Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1930. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1930-03-01 / 50. szám

t i­­ ! Végetért a háromnapos közgyűlés. A­ további közgyűlések ügyrendjébe beiktatták az egyfolytában való tárgyalást. Három napos lett a közgyűlés. Mondhat­ni a végkimerülésig. Volt is tárgy bőven és közötte sok érdekes. Itt a nagy munka­idő: a gondos gazda veti a tavaszit. Az ég szépen borul, jó volna, ha már a föld­ben lenne a mag. De a közérdek is paran­csol s bent kell ülni a tárgyaló­teremben. Ez a borulatos bontakozó tavasz hozta ki a Kovács Jenő indítványát: tartsanak egyfolytában a közgyűlések! S a többség megszavazta. A harmadik nap története. Kilenc óra 15 perc, mikor dr Soós István polgármester a közgyűlést meg­nyitja. Dr Nagy Gábor referálja a köz­gyűlés ügyrendjére vonatkozó tervezetet. A közgyűlés e szerint negyedévenként ülne össze. Kun Béla képviselő a szakasz ellen ki­fogást emel. Legalább minden két hónap­ban kívánja a közgyűlés összehívását. Az autonómia szolgálata ez és az egészsé­ges vérkeringés folytonosságának fentar­­tása. Kovács Jenő azt javasolja, hogy a közgyűlések egyfolytában tartassanak. Az élet is parancsol nekünk, íme itt a mai idő: a vetés ideje, melynek elmulasztása behozhatatlan. Nem muszály ugyan a közgyűlésben folyton itt lenni, de ez meg a köz parancsa. Javasolja tehát az egy­folytában való gyülekezést. Posztós Sándor régi indítványát, tartja fent, akként, hogy a közgyűlés dél­után 4 órakor kezdődjék s ha nincs vége aznap, folytatják a következő nap délu­tánján. Balogh Sándor pártolja a Kovács Je­nő indítványát, a délutáni tárgyalást azonban nem kívánja. Dr Soós István polgármester megma­gyarázza, hogy miért tervezi a szabályzat negyedévenként a közgyűléseket. Az új törvény a közgyűlés hatáskörének nagy részét a kisgyűlésre ruházza s a közgyű­lés megszűnt felebbezési fórum is lenni. Úgy gondolják tehát, hogy a negyedévi ülés teljesen elegendő, amikor anélkül is megvan a lehetőség a rendkívüli közgyű­lés összehívására. Ami a Kovács Jenő úr indítványát illeti, az fizikailag és szelle­mileg kivihetetlen, hogy talán 24 órát is együtt üljön a közgyűlés. — Egy hétre lehet? Szól közbe Kovács Jenő. Szavazás során 40­ szóval 33 ellen a ne­gyedév mellett dönt a közgyűlés. Az egy­folytában való tárgyalást azonban 47 szó­val 24 szó ellen elrendeli a közgyűlés. Ez­után pontról pontra letárgyalván, a köz­gyűlés ügyrendjét a törvényhatósági bi­zottság elfogadta. Az összeférhetetlenségi szabályzat tár­gyalásába nem bocsátkozott a közgyűlés, hanem a dr László Jenő, Kun Béla és Sir C­s­á­k­y Lajos felszólalása után a sza­bályzatot a bizottság által való áttanul­mányozására a polgármesternek vissza­adja. A kihágási ügyek végzésére a közgyűlés dr Égető Ernőnek, dr Beretzk Dénesnek és Katona Ferencnek adja meg a felhatal­mazást Vita a munkanélküliség enyhítéséről. A munkanélküliség megszüntetése ügyében az a javaslat, ahogy az orszá­gos földbirtokü­edező útján létesült városrészek járdáit saját költségén építtesse ki a v­áros. Burkoltassa ki téglával a Révai és Kazinczi utcákat. (Ez utóbbinak még ki nem burkolt részét.) írjon föl a kormányhoz a rendőrpalota felépítésére. A határo­zat legyen jogerős. Karácsonyi Sándor a hatron­­gyosi út feldomborítását, B­e­n­k­e Imre nem akarván munkanélküli anyagot kitermelni, a feliratot azzal toldja meg, hogy a munkanélküliség esetére való biztosítást vezesse be a kormány s iktassa törvénybe. Kun Béla képviselő szólalt fel ez­után. A munkaalkalom szempontjá­ból elfogadja a határozati javaslat­nak a 20 ezer pengős beruházásra vo­natkozó részét s elfogadja a váro­sunkban létesítendő állami közmun­kák elrendelésére vonatkozó felirati részt is, ellenben ahhoz az indítvány­hoz, mely a munkanélküliség esetére való biztosítást célozza, éppen az ir­tózatos nehéz helyzetben levő nagy­­közönség útóbbi megterhelését elke­rülendő, nem járulhat hozzá. Nehéz ennek a kérdésnek az elbírálása. Mert nem egy a munkanélküliség és nem egy az úgynevezett dologkerülés. Minden józan gondolkozásu ember­től távol áll, hogy ez utóbbiakat köz­segélyből eltartsa, viszont elismeri a munkástársadalom jogát, hogy mun­kaalkalmat kapjon s elismeri a tényt,, hogy csak az tud dolgozni, akinek alkalmat adnak a munkálkodásra. Tagadhatatlan, hogy Vásárhelyen nagy a munkanélküliek száma, mert munka nincsen. Békéscsabán, a vá­rosok kongresszusa alkalmával gróf Klebelsberg Kunó kultuszmi­niszter felszólalásában rámutatott arra, hogy a régi rezsim­úlyosan elhanyagolta a vidéket s a nagy ma­gyar alföld népének védelméről nem gondoskodott. Nemcsak a munkás­ságról, hanem nem gondoskodott kel­lőképpen azokról, kik erős fentartó eleme az országnak: a kisgazdatár­sadalomról. Konklúzióképpen azt hozta ki a kultuszminiszter úr, hogy ezt a sok mulasztást helyre kell hoz­ni. Nos, ezt célozza a felirat. Mikor tehát oly nagy a nyomorúság, olyan szegény a város és olyan sok a pótol­ni való, mikor annyi kérdés döngeti a kaput: foglalkozni kell e kérdéssel a parlamentnek, kormánynak s a vá­rosnak. Éppen azért fakad ez a fel­irat Vásárhely egész közérzületéből és közfelfogásából s azért megsziv­­lelendő, ha mondja: adjatok munkát azoknak, kik a maguk és családjuk számára be­­­csületes kenyeret akarnak szerez­ni! — Nem akarok­ sérteni senkit! Folytatja Kun Béla. De bátran szem­be kell nézni ennek a kérdésnek a másik oldalával is és nem téveszteni össze a munkanélküliséget a mun­­kátlansággal. Mikor a gazda kimegy a piacra s nem kap éves cselédet, ka­ nászfiút, vagy ha kap és pár nap múlva a faképnél hagyja, ha ilyenek után az a kisgazda, ki háznépével egész nap dolgozik, verejtékezik, azt mondja, hogy ez dologkerülő! Azt ne vegye zokon senki. A közfelfogás az, hogy aki szegény létére a munka­­alkalmat elszalajtja, dologkerülő. Én nem élek ezzel a szóval. Én ezt lelki és akaratbeli eltévelyedésnek tartom, de mindenesetre olyannak, aminek orvoslása kötelesség. Ha az az erős, izmos, dologra való fiatal kihúzza a telet és válogat, nyáron pedig ko­moly családapák elől veszi el a kenyér lehetőségét, ez olyan eltévelyedés, amit jó szóval, neveléssel és hatóerő­vel a vezetésnek kell orvosolnia. Balogh Sándor a munkanélküli­ség elleni biztosítást nem tartja he­lyesnek, mert az emberekben, mind­nyáj­­u­kban van huncutság. A helyi munkásoknak mellőzését és idegen határbói munkások alkalmazását el­­ítéli. Posztós Sándor elhárítja magá­t­, azt a szándékot mintha azokat akarnák keresetről biztosítani, akik nem szeretnek dolgozni. Sajnos, van­nak ilyenek is, pedig még nincs is munkanélküli segély. Más az ok. Rosszul nevelték ezt a népet s ennek a nevelésnek irányítása nem a mun­kásság, hanem a veztőtársadalom kezében volt. Megértéssel, jóakarat­tal kell kezelni a munkanélküliség kérdését, de nemcsak itt, a törvény­­hatóságban és az életben, hanem a sajtóban is, melynek az a kötelessé­ge, hogy ha tükre legyen a mondot­taknak és igaz legyen. Takács Ferenc: Szeretné, ha bizonyos kérdések, ha a 20 ezer pen­gő keretében nem lennének megold­hatók, azon felül oldatnának meg. Ha jól értette, a rokkantak telepén úgy építik ki a­ járdát, hogy annak ellenértékét nem kell visszatéríteni. — Úgy van! Igazolja a referens. Takács Ferenc. A rokkantak érdekében szeretne még valamit. — Ha volna pénz! Szól egy hang. — A rokkantaknak nem lehet so­ha eleget adni! Kun Béla. Takács Ferenc a Lindenfeld te­lepet is bevenné, annyival is inkább, mert azok is szegény emberek s haj­landók megtéríteni a járdaköltséget. Indítványozza, hogy a Malom utcát is burkoltassa ki a város és a Linden­feld telepet láttassa el járdával s e célra a 20 ezer pengőt emelje föl 30 ezerre! Szathmáry Tihamér kijelenti, hogy Posztós Sándor által aposztro­fált lap az ő lapja, de azért az ő fel­fogása nem fog megváltozni. Nem pedig azért, mert megállapítja, hogy az egész munkanélküliségi segélye­zés csak politikum! A múlt évben 130 új ház, 25 tanya épült, kiépült a strand, egy sereg utca és közút s mégis munkanélküli nyomorról be­szélünk! Lapja nem a munkásság el­len, hanem a Népszava izgató hang­ja ellen harcol. S ezt meg fogja tenni ezután is. Sok panasz, sok teher. Dr László Jenő utal arra, hogy a munkásságnak egyetlen lapja van, hát uramisten, még a feljajdulástól is el akar­ják zárni a munkásságot. Azt mondják, hogy nem kell a munkanélküliség elleni biztosítás. Önök a kormánypárthoz tar­toznak, a kormány pedig szintén ezt akar­ja. A Benke Imre módosítását pártolja. Simon Sándor: nemcsak a munkás, hanem az önálló kisiparos is munkanél­­kül van. A munkásnak azonban nem volt mit eladnia a piacon, hanem csak síny­lődött Jogosult tehát igényük, hogy ha munkát nem kapnak, kenyérre való bizt­­osítási díjhoz jussanak. A 10 ezer pen­gős pluszt ő is javasolja, úgy, mint Ta­kács Ferenc azt indítványozta. Hős Nagy Kálmán azzal kezdi beszé­dét, hogy minden embert egyformán sze­ret. A miniszterelnök urat is követné, ha azt mondaná, gyerünk és kergessük az oláhokat kifelé. De azokat, akik kerülik a munkát, csak nem tudom szeretni. Arra kérem tehát a szervezetet, hogy hasson az ilyenekre. Tudom, hogy a munkaadó­ban is van hiba, de a Balogh Sándor úr védekezését, hogy mindnyájan huncutok vagyunk, nem fogadom el, a javaslatot azonban elfogadom! A munkásoknak kell bojkotálni azokat, akik nem szeretnek dolgozni. Ismer embereket, akik alig vár­ják, hogy az asszony hazavigye azt az 1 pengőt, hogy kenyeret vegyenek. És is­merek legényt, akinek azt mondta az anyja: pihenj egy kicsit! Addig pi­hent, hogy megszerette a henyélést és a lányokkal való hancúrozást s most nem áll el. Balassa József rámutatott arra, hogy a polgári társadalom megteszi a maga kötelességét, akkor a munkásság is vegye figyelembe a polgárság teherbíró képességét. Azt kéri, hogy azzal a megér­téssel kezelje a munkásság is az ügyet, amely megértéssel a polgári társadalom kezeli. Karácsonyi Ferenc a dologkerülés fogalmáról beszél, mely talán a polgári társadalomnál sem ismeretlen. A Takács Ferenc módosítását ajánlja elfogadásra ő is. Nagy Lajos azzal bővíti ki a javasla­tot, hogy az exportálásra képes ipartele­peket kapcsolja be a kormány az export­­hálózatba. Dr C­s­á­k­y Lajos visszautasítja azt a feltevést, mintha a polgári társadalom nem ment volna el a szélső határig. Az az összeg, melyet a munkásházak járdá­val való ellátásba vállalt a város, az 13, illetve 18 ezer pengő. A súlyos terhekre és az élet ezer bajára tekintettel a mun­kanélküliség ellen való biztosítást nem tudja pártolni. A közgyűlés a 20 ezer pengőre vonatko­zó javaslatot elfogadja. Felír az állami közmunkák elrendelése érdekében. A nagy többség határozott ekként, viszont a munkanélküliség elleni biztosítás felett napirendre tért. A polgári ellenzék is el­lene szavazott ez indítványnak s igy eb­ben a kérdésben a szocialista városatyák magukra maradtak. A város árvapénzeinek és közpénzeinek elhelyezésére akként határozott a köz­gyűlés, hogy a város pénzeiből a 17 szá­zalékot a Nagytakarékban, 17 százalékot a Magyar Olasz Bankban helyezi el; a Nemzeti Hitelintézetben 13, a Népbank­ban, Központiban, Közgazdasági Bank­ban, Kereskedelmi Bankban és a Gazda­sági Hitelintézetben a 9,9 százalékát, a Csongrád megyei Takarékban 8 százalé­kát helyezi el. A bankok a bankkamatláb felett fél percentet adnak. A fásításról szóló szabályrendeletet mu­tatta be ezután dr Juhász Mihály ta­nácsnok. A szabályzat a törvény alapján azt írja elő, hogy minden 50 katasztrális holdnál nagyobb birtoktestet, vagy 20 katasztrális holdnál nagyobb rétet fával kell körül­ültetni, vagy külön kis erdőt kell létesíteni rajta, amire azonban a földmivelésügyi miniszter ad engedélyt Viszont a már meglévő fák és erdők ezu­tán csak engedéllyel lesznek kiirthatók. A mesgyén, ha nincs közös­­egyezség a szomszéddal, 75 centi a távolság. Tóth Imre és H­ő­s Nagy Kálmán szólaltak föl a tárgyhoz. Tóth Imre a dűlők fásítására kért felvilágosítást, Hős Nagy Kálmán pedig a büntetés pénzek nagysága ellen szólt A tárgyalás további folyamán özv. Do­mokos Lajosnénak havi 57 pengő nyugdí­jat szavazott meg a közgyűlés. — A köz­gyűlésnek délutáni ideje fölött — mivel Posztós Sándor vissza is vonta indítvá­nyát, napirendre tért. Az árvaszéki becsü­­si állásokban, örökös megbízással Czuczi Józsefet, Bodrogi Bálintot, K. Szűcs Ta­mást és Kristó Pált megerősíti. Dr Soós István polgármester bejelen­tette, hogy a házadó tervezett felemelése ellen közbelépett s a miniszter­­a sérelmes rendeletet visszavonta. A közgyűlés a be­jelentést helyesléssel vette tudomásul. A villanyos társaság igazgatóságába dr S­o­ó­s István polgármestert, felügyelőbi­­zottságba pedig dr Juhász Mihály ta­nácsnokot delegálta a közgyűlés. S ezzel véget is ért. Kint éppen az elsőt konditot­­ták a tizenkettőre ... If ak­crín a legolcsóbban a lm UP I lm 9­51 U i 1 1L Nemzeti Hitelintézet (János-tér.) folyásit. N Cl N et i u g h jI i •­­ VAJUKKÁ -1930 március 1. A földmivelési miniszter nem hajlandó leszállítani az ármentesítési járulék kulcsát. Elutasította Szőke Gyula úr felsőházi tag fölebbegésé­t. Emlékezetes, hogy Szőke Gyula dr kormányfőtanácsos, felsőházi tag az Ármentesítő Társulatnak a múlt év június 9-én Hódmezővásárhelyen tartott közgyűlésén élesen támadta , a társulat adóztatási rendszerét és a­­ járulási kulcs leszállítását követelte. Majd amikor a közgyűlés nem vette figyelembe fölsorakoztatott érveit, hanem továbbra is a magas járulék-­­ terhek föntartása mellett foglalt ál­­­­lást, a határozatot N­i­k­e­­­s­z­k­y­­ Jenő dr­­akói polgármesterrel, vala-­­­mint több társulati taggal egyetem-­­ ben megfelebbezte a földmivelésügyi miniszterhez. A fölebbezésre tegnap érkezett­­ meg a városhoz a miniszter perdöntő­­ leirata, amely elutasítja a fölebbezést és jogos­nak ismeri el az Ármentesítő Tár­­­­­sulat által kivetett magas járulási­­ terheket,­­ annak ellenére, hogy különben a­­ miniszter maga is elismeri egyes ese­­­­tekkel kapcsolatban a kivetési kulcs aránytalanságait. „Állandóan és in­dokoltan panasz tárgya, — mondja a leirat idevágó része — hogy­ a tár­sulati terheknek az érvényben levő arányszám szerinti megosztása a mélyfekvésű területek tulajdonosait, különösen a belvízrendezés nagyará­nyú munkálatai miatt aránytalanul sújtja. Ezért a társulatnak gondos­kodni kell a kivetési kulcs megálla-­­­­ítása alkalmával a mélyfekvésű te­­­­rületek teóerviselésének méltányos csökkentéséről, éspedig azon elv alap­ján, hogy a kivetésekben az árm­en­­tesítésből húzott hasznok aránya ki­fejezésre jusson *. Kiváncsiak vagyunk, lesz *e gya­korlati eredménye a miniszter fönti utasításának — a fölebbezés elutasí­tása után? Agyongázolt a gyorsvonat egy debreceni feanbigaggatót Debrecenből síen­tik: Kaba áll­­­áson a Budapest-debreceni gyorsvo­nat elgázolta Létay Lajos debrece­ni bankigazgatót, aki nagy szerepet játszott a város társadalmi életében. A vonat kerekei darabokra tépték a szerencsétlenül járt bankigazgató testét. o­r­i­á­s ( i­ ! Helyettem kis virág . . . Nagyváradról jelentik: Erdélyben most folynak az adókivetések. A nagyváradi kivető bizottság előtt furcsa adóvallomás került tárgyalásra. Az ívre mindössze egy préselt virágot erősített az adóalany és ezt írta alá: „Helyettem kis virág tégy vallomást, — nekem úgy sem hiszik el, akármit vallok is.“ Az illető adóalany elég jól megúszta az ügyet Mindössze a tavalyinak a dupláját vetették ki rá. A Római Katolikus Társaskör összes tagjait felkérem, hogy a Kormányzó Úr Őfőm­éltóságának 10 éves jubileuma alkal­mával a rk. templomban fél 9 órakor tar­tandó ünnepi szentmisén megjelenni szí­veskedjenek. Elnök:­ ­ i N ( fr 1 1 J * 1 i 1 I­­ s A permetez valamint szer gyű áron hej növényút­i szénsava Kovács ! Szentesi t­anulón­ő

Next