Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. április (27. évfolyam, 79-103. szám)
1931-04-01 / 79. szám
rale a. % köményes )ár 50 fillér, phatók. 588 sloth tzléses kivintalné tetve. liánból. 802 allt knann Jenő rodája. Ketvező feltéte- 682 »• közönséget, és itt 4. alá Tisztelettel 502 SORÁS aninak uj és haszn olcsóbb árban. s, javítás, is bérletitó teljes ga- i kényelmes etfizetés. dolf Gloss gyári KAN. agglo*r. az északgy kárba- tsága. árak. QS-TÉR készítek el! igazolvány lezőlap már i és 1 nagy ’John József izakodóan kapnómester, I. stáblák IV. Béla akás inakakig bútorozva t. 560 TU. Kata.rékpár motor iste e is uház tumml! GYOT al. mosok ! köpenyéletet készít ijavító üze- 21. 28 alatt eliditást, va- 188 Próba az egész. A nagy szörnyülködés, mely a német-osztrák vámunió megkötése miatt támadt, napok múltával is nemhogy alábbhagyna, sőt még mintha erejében fokozódnék, mint valami sarki dermesztő vihar, mely csontokig hatóan söpör végig a tavasztváró Európa testén. Pakis, London nem tudnak magukhoz térni a csodálkozástól, hogy még ilyesmire is képes legyen az osztrák, vagy pláne a nagy német. A kisstantant viszont a régi rozsdás kardhoz nyúl és azt veri egyelőre csak a kocsi oldalhoz, vagy pedig a bukaresti, a belgrádi és a prágai utcák kövezetéhez. És azt kiabálja, hogy ő mindenáron masírozni akar. Nem épen Berlinbe, csak oda Bécs tájékára, ahol úgy sejti, hogy nem a sisakos poroszt találja magával szemben, hanem a bécsi lágy Valterhoz szökött és a zajos háborútól irtózó katonát, akinek a puskája olyan lőporral van megtöltve, melylyel már Kőnigrécnél lőttek egy bakot. A kisantant tehát egyelőre csak Bécsbe akar masírozni és mikor okvetetlenkedik, ez alkalommal igazat kell neki adnunk. Mert az az igazságtalanság amit Berlin és Bécs ezzel a szegény,szenvedő, ártatlan kisamtattal elkövetett, valóban botrány. Vagy hát hallott már valaki olyan szemtelenséget, hogy a német még lélekzetetis mer venni anélkül, hogy arra Bukaresttől engedélyt váltana, vagy ahogy az ős germán erő még meg mer moccanni, mikor a cselák pocok a fülét rágja. Micsoda hallatlan szemtelenség ez. Hogy azután Schober, az osztrákok külügyminisztere csak a markába nevet, az már más kérdés, ő tudja, mit nevet és ő tudja, hogy miért van olyan jó kedve ebben a veszekedett világban. A dolgon azonban lehet gondolkozni. Mikor ugyanis a francia követ egy kis magyarázatfélét kért az osztrákoktól, az egyszerűen a szemébe nevetett a francia konzulnak. Nem szólt, csak nevetett s abból a nevetésből ki lehetett venni az egész választ: ez az a világ melyet ti megteremtettetek és mely hazugságra és becstelenségre van felépítve. Végtére meg lehet unni a vállveregetést, sőt még a mártíromságot is és ma már nem lehet sok milliós nemzeteket egyszerrebekapni szájjal, még ha olyan nagy is az a száj, mint a kisantanté. Különben, ha a nyugat törődni akar valamivel, alkor ne azzal törődjön, hogy az a szegény nyomorult osztrák miként keresi a maga boldogulását, hanem törődjön a nagy Oroszországgal, amely úgy packázzik, ahogy akar és aki úgy fordítja a botnak a boldogabb végét, hogy szinte nyög bele egész nyugat Európa. Az a vámunió, melyet Németországgal Ausztriai megcsinált, körülbelül olyan lépés, mint mikor az éhező ember kinyújtja kezét a falat kenyér után, mely előtte ott illatozik gazdátlanul a kosárban. Ez a mozdulat emberi mozdulat, természetes mozdulat, ösztönös és jogosult. Vagy tudja-e a felelősséget vállalni az antant, amely még a kenyerébe is bele akar szólni a legyőzött nemzeteknek, azért a tényért, hogy ezek a szegény államok a saját zsírjukba funtak tele, miközbennaprólknapra szegényednek és miközben naprólknapra "szaporodik soraik között azoknak száma, kiket a nyomorúság éhhalálra kényszerít. Tudja-e a nagyantant vállalni a felelősséget Isten és a történelem színe előtt azért a retttenetes katasztrófáért, amelybe a gazdasági téelygéssel és kiszipolyozással és azzal a körülménnyel, hogy nagy nemzeteket dobott oda kis nációknak martalékáéul juttatott egész országokat. Tudja-e vállalni a felelősséget? Nem tudja és nem is akarja. Ha tehát Németország, ez a duzzadó erejű és még legyőzetésében is győzhetetlen nagy nemzet maga boldogulásának útját keresi, van köze a nagyantantnak ahhoz, hogy ebbe beleszóljon. Vonja le a tanulságokat és bánjon úgy máskor a legyőzöttekel, mert hol kerék, hol talp és az ami felül van, holnap nagyon is alul maradhat. Kár tehát az idegességért, anynyival is inkább, mert mint látjuk, a német fittyet hány az egészre. S ha már azt meri odavágni ellenségeinek, hogy semmi közötök hozzá, ez már rossznak a jele. Ez a rossz azonban mireánk nézve csak jó lehet ... VÁSÁRHELYI Hódmezővásárhely, 1931 április 1. Szerda. Mia 10 fillér. XXVII. évfolyam, 79 szám. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7.— P Félévre 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.— P Telefonszám 79. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA. Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Jobb idők elkövetkezését jelezte választóban gróf Bercsen István miniszterelnök. Az országos gazdakongresszus memorandumát nyújtotta át egy gazdadeputáció élén gróf Bethlen István miniszterelnöknek Meskó Zoltán hétfőn délben. Az üdvözlésre Bethlen István hosszabb beszédben válaszolt s utalván arra az öszszefogásra, melyet nagyatádi Szabó Istvánnal együtt csináltak meg, többek közt a következőket mondotta:• Nagyatádi Szabó Istvánnal való kézfogásom nemcsak két embernek személyes baráti kézfogása volt, hanem két társadalmi osztálynak a kézfogása; a nemzetnek egy táborban való egyesülése a nemzet javára és a nemzet boldogulása céljából. A kézfogók közül az egyik ma hiányzik. Elszólhatta őt az Úristen a maga zsámolyához, én egyedül maradtam. Úgy érzem, én neki tartozom azzal, hogy híven kitartsak azoknak a férfiaknak az érdekei mellett, akiket ő akkor jelképezett a maga kézfogásával. Úgy érzem, hogy a magyar kisgazdatársadalom — amely a nemzet gerince s a nemzet gerince lesz a jövőben is — e társadalmi osztály nélkül nemzeti politikát ebben az országban folytatni nem lehet. Enélkül a társadalmi osztály nélkül ezt az országot a józan politika útján, a haladás útján, de a felforgatástól távol tartani nem lehet. Magunk alatt ásnánk a talajt, ha nem tartanók be azt, amit akkor fogadtunk, amire fogadalmat tettünk és ha el is távolodnánk attól az irányzattól, amelyen tíz éven keresztül jártunk. — Ha visszaemlékszem azokra az időkre, amikor egyedül járva a világot, megvetve a többi nemzetek által, elvesztve becsületünket is, mert hiszen a vörös forradalom becsületet nem szerzett ennek az országnak, letaszítva abba a mélységbe, amelyet a trianoni békeszerződés készített számunkra s ha nézem a mai állapotokat, akkor azt kell mondanom, hogy nagyot haladtunk. Sokszor ütköztünk akadályokba, hiszen az a gazdasági krízis, amely most már két év óta emészti a nemzet erejét, olyan súlyos akadály az előrehaladás útjában, amelyet, ha legyőzni nem tudunk, az esetben igen megnehezül az időit járása felettünk. Mindannyiunk érdeke egyformán, gazdasági, egyéni, politikai és általános nemzeti szempontból, hogy túlemelkedjünk ezeken a nehézségeken. Ha keresem, hogy melyik az az út, amelyen haladva a célhoz juthatunk, azt kell mondanom, hogy csak úgy juthatunk előre, hogy félreértve a pártpolitikai ellentéteket, kezet kézbe téve egymást támogatjuk és egymás érdekeit méltányolva ,mindenkinek megadjuk azt, ami neki jár és senkit sem akarva letaszítani a suliba, igyekezünk a nemzet ügyét előbbre vinni. Majd az ellenzéki felszólalások kritikája után a következőként végezte beszédétgróf Bethlen István: — Köszönetet mondok a bizalomért és én fogadalmat teszek ismételten, hogy azt a politikát, amelyet eddig is követtem és amely abban csúcsosodik ki, hogy a kisgazdatársadalom és a magyar intelligencia összefogásával lehet csak ezt a nemzetet kivezetni abból a szerencsétlen helyzetből, amelybe a Trianon és most egy nagy világválság taszított bennünket. Fogadalmat téve emellett a politika mellett, ismétlem hogy, hogy hű leszek azokhoz az elvekhez és Önökkel kezet kézbe téve kívánom ezt a nemzetet kivezetni mai helyzetéből. Ezt a nemzetet másképpen megmenteni nem lehet, mint egy hűséges kézfogással. Én ehez a kézfogáshoz hű leszek. Kérem, maradjanak hűek Önök is, akkor bízom benne, hogy sikerülni főig a mai gazdasági bajokból ezt a nemzetet kivezetni. Önök ,a memorandumban egyes bajokra orvoslást kérnek. Ami emberileg megtehető, azt mi készek vagyunk megtenni. Én azt hiszem, hogy jobb idők következnek, mint amilyenek az utolsó évek voltak, mert hiszen nemzetközi téren munkálkodunk és bízom benne, hogy fokozatosan ezen a téren is sikert fogunk elérni. A város nem veszeti be az idegen munkások után a különnségadót. Négy napi tárgyalás után — mint azt már jelentettük — a közgyűlés végetért. Befejező tárgya ,nagyon fontos kérdés körül járt, amennyiben Posztós Sándor és társai azt indítványozták, hogy a helybeli munkások kenyérkeresési érdekeinek hathatósabb megóvása céljából alkosson szabályrendeletet a törvényhatóság, melyben, minden egész részes után 50 kg., fél részes után pedig 35 kg. külön ibúzaadót vet ki azokra a gazdákra, akik idegen munkásokat alkalmaznak, amikor még helybeli munkás állna rendelkezésre. A kisgyűlés a munkaszabadság elvére támaszkodva, napirendtérést javasolt. Lázár Lajos a helybeli munkások védelme mellett szólalt fel a közgyűlésen, kívánatosnak tartja, hogy a gazdák helybeli munkásoknak adjanak kenyeret, azonban ilyenformán az emberek kezét megkötni nem lehet. Benke Imre pártolólag szól a javaslat mellett, majd Hős Nagy Kálmán a megértést és a jóviszonyt tette alapjául ennek az ügynek. Hivatkozott a régi jó időkre, amikor a munkás családtagnak tekintette magát. Ezt a jóviszonytkell ápolni s akkor külön szabályrendelet nem szükséges. Kiss János a vásárhelyi munkásság szomorú helyzetét tárva fel, kérte Posztós Sándor indítványának elfogadását, ezzel ellentétben Karácsonyi Sándor a munkaszabadság álláspontján van s azoknak a gazdáknak a helyzetét vázolja, akik a várostól 30—40 km. távolságra laknak, akikhez például Orosháza van közel. Ezek, ha tisztán helybeli gépekre volnának utalva, akkor a csépléssel várhatnának szeptemberig. Ezeket a gazdatestvérieket tehát, akik úgyis alig élvezik az anyavárosnak áldásait, ne verjük még hátba egy ilyen szabályrendelettel is. Posztós Sándor, illetve a polgármester felvilágosító szavai után a közgyűlés az indítvány felett napirendre tért. Szerepelt még a közgyűlés napirendjén gy interpelláció, melyet az inségakció ügyében intézett Tarkács Ferenc a polgármesterhez. Mivel megállapították, hogy a zord időjárás miatt a munkálatok és a tavaszi munkák nem indulhattak meg, kimondotta a közgyűlés, hogy a munkanélküliek segélyezését április 15-ig meghosszabbítja._______ Feltűnő a forgalmiadó-bevételek csökkenése. Most adta ki a pénzügyminiszter az ország pénzügyi helyzetéről negyvenedik havi jelentését. Ez a jelentés január hónapig bezárólag hét hónap államkincstári bevételeiről és pénzügyi alakulásáról számol be. Eszerint az 1930—31. költségvetési év első hét hónapjában összesen 481.5 millió pengő folyt be, 24.9 miillióval kevesebb, mint amennyit elirányoztak. Az ezt megelőző év első hét hónapjában még 546 millió pengő folyt be. Forgalmi adóiból a múlt év első hét hónapjában 63.9 millió pengő volt az államkincstár bevétele, az idén csak 45.9 millió pengő. A postaforgalom a múlt évi forgalomhoz viszonyítva erősen csökkent. A rádióelőfizetők száma emelkedett. Érdekes, hogy a bankbetétek összege abudapesti 12 nagy banknál 631.7 millióról 652.2 millió pengőre emelkedett. A pénz tehát a bankokba búvik, ahelyett, hogy vállalkozna és munkaalkalmakat teremtene. A csődök 1931 januárjában újabb rekordszámmal szerepelnek, amenynyiben 253 kényszeregyezségről és csődről tud a pénzügyminiszteri jelentés. ___ L-.. .. . . . . ... .... .1 - Kettős öngyilkosság Szegetten. Szegedről jelentik. Megdöbbentő kettős öngyilkosság történt tegnap délelőtt Szegeden. A város egyik legrégibb és legismertebb kereskedője, Martinszky Pál és felesége követték el az öngyilkosságot. A felázsban lakók egyszerre revoliverdörrenésre lettek figyelmesek, amely a fürdőszobából hangzott. Befutottak és a fürdőszoba padlózatán az 56 éves kereskedőt átlőtt halántékai találták. Megdöbbenve rohantakbe a hálószobába, ahol az ágyban mozdulatlanul, eszméletlen állapotban feküdt a kereskedő felesége, aki később, mint kiderült, ismeretlen méreggel megmérgezte magát. ,Martinszky Pál egyik leggazdagabb és legrégibb kereskedője volt Szegednek. A legutóbb nagyarányú fa- és terményüzletekkel foglalkozott. Az utolsó időiben azonban a gazdasági helyzet összeroppantotta a,, gazdag kereskedőt, aki egy ideig állta a harcot hitelezőivel, néhány hét óta azonban egyik családtagjának súlyos nehézségeiről panaszkodott. Az illető mindent elkövetett, hogy áthidalja a nehézségeket, igyekezett őt megnyugtatni, azonbam ez az igyekezete sikertelen volt, mert az idős kereskedő feleségével együtt elkövette az öngyilkosságot. Mindketten meghaltak. Mai tisztégnének tegnap volt születésnapja. Férje az öngyilkosság előtt virágai hintette tele felesége szobáját. Játszótársa agyonütöttt egy tízéves kisfiút. Dombóvárról jelentik: Andrásics Imre rimaszentkirályi 9 éves tanulót Bakos György 10 éves fia játék közben baltával többizben fejbeverte. Andrásics olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy be kellett szállítani a pécsi sebészeti klinikára, ahol sérü ■léseibe belehalt. Népruházati olcsó cikkeinket ajánljuk ~ * °an‘,asd0‹ «’!»*»"*«»**“! ***»egész olcsó árakkal is felszereltük, de ezekben is jóminőséget, a fizetett árnak ellenértékét óhajtjuk nyújtani. Tisztelettel : ____________________________________Konstantin Testvérek áruháza