Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1928. december (24. évfolyam, 274-287. szám)

1928-12-01 / 274. szám

ácsától. áse foly­ik, hadi­akik va­­földhöz,­­ esetle­­v an levé­­ny meg­­a városi ál is in­­az ezen ntézet a adóhiva­­tnek kö­­lási költ­kelteket, még ezek az eddigi­­ vétetni, tácsának a tartott Tanács, és esedékes hirdet­­ilyó évi retkezté­­már­a eljárás­­ecember lulni, mind­­befizeté- Stilessé­­eleget, i eljárás szizalé­­sz ár­­ízt meg isérelni, i száza­­dő. Isőrendü és által magas öl men­ber 29. vácsnok. őket ám­­­bhullis sírnk is­­sználjuk tharmat, , moha, í ellens­zerekkel zaküzle­­tet köl­­distalan 958 n 4,50 P, tisztítás és suba te­tik. L 966 fehér­van. bor Söröző rai 3.20. més ahol uj ok. Szi­­: divat­ hák­ából női Abonyi dal.) 39 • A lángoló kelet *­­. Kelet újra ég, még pedig lobogó lánggal, tűzesőt szórva, mely bevi­lágítja az egész orosz földet. Uk­rajnában kitört az ellenforradalom s községek százaiban gyilkolják egy­mást az emberek , most a fehérek a vörösöket, kik eddig őket ölték. Tíz esztendőnek határkövénél azt szűrte le a tapasztalat, hogy a Marx-féle elveknek kótyagos bo­londgombái, a­melyek felrúgnak mindent, ami szent, ami hagyomány s felélik azt, amit az emberi kul­túra és civilizáció évezredek alatt megalkotott tíz esztendő alatt, tel­jes csődöt hoztak s az emberisé­get a jólét helyett az éhenhalás örvényébe sodorták. A termelés, mely abban áll, hogy a mások ke­serves szerzeményét elvegye, a kol­dusrongyok meztelensége után a legnagyobb testi pokolba juttatta már e földön. Az orosz föld sivár, puszták benne a lelkek s lakatlan lett a szív, melyből kiölték az éle­tet. Ennek az életnek utolsó ösz­töne ez, mely most gyilkot ragadt és azok ellen fordult, akik hazug jelszavakkal trónoltak a pusztuló tömegek nyakán. Ami ott, messze keleten most folyik, a Dante pok­­lához hasonlatos. Tél fagya süvít már a romok felett s a kiéhezett embereknek­­rongyos testén ég a fagy- Fekete árnyak suhannak el a sötét, hideg viskók között s arat a fekete halál. Az életösztön utolsó fellobbanása tehát az ellenforrada­lom, mely most lángol. S ez újra ráveti a fényt a bolseviki vesze­delemre. Külföldi lapok portálják a hírt, mely nem kevesebbet mond, minthogy új szövetség van készü­lőben, még pedi magyar—lengyel— román szövetség. Ilyen hírek időn­ként szoktak fellobbanni a francia, meg a cselák­­lapokban, de most a forma komolynak tűnik föl, mert a német is foglalkozik vele. És még komolyabbnak, ha figyelembe vesz­­szük, hogy egyenesen már meg is kritizáljuk ezt a készülő katonai egyezményt. Azt írják, hogy a hár­mas szövetkezésnek a súlyt, az erőt a magyar adja meg. Ez ta­gadhatatlanul felismerés, mert így van s dicséretnek is beillik, csak ott a tévedés, hogy a magyart egy kalap alá hozza a románnal. El­hisszük, hogy az oláhnak jó lenne ez. Végtére olyan népnek is kell lennie egy társaságban, mely nem fél, mely dolgozni tud s melynek értéke van. De akkor mi benne a mi érdekünk. Az az mi lenne ? Mert igaz, hogy egyszer így nyi­latkoztunk , még az ördöggel is. De az ördögnek azt a szerepet szántuk, hogy vigye a pokolba az oláhot. Ha tehát vele szövetkez­nénk, ott volnánk, ahol a mádi elvtárs volt. Nem is igaz az egész, mert nem egyéb, mint jámbor óhaj­ Laub János OFB által engedélyezett ingatlanforgalmi irodája D­AI A CC A 1A7CCI7 Állandó nagy raktár s dlU­riSI!ir Női, férfi és gyermek CIPŐKBEN, gyapjú, flór DIVATÁRUHÁZA és selyem harisnyákban, kertyűkben, reformnadrágokban, telefonszám , 230 telefonszám , 230 női és iferi fehérneműekben, kalapokban, nyakkendőkben. Szívesen látom áruraktáram vételkényszer nélküli megtekintésére ! Szentesi utca 56 szám alatt diszkrét és gyors lebonyolítást eszközöl­ tás azok részéről, akik ezzel elis­merik a mi értékünket. S ha a román nem vallja is be, de úgy gondolja, hogy legyen már egy be­csületes ember is a kisantantban. Csakhogy ebből nem esznek. Azaz hogy ehetnek egy feltétel alatt : ha a magyar őrszem ott áll a Csíki havasokon s ami a háta me­­gött lesz, mind magyar lesz. De még Kolozsváron és Gyulafehér­váron triumfálja a rablás zsákmá­nyát a rumung, addig csak az a feleletünk : hátrább az agarakkal ! Ha ég Besszarábia, az nem a mi bajunk. Ellenben ha a mi­ drága Erdélyországunkat veszélyezteti a tűz, akkor ott vagyunk. Míg azon­ban ez elérkezik, ha tűz festi az Olt völgyét, legfeljebb azt feleljük : előre csővezető úr s oltsa a tüzet, ahogy tudja !. . . Hódmezővásárhely, 1928 december 1 Szombat. Előfizetési ár helyben: Negyedévre — 7'— P Félévre — — 14'— P Vidékre: Negyedévre — 10' - P Telefonszám 79. XXIV. évfolyam, 274. szám. Ára 12 fillér. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth­ tér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP A hadikölcsönsegélyekre való jelentkezés idejét két héttel meghosszabbítják. A biztosítási összegek valorizálására 140 ezren jelentkez­tek az egész országból, a hadikölcsönsegélyekre pedig Vásárhelyről kétszáznegyvenen. A hadikölcsönök összeírása tegnap véget ért. Úgy, hogy ezentúl csak az árvák bir­tokában levő hadikölcsönöket írják össze, melynek bejelentési határideje majd csak februárban jár le. Kárpótlásra 240 egyén jelentette be igényét a a 240 között nagy tételek szerepelnek, melyek közül némelyik szinte tragikus erővel hat. Ott van például a néhai Borza Károly gyermekeinek ha­gyatéka, mely 200 ezer koronát repre­zentál. Özvegy Lamper Lajosné szintén 200 ezer, Borotvás Terézia 150.880, Bauer Gyuláné 400 ezer koronával szerepel. És id. Becsei István ? Alig tudja fentartani magát idős ember létére keserves munká­val s 101 ezer aranykorona az az összeg, melyet hadikölcsönbe fektetett. Egész va­gyona. S még meghatóbb a dolog, ha tud­juk, hogy ennek a Becseinek nagyapja dúsgazdag ember volt, de 48-ban vesztette el vagyonát, mikor házát, földjét, szöllejét eladta ■ az értéket, vesztett pénzben űzették ki. A dolgok igy ismétlődnek a történelmi­­korszakok során s igy lett Becsei István is önhibáján kívül, mondhatni a becsület szegénye. Az összeírás adatait most már felterjesztik a beszerzendő bizonyítékokkal együtt s remélik, hogy karácsonyra már lesz segély is, ha csak az anyag bősége miatt a tavaszra ki nem tolódik a határidő. Az este a biztosítások valorizálásáról és a hadikölcsönsegélyigények bejelentésének meghosszabbításáról az alábbi távirati érte­sítést kaptuk : Budapestről jelentik . Tegnap járt le az a határidő, ameddig az 1922 január elseje előtt kötött életbiztosítások valorizálására jelentkezni lehetett. A valorizációs beje­lentések eddigi számát 120—140 ezerre becsülik. Az az összeg, amelyet a bizto­sító társaságoknak fizetniök kell a valori­zációs bejelentések alapján, a 20 millió pengőt sem érik el. A törvény értelmében a valorizált összegek kifizetése csak 1935 után történik meg. Ugyancsak tegnap járt le az a határidő, amelyet a népjóléti mi­nisztérium a segítségre igényt tartó hadi­­kölcsönjegyzék jelentkezésére kitűzött. A népjóléti minisztérium még november 24-én tájékoztató rendeletet adott ki, mely­ben utasította az illetékes közegeket, hogy a hadikölcsönjegyzésekkel kapcsolatban kötelesek minden jelentkezést elfogadni és minisztériumhoz felterjeszteni. Mivel azon­ban november 24-ig már sok jelentkezőt visszautasítottak , a november 30-ig ren­delkezésre álló hat nap nem volt elegen­dő, hogy az előző intézkedéseket korri­gálják, a népjóléti minisztérium ezért a jelentkezés határidejét két héttel meghosz­­szabbítja és az erről szóló rendeletet hol­nap, vagy holnapután adták ki. Borzalmas vérbosszú történt Prágában. A pénteki esküdtszéki főtárgyaláson, a hallgatóság soraiból felugrott egy idegen és agyonlőtte a vádlottat, Cena bég gyilkosát. Az igazságszolgáltatás történetében pá­ratlanul álló eset történt pénteken délelőtt a cseh fővárosban. Az esküdtszék most kezdte meg Algeviad Bébi albán diák bűnpörének főtárgyalását, ki az albánok nem­rég megválasztott királyának, Ah­med Zogunak sógorát, Cena béget tavaly meg­ölte. A hallgatóság soraiból egy férfi a tárgyalás alatt felugrott s revolverrel agyonlőtte a gyilkost. Az esetről az alábbi távirat számol be : Prágából jelentik : A prágai esküdtszék ma kezdte meg a tárgyalást az albániai Eibaasanból származó Algeviad Bébi ellen, aki 1927 október 14-én Cena béget, Ah­­med Zogu mostani albán király sógorát, az akkori albán köztársaság újonnan kine­vezett követét meggyilkolta. A tárgyaláson izgalmas jelenet történt. Amikor a törvény­szék elnöke negyedórás szünetet rendelt el és a bírák és az esküdtek felemelked­tek a helyükről, a hallgatóság sorából egy eddig ismeretlen, mintegy 35 éves férfi sietett elő és hirtelen lövöldözni kezdett. Összesen mintegy hét lövést adott le egy hosszú revolverből. Az egyik golyó közvetlenül a fején találta a vád­lottat és azonnali halálát okozta. Amikor a vádlott összeesett, a me­rénylő egy lövése, — még nem le­hetett megállapítani, hogy szándé­kosan, vagy véletlenül —, Adriano de Vecchio olasz újságírót, a triesz­ti II Piccoló szerkesztőjét sebesítette meg, aki éppen a törvényszéki tolmács­csal beszélgetett. Az újságíró sebesülése súlyos. Egy lövés az ujságíró tüdejének jobbszárnyába hatolt be. De Vecchiot egy orvos azonnal megvizsgálta. Koptiva Fe­renc gyáros, az esküdtek egyike, ijedtében a földre zuhant és kificamította jobb kar­ját. Néhány asszony az ijedtségtől elájult. A tárgyalási teremben a merénylet után leírhatatlan pánik tört ki, a közönség du­lakodva rohant ki a teremből, amely azon­nal kiürült. A teremben pusztán a halott Bébi maradt, aki a padlón vértócsában feküdt, továbbá az olasz újságíró, az őt kezelő orvos, a bírák és néhány esküdt. A merénylőt tettének elkövetése után rö­vid ellenállás után azonnal letartóztatták és elvették tőle a revolvert. Első kihallga­tása alkalmával nem akarta megmondani a nevét, azt hiszik, hogy a meggyilkolt Cena bég testvérének szolgája. A feltevés később tényleg bebizonyoso­dott, a merénylő bevallotta, hogy Cena bég öccsének szolgája. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy vérbosszúról van szó. A merénylő két lövést adott le köz­vetlen közelről a vádlottra, azután pedig a revolver agyával többször fejbe vágta, úgy hogy az áldozat agyveleje kifröccsent. A merénylőnek négy társa is volt, akiket szintén letartóztattak. Csáky Lajos dr­­. polgármester a csongrádmegyei vitézek tiszteletére adott ebéden a következő beszédet mondotta : — Az egy évezrednél nagyobb idő óta itt lakó magyar nemzetet a sors tragikus fordulatai — úgy látszik — időközönként a megsemmisülés határára taszítják vissza. Ilyen nemzeti, nagy tragikus fordulatként példaképen utalok : a tatárjárásra, a mo­hácsi vészre, a százados német pusztításra, legfőképen Trianonra . Ezeknek a halálos­nak látszó vérveszteségeknek dacára — Is­tennek hála ! — él a fajtánk, — amelyikre méltán mondotta a most annyira ellenséges francia nemzet nagy bölcsésze és történet­írója, Voltaire, hogy a magyar s világ leg­szerencsétlenebb nemzete­­ — él azért, mert egy vékony hajszállal több volt, na­gyobb volt a fiainak az erénye, mint a bűne és ez a kicsi többlet mindig felemelte ezt a porbaomlott nemzetet, megmentette a Hazát ! — Magyarország főméltóságú kormány­zója a vitézi rend megalapításával éppen azokat a háborúban kipróbált erényű fér­fiakat kívánta összegyűjteni, akik nem szó­val, de egész jövendő életükkel alapjai le­hetnek az új Magyarország épületének, akiknek a szívük alatt viselt vitézi rend jelvénye nem azt jelenti, hogy viselnek egy ékszert, amelyik látnivalóbb, értéke­sebb mint a viselője, hanem náluk a jel­vény annak a tanújele, hogy az istenféle­lem, a Haza és fajszeretet, egy-egy élő reprezentánsát lehet és kell minden vitéz­ben látni, aki az álpróféták által valóként árult új evangéliummal , a kommunizmus­sal, a hazátlansággal, a vallástalansággal szembeszállva hirdeti, hogy az Isten és em­berszeretet, a munka örök érték és hogy ez értékeket, mint az ősöktől örökölt kin­cseket nem szabad könnyelmű kártyajáté­kosként kockára tenni. A vitézi jelvény azt kell, hogy bizonyítsa, hogy a vitéznek nemcsak a szája mondja, de a szive érzi, amit a magyar vitézség költője és halálával megszemélyesítője Petőfi Sándor mond: „szeretem, hőn szeretem, imádom gyaláza­tában is nemzetemet !" — Mindenik nemzet megengedheti ma­gának azt a fényűzést, hogy mint egy kié­gett és pályájából kizökkentett üstökös ha­­zátlanul bolyongjon szerte a világban, csak mi magyarok nem tehetjük meg, mert ne­künk csak egy Hazát adott végzetünk, az is elveszett ! — Ne higyyétek, hogy a békében Hazánk visszaszerzésének feladata nem terhelne minket, hogy ennek teljesítése alól bár­milyen egyszerű életviszonyok között élő magyar felmentést nyerhetne, itt minden­kire vár a tennivaló, itt mindenkinek meg kell tanulni, hogy az erényhez, a bölcses­séghez nem lehet az embernek elég korán hozzáfogni és hogy a földről a sok millió mértföldnyire eső csillagok távolságát is azzal a mértani tudománnyal mérik fel, amelyik lényegében a pont és vonal isme­retén alapszik ! — Minden vitéz egyéniségét nagyobbítsa meg, lelkét hevítse át annak a bizonyos­sága, hogy benne egy elmúlt évezred ma­gyar dicsőségének emlékezete szunnyad, benne a jövő Magyarország Ígérete él , ak­kor Ti lesztek jövendő világunk világos­sága és a magyar élet megromlását mega­kadályozó javai . . . — Ezzel a gondolattal köszöntöm váro­sunk megbecsülő szeretetével, annak egész közönsége képviseletében a hozzánk se­reglett vitézeket és kívánom, hogy terjessze ki reájuk és családjukra a jó latén minden áldását !

Next