Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1931-07-01 / 153. szám

árgy m alatt el-­j forditást, va­­i 180 ! Hódmezővásárhely, 1931 julius 1. Szerda. Mm'mm 1© fillér. XXVII. évfolyam, 153. szerz. Főszerkesztő kiadó és laptulajdonos KUN BÉLA. Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség­i/ és kiadóhivatal Kossuth-tér. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7.— P Félévre 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.— P telefonszám 79. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP VÁSÁRHELYI Panama lap érkeztek­. ké­­sen készülnek lénél 5. oly mellett. föl i­s vegyen újat ál, I. Beöthy­■óbát 7 deci édes bi­­­os törköly 3.00 ’„40 P. Stempel hy Miklós ut- 564 MM... ■ * * * zetésre is lege-Andrássy u. 776 fa él. ott bükkfa okos­­ utca 30­4. ácsi hogy minden­igal javít. In­va, fölhelyez. let és francia, dr. Három év­­ranyóráját fa­­csengetyüvel ása is Zsiga Metern Hód­­vig utca 5 sz. 950 abdak­ócipők és sap­­pesti gumijavi­­­án utca 21 sz. ipok­­, átalakítását i kalapokat is. Imre v., a Színházzal ában. íkok! m tartja fel a olcsóbbak titán ben. és kenőcsök ^tételekkel. Yt készítek Set! é£ igazolvány taezölap már vet és 1 nagy v­ohn József etc­­ t--------— iái, A.t, hogy •vitettem, je'^re áll a k,h Ondolá- 1 »ben vég­­n fodrász­­atos leány­ok. l­ tő Gom­­ijos­ko- Horváth 700 Véget ért a harc. Négy héttel ezelőtt kezdődött és tegnap véget ért a harc, a választási küzdelem. Nagy erők mérkőztek Vá­sárhelyen. Nem az elvekről beszé­lünk: valaki azt mondotta egyszer, hogy a nyomorúság nem lehet karak­ter. Lehet, hogy így van, de akkor nem tudnánk megérteni a dolgokat. Vagy mi hajtotta az embereket a szociáldemokrata párt sorai közé? Vagy van-e, lehet-e annyi elkesere­dés, mely mégis csak a szélsőségek felé hajthatja az emberek lelkét? Sok-sok a baj, de mi megvalljuk őszintén, hogy most, az eredmény kihirdetésekor bizonyos csalódott­ságot érzünk. Alkotmányos érzésünk úgy diktálja, hogy hajoljunk meg a többségi akarat előtt. De egyúttal hittünk az ideálokban, hittünk ab­ban, hogy a magyar meggyőződés frontját se tankok, se őrlő munka nem törhetik át. Mi az alkotmányos harcnak hívei vagyunk és meg is nyugszunk benne, de az az előretö­rés, melyet a másik két párt részé­ről tapasztalnunk kellett, mégis meg­­lepetésszerűleg talált bennünket. Azt hittük mi, hogy mindenféle szerve­zésnél erősebb a meggyőződés. Téved az ember sokszor, de a tévedésben ha valami fáj, az nem az elsőségnek a kérdése. Itt nincs első hely és nincs második hely: itt mindkét képviselő­nek szívével, lelkével, agyával, szere­­tetével, egész lényével és idejének minden percével ott kell állania a küzködő, vergődő szegény nép, a pol­gárság, a város közönsége mellett. S ott kell állania a segítés jó szándé­kával és a megbízatásnak elhivatott átérzésével. Ha a választás fényéből, lefolyásából valamit fájlalunk, az csupán az, hogy voltak megtévedet­­tek s voltak, akik a hűséget nem őrizték meg. Nem tudjuk mi azt, nem is kutatjuk, hogy hol maradtak el híveink közül, vagy hol voltak gyengék. Mi csak azt tudjuk, hogy a régi szent hitünket a tanyavilág mentette meg. A tanya népe, melyet áldjon meg az, Isten minden áldásá­val. A tanya népe: Szerhát, Mátyás­halom, Szőkehalom és főként a Pusz­ta. A Puszta népe. Mikor kiejtjük nevét, leszáll fejünkről a kalap, lel­künk kinyílik, karunk kitárul, ime ennek a határnak legmostohábban kezelt fiai, akik példáját adják az el­vekhez való régi, tiszta hűségnek. Olyan egyenes ott a föld, mint az a magyar lélek. Ne bántsa ez a megha­tódó, külön mélységű szeretet városi és tanyai többi híveinknek lelkét. De mikor a tanyára gondolunk, Vérzé­kenyül a lelkünk s ízékor a puszta ős magyar fiai és leányai jutnak eszünk­be, kicsordul a szivünk. Tanyának népe, küzködő, verejtékező magya­rok, köszönjük néktek, hogy nem fe­lejtettétek el a régi zászlót. Hogy azok lettetek most is, akik voltatok. Hogy nem tévesztett meg sem szó, sem porfelleg. Sem semminemű fél­revezetés. Hogy azok vagytok, akik voltatok és akik lesztek, a magyar feltámadásnak hírnökei. A hűség ne­mes szobrai. A tiszta hevületnek ré­gi, uj leendő Kossuth katonái! Kö­szönjük néktek, azokkal együtt, kik bogárkáin kicsi házakban és messzi fehérlő tanyák falán belül őrizték a régi hitvallást. Hozsánna néked ide­áloknak népe!... Tisztelet azoknak, akik részt vettek ebben a harcban. Tisztelet e város, e tanyavilág közön­ségnek. Mindenkinek, ki har­colt. De lelkünk feborul azok előtt, kik dalos ajakkal őrzik a zászlót. Dr E­­­e­m­y Sándor ítélőtáblás bí­­ró, választási főbiztos, továbbá dr Bodnár Gábor járásbírósági elnök és a kirendelt szegedi törvényszéki bí­rák a városi segéderők bevonásával tegnap reggel 8 órakor kezdették meg az urnák felbontását és a szava­zatok összeszámlálását. Ment a dolog simán, zökkenő nélkül és meglehetős gyorsasággal, azonban tudván azt, hogy 15 és félezer szavazat adatott le a 17 körzetben, előrelátható volt, hogy az összeszámlál­ással este 8—9 óra előtt nem lehetnek készen, pláne akkor, ha természetszerűleg déli szünetet is rendel el a főbiztosság, így is történt. A közönség tehát an­nál nagyobb izgalommal leste a város­házáról kiszivárgó híreket és tudako­zódott a számok iránt, melyek az egyes pártoknak erejét mutatták. Először az egy napos körzetek urnái­nak felbontását kezdették meg, tehát Mártéllyal, Gorzsával és Téglással végezett a bizottság. Mikor az első eredmények ismertté váltak, attól a perctől kezdve felajzódott a kíván­csiság és az egész főtér környéke olyan egyénekkel volt tele, akik a ke­zükben papirossal és ceruzával jár­tak s adták a felvilágosításokat, vagy tudakolták a további eredmé­nyeket. M­inden öt percben jött le a városházáról egy-egy újab­b hírnök és mindegyik tudott valami újat. A számok és a nevek csak röpködtek a levegőben és a hírek, meg a rémhí­rek, a különböző kombinációk futó­tűzként terjedtek el. Csodálatos ké­pen, vagy talán szándékosan is azo­kat a körzeteket vették először elő, mely körzetekben köztudomás sze­rint is a legnagyobb előretörést tet­ték a szociáldemokraták. Ilyen kör­zetek voltak a belterületről a III. és az V-ik közigazgatási kerületek. Csak természetes dolog, hogy a szo­ciáldemokrata párt ezekben a körze­tekben meglehetősen előnyomult és hirtelen olyan sorral ugrott ki, amely a polgári pártokat szinte megriasz­totta. Délelőtt 10 órakor 1000 körül állott mindegyik párt szavazatainak a száma. A találgatások megindultak tehát és most már vegyes érzelmek­kel szaladgáltak a kortesek. És ek­kor láttuk azt, hogy milyen helyesen cselekedte a válaszási bizottság, ille­tőleg a főbiztos, hogy az urnák fel­bontását nem kezdette meg hétfőn reggel, mert ezek az első hírek a lai­kusok előtt könnyen vezethettek vol­na a közönség, a polgári pártok de­­moral­álására. Később, már egy óra múlva, mikor a külterületek, Szőke­halom szavazatai kerültek összeszám­lálásra, illetőleg a szőkehalmi szava­zatok váltak ismeretesekké, minden­ki látta,, hogy most már a Kun Béla tábora jön, amelyik a differenciákat elenyészteti és az egész mérleget a Független Kisgazdapárt javára bil­lenti. Új bizakodással forrongtak te­hát az emberek és hordták a­­nizeket, amikor például Szőkehalomnál az de­rült ki, hogy ott a Kis Béla listája nyerte el az absolut többséget, sőt 31-e­ nyert többet, mint amennyit a Mayer párt és a szocialisták együtt­véve. A IV. kerület, amelyik tudva­levőleg mindig kormánypárti több­séggel rendelkezett, újra a Mayer pártnak adott lendületet, hogy azu­tán a következő kerületek ismét hely­reállítsák az egyensúlyt. Mikor déli 1 óra lett és amikor már Mártély, Gorzsa, Szőkehalom, a IV-ik kerület, a III-ik kerület és a I V-ik közigazga-­­ tási kerület összeszámláltattak és mikor újabb körzetek, mint például Téglás, Csókás és Mátyáshalom kö­vetkeztek sorra, már majdnem együtt futott mind a három párt,­­ vagyis Kun Béla már a szocialistákat 190-el előzte meg, viszont a Mayer I párttal párhuzamos lett. A szavaza­­­­tok összeszámlálását két órai szünet­­ után délután 3 órakor kezdették új­­­ra.­­ A délutáni eredmények.­­ Délután 4 órakor ment a II., a VI.,­­ a a VII. kerületek szavazatának ösz­­szeszámlálása. Pont 4 órakor ez lett Függetlenségi párt 3070 Egységes párt 3225 Szocialista párt 3006 De hátra van még az I., a VIII. ke­rület, Külső Szerház és Barackos, amelyek a Függetlenségi pártnak erős kerületei. Percről percre változik a helyzet. Erősen mérkőzik a Mayer-párt, a Kun Béla párt és a szociáldemokrata párt. Barackos és az I. kerület eldön­tik a kérdést, Mayer megtartja-e a veztést és be lehet-e hozni a különbséget. Este 7 órakor még számlálják a cédulákat. Az I. kerület van soron. Csak ennek adatai hiány­zanak. És a vég? Este 9 órakor ered­ményt hirdetnek. Kapott eszerint a város kül- és belterületén: Mayer János miniszter 5293 Kun Béla 5052 Peyer Károly 4411 szavazatot. Vásárhely megválasztott képviselői tehát Mayer János és Kun Béla. Mayer János és Kim Béla lettek győztesei a rendkívül erős vásárhelyi választási küzdelemnek. Nagy tömeg előtt este téli 9 órakor hirdették ki a választás eredményét. S a választási elnök 9 órakor adta át Vásárhely mandátumát Kun Béla országgyűlési képviselőnek. a helyzet: Ezrekre menő tömeg lelkes tüntetéssel ünnepelte az eredmény kihirdetése után az este Kun Béla képviselőt Hűségesen kitartott a tömeg. S bár már 7-kor mindenki ismerte az ered­ményt, folyton szaporodó közönség várta a főtéren a kihirdetést. A katonaság és csendőrök kordont vontak s pont fél 9 órakor megjelent a városháza erkélyén vitéz dr Juhász Mihály választási el­nök s kihirdette, hogy Vásárhely követei Mayer János és Kun Béla. Megköszönte a közönség fegyelmezett és példás maga­tartását s azután a választásból áldást kívánt a városra és a hazára. A tömeg ekkor egy lelki vezényszóra mozdult meg: Éljen Kun Béla! Menjünk a Kun Béla lakásához! Elindult az embererdő s a főtéren fel­csendült a régi dal: Kossuth Lajos azt üzente!... A Hódi Pál utcában, a Kun Béla ablaka alatt újra zengett a dal s azután megnyíltak az ablaktáblák s a megszólalt Kun Béla. —z Kedves Híveim! Mondotta. Végtelen jól esik a lelkeknek ez a spontán meg­nyilatkozása, hogy együtt ünnepeljünk. Nem én, h­anem a kormányrendszerrel bátran szembeszálló, bátran lengő, ellen­zéki lobogó. Ez a győzelem részben az enyém, de a győzelem a lobogóé is, mely alá mikor seregleni hívtalak benneteket, nem csak a kisgazdatársadalom, hanem a többi osztályok jobb sorsáért való har­cot is fölírtam. Nem osztályharc ez, csu­pán annyi, hogy elsősorban a földmiv­e­­lésnek talpraállítása a feladat, mert et­től függ minden kisembernek jobb sor­sa. Ezután a választási harcra tért ki Ku­n Béla. Hogy kevesebb szavazatot kapott, annak oka egyes régi hívei részéről ért aknamunka: az V., VI., VII. kerület vá­lasztópolgárainak megtévesztése volt. Hogy a kaszárnya nem a vásártérre épült, annak eldöntése a honvédelmi mi­­niszte­rre tartozott s mégis sokan azért pártoltak el tőle, mert a kortesek nem igy híresztelték. A másik ok az, hogy a kör­töltési illeték ügyében becsületesen ál­lást foglalt beszédében. Írásaiban s kül­döttségeket vezetett, hogy kétszeres adóz­tatástól az érdekeltek mentesittessenek, mégis ellenkezőjét híresztelték. Ezt is kihasználták ellene. Tévedtek!­­ Hangsúlyozza, hogy a régi hűséggel áll a­­ kisemberek mellett s ha lemaradt volna,­­ akkor sem hagyta volna cserben táborát.­­ Őszintén foglalt állást húsz esztendő óta a polgárság érdekeiért a kisembereik iga­za mellett s mégis el akarták gáncsolni, mert a kaszárnya ügyében némelyekkel ellentétes nézeten volt. Tudták nagyon jól, hogy itt szint kell vallani s ő most is hangsúlyozza, hogy jobbnak tartotta a szigeti elhelyezést, mert a vásártér, a jószágoknak, a kisiparnak és ke­reskedelemnek kell. Ne áltassuk magun­kat. Tudni kell, hogy a Kárpátok, a Bács­ka, a Bánát nem hullanak érett gyü­mölcsként az ölünkbe, hanem eljöhet ér­te a nagy leszámolás. Ha a Nem! Nem! Soha! fogadalmat komolyan vesszük, ta­lán vérrel is kell azt megpecsételnünk. S akkor ki veszi magára a felelősséget azért, hogy az ellenség gépmadarai a ka­szárnyával együtt a vásártér környékét is bombázzák. Ez volt a felfogása a tör­vényhatóság nagy többségének s azt po­litikailag kihasználni az ellen, aki húsz esztendeje küzd ezért a városért, az lel­­ki ismeretlenség. — Hogy nem a többségi mandátumot nyertük meg — folytatta felcsattanó hangon Kun Béla képviselő —, ne bánt­son benneteket kedves hiveim. Az alkot­mányos küzdelemnek voltam s vagyok a hive. Öt hét óta tüzes ellenzéki cikke­ket nem adtunk le a lapban. Most nem akartam, hogy a kormányrendszer elle­ni antipáthia révén a polgári gondolat bukása következhessek el. Állandóan azt hirdettem szóban és írásban, hogy egyet­len szavazatot nem akarok elvenni sem a földművelésügyi miniszter úrtól, sem a szocialistáktól, így volt. És itt utalok ar­ra az időre, mikor 1909-ben Nagyatá­di Szabó István vezetésével Mayer Jánossal együtt bontottuk ki itt Hódme­zővásárhelyen a kisbirtokos szövetség lo­bogóját. Éppen azért, mikor ez a­ város Mayer János földmívelésügyi minisz­tert tisztelete jeléül díszpolgárrá válasz­totta, bár nem értek egyet azzal a kor­mányzati rendszerrel, melyhez ő tarto­zik, de mert elismerem, hogy ő jó szán­dékú és jót akar, szívesen üdvözöltem őt. És most a választási harc alatt sem kri­ Frottier fürdóköpeny kelméket, törülkössöket, f­urú elep­edt­őke­t kipróbált, megbízható minőségben ajánljuk t. vevőinknek. Eiváló tisztelettel: Konstantin Testvérek

Next