Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1929. szeptember (25. évfolyam, 197-309. szám)
1929-09-01 / 197. szám
Hódmezővásárhely, 1929 szeptember . Vasárnap. Ára 16 fillér. XXV. évfolyam, 197. szám. Előfizetési ár helyben: negyedévre 1 7*- P Félévre-----10*- P Vidékre: negyedévre 10*- P Telefonszám 70. VÁSÁRHELYI .^Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KUK BÉLA 5 Felelős ,szerkesztő Fejérváry József Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. FteLETLEK POLITIKAI NAPILAP li'!& iyiörpr -decije oly regeüzletében. 7. réT XLO árnál a t .n. Remington, épek 340 P.-től, za 18. idlR. isi sfőzde Zrínyi rezve, ott iize_______845X. ládi okok miatt etési feltételek 508 talmas kel, ártézi kuti, haszonbérbe Genersko 17 lett tanyával, -féle földből 4 , Orovecz-féle vés utca 6. 140 igyot Újság jóbarátja szesz esz. lázsnál a 4-ik dülöhold tanyás 1, tanya 267a. 995 17 lobén 8 hold 1 Soós István 52 rm. ház családi ninden elfoa fenti szám 480 más njanich utca 82 dús. donna eladó sz. 172 epele sörösen kinan átalay utca 10. deket Déne rátör az 600 onapszamos lomok, Má- 108 II. perc Holl kiadó, érte- 84 sban. is modern 87 fodzásparti a kiadó 3 .n. 72 Panaszkodtak ... Irta: Friedrichs István országgyűlési képviselő. A kisgzdaképviselők ismét együtt voltak és keservesen panaszkodtak. Mayer János néhány hétre megint megnyugtatta őket. Most visszamentek szőkébb pátriájukba és tovább gyűjtik, Bethlen István utasítása szerint, a panaszokat. Nem a politika hozta a kisgazdaképviselőket Budapestre, hanem a Szent István ünnepe. Nem az a bizonyos Baltazár-féle cikk, amelyről vezérükkel egy kissé beszélgetni akartak. Nem ,is politizáltak, hanem az illendőség határain belül panaszkodtak. Kormánypárt, amely megállapítja magáról, hogy tehetetlen és ahelyet, hogy élne irányító hatalmával, — panaszkodik. Mintha a kisgazdaképviselők nem is az ő bizalmukból született komámhoz fordulnának ilyenkor, hanem valami ismeretlen magasságokban székelő olimpusi hatalmassághoz. Mintha a törvényhozók a mandátumbiztosító központi hivatalba jönnének egy alázatos helyzetjelentéssel. Ha a névtelen adófizető ezt az érdekes kisgazdaösszejövetelt a sajtótudósítások révén figyelemmel kísérte, feltétlenül igazat fog adni Meskó Zoltánnak, aki megállapította, hogy a nagyközönség már tényleg nem is tudja, van-e, vagy nincs kisgazdapárt. Meskó Zoltán képviselőtársam ezen úgy gondol segíthetni, hogy „a kisgazdapárt jelentősége jobban domboríttassék ki“. Már tudniillik az egységes pártban. Erre azért van szükség, mert a kisgazdapárt olyan alakulat, amely beleolvad teljes egészében Bethlen István közigazgatási után létrehozott úgynevezett „egységes“ pártjába, de azértjávoriként megállapítja magáról, hogy él. Csak tetszhalott. Fel is fog még egyszer támadni. Patácsi Dénes azonban szükségesnek tartotta, hogy mielőtt hozzáfognának a feltámadáshoz, azt okvetlenül közöljék előzőleg Bethlennel. Jó sztratéga ez a Patacsi. Nem akar feltámadni és azután „visszakozz“-t csinál. Ő csak előre megy. Sőt inkább nem is megy előre, nehogy vissza kelljen jönnie. Mayer miniszter rögtön megnyugtatta Patacsit, hogy a kisgazdapárt szervezkedésének semmi sem áll útjában és nem hiszi, hogy a kormány ezt rossz néven venné. Berki Gyula is örömmel üdvözli Baltazár kezdeményezését és meg van arról győződve, hogy Bethlen István is bizonyára keresni fogja ehez a népies politikához való csatlakozás lehetőségeit, így tehát együtt van már Baltazár kezdeményezése, az egységes párt vezére Bethlen, az egységes pártban újjászervezkedő kisgazdapárt, az új párt vezére Mayer János és a kisgazdák, akik délelőtt lojális egységespártiak, este pedig készülődő újpártiak. Mi lesz ebből? Gaál Endre úgy tudja, hogy Baltazár cikke mögött külföldi tapasztalatok állanak, amelyek több demokráciát kívánnak tőlük. Puff neki! Most már ilyen guvernementális elem is, mint amilyen Gaál Endre, demokratikusabb orientálódást sürget. Muszti István is szükségesnek tartja, hogy a kisgazdapártot „a maga hivatottságában“ újra talpra állítsák. Szegény kisgazdapárt! Régi nagyságából ilyen mélységekbe csúszott le, hogy demokratikusabb talpraállításáról már csak ilyen bizalmas konferenciákon mer ábrándozni. Sokorópátkai Szabó István sem optimista már. Azt mondja, hogy „nagy zaj van odakint, rengeteg a panasz a kisgazdáknál és ez talán azért van, mert van egy kisgazdapárti, kisgazdák nélkül“. Hát hová lettek belőle a kisgazdák? Talán az elnöki tanács, vagy a szolgabíró urak tudnak adni erre vonatkozólag bizonyos tájékoztatást Szabó Istvánnak. Bizony, bizony úgy áll a dolog, hogy a kisgazdák vezérei addig ettek cseresznyét közös tálból a feltámasztott munkapárti urakkal, amíg elkallódtak a kisgazdák. Hát azt hiszem, ezt se hitte volna tíz évvel azelőtt Szabó István, hogy még egyszer elkallódnak mellőle a kisgazdák. Mit szólt volna nekem Szabó minisztertársam 1919-ben, miniszterel-nökségem ideje alatt, ha azt jósoltam volna neki, hogy István, néhány esztendő múlva olyan világ lesz, hogy csak néhány kirakatkisgazdaképviselő lesz a feltámadt munkapártban, a többi csizmás testvér pedig majd eladminisztrálódik? Bekövetkezett. Sőt, ha tovább konszolidálódunk még néhány évig, akkor már csak azt fogjuk néha olvasni, hogy volt egyszer régen egy kisgazdapárt is, amely a titkos választójoggal vonult be az alkotmány sáncaiba, de később a visszatortózkodott reakciósokkal szövetségre lépve, ezt az évtizedes harcok után törvénybe iktatott jogot klikkérdekekből elárulta és elkonfiskálta. A nemezis azonban megtorolta ezt az árulást. A kisgazdapárt néhány tagja, a hatósági apparátus kegyelméből, bejutott még egyszer kétszer a parlamentbe, de azután eltűnt a párt a magyar politika porondjáról. Pedig szükség volna a kisgazdapártira. Ezt mondotta az értekezleten Csizmadia András is, aki megállapította, hogy „Magyarország újjáépítése és egészséges fejlődése a kisgazdapolitika terjedésétől függ“. Hát miért nem terjed ez a kisgazdapolitika, mikor már tíz év óta a kisgazdapárt az a szikla, amelyre Bethlen István a konszolidációt építi? ! Miért nem szervezkedik hát a kisgazda- frakció, ha a kormány és a bürokrácia megengedi? Miért tűri tehát oly keleti lomhasággal, hogy a reakció az ő sziklájára építse megrokkant politikájának elavult vártornyait? Miért p lustálkodik már tíz év óta egy miniszteri tárca árnyékában, amikor „nagy zaj van oda, kint“? Miért nézik oly közönyösen, hogy a kormányzat gazdaságpolitikai célkitűzések nélkül döcög és kocog, de nem halad? ! Azt hiszik a kisgazdaképviselő urak, hogy elég havonként, vagy kéthavonként egy panaszáradatnak szabad folyást adni, azokon a bizalmas frakciós különérttekezleten ott a földmivelésügyi minisztériumban és azután minden rendben van? Nem érzik, hogy milyen borzalmas bűn volt az én titkos választójogot statuáló kormányrendeletemet, amelyet az első nemzetgyűlés törvényesített, egy reakciós választójogi törvénnyel megsemmisíteni? Nem érzik, hogy milyen megcsúfolása minden demokráciának az általuk törvénybe iktatott képviselőválasz- s tási komédia, összes hatósági hókusz- s pókuszaival? Nem borzalmas politikaieltévelyedés, hogy a nagyatádi Szabó István gazdája megátalkodott némasággal nézi azokat a közigazgatási hajtóvadászatokat, melyeknél mindent lepuffanntanak, ami ellenzéki? Hogy soha nem volt, tiltakozó szava, amikor az úgynevezett választásokon minket ellenzékieket feltapostak? ! Csontos Imre találóan jellemezte Hódmezővásárhelyen a helyzetet. Ilyet még kormánypárti honatya nem mondott oda a konszolidációnak. „Hűtlen lett a néphez az a párt, amelynek tagja vangyok“. Igazat mondott ezzel Csontos Imre. Amit ő belekiáltott a mai éjszakába, azt az egész ország tudja. Hűtlen lett a párt a néphez! Ahoz a néphez, amelyről Maday Gyula a kisgazdaértekezleten azt mondotta, hogy „Ínséggel küzd I halálos csendben“. „A parasztnak élni is kell, de a kormány nem engedi“, sírja Csontos Imre és azzal végzi felszólalását, hogy ha I rátáival már régen a párton kívül érezné magát jobban, de ezt semmiképpen sem akarják nekik megengedni. Hogy kik ezek a láthatatlan erőtényezők, amelyek Csontosékat a kilépésben megakadályozzák, nem tudom, nem is kutatom. Nem is vagyok újabb körülményekre és kulissza mögötti titkokra kíváncsi. Az is sok, amit már régen tudok. Hiszen azért vagyok ezzel az egész dicsőséges rendszerrel szemben százszázalékos ellenzéki. Panaszkodtak a kisgazdaképviselők. Baltazár cikke megmozgatta a lelkiismeretüket is. Tudják, hogy így tovább már nem mehet, akarnának is megindulni, de nem tudnak. Addig alkalmazkodtak a munkáspárti stílushoz, amíg légüres térbe kerültek a pártmonopólium és a cserbenhagyott nép közé. Érzik, hogy a rendszer párthegemóniájában csak a népies hátteret szolgáltatják statiszta módra, a kerületekben pedig kicsúszik a talaj, mert „a párt hűtlen lett a néphez“. Elárulta a titkos választójogot. Ennek a súlya nyomja olyan irgalmatlanul. Nyilvános szavazás csak Szovjet Oroszországban és nálunk van. Máshol sehol! Ide a kisgazdapárt asszisztenciájával sülyedtünk. Megkapta a köszönetét a reakciótól. Megkapta! A mór már megtette a kötelességét. Mehet! Ezt akarják vele csinálni! De ne hagyja magát! Álljon újra talpra! Nyolc vendégdalárda érkezett a vásárhelyi dalosünnepélyre s a vendégeket Iznarey Béla főjegyző köszöntötte a főtéren. Ma tartja zászlóavatását a tízéves szép múltra visszatekintő Vásárhelyi Munkás Dalegylet, ünnepélye azonban már szombaton megkezdődött. A pécsi dalárda szombaton délben érkezett meg, a többi vidéki munkásdalárdák, a felsőgallai és az egyik pesti kivételével pedig a tegnap délutáni vonatokkal jöttek meg. A gyülekezés a Teleki utcai munkásotthon előtt történt meg s impozáns menetben, zászlók alatt onnan vonultak föl a főtérre, hol a pódium körül helyezkedtek el érdeklődő nagyközönség gyűrűjében. Az egyesített munkásdalárdák, a vásárhelyi két dalárda együttesével, Arany János dirigálása mellett a Himnuszt énekelték el megnyitóul. A magyar munkások ajkán felcsendült a dal, a „megbünhődte már e nép“ szívbe markoló akkordja. Ének után Endrey Béla főjegyző lépett elő a pódiumon s üdvözölte a vendégdalosokat. A város nevében mondott üdvözlőt, de a lelke tüzéből, utalván a magyar érzésre, a testvériségre, mely a közös napsugárban, közös szenvedésben, közös célokban kapcsol bennünket ehhez az édes anyaföldhöz. Üdvözlés után a Debreceni vegyes,kar énekelte el jeligéjét. Azután dr László Jenő mondott üdvözletet. Köszöntelek benneteket — mondotta — kik mint testvérek az elárvult magyar föld különböző tájairól eljöttetek, hogy dalban hirdessétek azt az álomvilágot, melyben nincs szomorúság, csak megértés, jóság. Hol egy varázslatos, színes világ van, mely nem letiport nemzetre, hanem egy demokratikus, szabad, boldog országra veti világát. Az üdvözlésekre Schein Béla, a munkásdalosszövetség elnöke válaszolt. Köszönte a város nevében elhangzott lelkes fogadtatást és a közönség testvéri érzését. Éltette a szebb, boldogabb jövő". A beszéd után a vendégdalárdák zászlóinak megkoszorúzása" következett. Majd szállásaikra vonultak a vendégek s újra 8 órakor gyülekeztek a városháza körül. Negyed kilenckor felgyűltak a városháza eltti téren a lampionok, kettősrendekbe sorakoztak a dalosok és megindult a festői menet László Jenő dr lakásához a városi bérház elé, ahol a Munkás Dalos Szövetség vezéreinek, valamint László Jenő dr dalegyleti elnök feleségének adtak impozáns tömegszerenádot. Ezután Takács Ferencné zászlóanya kapott szerenádot az ünnepelt vásárhelyi dalárdától, míg a többi dalárdák koszorúsleányuk ablaka alá vonultak esti zenére. A napot ismerkedési estély fejezte be a Sasban. A vasárnapi ünnepségeik programja. Szeptember 1-én, vasárnap délelőtt fél 9 órakor gyülekezés a Teleki utcai Munkás Otthonban, honnan 9 órakor zenekísérettel, zászlók alatt a főtérre, illetőleg a városházához vonulnak fel a dalosok a Munkás Dalegylet díszközgyűlésére. A díszközgyűlés nyitánya Kirchner: Szövetségi Jelige. Éneklik Diósgyőr, Pesterzsébet és Pécs egyesített dalárdái Vezényel dr Ujj József országos karnagy. Megnyitó: Tartja dr László Jenő elnök. A zászlóavató dalegylet történetét ismerteti Erdei István n. v. elnök. Ady: Prolog. Szavalja: Takács Ferenc társelnök. Zászlóavató beszédet mond: Várnai Zseni írónő. A zászlóanya átadja a zászlót, a koszorúslány megkoszorúzza, utána az ünneplő dalárda Novák: Zászlóbontás című kórust énekli. Üdvözlések. A zászlószögek beverése. A díszközgyűlés berekesztése. Arany: Jelige, énekli az ünneplő dalegylet vegyeskara. Délután fél 3 órakor kabaréelőadás a népkerti Vigadóban. Délután 4 órakor összpróba a városháza udvarán. 4 óra 45 perckor Nyizsnyai Gusztáv dalköltő szobrának megkoszorúzása. Nyizsnyai jeligéjét énekli a Hódmezővásárhelyi Városi Dalárda. Emlékbeszdet mond Szeder Ferenc. 5 órakor montre-hangverseny a népkerti köröndön. 1. Vegyes összkarok. 2. Férfi összkarok. 3. A dalárdák szabadon választott kerti számai. Este 8 órától reggel 5 óráig néptáncvigalom a népkerti Vigadóban. 9 órakor díszhangverseny a Fekete Sas dísztermében, melyet reggelig tartó bál követ. Az ünnepségen 12 vidéki dalárda vesz részt. Készen van a főgimnázium internátusa. A régi nagy iskola emeletén sürgős munka folyt a héten. Az internátust rendezték be, melynek intézményével nagyszerűen gazdagodott nemcsak a főgimnázium, hanem Vásárhely és az egész magyar tanügy. Az internátus egy nappali teremmel s két tágas, szép hálószobával, felügyelő tanári lakással nyílik meg holnap. Hogy milyen nagy szükség volt reá, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy nap alatt a 26 helyre kétszer annyian jelentkeztek. Az egész hónapi ellátási díj 58 pengő, ami a mai viszonyok között elég szerény összeg. S ezért háromszori étkezés és tanári felügyelet jár, kényelmes lakással. A felvett diákok a héten foglalják el helyüket az internátusban, mely fürdőszobával is be van rendezve. Ezt a napot maradandó betűkkel fogják beírni a vásárhelyi ősi iskola történetébe, mert huszonhat olyan ifjúnak nyit alkalmat a tanulásra és tehetségének kifejtésére, akik talán egyébként nem volnának abban az anyagi helyzetben, hogy tanulhassanak. Árad a Nílus folyó. Londonból jelentik: A Nílus áradása aggodalmat kelt Alexandriában. A vízállás magasabb, mint bármikor az utolsó negyven év alatt. A kormány 30.000 egyiptomi fontot utrlt ki az árvíz elleni védelemre. A tartományi kományzókat utasították, készüljenek elő az árvízveszedelemre. Előzze meg a sertés- és baromfivészt és adjon úgy a sertéseinek, mint a baromfiaknak a kevertjébe Hárrom takarmánymeszet mert arról be van bizonyítva, hogy acsontokat erősíti, az étvágyat javítja és ezáltal a veszéllyel szemben a szervezetük könnyebben ellentáll. Igen sok ezer gazda, ki ezt így kipróbálta és használta, dicséri és meg van vele elégedve. 1 kiló ára 1 pengő, 5 kiló 4 pengő Vasásnál és az összes fűszerüzletekben. Sertésoltó készülékek és tűk úgyszintén régi fajta készülékekhez fűk és üvegek kaphatók Vadásznál ellene könnyen védekezhet, ha az évek óta igen jól bevált és óriási sikerrel alkalmazott fertőtlenítő szert alkalmazzák. Ezen szer Vásárhelyen egyedül a Vadász drogériában kapható. Ismét pusztít a baromfivész