Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1930. június (26. évfolyam, 123-146. szám)
1930-06-01 / 123. szám
2. dor, előadó úr személyi kiválósága és mandátuma felett nem is törne pálcát, de magát a kormányrendszert, amelyet jelenleg ők is támogatnak, magát az egységes pártot feltétlenül elseperné. Jánossy Gábor: Honnan tetszik tudni olyan biztosan? Grófi Apponyi Albert: Próbáljuk meg! Kun Béla: Ez a közvélemény, ezt mindenki tudja, aki látni és hallani akar. Jánossy Gábor: Én is a közvéleményhez tartozom, mégsem tudom! Gróf Apponyi Albert: Felajánljuk a próbát! Kun Béla: Nem jó visszhangot ad a közvéleménynek Jánossy J. képviselőtársam. Amint most gróf Apponyi Albert J. képviselőtársam mondotta: próbáljuk meg, tegyünk kísérletet, kié lesz a többség. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a népjóléti tárcánál maradni, mert azok a fejtegetések, amelyeket elő méltóztatik adni, az általános vita keretébe valók. Kun Béla: A népjóléti tárcára irányítom mindezt, arról beszélek. A népjóléti tárca költségvetésének jóságáról vagy nem jóságáról való bírálat összefügg az általános közbizalommal. Én a közbizalomból kifolyólag mondok bírálatot, de hozzáteszem, hogy a keresztény gazdasági és szociális párt ebből a megejtendő képviselőválasztásból is az én nézetem szerint eredménnyel kerülne ki, mert az egy kompakt párt, amelynek feltétlenül gyökere van a néplélekben. Tisztelt Ház!Azt egy józan ember sem tagadhatja, hogy a mai szomorú, nyomasztó, sőt örvényszerű gazdasági helyzetnek világjelenség is az oka. Azonban azzal is tisztában van és nyíltan meg is mondja mindenki ebben az országban, — kivéve azokat, akik a kormánynak feltétlen tapsolói és hajlongói közé tartoznak — hogy a mai rendszert temérdek felelősség, sőt sok kétbalkezes cselekedet is, a jobbkéz híján pedig sok mulasztás is terheli a mai siralmas állapotok előidézésében. Ma már ott tartunk, hogy a t. népjóléti miniszter úr gondjaira bízott kórházi betegek egy részét félig gyógyultan vagy gyógyulatlanul kénytelen volt szélnek eresztetni, a valóban betegeket teljes számban pedig nem tudják a kórházakba felvenni, mert nincs rá kellő állami fedezet és mert miniszteri rendeletek tiltják. Ma már ott tartunk hogy a hatósági orvosok a szegény betegek részére nem tudnak a betegség mérve és a gyógyítására szolgáló eszközök szükségszerűsége szerint receptet írni, mert nincs rá fedezet. Ma már ott tartunk, hogy az állami gyermekmenhelyek lajstromából törlik és — amint előbb említettem — a nyomornak teszik ki azokat az eddig oda besorozott gyermekeket, akiket szegény édesanyjuknál segélyeztek, mert további segélyezésükre nincs fedezet. A t. népjóléti miniszter úrnak minden jóravaló szándéka tehát elakad a mai kormányrendszer útvesztőjében. Hiába küzködik azoknak a hullámoknak sodrával szemben, melyeket egy tízéves rossz pénzügyi és gazdasági politika zúdított az országra. Ne vegye a t. Ház a panaszok unosuntalan ismétlésének részemről, ha éppen a népjóléti tárca bírálatánál felemlítem a hadirokkantak és hadiárvák ügyét, felemlítem a hadikölcsönkárosultak jogos panaszát Még az 1922. évi általános képviselőválasztásokelőtt az egységes pártnak számos sok tagja programmbeszédében ígéretet tett választóinak arra, hogy a rokkantak és árvák járandóságát fel fogják emelni, a hadikölcsönvalorizációt meg fogják valósíttatni, meg fogják szavazni, pedig akkor, 1922-ben még jobb világ volt, mint amilyen ma van. Könnyebb pénzszerzési lehetőségek voltak, konjunktúra volt és nem lerongyolódott magángazdaságok sorozata; nem volt olyan vergődő mezőgazdaság, Vergődő kisipar és kereskedelem, vergődő tisztviselő- és munkásosztály, mint ma van. Akkor s azóta évek folyamán voltak kincstári feleslegek is, amelyeket szerintem éppen a munkanélküliség kérdésének intézményes és folytatólagos megoldására, kellő közmunkák a rendszert, de szavazni mellet végig? A 1 egységes párt tagjaihoz tszem fel ezt a kérdést, mert otmánytól függnek. De a kersztélis és gazdasági párt —a mint említem — a kormánytól függetlakt párt, amelynek gyökere va ben és tőle várja az ország kénye, hogy csakugyan vannak olan szociális bajok és ha ezt a katot csakugyan nagy felelősségű mulasztások, meg nem tett címek vagy elkövetett tények föl; abban, hogy idáig jutottunk, üljon az élre és vegye kezébe az lobogót. Minthogy én nem tehetek úgy bíráljam, kritizáljam és elitéljen mány működését, — de egyébkhetetlenül bizalommal legyek is éppen azért nem fogadom el a vetést, mert ha elfogadnám, ak kezném a minden társadalmi országosan sújtó nyomorúság megállapításával szemben és me adnék annak a kormánynak, a mai helyzetért az igazság szerinti hát igen sokban nem bírja el. gadom el a költségvetést. (Hely éljenzés a baloldalon.) eszközlésére, a hadikölcsönkárosultak segélyezésére, a rokkantak és árvák ügyének az igaz lelkiismeret szerint és a nehéz megélhetési viszonyok számbavételével való orvoslására kellett volna fordítani. Az ígéretekből mi lett? Azokat a t. egységespárti képvislőtársaim az 1926. képviselőválasztások előtt megismételték és a t. miniszter urak sem tiltakoztak ellenük. Mégis mi lett az ígéretekből, a népjóléti szólamokból? Léggömb, amely szétpukkad, köd és pára, amely szerteoszlik és a nyomorúság sajtoló keresztje mind nagyobb és nagyobb lesz népünk vállain. A rokkantak járuléka nálunk jóval alatta van az európai színvonalnak. Az ellenőrző bizottságok a százalékos megállapítást kevesebben állapítják meg, mint azt a való helyzet és a méltányosság kívánná. Számtalan konkrét esetet lehet erre nézve felhozni az ország különböző vidékeiről. Látszik — magyarán mondva — a lóláb, hogy az állam spórolni akar a rokkantakon, pedig máshol, ahol ez nem lenne éppen szükséges, szabadon és bőven költekezik. A rokkantak gyermekeinek és a hadiárváknak neveltetési járuléka ma is havi 2—3 vagy 5 pengőt tesz ki. Gróf Hunyady Ferenc: Abszurdum ez és szégyen! Gál Jenő: Mégsem tesznek róla! Kun Béla: Hát kérdezem minden bővebb indokolás nélkül, van még igazság ebben az országban? S kérdezem, a t. népjóléti miniszter úrhoz mi van közelebb: a bársonyszék-e, vagy a népjólét s ha a népjólét messzebb van tőle, hát nem érzi-e a t. miniszter úr, hogy az a bársonyszék, amelyben ül, kővel van párnázva vagy kiverve? És ha ez így van és ha ezt tudja, aminek különben több felszólalásában Ernszt Sándor t. előadó úr is a Képviselőházon kívül és itt a Képviselőházban is kifejezést adott, ő, aki a keresztény gazdasági és szociális pártnak egyik kimagasló vezéregyénisége s akinek a minap 60 éves születésnapja alkalmából tiszteletére sietett az egész magyar politikai és közéleti világ szinte pártkülönbség nélkül, (Úgy van! Úgy van! — Éljenzés és taps.) vagy ha hivatkozhatom a keresztényszociális és gazdasági pártnak másik illusztris vezérére, jelenleg a Képviselőház egyik alelnökére, Czettler Jenő képviselőtársunkra, aki a minap egy nagy iparosgyűlésen a közterhek aránytalan megoszlásával szemben éles, elítélő szavakkal élt a mai rendszerrel vonatkoztatásban és ha szintén a keresztényszociális és gazdasági pártnak egyik imponáló erejű s elvű reprezentánsa, Grieger Miklós. képviselőtársunk papi mivoltának teljes tudatában és magyar lelkiismerete szerint itt a Házban pár nappal ezelőtt kijelentette, hogy míg az egyik oldalon a nélkülözés, a nyomor és a kétségbeesés van, addig a másik oldalon a kormány részéről folyik a szabad költekezés, a fényűzés, a pazarlás, sőt tékozlás, — mert ezeket a kifejezéseket használta a napló tanúsága szerint — s ha mindezeket az e teremben jelen volt gróf Bethlen István t. miniszterelnök úr minden megjegyzés és tiltakozás nélkül hallgatta, akkor kérdezem, meddig támogatja még a t. népjóléti miniszter úr ezt a kormányrendszert, vagy meddig nem igyekszik rést ütni rajta? Mert ez a kormányrendszer a valóban szociális és népjóléti elvek intézményes valósításának a gúzsbakötője. (Mozgás a jobboldalon.) Azonosítja-e magát a t. népjóléti miniszter úr azzal a kijelentéssel, amelyet tegnap itt a Képviselőházban Wekerle Sándor t. pénzügyminiszter úrtól hallottunk, hogy a hadikölcsönjegyzőknek tett visszafizetési ígéret még Nagy-Magyarország idejében hangzott el, tehát a csonka ország kormányára és minisztériumára ezek az ígéretek nem kötelezők? Hát szabad ilyen kibúvóajtót keresni? Szilágyi Lajos: Próbáljon ilyet egy ellenzéki képviselő mondani! Kun Béla: Ha azóta, amióta csonka országunk határai közé szoríttattunk, mindenütt spórolást, az állami pénzekkel való rigorózus bánásmódot láttunk volna, akkor még mondhatnák a t. miniszter urak, hogy: csitt, hadikölcsönjegyzők, tűrjetek és hallgassatok, hiszen szomorú csonka földünkön minden igény kielégítése szűk korlátok közé van szorítva. De amikor ezzel szemben az a tény, hogy más téren az állam takarékosság nélkül költekezik, viszont pedig nagybankoknak, kartelleknek és az aranyhegyeket gyűjtő náboboknak többszörös jövedelmei, a finánc elől sokszor elillanni tudó nagy mozgó magánvagyonok nincsenek kellőképpen megadóztatva, akkor csak természetes az a kérdés: meddig tűri még a t. népjóléti miniszter úr, aki a szociális eszmék kalásztérlelő apostola is tartoznék lenni ebben az országban, — és hiszem, hogy szive-lelke szerint az is akar lenni — meddig tűri még, hogy ez a rideg politikai kormányrendszer kerékkötője legyen az igazi szociális és népjóléti politikának? És ha az erőviszonyok a kormányrendszer s a t. miniszter úr és pártja gondolkodásmódja között nem változtathatók meg, kérdem: mikor lesz és miképpen lesz az ebből folyó konzekvenciáknak levonása? Találkozunk-e a t. népjóléti miniszter úrral és pártjával — ezt kérdezem illő tisztelettel — itt az ellenzéki padokon, vagy pedig megmarad az eddigi rendszer: hibáztatni, kérdőre vonni, elítélni a mi leventéinknek ez a nagy megmozdulása jelent. Nem esték még a mutatványokért serdig ami ebben az intézménybentos, az nem a szemeknek, nem leknek az érzékelése,, hanem a a megérzésé. Ezerhatszáz magvente. Vájjon miért hagyta e szerszámot, a munka helyénként kétszer, háromszor az a gyár fiú, hogy menjen a zászk Várjon miért áldozta fel mindesámnapjának szórakozó, pihenő s törette izmait s lelkét ízed formálás, a fegyelmezés vezér vasban és a kapott parancsoké spártai ifjút senki ,se szánta borúra, de edzett volt és ken izma, lelke acélt. Az ilyen ifj lesznek az igazi férfiak s az férfiakból álló nemzet szolga lehet, csak az, csak szabad, nagy és gazdag. A magyar tevő a vásárhelyi leventék nem sokat, csak figyelmet, érdekli lelki biztatást. Emlékezzünk vissza, mikor a harcba indultatnk, hogy álltak sorfalat ezrek. Ezer ötszáz leverne msztornaja a nepterme. Ma lesz a belterület és külterület leventéim nagy tornaünnepélye. Az egész magyar nemzet ma tartja, ma kezdi meg azt a svét hetes gyászt, melyet szivében Trianon átka miatt érez. A békediktátum aláírásának évfordulója szerdán, június 4-én lesz ugyan, de a magyar társadalom ennél a gyászkőnél nem egy percre, nem egy órára áll meg, hanem azzal az állandó gyászérzéssel, melynek határa ott lesz, hol a cserkoszorut szabad Erdélynek, szabad Kárpátoknak fáiról szakítja le a bilincseitől megszabaduló magyar kéz. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének rendezésében ma lesz a gyászünnepély: délelőtt 11 órakor aFekete Saishram s belekapcsolódik a gyászba a vásárhelyi leventék ünnepélye, az öröm ünnepe, mely délután, mint színes reményszivárvány íveli át a gyász érzetét... A leventeünnepély, a disztoma délután 3 órakor kezdődik, a Vívó pályán, de a felvonulás már délelőtt mozgalmassá teszi a város képét. A tanyai leventék zászlók alatt vonulnak fel s ezen felvonulás alatt lesz alkalma látnia Vásárhely közönségének, hogy a mi magyar földünknek daliás, szép fiai kitani a pazarul gazdagnak ig műsort. És ezerötszáz levente jól fog elhangzani a Humai ,ugyanannyit tesz fogadalmat, sohasem fog egyikük se belépni a trianoni szerződésbe! Talán elsőnek kellett volna emlékeznünk az „Erő“, „Hun a „Zsolnay,, cserkészcsapatok repléséről“. A levente és az intézmény között fenálló tes viszonyt óhajtja dokumentál ünnepélyen való szereplésük. S kell talán említenünk, hogy készmutatványok, sátorverés , tás, segélynyújtás lesz a pre számuk. Belépődíj: ülőhely 5 hely 20 fillér. Ezzel el is mondottunk mi ami a tájékoztatáshoz szól Ami még hátra van, az most nagyközönség dolga. Ha a nagydolatnak mindent átfogó eszröszét szívünkbe véssük, akkor városból minden út a Népkertzet. Kell-e hangsúlyoznunk azt 50, meg 20 fillér, a beléptidíj talán rém ellenérték azért a laposan felemelő, szent érzésért milyen fegyelmezett, katonás rendben sorakoznak a szent zászló alá. A Vívó pályán pont 3 órakor fújják meg az ünnepély kezdetét jelző kürtöket. Az ülőhelyekre a népkert felől lesz a bejárat, az állóhely közönsége pedig a városi fürdő melletti bejáratnál foglalógatja el helyét. Megkapó jelenete lesz az ünnepélynek a levente zászlók megkoszorúzása. Körülbelül harminc zászlót fognak bükkfaleveles koszorúval feldíszíteni a koszorús lányok. Az ünnepélynek fénypontját képezi a „Hungária“ leány levente csapat zenés szabadgyakorlata. A kis leventék zászlós mutatványai és gúlái. A kerékpáros osztagok pompás, ügyes mutatványai. Méltán fog feltűnést kelteni a földműves iskola leventéinek magyarruhás, lakkcsizmás válogatott gárdája. Ez a csoport meglepetést készít elő az ünnepélyre. Bizonyára megelégedéssel fog gyönyörködni a közönség a válogatott levente alakulatok rend és fapuska gyakorlataiba. Tömeg gúlák, nyújtó, korlát és talaj torna fogják taz 1930 jun VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG i TTnrrfm›Tryir"r~»-f‘,v rfmi"f ■'rv'-f*,;* iwrrf.'fTTh —T. — Till Viktor műterme július hó 15-én Zöldség piacon (Szabó-féle házban) lesz. Levente -ünnepély lesz vasárnap délután S órakor a Vivc-pályán ............................................ Ülőhely 50, állóhely 20 fillér. Jegyeket tehet kapni Weisz Lászlónál, Spilka trafikban és a levente irodában a városi Este bál a Vigadóban ! ~