Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1930. szeptember (26. évfolyam, 200-224. szám)

1930-09-02 / 200. szám

-­ ból az a hír érkezett, hogy az üzlete­ket fosztogatja a tömeg. Természe­tes, hogy aki ismeri a Dembinszky utcát, az tudja, hogy milyen üzletek­ről lehet szó: egy pár cukorkaárus és egy pár gyümölcsárus. Azonban a rend érd­ekében közbelépett a katonai karhatalom és páncélautók vonultak fel, melyeknek közeledtére a tömeg szétszaladt és eloszlott. Déli fél 1 órakor az ifjú munkások és kommu­nisták gyűltek össze az Iparcsarnok előtt s hangos kiáltozással terelték magukra a figyelmet. Két szenesko­csi érkezett megrakodva, ezt megro­hanták és tartalmát leszórták a bur­kolatra. Itt is felvonult a katonaság és a lovasrendőrség és iszétszórta a tömeget. Egy tüntető kardvágástól a fején súlyos sebet kapott. Hódmezővásárhelyen a legpéldá­­sabb rendben történt meg a tüntető felvonulás. Fél 11 órakor kezdtek gyülekezni a Kossuth tér és a János tér között az Andrássy út árnyékos oldalán a munkások kettős sorokban, de a legnagyobb csendben és a leg­példása­bb rendben sétálgattak, úgy, hogy még egy hangos szó sem hallat­szott, rendőri beavatkozásra pedig egyáltalában sehol szükség nem volt. Az ipartelepek 1 óra hosszára elen­gedték munkásaikat és a kereskedők üzleteiket bezárták.­­ Mintegy 3— 4000 ember vett részt a felvonuláson, akik közül 200 a különböző üzemek­ből jöttek el. Az utca képe in­kább egy vasárnapi ünnep hangula­tát hordozta magán és nem a tüntető felvonulásét. Különben a rendőr tisz­tikar, élén V­o­z­á­k József tanácsos­sal, ott volt a tömeg között, de szük­ség beavatkozásra nem volt. Perma­­nenciában volt a lovas csendőrség is. Déli fél 1 óra tájban voltak, akik rém­híreket hordoztak szét a városban és arról beszéltek, hogy talán lövések is dörrentek volna el a Kossuth téren, ez azonban tisztán a kitalálás és a fantázia dolga volt, mert hiszen e so­rok írója is ott állt a Kossuth téren, a­hol a legbékésebb hangulatban be­szélgettek a munkások Kun Béla or­szággyűlési képviselővel és V­o­z­ák József rendőrtanácsossal. Vl&AREXhY; DJ8A1# 1930 szeptember 2- iEgy fiata­­i, többszáz sebesült a fővárosi kommunista zavargások áldozata. (Budapestről jelenti telefonon a Re­g­­geli Újság tudósítója.) Déli negyed egy órakor a Köröndön szétoszlatott tö­meg nagyobbik része a Városligetbe nyo­mult, ahol két csoportra vált, melyek kö­zül az egyik Vajda-Hunyad várát roha­mozta meg. K 1­á­r Zoltán dr fővárosi bi­zottsági tag, Deák Lajos szociáldemok­rata pártvezetővel együtt mérsékletre akarta bírni a tömeget, de a kommunista csőcselék megtámadta őket. Kl­á­r Zol­tán dr autóját felfordította és meggyúj­­totta. Klár Zoltán úr maga súlyos fej­sérülést szenvedett az összetűzés során. A tömeg ezután a ligeti Weingruber­­kávéház elé vonult, melynek berendezé­sét teljesen összerombolta. Itt alapos verésben volt része Peyer Károly országgyűlési képviselőnek, aki bátran szembeszállott a rombolókkal. Életét csupán néhány józanabb gondol­kodású szociáldemokrata munkás önfel­áldozása mentette meg, akik saját testi épségük árán vették védelmükbe Peyer Károlyt. Közben Vajda-Hunyad vára előtt a csőcselék visszamaradt része megtámad­ta, kövekkel és éles vasdarabokkal vette tűz alá a műkincseket védelmező rendőrö­ket, akik erre szolgálati fegyvereiket használták. A sortűz következtében több sebesülés történt, de azt a munkást, aki holtan maradt a helyszínen és a tüntetés egyetlen halottja, munkásszemtanuk egybehangzó vallomá­sa szerint egy kommunista agitátor lőtte agyon véletlenül, miközben a rendőrökre tüzelt. A rendőri közbelépés hatása alatt fél kettő felé oszladozni kezdtek a ligeti tün­tetők, azonban kisebb csoportjaiknak még futotta ideje és bátorsága, hogy a közeli útvonalakon villamosokat és autóbuszokat borítsanak föl, minek következtében nagyon sok békés polgár és munkás szenvedett komoly sé­rüléseket. Két óra körül beverték a körtuti Edison kávéház ablakait. Itt, nemkülönben az Andrássy utcn lovasattakkal és kardlap-­­­pal szórta szét a rendőrség a terroriszti­­­­kusan viselkedő tüntetőket Két óra után már csak kisebb zavargá­sok fordultak elő és a rendőrség megál­lapítása szerint a főváros rendje teljesen helyreállott, ami kétségkívül a közbiztonsági szerve­zetek derekas munkájának köszönhető. Este 11 órakor a Rákóczi úttal párhuza­mos Aradi utcában volt jelentéktelen cse­tepaté, a lovasrendőrök közbelépésére azonban néhány perc alatt megfutamo­dott a békés járókelőket inzultáló kom­munista csoport. Vidéken — Nagykanizsán, Debrecenben, Miskol­con és Szegeden — mindenütt teljes csendben múlt el a tüntető séta. Nagy­kanizsán őrizetbe vették a szociáldemok­rata párt titkárát, Szentesen pedig 14 előálltás történt részint tüntető kiáltozás, részint pedig bujtogatás gyanúja miatt. Lapunk zártakor kaptuk a jelentést, hogy a főváros közbiztonsági alakulatai teljes készültségben várja a további fejle­ményeket. Nem hiszik azonban, hogy újabb fegyveres beavatkozásra lenne szükség. A­ legutolsó megállapítások szerint a tüntetés sebesülteinek száma háromszáz, súlyosabb sebesült azonban csak kevés van közöttük, ami nyilván annak a jele, hogy a rendőrség a legkritikusabb pilla­natokban sem kereste a legvégső eszkö­zöket. Magyarország csapata minden idők legnehezebb vizipolócsatáját nyerte meg vasárnap Nürnbergben. Németország rettegett csapata 4:1 arányú vereséggel­­fagyta el a küzdőteret. — Az egész világ elismeri, h­ogy a magyar a világ első pólós nemzete. Nürnbergből jelentik: 1929-ben Budapes­­­­ten már bebizonyítottuk, hogy jobbak va­­­­gyünk a világ vizipóló nemzeteinél, job-­­­bak a világbajnok németeknél is.­­ De­ akkor még mondhatták a németek,­­ hogy itthon értük el győzelmünket, „tar­­­­talékos" német csapat ellen, „fanatikus“ a magyar közönség előtt, amikor a néme­teknek idegen volt a víz, a levegő és ma­gyar volt az eledel, amit ettek. Nos, most Nürnberg­ben német vízben, német levegőben, német eledel mellett tett újra bizonyságot a magyar vizipólócsapat ar­ról, hogy saját otthonában is le tudja győzni a világbajnokot, amelynek a címe tehát megvan, de a tartalom már Magyar­­országé, a legjobb csapat vizipólóban a mienk. A világraszóló nagyarányú, 4:1-es ma­gyar győzelem után egymásután szólal­tak meg Magyarország elsősége mellett a világ vizipóló kapacitásai s kénytele­nek voltak elismerni a magyar fölényt maguk a németek, vez­etők s játékosok is. Ez a nürnbergi hatos torna pompás ma­gyar eredménye.* Az első félidő egyetlen és magyar gólját V­é­r­te­s­s­y dobta. A második félidőben a hatezret meghaladó német publikum le­írhatatlan hangorkánnal buzdította csa­patát, mely A­m­a­n­n révén ki is egyenlí­tett. De nem sokáig örülhettek a néme­tek, mert Homonnay II. egyedül áttört az egész germán legény­ségen és védhetetlenül belőtte a vezető gólt. A németek ezután túl erős játékba kezdtek, de sem a durvaság, sem pedig a közönség terrorja nem segíthetett. Elő­tűnt a magyarok technikai felsőbbsége és mire a mérkőzés végét jelezte a kitűnő­en bíráskodó belga Delahaye, Né­meth és Hala­ssy góljaival 4:1 fölé­nyes arányban biztosította győzelmét a remekül játszó magyar csapat. • Mindenki felemelkedik a Stadionban, a zene a magyar Himnuszt játsza és lassan, méltóságteljesen megy fel a fő­­árbócra a piros-fehér-zöld magyar zászló. A közönség tapsol, mi pedig könnyekkel a szemünkben néz­zük a nekünk legszebb látványt. Azután a zene a „Deutschland, Deut­­ecchland über alles“-t intonálja, amit együtt énekel az egész közönség. Német­ország vereséget szenvedett a kis Magyar­­orszától, de a vereség már nem fáj: a jobbtól kikapni nem szégyen. A répásházi új iskola és középélet felavatása szép ünnepségek keretében vasárnap ment végbe. Bandérium vezetésével és zászlók alatt 30 kocsiból álló ünnepi kolonne 9 óra után indult el a Gazdasági Egyesület székháza elől, hogy a városi vendégeket Répáshát ünnepére kiszállítsa. Mi egy órai időközzel megyünk a díszfelvonulás után. Autónk simán fut el a sarkalyi sző­lők mellett s kapaszkodik fel Szentkirály templomának helyére, azután a Tizeles útra, mely az autó rohanása nyomán sű­rű porfellegbe takarja a tájat. Szinte el­suhan mellettünk a szikáncsi iskola s nyugat felé kanyarodó egyenes lém­a vár, mely mégegyszer megtörik és azután az őszi verőfényből kibontakozik az új isko­la és új olvasókör házának sárga teteje s a tetőkön a lengő lobogó zászlók. A két épület között állunk meg. Amint az autó­ból kilépünk: vitéz E­n­d­r­e­y Antal felső­házi követ, K­u­n Béla országgyűlési kép­viselő, Kovács Jenő tb. bizottsági tag és Fehérváry szerkesztő, ott áll a köz­épület előtt az őszhajú alelnök, Széll Sándor s barátságos köszöntéssel üdvöz­li a társaságot. Leánya Széll Zsófika pedig virágcsokrot nyújt át Kun Béla képviselőnek. Szétnézünk. Érdemes. Hisz ezen a helyen sivatag volt még 10—20 év­vel előbb és azok a kis tanyák, melyek itt közelben látszanak, szinte úgy nőttek ki azóta a földből, mióta kétszáz kisember töri itt az életet s a rögöt az egykor két­ezer katasztrális holdas uradalmi földön. Ezüsthaju agg ember magyarázza: — Az a barna domb ott, melynek oldalát már felhasogatta az eke, volt itt 30 évvel ezelőtt az egyetlen lakott hely. Ott volt a Román tanya s az egész pusztát Újhelyi Lipót milliomos bírta katasztrális hol­danként 2—3 pengő forintért bérbe. Há­ború után jött el az uj honfoglalás, mely azonban még nem ért véget ma sem és talán még egy évtized kell hozzá, ami­kor ez a sok szorgalmas, derék kis em­ber árnyékos fa alatt tekinthet vissza küzdelmes harcára. Azóta záporozik itt a szorgalom verejtéke, mely az idén ime száraz kukoricalevelek zörgő tábláival si­ratja az aszályt. Megállunk az uj épület előtt. Az iskola a jövő nemzedéké, a kör a jelené. Isten­­tisztelet van mind a kettőben s ahogy megállunk, a puszta méla csendjében fes­zeng az ének és összefoly két hömpölygő nagy folyamban, az élet vizében: „Bol­dogasszony anyánk!“... A másik terem­ből pedig: „Szívemet hozzád emelem!“... Pont 12 óra van, amikor az ünnepély megkezdődik az iskola árnyas udvarán. Csernai Mátyás igazgató, akinek­ sok érdeme van ezeknek az új kulturházak­­nak létesülésében, nyitja meg az ünne­pélyt s a tudás hatalmáról beszél. A tu­domány, a hazafias érzés és az Istennek szeretete emelte ezt a két várát a kultúrá­nak, hogy azokban a jövő és a múlt nem­zedéke tanulja meg, miként kell szeretni Istent, miként kell dolgozni a Hazáért és küzdeni a jövendőért. Köszönetét fejezi ki a kormányzat és a város áldozatkészségé­ért és üdvözli a jelenlevő kedves vendé­geket. Kiss Károly kir. tanfelügyelő, aki csa­ládjával vett részt az ünnepélyen, szólalt fel ezután s utalva a református és kat­­holikus együttes istentiszteletekre, azt a harmóniát emeli ki, mely ez együttérzés­ben megnyilatkozik. Azt kívánja, hogy ez az együttérzés legyen domináló az egész magyar életben, akkor az iskolák igazán a feltámadásnak várai lesznek. Hivatkozik arra, hogy ez a szegény or­szág a múltnak ezer mulasztását igyek­szik pótolni még küzködésében is akkor, midőn ime 5 év alatt az ötezredik iskola­termet nyitja meg a csonka hazában. És ez gróf Klebelsberg Kunó kultusz­­miniszternek az érdeme. Ezelőtt ezt a szent földet elhanyagolták és csak ez az uj kor eszmélt rá, hogy ennek a népe rep­rezentálja a jövendőt. Dr Nagy Gábor főjegyző bejelenti, hogy Endrey Béla helyettes polgármes­ter elfoglaltsága miatt nem vehet részt az ünnepélyen, azért üdvözletét ő tolmá­csolja. A város közönsége nevében az ál­dozatkészségért és a kultúra szeretetéért meleg szívvel köszönti e határrész pol­gárait és polgárnőit. Igaza volt dr Go­­dács Imre tiszteletes úrnak, aki pré­dikációjában abból indult ki, hogy min­den a pusztaságból nő ki. Íme, ahol sem­mi sem volt, most már iskola is van, melyre büszkék lehetnek e környéknek lakói. A kultuszminiszter iránt fejezi ki köszönetét. Kun Béla országgyűlési képviselő szó­lal fel ezután. Tisztelt közönség. Kezdi be­szédét. Az álmok világából szálljunk le a mindennapi életbe. Az a száraz avar, azok a zörgő kukoricatáblák, nagyon ke­vés reménnyel biztatnak benőnket a jöven­dőre. A hit azonban él a lelkünkben, ae a hit, mely alkotni, teremteni tud s mely s azon elv alapján, hogy nem engedni ki­­ egy talpalattnyit sem az ősi földből, sőt­­ minél többet megszerezni abból, itt is­­ érvényesül s ide áll a szép büszke iskola , és áll a hazafiság iskolája, a kórház. Küz­­­­ködés a magyar élet ma. Soha nem tud­­­­juk, mit hoz a holnap, egyet azonban­­ biztosan tudunk, még pedig azt, hogyha­­ nem mondunk le egymásnak szeretetéről,­­ akkor a miénk az örökkévalóságnak a­­ reménye. A magyar őserőnek két várát ez­­ a gondolat hozta létre s ez adja meg a­­ mai ünnepnek szent keretét. És az az ál­­­­dozatosság, melyet ,ez a küzködő nép tel­­­­jesitett, midőn filléreiből emelkedtek föl­­ ebben a pusztaságban a kövek. Ezért az­­ áldozatkészségért, jó magyarságáért áldja­­ meg az Isten a népet mind a két keze­­i­vel. A királyi tanfelügyelő úr nagyon he­­­­lyesen jegyezte meg a hitfelekezetek kö­­­­zötti harmóniát és vonta le abból az­­ egyetértésnek, az összetartásnak nagy­­ szükségességét. Ez legyen nekünk az ut­­­­mutatás arra nézve, hogy minden téren­­ össze kell fognunk. Nem aszerint, hogy­­ milyen vallás szerint imádjuk az Istent,­­ nem aszerint, hogy mekkora valakinek a­­ földje, az egyiké kisebb, a másiké na­­­­gyobb, hanem aszerint, hogy mennyit­­ tud tenni embertársai és a haza érdeke­ I ben mindenki. Ne legyen nekünk vezér­­|­gondolatunk más, mint csupán az, hogy | egy magyar föld szült bennünket, egy | magyar Isten lakozik fejünk felett, egy | közös ezeréves történetünk van és egy | legfenségesebb eszményünk, mely azt­­ mondja: a Haza minden előtt. Vitéz dr Endrey Antal felsőházi kö­vet szólott ezután. Előrebocsájtotta, hogy boldogság érzete tölti el lelkét a felett, hogy ennek a családi tűzhelyalkotásnak, mely itt folyik, részese lehetett. Boldog, hogy tanúja az ünnepnek, mely ennek a­­ két világító fáklyának a felállítását veszi­­ körül. És boldog, hogy azt a baráti kezet, melyet először megfogott, most is testvé­ri érzéssel szoríthatja meg. Mikor a fe­hérfalu tanyák fehérlelkü édesanyái gyermekeiket az iskolába küldik, a szebb magyar jövőnek egy-egy tégláját rakják le. Legyen Isten áldása ezeken a földe­ken és mindazokon, akik ezeken a földe­ken laknak. Dr G­o­d­á­c­s Imre ref. lelkész az isko­lák fontosságáról beszélt. Rámutatott ar­ra, hogy a keresztyén hit terjedésénél az iskolák voltak az első oszlopok és nem az volt a keresztyén­ségnek igazi ellensége, ki vadállatok elé mártírokként dobatta oda a Krisztus követőit, hanem aki bezár­ta iskoláikat. Ez iskoláknak kertje az az igazi virágos kert, melyben a nemzetnek igazi jövendője lesz terebélyes fává. Megálddja ez uj hajlékot és megáld­ja azokat, akiknek lelkük ebben az alkotás­ban benne van. Kovács Jenő bizottsági tag arra kéri ennek az iskolának felügyeletét és veze­tőségét, hogy vegye figyelembe, kik lak­nak ezen az ősi földön: szántó-vető ma­­gyarok, akiknek ne csak tudományt, de a mesterségüknek művészetét is tanítsa meg az iskola. Azt szeretné, hogy minden ilyen ház legyen áthatva azon gondolat­tól, hogy minden jó és minden boldogu­lásunk attól függ, miként tudjuk ez ősi földet felhasználni, a növendékek tehát váljanak ne csak tudósokká, de képzett gazdákká is, akiknek lelke át van itatva attól a gondolattól, hogy a magyar föld az első, mert ez minden életnek feltéte­le nálunk, tehát a magyar föld népének megadni minden pártolást. L­e­ne­se Ernő azokról emlékezik meg, akik ennek a határrésznek megteremtői voltak. Még boldogult Endrey Gyula országgyűlési képviselő, majd vitéz dr Endrey Antal felsőházi tag voltak lelkei annak a gondolatnak, mely itt a kisemberek uj telepét létrehozta s me­lyen azután ezek a kulturházak megszü­lettek. Visszaemlékezéseket közöl Lencse Ernő, amikor még Szathmáry és Társai kisbérlők, a város jóindulata mellett kapták meg azt a háromszáz holdas bérletet, mely kiindulópontja lett a mai tanyatömörülésnek. Igazi honfog­lalás volt­­, kérem, melyből ime ma meg tudunk állani a kultúrának két gyönyörű palotája előtt. Ebben az eredményben a környék népének hálája fordul azok felé, akik e munkában segítségére voltak és itt hálájuk fordul Kun Béla országgyű­lési képviselő felé, aki kivitte azt, hogy az iskolát ide tegyék, mellyel az egész Ré­páshát közönsége lelke szerint meg van elégedve. Szűcs József szikáncsi tanító szólott azután, mint a népoktatás frontharcosa azt kérvén, hogy fogadja szeretettel a­ ­lső iskolák bekeserésére fiú siveller, fiú és leányka Kötőit Kabátkák gyermek harisnyák, legkiválóbb minőségi­ magyar áru hatalmas választék, megközelíthetetlen olcsó árak a bokron kötöttárugyár lerakatában. Kedden: fé­nyesek). Ujdo: ur. Színmű 3 Szerdán: Ez érvényesek.) ] Operett. Csütörtökön vényesek.) Uj hamér első fe játék 3 felvon Pénteken: I vényesek.) Uj huszárok. Ope Szombaton: órakor, nagyo fiam. Drámai 8 órakor, de nem érvénye Operett. Vasárnap: 1 órakor, mérsél lány. Operett, szünetben. (Sí Alvinczy húsz ) Lamberthier adásai fél 8 ói Lambertheki dia Írónak Lamberthier­­­be a színház szerű nagyhat­gány Irén és­­ jóságos élmén müvészemberi nye a Lamber­t Szelvények ) Szerdán esze nyék érvényes Lehullott a re­szinre a berni tőivel. Csütörtökön téli előadásán új lirai szerel­­mét, akit a ki szerződtetett i­­­y­é­n Mihály. Frank nagysz­esti bemutató, este lesz. A vi­gyón vonzó Lázár Tihamé kicsi Tivadar, Miklós, ki egy darabnak, — Poprádi játszi nyék érvényes Jönnek! — a színkörbe a: Szeptember Sándor vígját játékának bér igazgatósága tűzte ki. Mint tó végleges di állapították m rab tökéletes heti munka­­­nek. Egyébkét lak­nak bennül érdeklődés mi tos telt házak) tó. modi divatos sapkái ragyogó vála Kelemenm Kossuth tér 5 Vasa 80 hold tany. feleske kiadó. Temesváry ta dr Loór Fere utca 3 szám­­ “ Ai a Huszár Laj Veres utcák s ségy száraz 1­tott tűzifát bí olcsóbb áren­­­nyiséget házi fogást kér Hí Bolgi alkalmas 70 I adó. Értekezn mi iroda. Olcsó il Tess a kövér tej nagyon fine 1 kg. friss tejföl, litert savó Álland a déli 33S8HBBB8I8ESF

Next