Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1934. október (30. évfolyam, 234-258. szám)

1934-10-02 / 234. szám

:a föld ha­ , értekezni ! 805­­ felesbe ki- Klauzál-806 n, hasábos állapotban áron kap- 707 n­odmérővasarhely, 1934. október 2. Kedd. ARA 6 FILLER XXX. évfolyam. 234. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyhez. Negyedévre 5. — P Félévre 10. — P Vidékre: Negyedévre: 8. — P Telef­onszám: 79. Felelős szerkesztő és laptulajdonos KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér­i­itelefonszám: 79. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP­ ­ mangoli- Bajza-utca 814 . mellett 5­5 évre ha­­, értekezni 815 trab sertés 816 a városhoz Zrinyi-utca 746 jutányos hajó, érte­­zám: 792 somorkányi kiadó, ér- 790 értekezni 818 idbehozásá- 2S és sa­­eszerezhető Kállay-utca 717 i árendába 743 megvételre 769 alatt Cs. helyiség és dr Varga K­ékpénztár 781 ógép eladó, ajdonosnál, 731 eben a Ka­­esetleg 10 610 rtélyen 18 amelynek Gróf Ber- 684 tön és egy tető a dél­­, özv. Wil- 758 ich-utca 18.­­ 771 1 goba fának vagy ide Szente­­r Józsefnél. 010K alatt, 29-én 795 sz. i dr Gold-rol 7 ező fizetési zta, száraz képűjét, ár­­■rmő nemes 798 u ta .t vállalja, raléria utca 812 lágy meny­­drássy-utca 830 z, 2 rend thető. Csiz­­gép, min-­i 16. szám. 829 romáson 2 rendába ki­­s szőlőföld II., Hajnal- 828 föld, érte- 826 királyi gaz­­i délután 2 ndéglőjében 7fogadásra,­­da. 825 en dr Soós 824 camorzsoló szám alatt. 839 luza van utca 25. 838 8 hónapos 1. 822 csoh­ uj évezred reménységéért há­lás Horthy Mikdósnak a magyarság, ezért szereti és ezért ünnepel most misztikus közösségben az egész nemzet a magyar munka ünne­pén ............. 632 773 A KORMÁNYZÓ Tizenöt éve nem úgy festett a do­log, hogy tizenöt év múlva Magyar­­ország lesz. Európában a rend, a bé­ke és a stabilitás szigete, zűrzavaros eszmék hullámtorlaszai között. Sőt a trianoni kétségbeesés első óráiban, idegeinkben a kommün dü­hítő emlékeivel, utálat, bosszú és szé­gyentől betegen ez a nemzet lázas látomásokként látta a jövőjét. Bizony, tizenöt éve még az se ígérte a megoldhatatlanságok megol­dását, hogy fehér lovon bevonult a fővezér, kemény, hős katona, nehéz csaták dicsőségétől komoran, dübörgő hadsereggel, olyan hatalommal, amit csak nagyon szilárd jellemek és na­gyon tiszta lelkek bírnak el megszé­­dülés nélkül. És Horthy Miklós tengernagy, a ha­jók parancsnoka a tűz és acél viha­raiban kormányzója lett ennek az országnak és ma, tizenöt év múlva, itt rend van, béke van, nyugalom és munka van és a főváros utcáin vég­telen sorban az alkotó magyar lélek ujjongó precessziója vonul. Tizenöt éve Horthy Miklós parancsnoka en­nek a magyar életnek, a tengernagy, aki egy haragos, kétségbeesett, bosszút lihegő nemzet fegyveres erejét bírta korlátlanul és aki ezzel az erő­vel kierőszakolta a végzettől ennek a mai feltámadt Magyarországnak lehe­tőségeit. Csinálhatott volna diktatúrát és ő az alkotmányt restítuálta. Lehetett volna polgárháborúk megérője és lett kormányzó, aki a Szent Korona ih­letében feltámasztja az elhanyatlott hagyományokat. Felesküdött az al­­­­kotmányra és őrzi azt az egész nem­­­­zet szabad akarata szerint. Csodá­­l­­atos pozíció ez a mi kormányzónké, ilyen nincs több a világon Államfő egy királytalan királyság­ban, nem holmi helyettes, államjogi szurrogátum, hanem valóságos, szu­verén tényezője a hatalomnak, aki személy szerint mégsem király, ha­nem Horthy Miklós, a nemzet meg­bízott kormányzója. Ez csak itt minálunk lehetséges, ahol nem a király és nem a nemzet szuverén, hanem a szent korona, az a jelkép, mely előbb valóság minden anyagi hatalomnál. Ennek a Szent Koronának, a királyi és nemzeti, egy­mást kiegészítő szuverenitásoknak mai őre és mai inkarnációja a kormány­zó. Az államfő hivatásának, jogának, kötelességének, hatalmának és mun­kájának ez a hajszálpontos megvaló­sítása ebben a példátlan előzményte­­len és ellentmondásos helyzetben, ez valóban politikai műremek, aminek megalkotásához a magyar lélekbe idegzett hagyományokon és a ma­gyar politikai őstehetségen kívül a felelősségérzet klasszikus mértéke, a férfias becsület teljessége és az ön­zetlenség emberi nagysága kell. Ez az Államfő tiszta magyar katonalel­kében mindig hallotta a Szent Koro­na parancsát, az osztatlan magyar ág fenmaradásának szent alapigéjét. Ezért a tizenöt esztendőért és ezért a mai Magyarországért, a múltba kap­Budapestről jelentik. Kétszázezer főnyi közönség jelent meg vasárnap az ügetőverseny-pályán, hogy ünne­pelje Horthy Miklós kormányzót Budapestre való bevonulásának tizen­ötödik évfordulóján. Minden rendű és rangú ember eljött ünnepelni a kormányzót. A díszemel­­vény körül áll a vitézek csoportja, postások, cserkészek, munkások, köz­művelődési és bajtársi egyesületek és dalárdák, a tribünön pedig a kormány tagjai, a királyi hercegek és az or­szággyűlés tagjai. A tribünön egymás mellett ülnek magasrangú katonatisz­tek, főpapok és polgárok. Felcsendülnek a Himnusz hangjai s a tribünök előtt lassan elgördül a Kormányzó autója. Díszben, fehér tengerészsapkában lép ki a Kormány­zó autójából. Gömbös miniszterelnök és a kormány tagjai kisérik fel a dísztribünre. Felzugnak a kürtök, három ágyulövés dördül el és örömtüzek gyúrnak a díszpá­holy előtt. Négyszázezer szem nézi a kormányzót, aki sapkájához emelt kézzel áll páho­lyában. Pár pillanatnyi csönd, majd Kiss Ferencnek, a Nemzeti Színház művészének zamatos magyar beszéde szólal meg a hangszóróban : — Éljen Magyarország Kormány­zója ! Egetverő üdvrivalgás köszönti a Kormányzót. Most Gömbös Gyula miniszterelnök kezd beszélni . — Főméltóságú Kormányzó Úr ! Magyar Testvéreim ! A Nemzeti Mun­kahétnek az a feladata, hogy aki épí­teni akar, aki dolgozni akar egy szebb jövőért, találkozzék, megismerje egy­mást, megbecsüléssel menjen el egy­más mellett és megbecsülje azt, hogy ma egy szabad és független államban dolgozhatik. Meggyőződésem, hogy ha a múltban tudtuk volna, mit jelent egy nemzet számá­ra a függetlenség, akkor foko­zottabb mértékben haladtunk volna azok után a vezéreink után, akik állandóan ennek a gondok­­nak a jegyében foly­tattak politikát. A független állameszme igazi meg­valósulása egyetlen záloga a magyar jövő kifejlődésének. Ha mint reális magyarok tudtuk volna, mit jelent a magyar energiák felett rendelkezni, mit jelent mezőgazdasági államnak lenni, mit jelent a kőszén, mit jelent a külkereskedelmi és a pénzügyi po­litika kérdéskomplexuma, akkor sok­kal öntudatosabb életet éltünk volna, akkor nem lettük volna, hogy idegen­ből importáljanak hozzánk idegen sze­meket, nem vártuk volna, hogy ide­genben hogyan intézik ennek a nem­zetnek a­­sorsát, akkor feleszméltek volna arra, hogy itt a Kárpátok me­dencéjében csak mi, magyarok, csak ez a nemzet képes államot alkotni, csak ez a nemzet hivatott arra, hogy Közép Európa nyugalmának békés al­kotó munkájának őre és bástyája le­gyen. A miniszterelnök ezután Horthy kormányzó felé fordult és üdvözölte őt tizenötödik évfordulóján annak, hogy a Szegeden megszervezett ma­gyar hadsereg élén bevonult a fővá­rosba. — Főméltóságod szándékainak meg­felelően — mondotta a miniszterel­nök — ez az ország a rend, a béke és a nyugalom országa. Ezzé tette Főmé­lóságod ezt az országot, amelyek népében annyi erő és tehetség van, mint amennyit más népekben alig ta­lálni. Főméltóságod a magyar falut és annak népét nemzetünk büszkesé­gének nevezte annak idején és bűnös­nek minősítette a fővárost, illetve azt a részét, amely a nemzetközi eszmék bódulatában megrontotta ezt a nem­zetet. Ez a főváros 15 év alatt telje­sen átalakult a keresztény nemzeti gondolat jegyében s erre az átalakult fővárosra büszkék lehetünk mindnyá­jan magyarok : „a bűnös főváros csil­laga és ékszere lett a nemzetnek !“ Ez a nemzet élni akar és élni fog, erre bizonyíték az elmúlt másfél évti­zed, amelynek során Főméltóságod vezetése alatt az egész világ előtt bi­zonyságát adta, hogy törhetetlen élet­erők lakoznak benne. A százezernyi tömeg, amely itt ma millió és millió magyar ember nevében jelent meg, engem kért fel arra, hogy hódolattel­­jes tiszteletünket magyar szeretettel tolmácsolhassam. Ez a fegyelmezett magyar társadalom Főméltóságod to­vábbi parancsaira vár ! Viharos éljezés kisérte a miniszter­­elnök­­szavait, kinek felkérésére a Kormányzó megnyitotta a Nemzeti Munkahetet, majd Kiss Ferenc állott a díszpáholy elé és lelkesen szavalt el egy ódát Magyarország Kormányzójá­hoz. A tömeg percekig tartó, egetve­rő lelkesedéssel hódolt az Államfőnek. A háttérből pedig közben dübörögve színesen vonult elő a Nemzeti Mun­kahét ipari diszmenete. • A Kormányzó előtti hódoláson Vá­sárhely mintegy 200 főnyi küldöttség­gel képviseltette magát. A várost Er­­nyey István és Kun Béla országgyű­lési képviselők, Csáky Lajos dr. tisz­tifőügyész, vitéz Kozma György dr. kir. közjegyző és Simon József dr. tanácsnok képviselték. Ott voltak zászlajuk alatt Karasz Péter ügyveze­tő elnök vezetésével a Gazdaifjak Egyesületének tagjai, mintegy öt­venen és nagy számmal magánosok. Cson­grád vármegye népviseletbe öltözött csoportokkal tarkított küldöttségét Farkas Béla dr. főispán vezette. A magyar nemzet hódolata a kormányzó előtt Szerelmi bánatában a vonat elé vetette magát a csalódottszívű béres Tegnap reggel az 5 óra 22 perckor Hódmezővásárhelyről Szegedre induló úgynevezett „Kisgyors“ mozdonyveze­tője, közvetlenül a kopáncsi bejárati szemetor e­ltt mozdulatlan alakot lá­­­t feküdni a síneken. Rö­tön lefé­kezte a vonatot, s le­zállottak a fűtő­vel, hogy az öngyilkos jelöltet eltérít­sék szándékától. Amikor azonb­a kö­zelebb jutottak, meglepve tapasztalták, hogy a síneken fekvő alak immár ha­lott. Testétől egy lépésre feküdt a feje, melyet a vonat kereke metszett le a törzséről. A hullát eltakarították a sínekről, s bevezették a vonato Kopáncsra, ahol borzalmas leletükről tudósították az állomás­főnökét, aki azonnal érintke­zésbe lépett az illetékes közegekkel, a rendőrséggel, az ügyé­s­éggel, s ki is szállott a helyszínre Zombory János dr vizsgálóbíró, Ács Sándor dr tör­vényszéki orvos és a helybeli kórház­ból dr Ormos Pál főorvos. A Reggeli Újság munkatársa a kö­vetkezőkben számol be az öngyilkos­ság részleteiről: Kiss István 25 éves fiatalember Héjja János gazdálkodónál volt alkal­mazva, mint béres. Jóravaló, szorgal­mas, józan ember volt, aki a keresetét soha sem költötte el másra, mint amit a legjobban szeretett a világon: a földre. Néhány hónappal ezelőtt vá­sárolt a béréből megtakarított pénzecs­kéjéből két és fél hold földet, arra igyekezett, hogy becsületes munkájával meg­szaporíthasson hozzá valamennyit, amelyen azután saját maga gazdálkod­hasson. Közben megismerkedett egy szom­széd­ tanya­beli leánnyal s a két fia­tal megtetszett egymásnak. Esténként eljártak látogatóba, beszélgetni a leányhoz. Eddig nem volt semmi hiba, a szülök azonban nem jó szemmel nézték a két fiatal barátkozását, mert leányuknak gazdagabb vejet szerettek volna. A fiatalember elkeseredett emiatt s azt hangoztatta, hogy ha a leányt nem adják hozzá ingyilkos lesz. Közben ezen elhatározása újabb in­dítékot kapott. Valamelyik távolabbi tanyában nagy fosztóka volt néhány héttel ezelőtt, ahová a leány és szülei is hivatalosak voltak. Kiss István azonban szolgálata miatt nem tudott elmenni. A fos­tókét nagy mulatság követte s a leány — amint az Kiss István füleihez is eljutott — igen so­kat volt együtt egy legénnyel. Emiatt azután kérdőre is vonta a leányt va­sárnap este, aki azt felelte a legény­nek, hogy semmi köze a dologhoz. A felelet nagyon szíven üthette Kiss­­­tvánt. Ana kérte a leányt, hogy ha már így áll a helyzet, engedje meg, hogy legalább búcsúzóul megcsókol­hassa. A leány csupán a kezét enged­te megcsókolni s Kiss István látható­an elszomorodva hagyta el a tanyát s hajnalig bolyongva került a vasut­­töltésre, ahol elkövette végzetes tet­tét. A helyszínre kiszállott vizsgálóbíró 1744 — 1934 190 év óta állunk a város közönségének szolgálatában. Ez a múlt igazolja, hogy mindig becsülettel, jól, jutányosan állottunk t. vevőközönségünk rendelkezésére. Köszönjük a nemes város közönségének támogatását és kérjük, tiszteljenek meg bennünket a jövőben is bizalommal, amelyért mindig hálásak leszünk. Kiváló tiszte­lettel: Konstantin Testvérek

Next