfognak bv. köz-614 inyi-u. 74. sorával tartok. A ■nyuság és tedves ésa jó porcsak azoknk a ven.s támoga- 562 sóba ozatlan is. 594 műhelyek, istálló kiek, Bocs-615 30 hold ld tanyás, áncson 16, széken 50, 24 kishold és 14 hold . 12 hold, old tanyás, d. Szentesi Barattyos Barackosi írnokon 20 Dtormalom. fa mellékel telekkel :obás, malii 3500 P, helyiséges, obás, sokkel, Klanyi utcán 4 250 n-el , stb. ittatok kamatnak, 10—35 itt. Gyors gositás, igadélye° ti irodája madár mellett._____641 ! kiadó egy sebb ház. Jelent-532 ebb részi igen is olcsódik helyen. Bővebb Jenő pénz- Szegvári-u. Cutasi-utoa 309 tály szereléssel, cellázva is Zrinyi-utca 584 sztali-utca 74. 583 l-től ,ására he- 545 Nagy Emil érdekes beszámolója Jászladányban. Nagy Emil volt miniszter, a Rothermere-akció elősegítője, Rothermere lordnak személyes barátja, a jeles ellenzéki képviselő, vasárnapi beszámolóján többek között ezeket mondotta : — Háromszáz esztendőn keresztül Bécsből irányították külpolitikánkat és mégis csak Kossuthnak köszönhetjük nemzeti önállóságunk elismerését. Amióta függetlenek vagyunk, megint elhibáztuk külpolitikánkat. Diplomáciánk szűklátókörű és Angliában tapasztaltam, hogy a hisztéri Ballplatz exponensei elnyomták Rothermere lord akcióját. Angliai követünk másfélmilliárdos jövedelmet kap és tíz pengő hasznot sem jelent az országnak. Diplomáciánk azt hiszi ma is, hogy csak sztárokat kell adni, táncolni tudni és kurizálni. Ez a diplomácia olyan, mint régente a fürdés , úri passzió. Nem a titkos szerződéseken fordul meg az ország sorsa, hanem azon, hogy miként állják meg helyüket a gazdasági harcban. A magyar kormány angliai követe mindent elkövetett a Rothermere-akció ellen. A magyar kormányzatból egyeduralmat csináltak és ma alig akad ember Magyarországon, aki ne függne a kormánytól. A mai időkkel szemben Tisza Kálmán kora független szabadságot jelentett. A kormánypárt 98 százalékának a száját sem szabad kinyitnia. Azért léptem ki a pártból, hogy megmondhassam a véleményemet. Az általános titkos választójog alapján állok, amely benn van a kormány programmjában, tehát nem az anyát támadom, hanem a törvénytelen gyermeket. — Azt hiszik, hogy amikor miniszter voltam, komoly kérdésekben szóba állt velem a miniszterelnök ? Dehogy. Úgy bánt velem, mint egy kiskutyával. Hargudott rám, mert kifogásoltam, hogy az inflációs időt nem használtuk föl építkezésekre. Mert ha valaki nem hajt fejet a kormánynak, azt majdnem destruktívnak veszik. Reális külpolitika csak az lehet, ha jelszavak helyett a határoknak néprajzi alapon való megváltoztatását követeljük, ha Rothermere lord politikájával Bethlen István gróftól kezdve mindenki azonosítja magát. Meggyőződésem, hogy alig néhány esztendőn belül vér nélkül kiigazítják határainkat, ha ezt a politikát folytatjuk. — Az én politikám a vértelen kiigazítás politikája és ettől csak akkor szabad eltérni, ha az igazság másként nem győzedelmeskednek. A külföld nem érti, hogy egy nemzeti államban miért nem merik behozni a titkos választói jogot? Lelkiismeretes ember nem állíthatja, hogy a magyar nép nem érett meg a titkos választójogra. Itt vannak a visszamaradt régi ügyek: a sajtó, gyülekezési jog, szabadságjogok. A külföld elítél bennünket és azt mondja, hogy reakciós ország vagyunk. E követelések teljesítése nélkül nem is várhatunk határkiigazítást. A külföld föltétele, hogy csak szabad ország vívhatja ki függetlenségét. A tisztességes, alkotmányos szabadságot kell megcsinálni, amely az ország sorsának intézésébe a képviselőkön keresztül belevonja a polgárságot is. S akkor majd a kormány is más politikát folytat, mert függni fog saját népétől. Minek a rengeteg parádé az egyik oldalon és a másikon a szükség és nyomor? Hétfőn délelőtt 9 órakor Mokcsay Zoltán dr főispán elnöklése mellett folytatta áprilisi közgyűlését a törvényhatósági bizottság. Napirenden a köztöltési járulék ismeretes ügyének tárgyalása következett. A tanács javaslatát Fejérváry Bertalan dr tanácsnok ismertette. Eszerint a kiküldött bizottság véleménye az, hogy a városra, körtöltési járulék címén kivetett 29.000 pengőt 50—50 százalékban a körtöltés által védett földek és házak között osszák meg. Halmi János ezt a felosztást igaztalannak tartja, mert szerinte az lenne az igazságos dolog, ha a körtöltés által védett földeket kisebb százalékban terhelnék meg illetékkel, mint a házakat. Majd arról szólt, hogy a város körtöltésifabér-jövedelmét a járulék csökkentésére kellene fordítani. Véleménye szerint egyébként a köztöltési illeték általa sérelmezett kivetéséért nem az adóhivatal, hanem azok felelősek, akik az ilyetén kivetésre utasítást adtak. Czuczi József azt kívánta, hogy a köztöltési illeték kirovásánál ne azokat a kisembereket terheljék meg súlyosabb arányban, akiknek a nyomáson földjük van, hanem a belterületi nagyobb házak tulajdonosait. Kovács Jenő a tanács javaslatát fogadta el, mert ez a tehetség szerint megközelíti az igazságos álláspontot. Megemlítette, hogy az ártérbe eső földek egynémelyike után sokkal több ártéri adót vetnek ki, mint amennyi körtöltési illeték a körtöltés által védett földek katasztrális holdjára esik. Fejérváry Bertalandr tanácsnok adatokkal bizonyítja, hogy úgy Halmi János, mint Czuczi József téves alapokon építik fel a maguk álláspontját. Majd megállapítja, hogy míg egy külvárosrészben lévő egy szobás kis ház körtöltési illetéke 31,5 fillér, a beljebb lévő két szobás házaké pedig 126 fillér, addig a Genersich palotára 47 pengő 48 fillér, a görög egyház palotájára 141 pengő 53 fillér, a város tulajdonát képező Fekete Sas épületre pedig 143 pengő 97 fillér van ezen a címen kiróva. Kun Béla képviselő a tanács javaslatát tette magáévá, bár jobban szeretne egy olyan javaslatot megszavazni, mely arról szólna, hogy körtöltési illetéket senki sem fog fizetni. Egyelőre azonban erről már csak azért se lehet szó, mert olyan nobilis gesztust, mely a körtöltési illeték eltörlését jelentené, a város közönsége az Ármentesítő Társulattól nem várhat. A város és a Társulat között megegyezés van az illeték kötelező fizetésére nézve , így ezt a megegyezést állni kell, sajnos, éppen azzal az Ármentesítővel szemben, mely a maga erkölcsi kötelezettségeinek az ármentesítést illetőleg az elmúlt esztendők során nem mindenben tett eleget. Ami pedig a „kisember" fogalmát jelenti, nemcsak az a kisember, akinek a nyomáson egy darab földje van, hanem az is, akinek minden vagyonuk egy kis házacska, amolyan apró fehér ház, s az adósság, valamint a holnap és holnapután bizonytalansága és a megélhetés nehézségeinek bizonyossága. De nemcsak ők, hanem a nagyobb földek és házak tulajdonosai is tele vannak gonddal, ez azonban nem lehet ok arra, hogy a 1 29.000 pengőt meg ne fizessük. Ezt az összeget meg kell fizetni, de nem fizetheti a városkassza, mert ez a pótadó 4 százalékos emelésével járna, hanem fizetniök kell azoknak, akiknek ingatlana a körtöltés által határolt területbe esik. Miután az osztóigazság érvényesítésére más mód nem kínálkozik, a tanács javaslatát fogadja el, annyival is inkább, mert hiszen ez a nagy házakra és palotákra arányosan magasabb körtöltési illetéket ró ki, mint a kisebb házakra és a nyomási földekre. Csáky Lajos dr. polgármester szintén amellett érvelt, hogy a tanács javaslata a kisemberek javát szolgálja. Az igazság különben is az, hogy ma a házakra jóval nagyobb közteher nehezedik, mint a földekre. Ebből következtetőleg háztulajdonosnak lenni sem rózsás dolog. Kovács Jenő újból a tanács javaslata mellett szólalt fel. Halmi János pedig azt jelentette ki, hogy ha a közgyűlés az 50— 50 százalékos elosztás mellett dönt, úgy e határozatot meg fogja felebbezni. Czuczi József ismét az eredeti álláspontja mellett hozott fel érveket, majd azt kérte, hogy a köztöltési hátralékokat kamatmentesen lehessen befizetni. Mokcsay Zoltán dr főispán erre ígéretet is tett, majd pedig a szavazás során a közgyűlés túlnyomó többsége — alig egy-két bizottsági tag kivételével, — a tanács javaslatát fogadta el. Előkelő nyugdíjasok új állásokat kapnak horribilis díjazás mellett. Nincs más szavam, csak ennyi és ezt értse meg mindenki, akinek szól: Állj, így nem mehet tovább ! A városi bérpalota villanyberendezése. A tanács a városi bérház villanyberendezésének elkészítésével Dely László szombathelyi mérnök vállalkozót bízta meg, e határozat ellen azonban Berger Vilmos vásárhelyi villanyszerelő, — mint aki szintén megpályázta a munkát —, felebbezést jelentett be a törvényhatósági bizottsághoz. Ezzel kapcsolatban a tanács a felebbezés elutasítását javasolta azzal, hogy az árlejtés szabályszerű volt s a tanács azért nem bízta meg Berger Vilmost a vállalattal, mert Berger ajánlata nem felelt meg a közszállítási szabályrendeletben megkívánt feltételeknek. Gábor István a tanács javaslatával szemben a helyi ipar érdekeire és az iparpártolás szempontjaira való hivatkozással új árlejtés meghirdetését indítványozta. Császivai István magáévá tette Gábor István indítványát, mert ennek elfogadása a helyi ipar pártolását jelenti. Balog Sándor a városi tanács javaslata mellett szólt, — mivel —, úgymond —, az ellenkező álláspont a kiírt pályázatok komolyságát veszélyeztetné. Kovács Jenő: És nem lesz csizma belőle! Balog Sándor: Jobb volna már azokról a lovakról beszélni, melyek a harctérről hazajöttek ! Kovács Jenő: Kérdezze meg a gazdájától! Balog Sándor szerint a tanács javaslata a közérdeket szolgálja. Kun Béla képviselő : A helyi ipar pártolása a közérdek ! Balog Sándor: A pusztaszéri útnál is más volt a közérdek, nem pedig az, amit a közgyűlésen megnyilvánult többség kifejezésre juttatott. Kun Béla képviselő felszólalásában annak a véleményének ad kifejezést, hogy ha Berger Vilmos ajánlata bizonyos szempontból szabálytalan volt is, a helyi ipar pártolásának elve ezért nem szenvedhet csorbát. Majd Balog Sándor megjegyzésére reflektálva kijelenti, hogy a közgyűlés többsége a pusztaszéli úttal kapcsolatos fuvarozás kérdésében a közérdeknek megfelelő határozatot hozott. A törvényhatósági bizottság ugyanis nemcsak partikuláris érdekek kielégítésére hozza határozatait, hanem azt tekinti, várjon döntéseiben miként jut érvényre az egész város közönségének egyetemes érdeke. Ha arra kellett volna a pénz s ha erre a célra rendelkezésre állana a szükséges anyagi eszköz, úgy senki sem kifogásolná, hogy a Csomorkányi utat vagy a pusztai lakosság más főbb útvonalait egész hosszában burkoltassa ki a város, aminthogy a közgyűlés a Speyer kölcsön terhére hozzájárult éppen a pusztaszéli út két szakaszának kiburkolásához is. Ha most tehát az út egy harmadik szakaszának kiburkolására ajánl az állam ingyen követ, az útmenti gazdák, akik között van több nagyobb birtokos, legalább a fuvarral járuljanak hozzá az útépítéshez, amint tegnap más környéki gazdáink ki is jelentették , csak ők kapnának ingyen kőanyagot, szíves örömest teljesítenék a kőfuvarozást. Ez éppen olyan közérdek, mint amennyire közérdek a helyi ipar pártolása. Semmi veszedelmet nem lát abban, hogy a bérpalota villanyberendezési munkálataira új pályázatot írjon ki a város. Ha történtek is az ajánlat megtételénél hibák Berger Vilmos részéről, jóhiszeműségét kétségbevonni még sem lehet. Janáky Gyula : Aki nem tud írni, az ne pályázzon ! Kun Béla: Lehet, hogy vannak iparorosok, akik nem tudnak oly kaligrafikusan írni, mint Janáky Gyula úr, de ettől függetlenül a rájuk bízott munkát becsületesen, szakszerűen elvégzik. Udvarhelyi Sándor szintén Gábor István indítványát fogadja el, mert a közgyűlés támogatására a helyi ipar és kereskedelem nagyon rászorul. Soós István dr polgármester káros tünetnek tartaná, ha a közgyűlés Gábor István indítványát fogadná el. Ami az iparpártolást illeti, kijelenti, hogy a tanács nem azért ül a helyén, hogy a helyi ipart fellendítse, hanem azért, hogy a város közönségének érdekeit védje. Szerinte a város érdeke a jelen esetben az, hogy a megtartott árlejtés eredményeként Dely László kapja meg a vállalatot azzal a Berger Vilmossal szemben, aki abszurd ajánlatot tett. Az újabb pályázat kiírása a versenytárgyalás komolyságának rovására menne. Most a főispán tízperces szünetet rendel el, majd a szünet után Kun Béla képviselő kijelenti, hogy a polgármester felszólalása után is helyesnek tartja Gábor István indítványát. Az új pályázat kiírásának semmi akadálya sincs, ez a bérpalota építését nem késlelteti, de viszont ezáltal érvényesül a helyi ipar, a vásárhelyi adófizető iparosok támogatásának elve, melyet sem a tanács, sem a közgyűlés nem hagyhatnak figyelmen kívül, midőn a közvagyonból elrendelt munkálat vállalatba adásáról van szó, anynyival is inkább, mert a helyi iparosok tetemes adóval járulnak a város terheihez s azt is lehet remélni, hogy az új versenytárgyalás olcsóbb ajánlattétellel fog járni, ami a városnak hasznot jelent. Csáky Lajos úr arról beszél, hogy a tanács a törvényes rendelkezéseknek megfelelően cselekedett, mikor Dely László mérnököt bízta meg a bérpalota villanyszerelési munkálataival. Dely kifogástalanul végezte el a villanyszerelést a kórház új szemészeti épületében is. Kun Béla : Állandóan egy idegen embert favorizálnak a vásárhelyi iparosok rovására. Dely Lászlónak sem iparengedélye nincs Vásárhelyen, sem pedig adót nem fizet itt! Csáky Lajos úr kijelenti, hogy Delynek vannak vásárhelyi családi vonatkozásai. Azt kéri ezután, hogy a közgyűlés ne pártszempontok szerint határozzon a kérdésben. Kun Béla : Nem is pártkérdés ez, hanem tisztán a helyi iparosok pártolásáról van szó. Közbekiáltás: Berger nem is tagja a 48-as pártnak ! Reich Ede műszaki főtanácsos arról beszél, hogy Berger Vilmos ajánlata semmiféle tekintetben sem felelt meg a szabályoknak. Kovács Jenő a tanács javaslatához csatlakozik s ezt teszi másodszori felszólalásában Udvarhelyi Sándor is, aki pedig az imént Berger Vilmos igazát vitatta. Majd a felszólalások után szavazásra kerül a sor, amikor is a tanács javaslata kapott többséget. Mielőtt a napirend további pontjait tárgyalták volna, Kovács Jenő az elnöklő főispán engedelmével személyes kérdésben szólalt fel és Balog Sándornak arra a közbeszólására kivan válaszolni, hogy mi is történt „a harctéri lovakkal ?“ — Úgy látszik, — mondja Kovács Jenő. — Balog Sándor megtudta, hogy mi készül s ezért elment a teremből. Ennek dacára is visszautasítja a gyanúsítást. Való igaz, hogy neki volt két harctéri lova, de ezt jutalmul azért kapta a hadseregparancsnokságtól, mert a piavei összeomláskor egy sereg hadianyagot megmentett, hazahozott az országba az ellenség elől. Ez a két ló tehát engedély. írásos igazolvány alapján került hozzá s aki mást mond, az alaptalanul gyanúsít. — Az oláh uralom után nem egészen bátor emberek feljelentést tettek ellenem és úgy a polgári, mint a katonai vizsgálat ennek alapján megindult ellenem, az le is lett folytatva. Amikor lefolyt, kerestem, hogy ki volt a feljelentő és akkor, hogy nyomára akadjak ennek, egy magasrangú katonatisztet a legdurvább módon megsértettem, aki engem provokáltatott. Ezen provokálás után — Szathmáry Tihamér és Bangha Sámuel voltak a segédeim — a becsületügyi eljárás felfüggesztetett és csak mikor a vizsgálat igazolt, a hadseregparancsnokság akkor utasította az illető magasrangu katonatisztet, hogy a lovagias eljárást folytatni kell, illetve az elégtételt meg kell adni részemre. — Kénytelen vagyok ezek után én megkérdezni Balog Sándort, hogy mi is volt azzal a bizonyos borjúbőrrel ? Volt Vásárhelyen egy hadikórház s míg én a harctéren voltam, addig ebben a jó fedezékű kórházban volt elbújva Balog Sándor, aki a kórházi élelmezés kezelésével volt megbízva. Élelmiszereket vásároltak a kórház részére, többek között borjút is és ennek a bőrét Balog Sándor megtartotta s csizmát csináltatott magának belőle. Innen van az a kiszólás, hogy „Hogy kerül a csizma az asztalra ? !“ (Általános derültség.) — Amikor tehát nem hagytunk ott mindent, mert Laibach utcáin minden ott maradt volna, hazahoztunk mindent és ezért kaptunk jutalmat: én például két lovat, akkor Balog Sándor itthon volt és a katonák élelmezésére szánt anyag egy részét a saját céljaira használta fel. Apróbb ügyek kerültek végül gyors tempóban tárgyalásra. A bérpalota cserépkályháiból Gábor István javaslatára fizet Kvitkovszky Károlynál, tizenhetet pedig a Majolikatelepnél rendelt meg a város. — Részben módosították a bérkocsi viteldíjról szóló szabályrendeletet. — A múlt évekről szóló házipénztári és kórházi zárszámadásokat tudomásul vették. — A Völgy utca kiburkolására 4100 pengőt irányoztak elő. — Kun Béla képviselő, majd Posztós Sándor indítványára a Koncz telepen megcsinálják a kért keresztjárdát. — Szép, elismerő szavak kíséretében jelentette be Simon József dr tanácsnok Kátay István műszaki tiszt nyugdíjazási kérelmét s a közgyűlés ez alkalomból melegen ünnepelte a nyugalomba vonuló öreg tisztviselőt, aki 42 éven át szolgálta önzetlen becsületességgel a várost. Egy órára járt az idő, mikorára a napirend minden pontját letárgyalta a törvényhatósági bizottság s mikor a közgyűlést Mokcsay Zoltán dr főispán berekesztette. Véget ért az áprilisi közgyűlés. Hódmezővásárhely, 1928. május 1. Kedd. Ára 16 fillér XXIV. évfolyam, 99. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben: Negyedévre — 7*— P Félévre — — 14'— P Vidékre: Negyedévre — 10'— P Telefonszám 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és kiadó lap tulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth tér. A Czeglédi virágüzlet üzlethelyiségét május elején a Kegyelet temetkezési vállalat mellé helyezi (Andrássy út)