Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1929. július (25. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-02 / 146. szám
ellen j Iliisa d íjai, t. híresfái, * 1 niriában. f t . utak , kedvező árak melkik a régi ital el lettek vert Klauzáisz. alá kői «HE 9 59. mény. az 1881. évi .nnel közhírré árásbiróságnak végzése követyés által kép- U. dr Kertész ára 309 pengő 1929. évi márlégitési végre i 1200 pengőre így mint azonnyilvános árvesvásárhelyi leír. 12. számú végér, 92 pengő biróilag márig Hódmező,az ut 30. ha 1929. évi letti 11 órája a venni szűnéssel hivatnak , az 1881. évi ében készpénzőnek, szükségek adatni, lő ingóságokat és azokra kizen árverés az telmében ezek . évi junius hó kir. végrehajtó. ros tanácságától. ül IV- számú hatáarra nézve, állatvásáreliii mintegy érzése iránt ; terület iránt apján klhig akiknek az rendelkezéadni hajlanaz ár valatatározásával tiára, Lemény megjeleltelol, — jenius hó 19. si tanácsnok. és tanácsától. íny ei. igaz, hogy a 2. Ráday-n. 2 lepén a szeszandcsan szegű évben is minőség szerdáskor azons lakosságát, au szedje fel te szállítsa be. város tanácsanapján tartott Városi Tanács Agrárprogramut. Borús a magyar gazda kedve, mint az esős égbolt volt heteken át, amelyet szürke felhők takartak s még az a remény is cserbenhagyott bennünket, amely hosszú századokon át oly sok magyar nemzedéknek hozott vigaszt és indulást aratás előtt, a lágy kalács reménye. Mert mit ér a lágy kalács, ha nincs mibe aprítani? A mai szomorú és szorongó helyzetben csak egya vigaszunk, éspedig az, hogy hála Istennek, ha már a „mértékadó tényezők" is fölismerték, hogy e gyönyörű magyar kifejezéssel éljünk, hogy mégsem élünk minden elképzelhető világok legjobbikában, hogy bizony igen nagy bajok vannak a búza s általában minden szemtermelés körül, hogy itt a legbátrabb szavalás sem használ semmit s nem kell különös nagy mennyiségtani tudás annak a kiszámításához, mikor következik el az esztendő, amikor a magyar gabona kiviteli köre a magyar határtól legföljebb néhány kilométernyire szűkül s a magyar gabonatermelésnek csak egy számottevő piaca marad: Budapest! A kormány ugyan még ma is tamáskodik abban, hogy a helyzet a gabona frontján ilyen aggodalmas volna, mert lám elég egy kis időváltozás s máris egy pengőt ugrott Chicagóben a búza ára. Viszont azonban egy kitűnő nemzetgazdavezér tudományos apparátussal fölsorakoztatta az érveket, amelyek azt bizonyítják, hogy a veszedelem nem hogy csökkenne, hanem előreláthatólag a kanadai s általában a tengerentúli gabona versenye révén a közel- j jövőben erősödni fog, mert az európai búzát a Panama-csatorna gázolta le, amely a nyugatkanadai búzát kilométerek ezreivel hozta közelebb az európai piachoz s mert a kanadai gabonatermő terület egy uj vasútvonal s egy uj csatorna megnyitásával erősen növekedni fog. Ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy öt éven belül elkészül az új Panama-csatorna, amelynek a transzírozása most folyik, továbbá előrelátható az is, hogy a MacDonald-kormány az angol munkanélküliség enyhítésére igen nagymértékű államilag erősen szubvencionált kivándorlási akciót fog indítani Angliából, amely Kanada lakosságát s mezőgazdasági kapacitását erősen növelni fogja. Az sem valószínű, hogy Ausztriában és Csehországban, Németországban és Olaszországban az agrárvámok a közeljövőben esnének. Egyszóval ne hallgassunk a kormányra, hanem készüljünk föl a nehéz, keserves, veszteségteljes küzdelemre! Azt, hogy az európai mezőgazdaságot nagy válság fenyegeti a tengerentúli versenyre, jó 10—12 évvel ezelőtt megírták. Csak ezeket az írásokat itt nem olvasták, így következett be az a helyzet, amelyben ma vergő- s dünk, így ért bennünket készületlenül a nagy válság, így állott elő,hogy csak képviselőválasztási erőszakos választásokat készített elő és produkált a kormány, de nem készítette elő már évekkel ezelőtt az átfogó, rendszeres és minden technikai és pénzügy részletében átgondolt tervet a magyar mezőgazdasági termelés generális átszervezésére. Képzeljük el, hogyan állnánk ma, ha a millió pengőket a nélkülözhető kiadások helyett hüvelyes-, vaj-, sajt-, kender-, komlótermelő szervezetek fölépítésére, produkáló organizációk megteremtésére fordítottuk volna? De ezek ma már a múltba tartoznak. Nem rekriminálunk, viszont azt mégsem lehet szó nélkül eltűrni, hogy ma, a tizenkettedik órában még mindig csak ígérgetik a nagy terveket, a nagy reformokat. Hol vannak azok a tervek, hol vannak azok a reformok? Miért nem leplezte le őket a kormány a főrendiházban, amikor minden oldalról olyan súlyos és komoly bírálat érte? Miért nem tette a terveket a kormány a főrendiház asztalára?A magyar gabona- és hüvelyestermelés úgy aránylik egymáshoz, mint a VW-hez. Ezt az arányt kell megváltoztatni a könnyen exportálható hüvelyesek javára. Ez csak egy kis része a szükséges nagy reformnak, de még ezzel a töredékkel is megelégedtünk volna! Ha pedig ezt az esztendőt is, csakúgy, mint az elmúlt kettőt, a kormány kanktátori mérlegeléssel és felkaparó halogatással tölti el, akkor el lehet készülve a jövő évi költségvetés tárgyalása során olyan zivatarra, amilyet még nem látott. A magyar mezőgazdaságnak hosszú évekre szóló, rendhirtelen, mint a nyári puhancsot bocsátotta a belügyminiszter 3000— 1929. sz. rendeletét a választóközönség nyaka közé „a közigazgatás rendezéséről szóló 1929. XXX. tc. egyes I rendelkezéseinek végrehajtásáról.“ Ez a címe a rendeletnek, mely a Belügyi Közlöny 1929. június 29-iki számában jelent meg. Mindenki tisztában van vele, hogy a városatyaválasztások megtartását általánosan, országosan már eszközölni kellett volna. A kormány évekig húzta-halasztotta a dolgot, mert félt a régi törvény alapján a választásoktól, hogy jelöltjei kisebbségben maradnak, végre a közigazgatási új törvény tető alá kerülvén, itt az idő, a kormány szerint is, hogy a választások s utána a tisztújítás megtörténjenek. Megígérte a miniszter a Házban, hogy az ősszel mindez lefolyik. Ugye előzetesen rendelkezni kellett a törvény végrehajtását célzó intézkedésekről. Ez történt most meg. De nem mint enyhítő langy permeteg a szigorú törvény után, mely az autonómiát amúgy is erősen próbára teszi, hanem mint zuhancs, mely a szigorú törvényen is túltesz, rájött a rendelet. Ennek a bizonyítását kezdjük. Olyanokat tartalmaz a rendelet, ami még az autonómiát megszorítani akaró törvényhozóknak, egyetlen képviselőházi, vagy felsőházi tagnak sem lehetett szándékában. A törvény 10-ik §-a ugyanis kimondja, hogy a „legtöbb adót fizetők választási eljárását a belügyminiszter rendelettel szabályozza“. Elvártuk volna, hogy ez a belügyminiszterirendelet, mely épen Péter- Pál napján látott napvilágot, megkönnyítést, egyszerűsítést, megnyugtató lefolyást biztosított volna a legtöbb adót fizető városatyák választásánál. De épen megfordítva történt, Vásárhelyen tudvalevőleg lesz 360 , legtöbb adót fizető (virilis) választó, ez a csoport választani fog saját soraiból 60 városatyát. A rendelet szeszetes, tudományos, józan és megfontolt átszervező reformra van szüksége. Pedig ez a nagy szervezeti és termelési reform csak egyik fele a nagy magyar mezőgazdasági problémáknak. A másik fele ma még homályba van burkolva, kevés szó esik róla, mert akiket érint, akiknek mindennapi sovány kenyeréről van benne szó, azoknak kevés a szószólójuk. Ez a nagy kérdés a magyar törpebirtokosok és az agrárproletariátus problémája. Furcsa dolog, ha hallgatunk és nem beszélünk a magyar földnélküli Jánosok nyomoráról, lassú pusztulásáról, vérbeli magyar családok ezreinek senyvedéséről. Pedig ez a súlyos és veszedelmes probléma már erőteljesen döngeti a fint „a hivatalból rendelkezésre bocsátott egyenlő szavazólapokkal, melyeket a törvényhatóság által e célra készítendő külön bélyegzővel kell ellátni.“ No most már kérdjük a t. Belügyminiszter úrtól, miként fog a vásárhelyi 360 virilis választó a hivatalos szavazólaphoz jutni, mert más cédulán szavazni nem lehet s mint fogja a szavazólapra ráírni a megválasztandó 60 rendes és 30 póttag nevét? A szavazás ugyanis a rendes tagokra a városháza közgyűlési termében reggel 9 órakor kezdődik s fél 12 órára a rendelet szerint be kell fejeződnie, aztán kezdődik a póttagokra való szavazás. Megemlíti a rendelet, mint valami nagy kegyet, hogy „a szavazólapokat —kérelemre — a választást megelőző napon ki lehet adni,“ de hát a lehet szó helyett az volna a helyes, — már csak minden félreértés elkerülése véggett is, — hogy ki kell adni s nemcsak azoknak kell kiadni, akik jelentkeznek előző nap, hiszen 360 ember előre való jelentkezése szinte lehetetlen, hanem bármely virilisválasztó, vagy a pártvezetőségek annyi hivatalos szavazókpót kaphassanak idejében, amennyit épen akarnak, hogy rányomathassák a 60 rendes tag jelöltnek és a 30 póttag jelöltnek a nevét s a szavazólapokat szét is oszthassák. Ez legelemibb joga és módozata az alkotmányos szervezkedésnek. Hiszen ha másképen történik majd s a 360 virilisválasztó nagy része csak a szavazás megkezdése előtt, akkor reggel kapja kezéhez a túlzsúfolt közgyűlési teremben a hivatalos szavazólapokat, lesz ott olyan kipkedés-kapkodás, zavar, rumli, ami egész egyszerűen szólva magának a választásnak tiszta lefolyását is veszélyezteti. Ott felírni 60 rendes és külön 30 póttagnak, összesen 90 jelöltnek a nevét, a szavazólapokra egyenesen képtelenség! De ha valakinek mégis sikerült az, tegyük fel olyannak, aki a hatalomhoz közelll, vagy oda magyar politikai lelkiismeret bezárt kapuját. Egyrészt kisgazdák kezén mind inkább aprózódó törpebirtok, másrészt a földnélküliek megoldatlan kérdése az, melylyel sürgősen foglalkozni kell. Hozzá kell nyúlni bátor kézzel a hitbizományok reformjához! A törpebirtokosoknak több földet, a földnélkülieknek pedig földet kell juttatni, nem földbirtokreformmal, hanem nyerészkedés nélkül végrehajtott, becsületes, szolid, altruista parcellázással! Föl kell szabadítani a szabad vétel alá a sok százezer holdas hitbizományokat! bejáratos, hogy egy csomó hivatalos szavazólapra, illetőleg a 3 csoportba osztott jelöltek 3 féle szinti szavazólapjaira előzetesen reányomatta az összesen 90 egyén nevét s azokat a szavazólapokat ott szétosztja: csaknem mindenki a választók közül ezekkel a kész szavazólapokkal fog szavazni, mert a szavazás kötelező, idő s elegendő hely a saját kezű névbeírásokra nem lesz s ily módon azok lesznek virilis városatyák, kiket a hatalom, vagy az ahoz közelállók előzetesen jelöltek. Ez kijátszását képezné minden alkotmányos mérkőzésnek, minden alkotmányos szervezkedésenek s a párt-abszolutizmusnak nyitna tág teret. Tehát a belügyminiszternek pótutasítást kell kiadnia, mely minden homályt, kételyt eloszlat, mert máskülönben az alkotmányos állampolgári jogot képező minden mérkőzés ki lesz zárva. De menjünk tovább. Az összválasztók 18 ezren, szintén 60 bizottsági tagot és 30 póttagot választanak. Előzetesen azonban a jelölteket legalább a választók 5 százalékának kell ajánlania, tehát összesen 900 választónak, természetesen választókerületek szerint való elosztással. Az ajánlók az aláírás alkalmával kötelesek személyazonosságukat igazolni a polgármester, illetőleg az őáltala megbízott tisztviselő, vagy a kir. közjegyző, vagy a járásbíróság előtt s e művelet után aláírásukat hitelesíttetni is kell. Ez bizony legenyhébb szóval szólva nehézkességet fog okozni. De hát a törvény, törvény, azt respektálni, tisztelni kell. Egyébként augusztus 31-ikéig a most működő törvényhatósági bizottság tartozik szabályrendeletet készíteni a választókerületekről, az egyes választókerületekre eső bizottsági tagok és póttagok számáról. Egy választókerületben 1000-nél kevesebb és 2000-nél több választó nem lehet. Eszerint városunkban előreláthat Rendelet a városatya-választások előkészítéséről. A belügyminiszter elrendelte: augusztus 31-ikéig kell megalkotni a választókerületekre s a reájuk eső bizottsági tagok számára vonatkozó szabályrendeleteket; a virilis választók névsorát július 15-ikéig kell összeállítani, az összválasztókét szintén addig. — A virilis bizottsági tagok választási eljárásánál a rendelet szövegezése nagyon homályos. — Az összválasztók közül való választásnál az ajánlási ivek kényszere nagy nehézkességet okoz. Hódmezővásárhely, 1929 julius 2- Kedd. JÍM.?Q. 10 XXV. évfolyam, 146. szám. filértetési ár helyben: »I Igenéve - 11- P Félévre - - IP- P Vidékre, negyedévre 10-- P Telefonszám 79. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KISS BÉLA Felelős szerkesztő Fejérváry József Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. FÜIGGETLENPOLITIKAI NAPILAP Grenadin és selyem mouslin kelméinket, mint az idény divat újdonságait a tisztelt vevőközönség nb. figyelmébe ajánljuk. — A gondos kiszolgálás biztosításával, vagyunk Felkérjük azokat az üzletfeleinket, akik nekünk későbbi ármegállapítással buszát adtak el, hogy — miután az elszámolás határideje körlevelünk értelmében lejárt, — a busza értékének felvétele céljából irodánkban megjelenni szíveskedjenek. . . Tóth-malom kiváló tisztelettel. Kutaitii MM Hódmezővásárjely—Orosháza. Fennáll 1744 óta.