Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. március (27. évfolyam, 51-78. szám)

1931-03-01 / 51. szám

Hódmezővásárhely, 1931 március 1. Vasárnap. Mia­dó fillér. XXVII. évfolyam, 51 szám. Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA. Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7.— P Félévre 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.—­­ telefonszám 79. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP A hullámteória. Irta : Friedrich­ István országgyűlési képviselő. A hajdan oly erős újjáépítő kor­mányunk szépen átalakult leépítő minisztériummá. Amilyen lelki nyu­galommal anno datumal újjáépített, époly önm­egel­éged­et­tségge­l bontja most le felhőkarcolóit. Akkor a te­remtő inzsellér szerepében tetszel­­gett, most a falbontó tótocska olcsó napszá­mos munkáját is vállalja. A luxuriózus újjáépítés azonban valahogy nagyobb lendülettel haladt, mint a mostani leszállás a magas ló­ról. Még mindig haboznak. Húzzák az időt. Hátha közben jobbra fordul m­inden? Tétovázásukat meg is tud­­­ják indokolni. A h­ullámteóriával. Eszerint minden hullámvölgy után következik a hullámhegy. Miután pe­­dig jelenleg, a Gondviselés különös kegyéből, lekonszolidálódtunk a hul­­ámvölgy mélypontjára, most már rém következhetik más, mint az emelkedés a hullámhegy tetejére. Tavaszra ígérték be ezt az emel­kedést. Ez az a beígért feltámadás, a­melyhez nemsokára szerencsénk esz. A fizi­ka megdönthetetlen törvé­­nyei fogják kikényszeríteni. A mély­­pontról nem lehet tovább süllyedni. Arról csak emelkedni lehet. Vagy esetleg rajta gebbedni, bis auf Wei­­eres. Tehát vagy gebbedés vagy melkedés. Tertium non datur. Miu­­án pedig jelenleg gebbedünk, ezt enki fia nem i­s tagadja, csak a­ fel­elé való szállás következhetik. Ez a rendszer­­h­úllám- vagy mély­­pontteóriája. Erre van felépítve a ta­­oszi hajnalhasadás bemondása. Na­­■yon egyszerű és könnyen érthető, azok a megátalkodott ellenzéki m­­­egkeverők pedig, akik erre is rázzák fejüket, dacból nem akarják kapis­­álni ezt a legújabb olimpusi alloku­­iót. A rosszakaratú csökönyösséget em lehet meggyőzni. Már a gyerek is tudja, hogy hin­­ázás közben is hullámvölgy és hul­­imhegy egymással váltakozik. Ki­n e­mlékeznék a jó gyermekkori hinta­­alintára? Vagy a hullámvasútra? ; ott is a sikló kocsi hol le, hol fel­szá­­lldoz. Ha nagy a svung lefelé, ak­­ár felfelé már magától megy. A mi iszágunk is nagy lendülettel siklott a mai völgybe, tehát józan ésszel nem i­s várható más, mint a tempós felka­­nszkodás. A hullám teória jelenleg az egye­­nli forgás, amiből a közvélemény iményt meríthet. Remény és hit­élkül pedig nincsen feltámadás, agy bűnt követnek el tehát azok, kik­ ezt a megdönthetetlen teóriát­­kezdik és mérgezett nyilakkal lö­­­ldözik. Könnyű a meglévőt lerom­­olni, de annak helyébe újat alkotni ar nehezebb. De nem is szabad a hullámteóriát a rendszer teóriablokkjából kiszakít­va vizsgálgatni­. Nem szabad a hoz­zákapcsolódó többi teóriát sem figyel­men kívül hagyni, amikor ahoz bon­colókéssel közeledünk. Itt van mindjárt a rendszer világ­jelenségelmélete, amely szerint a gazdasági krízist belső gazdaságpoli­tikával megoldani nem lehet. Nincs tehát más tennivaló, mint a hullám­völgy mélypontján addig gubbasz­tani, amíg a világjelenségek jobbra­­fordulása minket a hullámhegyre fel nem lendít. Ehez a fellendüléshez a svung csak kívülről jöhet. Belülről semmiesetre sem. Ezt a kívülről jövő lökést várja éppen olyan példátlan stabilitással a mi szeretett kormányzatunk. Persze, hog­y ehez türelem kell és jó ideg­­rendszer. No de — hála Istennek - - mindkettő megvan. A kormányzás az idegek művészete. Ezt az ellenzék is tudhatná, ha nem volna annyira „elvakult“, így kapcsolódik tehát a hullámteó­ria és a világjelenségelmélet egy­másba. Az egész pártmonopólium ezekből meríti gondolatvilágát. Szel­lemi élete tisztán ebből az elmélet­­kapcsolatból táplálkozik. Aki már most megérti a hullám- és világjelenségek teóriáit, annak nem kell bővebben magyarázni, hogy miért állítja minden nap a kormány, hogy más garnitúra se tehetne oko­sabbat, jobbat, mint amit ő művel. Nem volna semmi értelme a hullám­völgy mélypontpozícióját átengedni más politikusoknak, mert azok is csak leshetnék ott azt a bizonyos svungot. Ez tette olyan átütő ere­jűvé a pártmonopóliium hitbizomá­­nyában a „más kormány se tehetne mást“ álláspontot. A mélypontból hazai erőkből kikecmeregni nem tu­dunk, várnunk kell tehát, amíg a vi­lágjelenségek idenyúló csücskei lódí­tanak egyet rajtunk. Csak ezt tehet­né egy új kormány is, így terebélyesedik a stagnáció hul­lámvölgyeiben a stabilizáció fája, amely napról napra kevesebb magyar léleknek hullat napi kenyeret. Már nem igen érdemes rendszerváltozás­sal ennek a lelkileg kiegyensúlyozott, dolgozó társadalomnak idillikus éle­tét megzavarni. A teóriapiramis csúcsán így büsz­kélkedik a stabilitás elmélete, amely nem a sikerek himnuszából, hanem a petyhüdt rezignációból szívja élet­­nedvei. Nem a dolgozó társadalom prosperitásából táplálkozik, hanem egy álkonszolidáció áporodott maraz­­musából. Körülötte gondviselés adta fenomének dünnyögnek, csalóka­ fan­tomok után futkároznak és kacagni­­ való teóriákat csámcsognak. Önhibánkon kinl kerültünk a hul­­­­lámvölgy mélypontjára és arról ön-­i erőnkből nem is fogunk lekerülni. Ez lett a dicsőségesen uralkodó rendszer magna chartája. Ebbe merevedik be­le a kormányzati kontárság és ennek falaz a törvényhozás árnyéktestüle­­­­te.­­ Adminisztrálni az országos elkol­­dusodást és nagyképű begubózkodás­­sal leplezni az ordító tehetetlenséget, s ez jelentkezik a hullámteória és tár­sai eredményeként. Ne hívjunk más orvost az agonizáló beteghez, mert az sem tud segíteni. A csodát a régi, tehetetlen, orvos is bevárhatja, mi­ , nek­ihez egy másikat is odafárasz­­tani. A rendszer saját kiválóságait már­­j­kázta. Csak azok használhatók. Jobb, alkalmasabb azoknál nem létezik. Ha a hullámvölgyben délibábleséssel ütik agyon az időt, az azért van, mert mást nem lehet csinálni. Aki hisz a hullámteóriában, az nem ficánkodik, hanem nyugodtan megvárja, amíg az alkalmas hullám beérkezik és fel­emeli a­­szinre. Ezt teszi a kormány, semmi egyebet. Ránk illik, amit a költő mond: Hullámzó Balaton közepén, Csolnakján ül a halászlegény, Hálóját szerencse, őt pedig kedvese Elhagyta, el a szegényt. Hát nem így van? Persze, hogy így van, de ez ellen tenni nem lehet semmit sem. Hacsak kívülről nem juttatja valaki vissza a hálóba a sze­rencsét. Bizony a halászathoz is tü­relem kell. Pláne ha egyszer a ha­lászt el­h­agyta a szerencse csillaga. A rendszer a hullámteória mögé bújva várja a verőfényes hajnalt. Az ország fő- és albölcsei pedig elő­adásokat tartanak a gazdaságtanból és ankéteken csereberélik megváltó eszméiket. A hatalom nem cselek­szik, mert nincs életrevaló eszméje. A bölcsek meg azért tétlenek, mert megváltó elgondolásaik keresztülvi­teléhez nincsen hatalmuk. Ez a ket­tő azután szépen kiegyenlíti és ki­egyensúlyozza egymást. Null mit Null geb­ auf. Igen, nálunk, ebben a mintaor­­szágban látható az a csodás kormány, amely hat hónapig újjáépít, hat hó­napig leépít, de tizenkét hónapig ringattatja magát a hullámoktól. Most is éppen ezt teszi! A valorizációs vásárhelyi bizottság megkezdte az összeírást. Az a nagygyűlés, melyet B­a­n­­g­h­a Sándor volt törvényhatósági bizottsági tag a hadikölcsönök és takarékbetétek valorizációja ügyé-­­ ben hívott össze újólag az Iparegy­­­­letben, egy határozati javaslatot fo­­­­gadott el, de egyúttal kimondotta,­­ hogy szűkebb körű bizottságot alakít, melynek kötelessége a tovább teen- i ,­dők előkészítése lesz. Ennek az ötös ,­­ bizottságnak elnöke Bartók István cipészmester, th. bizottsági tag és tagjai sorában ott vannak Hódi József és Nagy István, a valiorizá-­­ ciós mozgalmaknak régi lelkes szó-­­ szólói. Az ötöt® bizottság azzal kez-­­ dezte el munkálkodását, hogy egy­­ * törzskönyvnek felfektetését határoz- t­­­ta el, mely törzskönyvbe mindazok­nak nevét és lakhelyét beírja, akik takarékbetéteken, vagy hadikölcsö- | nök útján károsultak, azon összegek-­­ nek megjelölésével, mely összegek ■ értéke ily módon illuzóriussá vált. Az ötös bizottság felhívással fordul te­hát a nagyközönséghez,­­hogy mun­­­­káját könnyítse meg, vagyis hogy­­ rövid időn belül minden károsult írásban szíveskedjék közölni vele azt az összeget, melyet hadikölcsön­­be tett, vagy pedig takarékpénztár­ban helyezett el, mely összeg a pénz­romlása miatt elveszett. Az ilyen irányú bejelentések mind a Bartók István címére küldendők el a gróf­i Bethlen István utca 13. szám alá. A valorizálás fáradhatatlan hara­r­cosa, Bangha Sándor bent járt szer­kesztőségünkben és okmányokkal mutatta be azt, hogy egy-egy törek­vő ember, egy-egy gazda, akinek egész életverejtéke van rajta azon a keresményen, milyen sem­mivé tu­dott lenni anyagilag épen a bankbe­tétek, a részvények romlása miatt, vagy a hadikölcsönök elértéktelene­dése következtében. Mutatott vagy hét takarék­­­könyvet, amelynek egyikén 20 ezer aranykorona volt betéve, mert még 1913-ban kelt. A másikon­­4000 korona szerepelt, a harmadikon tízezer, a negyediken 16 ezer, az ötödiken 25 ezer, a hato­dikon 36.500 és a hetediken 102 ezer, azonkívül pedig szerepel hadi­­kölcsön­ben 48 ezer korona. Az egész összeg nem ér ma többet 15 pengő­nél. — Az talán mondotta Bangha Sándor, nem is bántana engem túl­ságosa­n hogy életem egész verejté­kének ára veszett így el, de bánt az, hogy körülbelül 40 ezer aranykorona ebből a pénzből árvavagyon, mert egy kis árvámé volt, akit most 4 pen­gővel akarnak a betétje után kielégí­teni­. Tessék elképzelni, hogy milyen helyzetbe kerülhet az az árva, aki­nek a háta mögött nem áll senki. Megjegyzem, hogy én épen 1913-ban akartam megvásárolni egy 25 holdas szép birtoktestet, mely mintegy ki­egészítése lett volna az én földtulaj­donomnak. Gyűjtöttem rá a pénzt, ma este 8 órakor aw A||am VflVVII^^ a Színház sláger­terűi ismét színre wl­ ||VuUd illfSJllfl’ operettje a sasi színházban Férfi és női szövetuj don sálainkat nb. vevőközönségünk figyelmébe ajánljuk. Hazai és Külföldi Kelméinket kipróbált minőségben hozzuk forgalomba. Szabott árainkat igen jutányosan állapítjuk meg. — Előnyös fizetési feltételeket nyújtunk. Tisztelettel: Konstantin Testvérek áruháza

Next