Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. szeptember (27. évfolyam, 177-201. szám)

1931-09-02 / 178. szám

Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7.— P Félévre 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.— F t­elefon­szám 79. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és laptulajd­onos KUN BÉLA.­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefonszám 79. István gazda. A hivatalos lap vasárnapi száma egy kitüntetésről számol be. A kor­mányzó J­acob­­ Olivér budapesti bankigazgatóinak a közgazdasági élet terén szerzett érdemei elismerése­ként, főleg­ pedig a legújabb 5 millió fontos kölcsön megszerzése körül kifejtett sikeres közreműködéséért a második osztályú magyar érdem­­keresztet adományozta. Mi is gratu­lálunk a szép kitüntetéshez, mely­nek adományozási legfelsőbb kézira­tát gróf B­e­t­h­­­en István ellenje­gyezte meg, mint szeretjük hinni, legutolsót. Az igazgató úr feltétlen rászolgált a kitüntetésre már csak azért is, mert neon hajbókol érte a volt miniszterelnöknek, hanem az egyik közgazdasági szaklap, a Pesti Tőzsde legutóbbi számában a hely­zetről adott nyilatkozatában a követ­kezőképpen köszöni meg Bethlennek kitüntetését: „Szentül meg vagyok róla győződ­ve, hogy a mostani bajunkból éppen­­úgy ki fogunk abadni, mint az eddi­giekből. A mi helyzetünk nem a leg­rosszabb, a nagyipari exportállamok válsága súlyosabb, mert nekünk csak az a bajunk, hogy termékeinknek rossz az ára, de ők az ipar termékei­ket még veszteséges áron se tudják eladni, mert eddigi piacaik maguk állítják elő ipari­­ szükségleteik nagyrész­­t és elzárkóznak az idegen iparcikkek behozatalától. Mi itt ál­lunk, kite­ijedt fél millió lélek, egy szép darab jó termőfölddel, jól fel­szerelve, népünk dolgos, józan és szerény igényű, mindenki igyekszik többet keresni, mint amennyit el­költ és félretenni valamit, hogy gye­rekeire többet hagyhasson, mint amennyit ő apjától örökölt. Ha így élünk, már pedig ez a mi népünk ka­raktere, akkor lehetetlen, hogy ne boldoguljunk. Rossz termés, ala­csony árak,­­ volt ez már máskor is, megszoktuk a századok folyamán, hogy ez néha így van egy darabig, de aztán megint jönnek a jó termé­sek, még a jobb árak és megint lehet a pajtát kijavítani, venni egy jó bi­kát és tenni valamit, hogy majd a szomszédtól­ egy-két holdat hozzá­vehessünk a magunkéhoz. Ettől még nem ijedünk meg, a századok böl­csessége megedzett az ellen, hogy a rossz árak miatt kétségbeessünk.­­ Ami­ a deficitet illeti, hát az bizony nagyon kellemetlen meglepe­tés, de én azt hiszem, hogy elég eszünk és elég önfegyelmezettsé­­günk van, hogy amint tisztán látjuk a helyzetünket, rendbe tudjuk hozni a házunk táját. — Mi is történt velünk? •— Mi, magyarok, olyanok va­gyunk, mint egy nagybirtokos, aki­nek gyönyörű birtoka volt, semmi baja, virult és jól élt, mig aztán egy szép napon belekeveredett valami fe­ne nagy urakkal egy kártyapartiba, háborút játszottak s mikor vége volt, elvesztettük fél vagyonunkat, vagy még annál is többet. — Nagy baj ez, dehát megesett és ami megmaradt, még mindig elég szép birtok volt, hogy azon szeré­nyen meg lehssen élni. Ekkor azután jött István gazda és vá­llalko­­ott ar­ra, hogy szanálja a mi gazdaságun­kat. Sikerült is ez neki annyira, hogy amikor 10 év múlva számonkértük, hogy mit csinált egy évtized alatt, kiderült, hogy míg 10 évvel ezelőtt jóformán semmi adósságunk sem volt, most nyakig vagyunk vele. — Most aztán kezébe kell venni mindent és rendet csinálni. Szeren­csére még megvan a birtok és a ma­gunk munkaereje és­ egészsége. Az adósságot majd csak lasssanként ki­tisztázzuk, addig pedig összébb fo­gunk húzódni. Elküldjük a felesleges lakásokat, udvari bolondokat és mu­zsikusokat, leállítjuk a sok cifra pa­rádét, hozzálátunk, hogy ahol lehet, emeljük bevételeinket. Amit eddig Bécsiből hozattunk, otthon fogjuk magunk megcsinálni, ha nem is lesz olyan elegáns, de jó lesz és a mar­gunké lesz. A hamis prófétákat, akik kiadásokba akarnak beugrani, szé­pen hazaküldjük oda, ahonnan jöttek és megmaradunk a józan valóság ta­laján, csak a magunk munkájában bízva. Ha majd megint nagyok le­szünk, a parádét nagyon hamar visz­­sza tudjuk majd­ állítani megint, most csak szerényen, de büszkén él­jünk, úgy, ahogy ma ii jövedelmünk engedi és igyekezzünk a jövedelmün­ket emelni, hogy mielőbb szabadul­junk a nyomasztó adósságtól. — Igen világosnak látom én a dolgot és bízom a sikerben, mert most már mindnyájan világosan lát­juk, hogy így van. Ha rongy embe­rek volnánk, akik nem tudnak szem­benézni a tényekkel, akkor főbelő­nénk magunkat — de igy, akik törö­köt, tatárt és osztrák uralmat ki bír­tunk heverni, ki fogjuk heverni az utóbbi tíz év rossz gazdálkodását is. — Most piszkáljanak a hitelezők, lesz velük kellemetlenség és bosszú­ság elég, de nem csaltunk meg sen­kit, vagyonunkban minden adósság­nak megvan a fedezete s ha megvan bennünk az erős akarat, hogy köte­lezettségeinknek eleget tegyünk, ak­kor a hitelezőkkel majd rend­bejö­­vünk , birtokunkat nem fogják el­árverezni. Remélhetőleg zárlatra sem kerül a sor.­­ Az az egy nagy előnye van en­nek a mai helyzetnek, hogy évek óta először teljesen világos a gazdasági program és mindenki egyetért ab­ban, hogy mit kell tennünk. Csak egy a fontos, hogy ennél a program­nál tartsunk is ki, amíg egészen rend­be nem jöttünk.“ Lord Roth­em­ere a magyar kormányválságról. „A belső rend megőrzése elengedhetetlen feltétele a gazdasági helyzet javulásának Londonból jelentik. Lord Rothermere a kö­vetkező nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda londoni levelezőjének: •­ Gróf Bethlen István visszavonulása, természetszerű aggodalmat, ébresztett Magyarország külföldi barátaiban. Tíz­esztendős miniszterelnöksége alatt sors­üldözött hazáját annyi nehézségen és Ve­szélyen vezette át, hogy erős keze a kor­­mány­keréken, a belső béke és egészséges külső politika biztosítékának látszott. — Meggyőződésem, hogy az a kor­mány, mely gróf Bethlen Istvántól át­vállalta a súlyos felelősséget, képesnek bizonyul majd arra, hogy megőrizze Ma­gyarország létérdekeit a jelenleg világ­szerte uralkodó kétségbeejtő időkben is, amelyek még a leghatalmasabb nemze­tek erőforrásait is súlyosan igényb­e ve­­szik. Az elkövetkező tél kétségtelenül igen kemény megpróbáltatásokat tarto­gat minden nép számára. Mégis erős a bi­zodalmam, hogy ez a nemzet, amely any­­nyi keserves válságból vágta ki magát, most sem fogja elfeledni, hogy a belső rend megőrzése elengedhetetlen feltétele a gazdasági helyzet javulásának. A ma­gyar nemzet, hála a munkabíró és edzett magyar népnek, a világra szakadó ne­héz időket könnyebben fogja túlélni, mint sok más, eddig látszólag sz­erencsé­­sebb nép. A magyar faj egészséges és romlatlan jelleme alig felbecsülhető nemzeti érték. Az új kormánynak kedve­ző kilátása van arra, hogy kivárja az idők jobbrafordulását, ha a nemzet hősi­es áldozatkészségére támaszkodva, maga­­bizóan áll ellen a megpróbáltatásoknak. A magyar fajt több század óta most első ízben újból a maga egyéni életét éli és a­ megnyilatkozó kiváló tulajdonságai egy­re több megbecsülést és értékesebb bará­tokat szereznek számára a világ népei között. Ennek a ténynek a felismerése Magyarországnak és új kormányának az elkövetkező nehéz időkben lelki táma­szul szolgálhat és megkönnyíti kivárni a jobb időket, amidőn a Magyarországnak kijáró igazság elkövetkezik és Magyaror­szág kivívja helyét a napon. 2400 miskolci iparos és kereskedő együttesen jelenti be fizetésképtelenségét, h ha nem állítják vissza a normális tetteit. Azoknak, akik a gazdasági élet legele­mibb fogalmaival tisztában vannak, nem kell megmagyarázni, hogy mit jelent a hitel a kereskedelem és ipar számára. Hitel nélkül megáll a kereskedelem és az ipar vérkeringése, hitel nélkül megáll a munka a műhelyekben, lehúzhatja a redőnyeit a kereskedő. Megdöbbentő az, hogy egyes szakmák­ban a gyárak és a nagykereskedelmi képviseletük megszorították az iparosok és kiskereskedők hitelét. Olyan fizetési feltételeket léptettek életbe, amelyből a hitel fogalma kikapcsolódott és amely — félni kell ettől — súlyos zavarokat okoz­hat a kereskedők és iparosok életében. Hogy a hitelmegvonás és a már fenn­álló fizetési kötelezettségekre meg nem adott moratórium mit jelent, mi sem jel­lemzőbb, mint annak a monstre gyűlés­nek határozata, amelyet Miskolcon mon­dottak ki a kereskedők és iparosok a na­pokban. Az izgatott hangú nagygyűlésen bejelentették, hogy a miskolci iparosok és kereskedők épúgy, mint az ország töb­bi kereskedői iparosai nagy fizetési köte­lezettségeknek, a mai üzletmenet és a kinlevőségek behajtási tempójának meg­felelő­en, csak fokozatosan tudnak eleget tenni. A miskolci iparosok és kereskedők ter­mészetesen épúgy aktívak, mint az or­szág kereskedőinek és iparosainak legna­gyobb része. Üzletvitelükbe azonban belekalkulálták a hitelt és természetesen nem számolhattak a bankzárlat ideje alatt történt üzleti eseményekkel sem. A mindvégig elkeseredett hangú nagygyű­lésen több felszólaló egy kétségbeesett t­ervet terjesztett a gyűlés elé, amelyet egyhangúlag elfogadtak. Ez a terv úgy szól, hogy abban az esetben, ha a kereskedők és iparosok esedékessé váló fizetési kötelezettségeire nem ad­nak legalább három hónapi haladékot, akkor Miskolc 1800 iparosa és 800 ke­reskedője egyetemlegesen bejelenti fi­zetésképtelenségét. Amikor ezt a tervet a nagygyűlés közön­sége a magáévá tette, elhatározták­, hogy a kétségbeesett gondolat keresztülvitele előtt még a kormányhoz­, i­lletve a 33-as bizottsághoz fordulnak és felterjesztési­ben kérik a bizottságot, hogy hasson oda, hogy kereskedelemközi viszonylatban a hitelezések lebonyolítására a hitelkon­díciókon enyhítések történjenek. Ez a felterjesztés — nagyjában — így hang­zik: — Nagyméltóságú Minisztérium! A 4000—1931 M. E. számú rendelettel elren­delt bankszünnapok és az ezek következ­tében tett átmeneti intézkedések, kapcso­latban az egyébként is fennálló dekon­junktúrával, olyan helyzetbe sodorják a detail kereskedelmet, amely a közvetlen és azonnali segítséget igényli. A rendkívüli mértékben megcsappant forgalom és a teljesen megszűnt inkasz­­szó arra kényszerítette a kereskedőket, hogy eddigi rendeletekkel engedélyezett átmeneti könnyítéseket szinte kivétel nél­kül igénybe vegyék és fizetési kötelezett­ségeik teljesítését — úgy lejárt váltóik, mint nyílt tartozásaik tekintetében — el­halasszák. Ennek következtében azonban — figye­lemmel— a 4550—­1931 M. E. számú rende­let 6. paragrafusában foglalt intézkedé­sekre is — lejárataik, illetve fizetési kö­telezettségeik a legközelebbi hetekre olyan mértékben összehalmozódtak, hogy azok sima teljesítése a legerősebb és legszolidabb alapokon álló hetaikeres­­kedőt is szinte megoldhatatlan feladat elé állítja. Megnehezíti az akkumulálódott esedé­kességek okozta helyzetet még az a kö­rülmény is, hogy a gyárak és a nagyke­reskedők e válságos időben a helyzet nyo­mása alatt eladási, illetve fiz­etési feltéte­leiket annyira súlyosbították a készpénz fizetésnek, rendkívül rövid lejáratoknak, a fennálló előző tartozás azonnali kie­gyenlítésének stb. kikötése — hogy ezek az új feltételek egymagukban is alkalma­sak lennének az üzlet normális meneté­nek megakasztására. Szükséges tehát egy oly rendelkezés azonnali kibocsátása, amellyel a kereske­dők közötti, valamint a kereskedők és termelők közötti kereskedelmi ügylete­ken alapuló követelések teljesítésére a legközelebbi három hónapra terjedő ki­­méleti idő alatt mód adatnék a kereske­dőknek arra, hogy lejárt fizetési kötele­zettségeit egyenletesen elosztva, megha­tározott részletekben egyenlítsék ki.“ Életbe lépett a magyar—román kereskedelmi szerződés. Budapestiről jelentik: A Romániá­val augusztus 12-én aláírt letelepe­dési, kereskedelmi és hajózási egyez­mény szeptember 1-én lép életbe és ezzel egyidejűleg az eddig érvényben vett provizórium hatályát veszti. Az egyezmény a két szerződő állam te­rületéről származó vagy azok terü­letére irányuló árakra, tudvalévően a legnagyobb kedvezmény elvének kölcsönös alkalmazását biztosítja úgy a beviteli és kiviteli vámok és egyéb illetékek, mint pedig minden­nemű vámügyi alakiságok alkalma­zása tekintetében. Az egyezményhez mellékelt jegy­zék tartalmazza azoknak az áruknak felsorolását, amelyek Magyarország­ra való behozatalukkor a jegyzékben megállapított szerződéses vámok alá esnek. A tűzifa, hasáb-, dorong- és rőzsefa aprítva, fűrészelve és köte­gelve is, fa- és fűrész­hulladék, üres fenyődoboz a romániai eredetű múlt évi magyarországi tüzifai behozatal 75 százalékára rugó évi mennyiség erejéig métermázsánként 0,35 arany­korona vám alá esik. Ez a kontingens január elsejétől lesz számítandó, míg a folyó évre vonatkozóan az egyezmény életbelépésétől október elsejéig a Romániából származó ta­valyi tűzifabehozatal 30 százaléká­nak december 31-éig pedig további 20 százalékainak megfelelő mennyi­séget fognak métermázsánként 0,35 aranykoronás mérsékelt vámmal ke­­ zeink_____________________________ Az ágfalvai csata évfordulója. Ágfalváról jelentik: Vasárnap volt tíz esztendeje annak, hogy a Sopron megszállására készülő osztrák csa­patokat a magyar felkelők Ágfalvá­­nál feltartóztatták és vissszanyom­­ták. Az ágfalvai harcban elesett Ba­­racsi László kecskeméti felkelő, aki­nek sírjánál, mint minden esztendő­ben, vasárnap kegyeletes ünnepséget tartottak, amelyen Sopron nevében Hiurner Mihály polgármester mondott beszédet. A­z iskolás gyermek egészségét legjobban védi a meleg kötött ruházat. Nagy gyári raktárunkból gyermek harisnya, fiú és leányka szvetter, kabátba a kitűnően bevált Ottó iskola ruha a régi, feltűnően olcsó áron szerezhető be a bokron kötöttárugyár lerakatában. Saját gyártmányú svájci sapkák olcsóbban, mint bárhol.

Next