Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1928. október (24. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-02 / 222. szám

ány. szakirányú ánál szer- 2 férfi és a pályáza­tok olyan­­ legalább fiánál már iparos ta­­főhivatása iszi, illetve dig általá­­ig tettekkel magukat, felhivására iparos ta­­t elvégzik, sok hete n­­yelőbizott­­ig jelölendő t tanítani, s általában 5 minden fjusági én­­sért vezeti, atási óra- 5zőleg más beszámi­­!5. sz. ren­­mond­sko­­lgállapított ss illetmé­­skola igaz­­nő iparos adói álla­dék be a ülés által hódmező­­felügyelő 1928. évi iparos ta­lárhely ci­november ilan s. k elnök. yosabb készit és lót állan- Mífcsáné citő, Szen- 834 százalékos iszfátot, el adok. 844 ly inforgalmi e . Eladó hold ta­­fél hold és 3 hold. sülőben 7 opáncson 1­80 hold e. Eladó :sei, Cső­rbe, Észak izö kölcse­­mellett, vezek ki, önöket a d­yósitta­­i felvilág 566 ilva lató. Zri- 747 tadő. 985 ily­ám alól iyeztem, kivitelben storszijak, pontosan puhító és idoványi 95 ségben a 1 vásárol 206 , épüle­tekkel öthalmi földjéből 1 hold és elő része 230 föld­ tanyával, elfogad­ 274 Olyan kormányzatot kívánok, amely a néppel szemben megértő és igazságos, mely nem protezsál senkit, kenyeret és jogot ad mindenki­nek s nem a saját hatalmi érdekeit szolgálja. — Pulik tart­ják együtt a nagy nyájat, de ne felejtsük el, hogy a pulik minden gazdának egyformán fognak szolgálni. Kállay Tibor kemény ellenzéki beszéde Nagykanizsán. Kállay Tibor volt pénzügymi­niszter, a kormánypárt egyik volt erőssége, ki az egységes pártból ki­lépett s így mandátumáról is le­mondott, vasárnap tartotta meg programbeszédét Nagykanizsán. A kormánypárt, nyilvánvalóan, hogy az iparosságot magának hódítsa el, B­a­z­s­ó Józsefet, a nagykanizsai ipartestület elnökét léptette föl az ellenzéki Kállay Tiborral szemben. A végén azonban Nagykanizsa né­pének szinte erupciószerű ellenzéki hangulatától megretirálva, a kormánypárt egyetlen egy képviselőt se küldött le va­sárnap a Bazsó József támoga­tására, bár a kormánypárt felvirá­gozott autókkal várakozott minden vonatnál. Ellenben a Kállay Tibor jelöltsége mellett megjelentek : Szi­lág­y­i Lajos, Berki Gyula és R­e­i­s­c­h­­ Richárd ellenzéki kép­viselők. Ragyogó napsütésben, délelőtt 11 órakor kezdődött Kállay program­beszéde és amikor kíséretével meg­jelent a nemzeti zászlókkal díszített, virággirlandos szónoki emelvényen, 4000 ember véget nem érő tapsa, éljenzése köszöntötte. A hatalmas tömeg körül lovasrendőrök vigyáz­tak a rendre, de jelenlétük már nem befolyásolta az egyre izzóbb hangulatot. Zúgott, harsogott az él­jen az ellenzéki jelölt mellett és az abcug a kormány ellen, amikor Kállay Tibor a szószékre lépett: — Harmadszor kérek mandátumot — kezdte programbeszédét Kállay Tibor —, mert hirdetni akarom a polgári alkotmá­nyosságot és a gazdasági élet megalapozá­sának szükségét. Az utolsó esztendőkben a kormány eltért programjától, személyi kapcsolatokon nyugvó kormányzás követ­kezett. Palik tartják együtt a nagy nyájat, a gazda hosszú időn át is nyugodtan távol­maradhat. De ne felejtsük, hogy a palik minden gazdának egyformán fognak szol­gálni .. . Itt megállította beszédét a percekig tartó tapsvihar. Közben valaki hírül hozta, hogy a kormánypárti gyűlést hallgatóság hiányá­ban nem tudják megkezdeni. Erre ismét megújult a viharos ováció, érezni lehetett, hogy talán ez a pillanat jelenti a mandá­tumot Kállay Tibornak. A rendruhás fran­­ciskánus plébános, zsidó hitközségi elnök, egyenruhás vasutas, tisztviselő, munkás, iparos és kereskedő, férfi és asszony, együtt lelkendezett az ellenzéki Kállayért, aki kipirult arccal így folytatta: — Veszedelmes egy kézben központosí­tani a kormányuralmat, mert ha nem tudják megtartani a kormányzati irány állandósá­gát, ha beáll egy változás, kaotikus helyzet veszedelme leselkedhet az országra. Miért félnek a kemény és határozott ellenzéki szótól ? Azt mondják, ez újból a bolseviz­­mushoz vezet. Minden fölforgatás ellen legjobb módszer a parlamenti kormányzat megerősítése és a magyar közélet erejének biztosítása. A bolsevizmus ellen nem úgy kell védekezni, hogy a munkásokból sasokat, hanem úgy, hogy megelégedett embereket csinálnak.­­ Közvéleményre alapított kormányza­tot követelek, követelem, hogy ne éljünk rendkívüli hatalommal, amikor ezt rend­kívüli idők és célok nem indokolják. Parla­menti kormányzatot kívánok, követelem, hogy tegyenek különbséget törvény és ren­delet között, biztosítsák a választás tiszta­ságát, a közszabadságok visszaállítását, leg­alább a békebeli alapon. A társadalom szá­mára kérek biztonságot és nagy nemzeti összefogást a nemzeti célok szolgálatára. Ellenzem az állami centralizációt és kívá­­nom, hogy gazdaságilag erősítsék meg és vigyék önállóság felé a magyar társadalmat. A közigazgatás és az adminisztráció a nagy­­közönség szolgálatára rendezkedjék be. A törvényekben ma nem a nép kívánsága valósul meg, még a kormánypárti többség tagjait is persoadiálni kell, hogy egy-egy javaslatot elfogadjanak. Ha így megy to­vább, a polgárságból kivész a szabad kri­tika, ellanyhul a szabad érdeklődés. Arról beszélt azután Kállay, hogy vi­gyázni kell az úgynevezett gavallér-köl­­csönökkel. Ha takarékosságra prédikálnak, az állam járjon elöl jó példával. Talbot, gyufa, Lillafüred — kiáltják közbe és az izgatott hangulat egyre nő. Most így folytatja Kállay: — A megélhetést a drágaság teszi szinte elviselhetetlenné. A nemzetek társaságában csak úgy állhatjuk meg helyünket, ha ter­mékeinket értékesíteni tudjuk. Kereske­delmi szerződéseink nem váltak be, mert sokkal többet importálunk, mint amennyit kiviszünk. Elérkezett az ideje, hogy orien­tációt kezdjünk gazdasági életünkben­­­s ez az irány Németország felé mutat. A kor­mányban ma is megvan a tendencia arra, hogy új hivatalokat állítson föl, most ál­lami építészeti hivatalt akarnak szervezni. A különböző alakulatokat,­­ amelyekről a múltban annyit hallottunk, olyan szálak kötik a kormányhoz, amelyek nélkül az állam életét el sem tudja képzelni az ember. Megint nagy helyeslés követte Kállay­­nak ezt a kijelentését. Kogsz ! Faksz ! — kiáltozták minden oldalról. — A nagy deprimáltságnak — folytatja Kállay — elsősorban a nép csekély jöve­delme az oka. Éhesebb, forgóbb a gyom­runk, mint más nemzeteké és az éhes em­ber hajlamosabban reagál az idők járására. Az adminisztráció drágasága mindjobban nő. A szanálási tervezet szerint 58 pengőben limitálták a fejenkénti évi adó­terhet és ma már 91 pengőnél tartunk. De ebben az összeg­ben nincs benne a városok és vármegyék autonóm terhe, amellyel együtt ma 150 pengő fejenként az évi adóteher. Ki kellett lépnem a kormánypártból, mert e kérdésekben nem találtam meghallga­tásra, most nagyobb hallgatóságra apellá­lok és ez a tudat megtízszerezi erőmet. Követelem, hogy szüntessék meg az adókezelés visszásságait, járják be adó­inspektorok az országot és a helyszínen intézkedjenek a sze­gény kisemberek ügyében. („Most csak végrehajtók járnak !“ — vála­szolja valaki) Ha már fizetni kell, mondják ezt meg szépen és barátságosan, legalább a módszer ne keserítse az embereket. A kormányzat kiadási rendszere is rossz. Két ágazata van a kormányzatnak, amely föl­húzta magára a meseországok hétmérföldes csizmáját és abban megy előre. Mellette a gazdasági szakok nem tudnak lépést tartani, de félek, lesz még valaki, aki mezítláb fog szaladni a hétmérföldes csizmák nyomában. Olyan kormányzatot kívánok, amely a nép­pel megértően és igazságosan viselkedik, amely nem protezsál senkit igazságtalanul, nem viseltetik gyanakvással egyes osztályok­kal szemben és megadja mindenkinek a kenyeret, igyekszik megadni a jogot, amely a polgárt megilleti. Olyan kormányt kívá­nok, amely nem a saját hatalmi érdekeit, hanem a elsősorban a nemzet érdekét tartja szem előtt. Azt akarom, ne legyen senki ebben az országban, aki mellőzöttnek érezheti magát! Óriási tapsvihar után Szilágyi Lajos képviselő szólalt fel. — Bethlen — mondotta — saját pártja­beli képviselőit sem ismeri személyesen, a pártértekezletekre nem jár. Fráter Jenő unokabátyám (lovassági tábornok) két év alatt odáig sem jutott, hogy bemutatkozzék Bethlennek. Csúf játék, hogy a túlsó tá­borban most éppen azok hangoskodnak, akik Kállay Tibort munkájában megakadá­lyozták. Ők gáncsolták el abban, hogy Ka­nizsa javára dolgozzék. Rai játék, népcsa­lás és népbolondítás, ha azt mondják: csak az a kerület boldogul, amelynek négykézláb hajladozó kormánypárti képviselője van. Berki Gyula képviselő szólalt fel ezután . — Mi joga van ma egy kormánypárti képviselőnek? — kérdi. — Kap egy szá­mot a ruhatárban, felmegy a liften és a folyosón, szidhatja a kormányt ellenzéki képviselők társaságában, de az ülésterem­ben csak két joga lesz : hallgatni és sza­vazni. A kanizsai választásnál is a szokott kétszínűséggel mutatta meg a kormány, ho­gyan kell a jobb kézzel a bal fület meg­vakarni. A főispán, aki elvesztette a drága pénzen megszerzett kanizsai mandátumot, most helyi jelöltet hoz, azt hiszi, hogy a korrupció megszokott eszközeivel letör­heti Nagykanizsa önérzetes népét. Nem fé­lünk, kemény legények vagyunk mi is, a kormány tudja, hogy mi nemcsak az eré­nyeit ismerjük, de a bűneit is. Ha egyszer beszélni kezdünk, a kormánynak régen be­fellegzett. Ha még egy-két donga leesik a kormánypárt hordójáról, akkor elkövetke­zik a nagy megsemmisülés. Ez az ország szembe mert nézni a császárral és királlyal, nézzen most szembe a másik őfelségével, aki a királynál sokkal elbizakodottabb.­ Reischl Richárd azt mondta beszédé­ben, hogy a kormány úgy bánik a néppel, mint a rossz orvos a beteggel, aki nem gyógyít, hanem injekciókkal kísérletezik. Ideig-óráig tartja az életet a páciensében, a beteg azonban nemsokára meghal. Reischl beszéde után a gyűlés szenzációja követ­kezett. Barna szőrkámzsában az emel­vényre lépett P. Máthés Hílár szent­­ferencrendi plébános és érces hangon a következőket mondotta: —A legutóbbi választáson a terror miatt szavaztunk a kormánypártra, mert a kor­mány már akkor sem fért a bögyünkbe. Akkor nem a szép szemeiért választottuk meg Kállay Tibort, most szeretettel fogadjuk, mert az igazság és a jog védelmében eltá­volodott a kormánytól. Nem igaz, hogy en­gem elöljáróim terrorizálnak abban, hogy kire szavazzak, az én felsőbb hatóságom nem ilyen szűk látókörű. Ott küzdök, ahol a jóért és nemesért harcolhatunk ! Ne dob­jon senki követ a papságra, ha az a pa­zarló és önkényeskedő kormányt nem tá­mogatja. Fél kettőkor ezzel a beszéddel ért véget a két és félórás nagygyűlés. A kormány­­párti gyűlésen alig vett részt 250 ember és ez is szétszéledt. Hódmezővásárhely, 1928 október 2. Kedd. Negyedévre — 7*— P félévre — — 14*— P Vidékre. Negyedévre — 10*— P Telefonszám 87. Ára 16 fillér VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP XXIV. évfolyam, 222. szám. Fősierkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Előfizetési ár helyben: Ötven fajta körte a kiállításon. A zöldség és gyümölcsvásári lelkes közönség előtt nyitotta meg dr Soós István polgármester. Nyolcadik zöldség- és gyümölcskiállításu­kat tegnap tartották meg vásárral kapcso­latosan a vásárhelyi kertészek és zöldség­termelők. Nem túl sokan voltak, de az út­törők mind gyönyörűen kirukkoltak s a közönség megilletődéssel, csodálkozással látta, hogy a mostoha, aszályos, rossz esz­tendőben mit tudott produkálni az emberi előretörés és szorgalom. Sorrendben meg­lepő szépen helyezkedtek el: középen a budaörsi állami kertészet gyümölcsei, a vá­sárhelyi hullámtér gyönyörű és mézédes körtéi, almái, szilvái; oldalt a Kovács La­jos kereskedő külön kis pavilonja a csoda­szerekkel ; azután köröskörül: a Nagy Jó­zsef és Fiai, a Sarró Gergely, Keresztes Mihály, Mucsi Mihály, Kenéz József, Tö­rök Sándor, Róth István, özv. Vidonyi Je­­nőné, özv. Dékány Gyuláné, a Milosevics Miklós kiállítása. Nagyon szép volt a Koncz István kátraszéli kertgazdaságának kiállítása, a paprikák sokfélesége s az óriási karaládé. Hat holdon csinálja ezt a szép eredményt Koncz István. Feltűnt a Nagy József és Fiai kiállításának gazdagsága. S csodái a vásárnak a Kenéz József hatalmas, finom dinnyéi, melyeknek Pál Imre dinnyekertész a mestere. A megnyitáson, mely negyed 11 órakor történt meg, szép számú közönség soraiban ott voltak : dr S­o­ó­s István polgármester, Kun Béla országgyűlési képviselő, dr C­s­á­k­y Lajos h. polgármester, dr F­a­r­a­­g­ó János tb. főjegyző, Kmetykó Károly ny. főszámvevő, Borbás Sándor vezér­­igazgató, Hős Nagy Kálmán, K. Szűcs András, id. K­o­l­o­v­a­y János, ifj. Z­s­a­r­­kó Imre bizottsági tagok, ifj. G­reg­uss Máté, a kardoskuti szövetkezet elnöke, Molnár Imre a csókási kör elnöke. Vidékről, mint a kertész egyesület kedves vendégei megjelentek; Angyal Dezső, az országos kertészeti tanintézet nyugalmazott igazgatója, a nagy pomológus, továbbá dr Vaja Béla a kamara b. igazgatója és W­e­­­i­c­h István kertészeti főfelügyelő, mint a Kamara képviselői, Linbacher Károly, a budaörsi törzsgyümölcsös igazga­tója, Horváth István szegedi faiskola tulajdonos. Kamocsay Gábor gazdasági tanácsos, az egylet elnöke s a kertészet vásárhelyi megteremtője üdvözölte a vendégeket s rá­mutatott a kertészetben rejlő nagy nemzeti kincsesházra. Mindössze 15 éves ez Vásár­helyen s már a legszebb sikerekre vezető. Ez a nép, melynek addig kedvezőtlen hite volt az országban, megmutatta, hogy min­denben első tud lenni. Utalt a hullámtér al­kalmas voltára. Drága pénzen 140 va­gon formát hoztak be tavaly Ma­gyarországra, s ezzel szemben itt van a vásárhelyi édes torma (itt hatalmas torma­­rudat mutat fel), ha csak ezt termelnének tízezer holdon, a családok ezrei jutnának bőséges jóléthez és a nemzeti vagyon óriási lépéssel jutna előre ! Dr Soós István polgármester tartotta meg ezután megnyitó beszédét. A becsüle­tes, tisztességes magyar munkának a föld szerelmével való párosulásából született ez az egészséges gyermek, mely nyolcadizben áll elő nemes áldásaival ma . Köszönetet érdemel az a lelkes csoport, mely ezt a frigyet létrehozta, mely a gazdagság mellett a lelki nemesedésnek iskoláját teremtette. Kívánja Istentől, hogy ezt a nemes frigyet, mely a föld lángoló szerelmét a munka révén a haladás, gazdagodás kapcsolatával hozta össze, áldja meg minden áldásával s tegye részesévé a magyar feltámadásnak. A kertészek szép virágcsokorral kedves­­kedtek dr Soós István polgármesternek s azután egy vendég mondott üdvözletet. A kiállításra egész nap özönlött a látogatók serege s a vásárlás kiállítás egész gazdag anyagát a szélrózsa minden irányába hordta szét az alkonyi órákig. vasárnap, h hó 7-én d. u. 4 órától esti 9 óráig tartja az őszi menyre emezen pazar valaszutana* Demuuuu melynek megtekintésére tisztelettel meghívja

Next