Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1932. november (28. évfolyam, 259-283. szám)

1932-11-02 / 259. szám

Hódmezővásárhely, 1932 november 2. Szerda. Előfizetési ár helyben . Negyedévre 7.— P félévr­e 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.— P telefonszám 79. Henykivüli kiadás. Ára 10 fillér. XXVIll. évfolyam, 259. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos KUN BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefonszám 79. FÜGGETLEN PolITIKAI NAPILAP VÁSÁRHELYI Gaál Gaston temetése Balatonboglár, október 30. .(Reggeli Újság­ kiküldött tudósítóján 31.). Lezajlott a­ nagy temetés, örök nyu­­alására felsérté­k Gaál Gastont, a magyar­oliti­kai élet legnagyobb, legpuritánabb­, lgszebb reményekre jogosító vezéralak­it, a magyar jövő jobbrafordulásá­nak alagút, a­­kisgazda- és föklmun­kás-társa­­lom apostoli hivatású szószólóját, aki­­nek szavára egy táborként tömörült az­rszá­g földműves népe, a Független Kis­­azda Párt zászlaja alá. A nagy­­temetés nemcsak impozánsul ■ndkivüli méreteivel, hanem még in­­kibb a szívből jövő mély részvét, a pó­­tl­hatatlan veszteség fölötti fájdalom atalmas megnyilvánulásával volt lenyü­gző hatású. Itt nem láthattunk hivatal­os kirendelt sorak­ozások­at és előírás mi után m­egjelenő testületeket, köteles­­égiből felsorakoztatott menetet, közpénz­­ől rendelt koszorúkat és csokrokat. Aki jött­, hogy megadja a végtisztességet Gál Gast­ynnak, az a szivét hozta el , helyezte le könnyes hódolattal a ko­­orsó lépcsőjére. Mély megilletődés vett erőt a gyászoló gyülekezetein, fájda­­lm és elkeseredés könnyei szöktek az überek szemébe és amikor a koporsót ■ereszt ítták a családi kripta mélyére,­gy érezték ezrek és ezrek, hogy a háfod­­­ut­áni magyar politika egyik gyönyörű ■jezete után tettek pontot. Vasárnap,, október 30-án reggel nyolc Yakor indult el a­ déli pályaudvarról a­­városból a­­temetésre utazó közönséget állító különvonat. Már a kora hajnali­­okban ellepték a pályaudvart a Füg­esén Kisgazdapárt vidék­i szervezet­­­­ek delegátusai, akik éjszaka érkeztek oda,pestire, hogy kegyeletük adóját le­pjék a Vezér koporsójánál. Hajdúból, ih­abból, Békésiből, Csongráditól, a Duna­­isza közéből, s mind­enfelől máshonnan rsee-zteik, arrcukra gond­terhes barázdá­­­t vésett az elszenvedett veszteség fö­­­tt érzett fájdalom. A dunántúliak köz­ü­emál Boglárra utaznak seregestül,­­ csatlakoznak a gyás­zm­érethez. Mind­­nyik szervezet, koszorút is hozott és a­azdák, földmunkások önkéntes adako­­z­sából helyeznek babért Gaál Gaston pporsójára. Gyászos hangulat a külön vonaton. Amint, az óramutató közeledik a fél volt­ óráihoz, benépesedik a váróterem, ijúságos fiókparlament van a perionon ekete ruhában teljes számmal vonul­ak fel a­­betegen fekvő kecskeméti kép­zelő, Sándor István kivételével a független­­Kisgazdapárt képviselő rag­­i, az ő veszteségük a le­gnagyobb, az gyászuk a legfáj­dalmasia­bb. Közben mozdony után kapcsolt két podgyá­sz­­ácsi megtelik a koszorúk erdejével. Eljöttek a végtisztességadásra Gaál aston politikai fegyvertá­rsai és ellen­­fei is. A Nemzeti s­zabadelvű párt rá­érő! R­assay Károly, Sándor Pál és Jódy Ernő képviselők foglalnak helyet­­ egyik fülkében. Három s­zociáldemo­­rata­ képviselő is itt van: Esztergályos János, Farkas István és Peyer Károly. Nemzeti d­emok­raták vezére, Vázsonyi más, aztán a független demokraták ré­­sről Fábián Béla. Az­­egységes párt este Pál, Mayer János, Sztranyavszky A­ndor, Berki Gyula, Csizmadia András, Incz Ákos, Maáay Gyula és Simon Au­tóssal képviselteti magát. A boglári al­máson várakoztak és csatlakoztak a menthez Patacsy Dénes és Tabódy Ti­bor. A Keresztény gazdasági párt részé­ről gróf Eszterházy Móric , Gyömörey Sándor van, jelen. : A Keresztény el­hinzék részéről Fried­­­­rich István­­és Taiuffer Gá­bor, a Nemze­ti Radikális Pártiból Zsilinszky Endre jöt­tek el. A pártonkivüli képviselők úgy­szólván teljes számmal megjelentek. Itt van őrgróf Pal­lavicini György, Éber An- S fal, Straus® István­, Lázár Miklós, Griger­­ Miklós és Milotav István, a felsőházitól gr. Széchenyi Aladár, a Boldogult­­j naik még a 48-as pártharcaiból régi fegy­­■­ortársa és barátja, úgyszintén gr. Jan­­­­kovich-Bersán Endre. A vonaton egyébről­­ sem esik s­zó, mint Gaál Gaston állam­­férfiúi nagyságáról, ragyogó tulaj­don­s­á­­­­gátról, em­lkedett szellemi állláspontjai­­­­ról, lankadhatatlan munkásságáról.­­ Sümegi Vilmos, volt képviselő az­ el­­­­hunyt egyik legjobb boglári szomszédja­­ és barátja, könnyektől el­csukló hangon , mondja el, milyen lázas munkát fejtett­­ ki Bogláron Gaál Gaston betegségét köz­­­­vetlenül napokban. Otthon állandóan a­­ katolikus egyházközség és a Hangya ügyével foglalkozott, ha az országos poli­tika intézése közben szabadideje maradt. A vonat ele­jén levő külön kocsiban foglaltak helyet kíséretn­élkl.­ Keresz­tes-F­is­ch­e­r Ferenc belügym­in­iszt­er, aki a kormányt­ képviseli és Al­másy László házainak a képviselőház képvise­letében. Ott vannak: Szapáry Lajos gróf somo­gyi, Gyömörey György zalai főispánok, Körmendy Ékes Lajo­s ny. veszprémi főispán, Algya Papp Sándor ny. honvéd altábornagy, Percei Dezső, Bánó Iván földbirtokosok. A bácsibod­rogiak Lelbach Oszkár, Wilmann János vezetésével. A Miniszterelnököt­ Darányi Kálmán­­államtitkár képviseli. Székesfehérvárott szállott fel a vonat­ra Szi­j­j Bálint, felsőházi tag, a Füg­getlen Kisgazdapárt, országos elnöke. Ez­után minden további állomáson újabb és úja­bb csoportok: koszorúkkal megra­kodva utaznak Boglárra a Független Kisgazdapárt hívei, földmívesek, gazdák, városi emberek -egyaránt mintegy szim­bólumként a Megboldogult nemes kon­cepciójának, minden magyar ember egy­ségének és összefogásának. Komor hangulat, amikor feltűnik a Balaton ragyogó tükre. Mennyire szeret­te Gaál Gaston a magyar tengert!... A nap kisütött, a felhők eloszoltak, a ter­mészet fölvette­ a késői ősz minden pom­páját, ragyogását, hogy méltó keretben búcsúztathassa a Balaton, a somogyi he­gyek örök szerelmesét Baloldalról dombos, lamkás hegyolda­la® vidéken már közvetlenül Gálái Gas­ton­­birtoka mellett robogott a vonat. A vonatról megi­lletőrlötten­­ szemlélik ezt. A boglári vasút állomásán szá­ztagú küldöttség fogadja a különvona­t utasait. Közvetlenül a vonat beérkezése után- -ro­bog a Gaál-kúria elé egy autó: Albrecht királyi­ herceg száll ki belőle. Arcvoná­sain, meghatott ábrázatán látható, meny nyíre lelkéig­­érte ez a csapás. Bemegy a templomba, főhajtva áll még a rava­tal előtt, aztán könnyezés­től elcsukló hangon fejezi ki meleg részvétét a gyá­szoló családnak ég helyezi el koszorúját a koporsójánál. Bizonysága ez annak, hogy Albrecht királyi­­herceg, — szakítva a Barksbur­, óta a magyar népi erők alkotmányos j­gok szerencsétlen­­politikájával — mily felszabadítása iránt, amint ezt többször­­ megértéssel és rokonérzéssel van év­­k Gaál Gastonnna­k őszintén e-t is mondotta. Mindenki sir a gyászszertartáson.­ ­ Lamkás út vezet a­­boglári vassutállo­­­­mástól a római katolikus, templomig,­­ amelyet­­a község néhai fce-gyura,­­Gaál­­ Ga­stonn­al emeltek Is­teni nagyobb di­csőségére. És ezu­.-n az után, amint felka­­nyarodn­k a domboldalra, ezrével és ez­rével állanak a környék lakosai, Gaál Gaston tisztelői és hívei, akik közelről távolról s­eregl­ettek ide, hogy­­egy kegye­lete® térdhajtással , és Istenhez szálló I imával megadják a végtisztességet a magyar politika nagy halottjának, a magyar kisgazdáik, a földm­űvesosztály édesapjának. Csendőrkor­don tartja fenn a rend­t, de hiszen ez te­ljes­en felesleges int­ézkedés, akk­ gondo­llna itt a­­rendzavarás­ra, amikor mindenkinek a torkát fojto­gatják a felnyomuló könnyeik, minden­kinek imára kul­csolódik a keze ebben a kegyeletes hangulatban. Az ókatoliku­s stíl­us­ban épült templom zsúfolásig megtelik­­a hívekkel. Négy kandeláber él, számos gyertya borítja fényözönlbe a dióbarna koporsót, amelyet őszirózsák fehér áradata s a család­ csoki­ra iwrit fve. A falaikat mind fekete drapériával vonták be, a­ ravatal mellett a temetke­zési vállalat emberein kívül Somogy vár­megye 8 disszruihás, zöldm­entés, sárga­­sujtásos, hajdúja áll őrt kivont kardidal. A ravataltól balra foglalnak helyet a családtagok, közvetlen mögöttük ül Albrecht főherceg­ és Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, aki a kormány nevében részvétét fejezi ki a gyászoló hozzátartozóknak. A padokban ország­gyűlési képviselők, közéleti­­notabilitások ülnek,­­a karzaton az énekkar tagjai fog­­­lal­nak helyet. A fehérre­ meszelt puritán stílusú tem­plom szinte remeg a visszafojtott zoko­gástól. A Független Kisgazdapárt kép­viselői lehorgasztott fő­vel állnak a ko­porsó mell­ett, mos­t v­esztelk búcsút lélek­ben az elköltözött Vezértől. A zsúfolásig megtelt templomba egyre özön­lik az em­bertömeg. Sok­ra hozzák és helyezik e­­ a ravatal mellett a koszorú­kat. A Független Kisgazdapárt hatalmas babérkoszorúját­­dr. Gajá­ri Kálmán párt­titkár, néhai Gajári Ödön orsz. képvise­lőnek, Tisza István legbensőb­b párt­hívé­nek fia teszi le a koporsó elé. „A becsületesség örök érdemkeresztjét elnyerte már a földön“ — mondotta Rótt püspök gyászbeszédében. Tizenegyet üt az óra, mikor az­ oldal­ajtón bevonul Rótt Nándor veszprémi megyés-püspöki 12 tagból álló nagy papi segédlettel. Papjai között vannak: Griger Miklós és Turohányi Egon, a jelenlevő papi k­épviselők és Vargha Béla a bog­lári plébános, ki Gaál Gaston betegágyán­­ál mindvégig híven ott volt s feladta neki az utolsó kenetet is. Felzug a cir­­e­uimdederant gyászos­­dallama, a kórus komoran, felel a gyászszí­ntartást végző főpap imájára. Rótt püspök bes­zenteli a koporsót, aztán a gyászoló gyülterkezet fel­é fordulva beszélni kezd. Hangja be­tölti a templomot,­­amint szívb­emarkoló erővel mondja: —­ A neme® halott, aki előttünk fek­szik, csak testét adja vissza a földnek, lelke pedig a­ mennyei itélőszék el­é szár­nyal fel, ahol már nine® helye földi ki­cs­in­yességieknek, vitatkoz­á­sokn­a­k.­­ Hisszük, hogy Gaál Gá­bon lelke, ez a nemes és nagy lélek itt is megkapja a feloldozást, hiszen, amit tett földi életé­ben, az mindig Istennek tetsző volt. Ezen a temetésen megjelentek az ország leg­jobbjai, d­e itt látjuk a nép tömegeit is. Szent Ágoston mondta, hogy meg kell becsülni az elhalt szülők után hátraha­gyott tárgyakat, mennyivel inkább meg k­ell becsülnünk tehát annak emlékét, kinek teste, míg élt a földön, hangszere volt egy magasröptű lélek kiáltó szóza­tainak. — Ő hívta fel földműves testvér­ünk szo­morú sorsára a nemzet ügyeimét és a sok lángoló szózat megemésztette a test esendő erejét. A lélek buzgósága maga alá gyűrte a testet. Bizton hisszük, hogy a mennyei itélőszék kegyes lesz hozzá és elköltözött testvérünk elnyeri az örök üdvösséget. — Sokan, és sokat ítéltek és ítélhetnek ma is róla, de azt mindenkinek el kell ismernie, amint ebben mindenki m­a is egyezett, hogy Gaál Gaston bátor, egyé­ne , nyílt és becsületes ember volt. A becsületes ég örök érdemi keresztjét el­nyerte már a földön és el fogja nyerni a mennyek Urától is. Mi pedig imádkoz­zunk, gyászoló gyülekezet, elköltözött testvérünk kék-é® nyugalmáért -és kérjük a, Mindenhatót, hogy az örök világosság fényessikedjék neki. A püspök szívből jövő fenlkiölt szavai általános megrendültséget váltottak ki a jelenlevők sorában. Griger Miklós a ravatal mellett hangosan felzokog, köny­nyei­­végigp­atakzannak az arcán. De sen­ki se vonhatja ki magát a szivbamar­­koló gyás­z hatása alól. Albrecht, királyi herceg i® felsír, a képviselők a padra dőlve zokognak. A­ kórus a „Mért oly borús“ cíímű gyászda­lt énekli,, a koporsót felemelik­­és kiviszik a templom előtti hata­lmas térségre, ahol a gyászolók sok ezres­­kalaplevére állanak, kikhez mega­fonok közvetítik a beszédeket. A koporsó mögött haladnak a családtagok és a belügyminiszter. A templom előtt újból ravatalra teszik Gaál Gaston­ földi ma­radványait és a környéket, több kilomé­­ternyi­­körzetben ellepő tömeg jelenlété­ben megkezdődik a gyászszertartás. Elsőnek Stephanph Pál somogyi alis­­pán l­ép a szószékre, hogy ellbucsúztassa a vármegye nagy szülöttjét, hatalmas politikusát. — Megjelentünk , itt — mondja — a vármegye minden részéből é® akik nem jöhettek el, azok i® itt­ vannak lélekben, h­ogy elbúcsúzzanak Gaál Gaston­tól, ak­i egész, életét a köznek­­é® embertársainak szentelte. A megboldogult fiatal korától tevékeny részt vett a m­egye életeiben, tagja volt a törvényhatósági bizottság­nak és mint a vámü­gye kormánybizo­t­tosa a legzavarosabb időkben hervadha-

Next