Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1936. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1936-01-01 / 1. szám

vállalok. Leif j. Szemes 545 fás Fejesné- 543 fek csordás, való gyermet Szabadság-531 azonnali beléGyári utca 37 532 talasszony, ki tanyára keresutca 4 szám 533 ,mu ház eladó, 490 lek vidékre is,ak való ló és kezsrií. Wolf dós itt 470 ír együtt élik udvarosnak, szolgálónak uraim a kiadó- 500 megtrágyázva Kölcsey utca 512 k megvételre, en.’ 516 8 tan-re 16 útra Véggel ezer. 10 hold h Asznál a hold tanya od? Pál utca 4373 száma há' haszonbérbe 523 markon lévő berendezéssel ,de, értekezni 518 leg sulyokkal szám. alatt. 513 i utca 113a 509 amar üzem, Pe- 522 adó és ingyenes utca 35 szám 450 utcai füszerüzleti kiadó, vagy 465 kerestetik, érer 37 szám alatt -elégéssel. 511 ást keresek, lénszk r. 515árkijcsi, sós-jertő Értekezni: t. 459 Dalok --rtekeani Nagy Péter hen- 478 ’rzésre is alkás ám alatt. 478 jó legelője áraiét Tolói utca 3 416 ír, hároméves literenként Misédfostyi tér 8. g olcsóbb éren 419 250 ir föld elutes 4 szám 501 újévi belépéssel 53 szám alatt. 43a fő napján, joze- i Fejeménél, Uj- 448 ■agyők, 20 hold megesmerkedni 16 év körüli öz; a Kiadóhivatalere 460 passszor fiával tart jelentkezni 461 föld, a tea 420 Ł.vsatesi ütne kapható. vat s tgyeo mellorthy Miklós u é'fogalttatú. . 45.. imigécoek. vt .rszágút hatodik tóban, ugyanott m eladó értékéé 1 sv.ám alat . 493 Vezess bennünket . Mennybéli felséges Isten. Múlandó ■ létünk uj korszakának hajnalán kitárjuk keblünket, kitárjuk karunkat, mert úgy érezzük, hogy meg kell ölelnünk az életet, mely a mienk. A hála szava az első, mely feléd száll. Hálaadása azért, hogy e napra eljuttattál bennünket, hogy éltettél és az elmúlt esztendőben sem engedted hozzánk a halál angyalát. Hálánk szava árad feléd a sok jóságért, kegyelemért az elnéző, a megbocsájtó szeretetért, hogy nem haragvó orcádat fordítottad felénk. Hogy nem bosszúálló Isten voltál, hanem az irgalomnak Istene. Hála néked azért, hogy életünket megtartottad, mindennapi kenyerünket kimérted számunkra és vigyáztál reánk, mint a mezők liliomára, vagy az ég madaraira, melyek közül tudtod nélkül egy le nem , hull a földre szárnyaszegetten, erőtenül. Első szavunk a hála szava, azután lehajtjuk fejünket és könyörgünk Hozzád. Ajándékozz meg továbbra is áldásaiddal bennünket! Adj bölcsességet az agyunkba, hogy megértsük tanításaid mellett a történelemnek nagy tanulságait. Hogy ezeréves országunk múltjából, nemzetünk nagyjainak dicső példájából, mint kiapadhatatlan ősforrásokból merítsünk hitet, önbizalmat és éltető, fenntartó erőt az eljövendőre Töltsd meg bölcsességgel azoknak elméjét, kiknek kezére van bízva emberi sorsunk, nemzetünk vezetéseés országunk élete. Tölts bölcsességet az elmékbe, hogy világáramlatok között, népek gyűlölet tengerén megállva mindig tudják azt, hogy melyik a helyes út. Hogy mi válik javára népünknek. Ez legyen a vezérlőcsillaguk és ennek a csillagnak fényét ne takarja el szemük előtt soha se visszavonás, se harag, se emberi indulat, se fájdalom, se pedig öröm. Adj bölcsességet mindnyájunknak, hogy tudjunk eligazodni a kavargó életnek útvesztőiben. Hogy lidércfényeket ne kergessünk. Hogy ingoványokra ne lépjen lábunk, hanem csak a sziklára, amelyet a Te isteni rendeltetésed számunkra megteremtett. Adj bátorságot a lelkünkbe. Töltsd meg szívünket ennek érzetével, hogy méltók tudjunk lenni azokhoz, akik előttünk éltek. Akiknek csontjai ott porladoznak az ősi föld kebelén szerteszórva a csonka hazában, annak határain túl. S a harctereknek jeltelen temetőiben. Adj bátorságot a lelkünkbe, hogy szembe merjünk nézni az életnek küzdelmeivel. Szembe merjünk nézni azokkal, akik nekünk ellenségeink. Akár kint vannak más országoknak határai között, akár pedig itt közöttünk élnek és a Te parancsaid, törvényeid ellen törnek más embereknek sorsa ellen és életére. Adj bátorságot a szívünknek, hogy néped, mint kiválasztott nép, kedves tudjon lenni előtted, mert kezében az igazság zászlóját hordozza s mert tudja azt, hogy gyáva nemzetnek nincs jussa ezen a világon. Adj elménkbe bölcsességet, lelkünkbe bátorságot, szivünket pedig töltsd ,öreg szentlelkeddel. Töltsd meg hittel, utj ült reménnyel, hogy magunk is megsüljünk az idők folyásában. Töltsd meg bennünket a mi szívünket becsükért! Taníts meg arra, hogy árva nem. Vagyunk mi ezen a világon, kevés baráttal, testvérek nélkül. Ha tehát megállni akarunk, nekünk jobbaknak kell lennünk mindenkinél. Nekünk jobban át kell éreznünk az emberi kötelességeket, mint akárkinek a kerek világon. Minekünk nincs egyebünk, amit tisztán és mocsoktalanul őriztünk meg, mint a becsület. Ezt őrizd meg a mi számunkra. Vagy adj erőt nekünk ahoz, hogy ezt megőrizhessük. Törékeny életünk, hányódó sorsunk nem tűr pazarlást. Nem tűr egy morzsát, mely erről lehullhatna. Oltsd a lelkünkbe azt, hogy minekünk mindenkinél különbnek kell lenni, mert másként elveszünk. Tegnap délelőtt 11 órakoa a zsúfolásig megtelt a közgyűlési terem. A toronyaljának robotosai felsereglettek, hogy búcsút vegyenek a nyugalombavonuló Soós István dr. polgármestertől, a város bölcs vezérétől, aki harminc esztendeig töltött be főtisztviselői állást Vásárhely törvényhatóságában és súlyos idők alatt, mikor a történelemnek tragikus eseményeit sűrítette össze az élet viharlása a mi fejünk felett is, — tizenhét esztendőn át volt ennek a városnak okos fejű, tiszta lelkű, nemes szándékú és tiszta kezű, bátor, kuruc igazi polgármestere. Ünnep lett a tegnap délelőtti búcsúztatásból, ünnep, mely férfi szemekből hívta elő a megilletődés és meghatódottság legdrágább gyöngyeit: a férfikönnyet. Soós István dr. polgármester a főtisztviselők kíséretében érkezett a közgyűlési teremben, ahol zugó éljen és taps fogadta. A lelkekből fakadt spontán megnyilatkozás csillapultával a következők történtek: A tisztikar nevében Endrey Béla polgármester a következő szavakkal búcsúzott Soós István dr. polgármestertől: — Tisztelegni jöttünk hozzád. Nem parancsszóra, de szivünk szerint, hogy megköszönjük neked, hogy eddig is közöttünk maradtál, megköszönjük azt a sok gondot, azt a sok munkát, azt a sok energiát, mit hazánknak, városunknak és nekünk munkatársaidnak áldoztál. — Személyedben városunkat és minket áldott meg a Mindenható, mert benned adott nekünk magasztos megértő lelket, tiszta világos tárgyilagosan gondolkozó főt. Lelkekbe látó szemet, velünk érző szivet. És te ezeket a kiváló emberi tulajdonságokat nem zártad magadba, hanem árasztottad pazarul szerteszét úgy, hogy azokból mindenütt vigasz, eredmény és áldás akadt. — Az a csaknem 30 esztendő, mit városunk szolgálatában eltöltöttél a legszínesebb, legváltozatosabb, legmozgalmasabb emberöltők egyike volt a magyar történelemben. — A nemzet és a város aranykora, a férfias nekibuzdulás, a bizakodó reménység, az összeomlás, hazánk szétdarabolása, a kétségbeesés, az újraélniakarás mind, mind ez idő alatt viharzott át rajtunk és Te minden időben becsülettel, tudással, lélekkel állottad meg helyedet s nem egyszer mentetted meg bölcs tapintattal a forradalmak s a megszállás alatt aggodalmakra okot adó helyzetekből a várost. — Mint tanácsnok, egyensúlyban tartottad a város pénzügyeit, mint főjegyző lelked, szived szerint intézted sok ezer hadbavonult, kétségek között élő édesanyjának, feleségének, gyermekének ezernyi gondját, baját. Mint Adj nekünk bölcsességet, bátorságot, becsületességet. Add meg a mi mindennapi kenyerünket ezután is. Öltöztess fel bennünket mint a mezők virágait és takard be meleg kezeddel a fázó szegénységet. Uj esztendőnek kora reggelén kitárjuk karunkat, kitárjuk szívünket. Megöleljük az életet, mely a mienk, Te pedig Uram, töltsd meg keblünket az uj életnek ujult hitével s vezess bennünket!.. -cooo»polgármester, atyai gondossággal vezetted a várost, irányítottál bennünket, mindnyájonkat. — Sikereidnek, melyekkel előbbre vitted városunkat, titkát mi abban látjuk, hogy nemcsak nem követelted, de nem is tűrted a szervilizmust. — Teljes jogú város teljes jogú polgárának tekintetted egyformán a szegényt, gazdagot s bennünk, alantasaidnál sem azt nézted, hogy ki jutott el a hivatali létra alacsonyabb, vagy magasabb fokára, hanem az embert kerested bennünk, a kötelességét teljesíteni akaró embert s tévedéseink, hibáink esetén is szeretettel jöttél segítségünkre s ha a kényszer úgy hozta, hogy büntetned kellett, fájó szívvel adtad a büntetést. — A hivatalos hatalom erejét soha sem igyekeztél túl fokozni. Azzal mindig csak szükségszerűen éltél, mert nem a törvény és hatalom vasszigorát, hanem az atyai útmutató és simogató kezed tartottad legjobb munkaserkentőnek. — Ezért van az, hogy mindannyiónk becsül és szeret s a mi főhajtásunk és ragaszkodásunk ezért kisér mikor hivatalodat elhagyod. — Összejöttünk most mindannyian, hogy együtt láss valamennyiönket és egyszerre érezzük közelségedet s kérjünk arra, hogy ne hagyd itt végleg a tornyos városházát, látogass meg minket a te neveltjeidet, gyakran, s ne vond meg tőlünk bölcs tanácsodat. — Most mikor elköszönünk tőled, mindnyájunk nevében mondom: nem alkotásaid, az érc, kő, fa, fa, virág mit városodnak adtál, őrzi meg legtovább munkás hivataloskodásod emlékét, hanem a szivünkbe plántált szeretet, melyet mi is utódainknak tovább adunk. — Adjon az Isten néked boldog ujesztendőt, megelégedett hosszú életet s kérünk tarts meg bennünket továbbra is szeretedben. Endrey Béla emelkedett szavait követőleg Soós István dr., a távozó, ősz podeszta így válaszolt: — Kedves Barátaim! Megvallom, az elfogultság érzésével állok itt, amikor búcsúznikívánok önöktől, mert harminc év, három évtized igen jelentős tartalmú idő. Különösen jelentős tartalmú akkor, ha olyan 30 év telt el az ember feje fölött, mint ez volt. Énnekem a köztisztviselői pályán az alapelvem, a vezérfonalam mindenkor az volt, hogy azt a nagy közügyet, amelynek szolgájául szegődtem tiszta, makulátlan becsületességgel, a legjobb akarattal és az Isten adta szerény erömhöz képest, azoknak teljes felhasználásával szolgáljam. Ehhez azonban hogy ezt a munkát sikerrel végezhessem a magam ereje kicsiny volt, ahhoz támogatás kellett. És a sorsnak az iróniája, szatírája, hogy a leggyászosabb, a legszomorubb korszakot összehozta az én polgármesteri tevékenységemmel s ezekben az időkben csak úgy oldhattam meg feladatomat, annyira, amennyire arra az idők és viszonyokkövetkeztében lehetőség volt. Eze , a ■ munkáiig jáeng-ti kellett. Hálát adok azIsteniten, hogy e ez a támogatás nem maradt el, hogy ezt ?. támogatást élveztem elsősorban a Város egész közönsége és a közönség bráiménak letéteményese, a törvényhatósági bizottsága részéről, amiért soha el nem múló köszönetemet fejezem ki a város közönségével és törvényhatóságával szemben. De élveztem éppen olyan erővel, éppen olyan hatállyal a vezetésemre bízott tisztikar részéről, mert ha önök jóakaratú, becsületes munkája társul nemezelgődött volna az én gyönge erőm mellé, a nehéz időkben, — bizony mondom — nagyon kevés, nagyon csekély eredményt lehetett volna elérni. Ezért a becsületes, hűséges, a város iránt, a város érdekei-mert mindenkor kész, a város érdekében kifejtett munkájukért, fogadják legőszin- tébb, leghálásabb köszönetemet. . . Most engedjék meg hogy a búcsú percében kitérjek egyes dolgokra. Aki a közélet fórumára lép, legyen előkészülve a kritikára. A kritikát tűrni tartozik minden közéleti férfi, mert ahhoz a köznek joga van, de az hasznos is, mert a jószándékkal gyakorolt kritika mindenkinek előnyére válhatik: a köznek és a köz szolgájának. Én ezt a kritikát mindig illő tisztelettel fogadtam és ha láttam, hogy kritizálónak igaza van, igyekeztem cselekvésemethelyesre korrigálni. Ezeknek a kritikáknak a során elhangzott egy vélemény, amit már több oldalról emlegettek és amely ezt kívánta szóvátenni, s ez nem csak az én személyemet, hanem tisztelt barátaimnak, az egész tisztikarnak összességét érinti hogy én talán túlságosan enyhe, túlságosan lágy voltam a tisztikarral szemben. Teljes tisztelettel mindenki véleményt iránt, bátor vagyok kijelenteni, hátén ennek a kritikának jogosságát elismerem, dehelyességét nem. Én,, amikor hivatalfőnöki, polgármesteri székbe léptem, meglehetős élettapasztalattal rendekeztem. Az életnek számos utait megjártam és mindenkor igyekeztem a világa nyitott szemmel látni s a látottakból a konzekvenciát levonni. Én voltam az állami közigazgatásnál, voltam az igazságszolgáltatásnál,hosszú ideig dolgozt-a mint önnáló gyakorló ügyvéd, a különféle hatóságok előtt megfordultam és meg tudtam vizsgálni a hatósági szervek taz adminisztráció viszonyait, amelyeknek mikéntjéből mindég levontam a konzekvenciát. Ennek alapján, másfelől a emberismeret és a pszichológia alapja állapítottam meg azt az eljárás: methidust, azt a modort, azt a szokást, ami a tisztikarral szemben alapelvül kitüntet és mit állandó gyakorlatot alkalmazt» s amely az én lényemnek teljesen megfelelt. — Kedves Barátaim! Mikor én imne a nemes tisztikarnak élére álltam, tisztában voltam azzal, hogy önökben becsülttes, intelligens,haza és város.zerettő, ez érzetes magyarokkal lesz dolgom. Ebbe levontam a konzíkventciát és levontam különféle hivatalfőnökök zs.-r,ereit. Mert aki — hogy ezt a kifejezést használjam — a pléh-pofát felölti, aki tt van telve hatalmának tudatában, ki hivatalnok társában nem önmagát s nem a támogatóját akarja látni, az egytől egyig az igazi nemes értelemben vet helyes úton járó hivatalnok sohasem tehet és sokkal többet árt, mint haszna . Én ugy jártam túl a felmerülő kézlésekben, hogy a tisztviselő rájöjjön hogy a hivatal főnöknek módjában áll törvény szigorának teljes alkalmazásál büntetni de ne legyen a büntetést túltengő hatalomnak érzete. De sajnos voltak és vannak ilyen hivatal'lowiko' akik az intelligens bánásmódot és modort, nem tudják megőrizni. Én nem renszertelenül, hanem szisztematikus elgodolás alapján tanúsítottam :l legmegfelsőbb bánásmódot. Megmondom, önöknél engem a hatalom érzése soha egy pilis natra meg nem szédített. Én sohasem gondoltam arra, hogy állásom olyan magas, hogy vetekszik a olimposzi Jupith Tonans hatalmával, hanem hogy lovát folytassam a klasszikus hasonlatot, u® tekintettem úgy véltem magam, Iránt Meghatottan búcsúzott el dr Soós Istvántól a városi tisztikar lozonoailé. felvétetik 483 kövidinka K.*t rizlirng feer van Broslawyutca IS thuwne Óvásárhely, 1936. január 1. Szerda. ÁRA 12 FILLÉR VÁSÁRHELYI Eifí!*dé* A* helyben Negyedévre 5 ~ P Félévre 10 — P Vidékre. Nagyedévre — P Tererozczámi 79( FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP MRS) *XXI. ffoolyam. 1. szán Felelő* írnikeatM iu Uptua(doac KUN BÉLA Sacrkeeslécég é* kiadók! vele) Koesn(b-tér flloimám) 79. Téli kesívát, harisnyáit, Köteti Kabátot (és spull-over&h alsó ruhával, Ke*^JVsia Ice*le toea vasáról tói a KOKRON-lerakatban